Békésmegyei Közlöny, 1879. július-december (6. évfolyam, 64-142. szám)
1879-10-09 / 107. szám
ft.-Csal>a, YT. évfolyam 1879. 107. szám, október nap. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. IMZeg-jelentts Ixeteoalszért háromszor: vasárnap, 3sed.d. (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Scrchwaz-féle ház, a postával szemben. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B.arnái és Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalvánnyal Egyes számára 10 kr A keddi számára 5 kr kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál B -Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Bor ás hús. B.Gyula, okt. 6. Sok utazó, — és pedig igen tekintélyes emberek — panaszt emel a gyulai és megyénkbeli ihatatlan bor ellen. Ha minden utazót kikérdezné az ember? bizonyára mindenik panaszkodnék a vendégfogadók lőrés miatt. Önök csabaiak nem érezik annyira azon visszaéléseket, melyek a bor árulással fizetnek, mint mi és a megye egyéb helységei, mivel Csabán a visszaélések a regále megszűnte az által akadályoztatnak meg s a rendőri beavatkozást feleslegessé teszik. Gyulán azonban a bor, de egyéb községeinkben a hus is nemcsak drágaságánál, de minőségénél fogva is élvezhetetlen. Pedig ráférne népünkre, hogy hetenként legalább egyszer kétszer részesittetnék ezen tápláló eledelben és jó borban, mely által a pálinkától is inkább tartózkodnék. Alig van község megyénkben melyben — korcsma és mészárszék nem lenne. E mészárszékek azonban ma már jobbára zárva találtatnak, s a mészárszékek évenkint léteiből, melyek egykor a községek apadó borszép jövedelmi forrásait képezték, azt kell következtetnünk, hogy lassan-lassan elenyésznek a községi mészárszékek. Ennek pedig oka az, hogy a regale és a mészárszékek némely lelkiismeretlen embereknek jöttek birtokába, kik a mészárszékek hitelét drága és élvezhetlen hússal rontották meg, és az eredeti bornak paródiáját árulják. Mivel pedig ezen bérlők rendszerint a korcsmáltatási jövedelmezőbb jogot is monopolizálják, nagyon természetes, hogy a rendes húsvágást elhanyagolják. Ezeknél a korcsma és mészárszékek bérlete — nem más, mint takaró ürügy az uzsora gyakorlatára. — Innen van az, hogy községi korcsmáinkban az ital — méreg, mészárszékeinkben a hús — pestis ! Pedig ott van az egészségügyi törvény. Ez az egészségügyi törvény azonban a csekély ellenőrzés mellett s akkor ha a járási orvos urak indolensek, csak ivott malaszt. Megyénk mindent elkövetett, hogy ezen törvényt annak szelleme szerint, minden intézkedéseire és ágazataira nézve végrehajtsa és járási, községi orvosokat rendel választatni. — Ezek azonban még eddig gyakorlati eredményt alig mutattak fel, pedig a járási orvosok kötelessége lenne felügyelni a községi ital és hasmérésre is. — Általános a panasz erre nézve, de alig akadt az az orvos, ki valamelyik községben ily visszaélést egészségügyi szempontból meg tudott volna akadályozni. Nem ártana tehát, ha megyei főorvosunk felhívná a járási orvosokat, hogy legalább a bor és hús egészséges volta fölött kezelmetlen szigorral őrködjenek és a regalebérlőknek, — jkiknek egyedüli czéljuk, minél több pénzt összekaparitani — mit csak a bor elrontásával érhetnek el, — az illetékes hatóság által ujjaikra, kopintatni, a mészárszékeket pedig, hol ros hul árultatik, egyszerűen bezáratni. Igaz, hogy ez sok helyen nehéz dolog, — mert sokszor épen az illetékes hatóság, nem tudni mi okból, rettenetesen pártolja a regale-i bérlőket, sőt tudunk egy esetet, midőn Gyulán valakit, aki egy helypénzszedés körül történt visszaélést, zsarolást feljelentett, mint a regalebérlő elleni „lázítót" (!) 24 órára bezárták, ahelyett hogy az ügyet megvizsgálták volna, de az orvosok azért tegyék meg kötelességüket és a mulasztó rendőri közegeket jelentsék fel oda, hol biztos és részrehajlatlan segítséget várhatnak. Nagy barátjai vagyunk annak, ha minden csenddel, botrány nélkül elintéztetik, ha bármely visszaélés a nyilvános megbeszélésén hercze-hurcza nélkül orvosoltatik, de ha szükséges, és ha máskép nem lehet , elő kell rántani a sajtónak a napfényre az olyan huhogó baglyogakat, melyek a megveztegettetés és részrehajlás posványában fetrengenek, melyek a nép zsírján és egészségén pártolnak regálebérlőket és mészárosokat, mert ők jó bort és húst, és tán más valamit is kapnak ezektől.... El azzal a magyar nemzeti, pajtáskodó eltusolással, mert ez a mi népünk átka, ez által teremnek fenn Zichy Viktorok — lenn pedig Tarnay és Rácz Kornél-féle specziesenk! Előre tehát orvos urak, öntsenek nekünk tiszta vizet! akarjuk mondani, — öntessenek a népnek jó bort és méressenek neki egészséges húst! B. ». — A magyar képviselőház okt. 6. gyűlésén első alelnökké (147 szavazattal) Kemény János báró, második alelnökké (151 szavazattal) Szontagh Falu (nógrádi) választatott meg. Jegyzőkké következők választattak meg : Antal Gyula 157, Baross Gábor 153, A „BÉMEGYEI KÖZLÖNY" TÁMJA. Olvasó és ereklyetoll. Mély után: Bárdfi Sándor. Boy a syrakusai, kora legjelesebb sakkjátékosa volt; még a lepantói csata reggelén a tengernagy hajóján három gyönyörű játszmát nyert ausztriai don Juantól. XIII. Gergely pápa, ki rendkívül kedvelte a sakkjátékot 1573-ban, két évvel a lepantói csata után syrakuai Boyt Quirinális palotájában a legnagyobb örömmel fogadta, sőt elismerése jeléül a vörös süveggel is megkínálta. Boy nem fogadta el e kitüntetést, mert ezt tevén a sakk herczeg (principe degli secchi), vándor és dicsőséges életéről lemondani kényszerült volna. Da Ponte, ki velenczei dogé volt 1578-ban Boy tiszteletére fényes ünnepélyeket rendezett és palotájában gyönyörű lakást ajánlott neki; de a hires művész a vendégszeretet e kitűnő jelét sem fogadta el. Jobban szerette ő szabadságát s nagyobb örömöt talált a sztmárkus-tér ivócsarnokai alatt nyilvánosan játszani, hol győzelmeit a nép bámulta és tapsolta, mint a főurak palotáiban egyeseknek mutatni be művészetét. Egy napon a Velenczében jól ismert Venieri herczeg a Márkus-téren áthaladván, észrevette Boyt. Megállott és kíváncsian nézte végig a játékot. Boy egy hires kalabriai játékossal játszott s szokás szerint nyert. " Én nem vesztettem volna el e játszmát !" szólt gúnyosan Venieri herczeg. A syrakusai felnézett. Egy huszonöt éves, jó kineszésü fiatal embert pillanta meg, kinek karcsú termetét, gazdag velenczei öltöny tödé. „Ahi szólt Boy, fejét rázván — „uraságod nem vesztette volna el e játszmát. . . . ? „Nem" szólt röviden a herczeg. „Ön talán rendkívül gyakorlottsággal játszik?" kezdó a syrakusai. „Önnek, uram, ahoz semmi köze ! Mindamellett azt hiszem, értek annyit e játékhoz, hogy önnek leczkét adhatok belőle." „Nekem!?" hiába csudálkozva a syrakusai. A herczeg kezét csípőjére tevés igennel válaszolt. A nép hangos kaczatba tört ki. „Ezek itt mind nevetnek — szólt komoly hangon Venieri — jól van; önhöz egy kihívást intéztem. Elfogadja-e ?° „Üljön le barátom !" szólt Boy, a sakktábla melletti székre mutatva. A herczeg leoldta kardját, a syrakusaival szemben helyet foglalt s az alakokat nagy ügyességgel rendezte el. A nép szoros kört képezett a játszók körül s a játék egy Lolli óta oly híressé vált „gambilló"val megkezdődött. Már az első ütéseknél észrevette Boy, hogy rettenős ellenfélre talált; a herczeg játéka merész, gyors és bátran támadó volt. Roy csodákat művelt, de egy matt által elnyomatva néma és mozdulatlan lett. Fejét tenyerébe hajtván szótlanul ült a nevető győztes előtt A jelenlevők elrémültek. A syrakusai végre fölemelte fejét s nyugodtan szólt : „Ez meglepetés volt!" A nép egymásra e szavakat ismételték, nézett s a Markus-téren lévők „Ez meglepetés volt !” .Jól van — mondá mosolyogva a herczeg — ha meglepetés: kezdjük újra! Az ellenfelek ismét elfoglalták helyeiket újra kezdték a játékot, mely nem tartott oly soká mint az első. Syrakusai Boy a tizennegyedik ütés után ismét vesztett. A nézők tapsoltak. „Ez csudálatos dolog, — szólt a syrakusai. Régen sakkozik herczegséged ?" „Mi köze önnek ehez ?" válaszolt különös mosollyal a herczeg. „Jól van — folytatá a sakktáblához ülve Roy — most kétszáz aranyat teszek a játékra, elfogadja-e? „Álljon kétszáz arany" válaszolt a herczeg s apródját előhívta, kitől kétszáz aranyat vett át. A játék ismét megkezdődött, de Boyra nézve ép oly kevés sikerrel, mint az előbbeinek. A herczeg átvette a kétszáz aranyat s azokat apródjával a Márkus-téren lévő koldusok közt kiosztatá. A jelenlevők mind bámultak. A nép, mely eddig Boyt imádta, ezen harmadik vesztesége után elfordult tőle s a legnagyobb lelkesedés között kisérte csolnakig Venieri herczeget. E nap még híresebbé tette Venieri herczeget a Velencze lakosai meg nem szűntek róla beszélni. Mindenki akart a herczegről valami újat mondani, mindenki tudott valami érdekes eseményt felhozni életéből. A többek közt ezeket beszélték róla : (Folyt, köv )