Békésmegyei Közlöny, 1879. július-december (6. évfolyam, 64-142. szám)

1879-10-09 / 107. szám

ft.-Csal>a, YT. évfolyam 1879. 107. szám, október n­ap. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. IMZeg-jelentts Ixeteoalszér­t h­áromszor: vasárnap, 3sed.d. (féliven) és cs­ütörtök­ön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Scrchwaz-féle ház, a postával szemben. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B.­arnái és Takács Árpá­d ur nyomdájában, vidéken minden posta­hivatalnál 5 kros postautalván­nyal Egyes szám­ára 10 kr A keddi szám­ára 5 kr kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál B -Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Bor ás hús. B.­Gyula, okt. 6. Sok utazó, — és pedig igen tekintélyes em­berek — panaszt emel a gyulai és megyénkbeli ihatatlan bor ellen. Ha minden utazót kikérdezné az ember? bizonyára mindenik panaszkodnék a vendégfo­gadók lőrés miatt. Önök csabaiak nem érezik annyira azon visszaéléseket, melyek a bor áru­lással fizetnek, mint mi és a megye egyéb hely­ségei, mivel Csabán a visszaélések a regále megszűnte az által akadályoztatnak meg s a rendőri beavatkozást feleslegessé teszik. Gyulán azonban a bor, de egyéb községeinkben a hus is nemcsak drágaságánál, de minőségénél fogva is élvezhetetlen. Pedig ráférne népünkre, hogy he­tenként legalább egyszer kétszer részesittetnék ezen tápláló eledelben és jó borban, mely által a pálinkától is inkább tartózkodnék. Alig van község megyénkben melyben — korcsma és mészárszék nem lenne. E mészár­székek azonban ma már jobbára zárva talál­tatnak, s a mészárszékek évenkint léteiből, melyek egykor a községek apadó bor­szép jöve­delmi forrásait képezték, azt kell következtet­nünk, hogy lassan-lassan elenyésznek a községi mészárszékek. Ennek pedig oka az, hogy a re­gale és a mészárszékek némely lelkiismeretlen em­bereknek jöttek birtokába, kik a mészárszékek hitelét drága és élvezhetlen hússal rontották meg, és az eredeti bornak paródiáját árulják. Mivel pedig ezen bérlők rendszerint a korcs­máltatási jövedelmezőbb jogot is monopolizálják, nagyon természetes, hogy a rendes húsvágást elhanyagolják. Ezeknél a korcsma és mészár­székek bérlete — nem más, mint takaró ürügy az uzsora gyakorlatára. — Innen van az, hogy községi korcsmáinkban az ital — méreg, mé­szárszékeinkben a hús — pestis ! Pedig ott van az egészségügyi törvény. Ez az egészségügyi törvény azonban a cse­kély ellenőrzés mellett s akkor ha a járási or­vos urak indolensek, csak ivott malaszt. Megyénk mindent elkövetett, hogy ezen törvényt annak szelleme szerint, minden intéz­kedéseire és ágazataira nézve végrehajtsa és járási, községi orvosokat rendel választatni. — Ezek azonban még eddig gyakorlati eredményt alig mutattak fel, pedig a járási orvosok köte­lessége lenne felügyelni a községi ital és has­mérésre is. — Általános a panasz erre nézve, de alig akadt az az orvos, ki valamelyik köz­ségben ily visszaélést egészségügyi szempontból meg tudott volna akadályozni. Nem ártana tehát, ha megyei főorvosunk felhívná a járási orvosokat, hogy legalább a bor és hús egészséges volta fölött kezelmetlen szigorral őrködjenek és a regalebérlőknek, — j­kiknek egyedüli czéljuk, minél több pénzt ös­­szekaparitani — mit csak a bor elrontásával ér­hetnek el, — az illetékes hatóság által ujjaikra, kopintatni, a mészárszékeket pedig, hol ros­ hul árultatik, egyszerűen bezáratni. Igaz, hogy ez sok helyen nehéz dolog, — mert sokszor épen az illetékes hatóság, nem­ tudni mi okból, rettenetesen pártolja a regale-i­­ bérlőket, sőt tudunk egy esetet, midőn Gyulán valakit, a­ki egy helypénzszedés körül történt visszaélést, zsarolást feljelentett, mint a regale­bérlő elleni „lázítót" (!) 24 órára bezárták, a­helyett hogy az ügyet megvizsgálták volna,­ de az orvosok azért tegyék meg kötelességü­ket és a mulasztó rendőri közegeket jelentsék fel oda, hol biztos és részrehajlatlan segítséget várhatnak. Nagy barátjai vagyunk annak, ha minden csenddel, botrány nélkül elintéztetik, ha bár­mely visszaélés a nyilvános megbeszélés­én hercze-hurcza nélkül orvosoltatik, de ha szük­séges, és ha máskép nem lehet , elő kell rántani a sajtónak a napfényre az olyan huhogó baglyogakat, melyek a megve­ztegettetés és rész­rehajlás posványában fetrengenek, melyek a nép zsírján és egészségén pártolnak regálebérlőket és mészárosokat, mert ők jó bort és húst, és tán más valamit is kapnak ezektől.... El azzal a magyar nemzeti, pajtáskodó el­tusolással, mert ez a mi népünk átka, ez által teremnek fenn Zichy Viktorok — lenn pedig Tarnay és Rácz Kornél-féle specziesenk! Előre tehát orvos urak, öntsenek nekünk tiszta vizet! akarjuk mondani, — öntessenek a népnek jó bort és méressenek neki egészséges húst! B. ». — A magyar képviselőház okt. 6. gyűlésén első alelnökké (147 szavazattal) Kemény János báró, második alelnökké (151 szavazattal) Szont­agh Fal­u (nógrádi) választatott meg. Jegyzőkké következők vá­lasztattak meg : Antal Gyula 157, Baross Gábor 153, A „BÉMEGYEI KÖZLÖNY" TÁMJA. Olvasó és ereklyetoll. Mély után: Bárdfi Sándor. Boy a syrakusai, kora legjelesebb sakkjátékosa volt; még a lepantói csata reggelén a tengernagy hajóján három gyönyörű játszmát nyert ausztriai don Juantól. XIII. Gergely pápa, ki rendkívül kedvelte a sakk­játékot 1573-ban, két évvel a lepantói csata után syra­ku­ai Boyt Quirinális palotájában a legnagyobb öröm­mel fogadta, sőt elismerése jeléül a vörös süveggel is megkínálta. Boy nem fogadta el e kitüntetést, mert ezt tevén a sakk herczeg (principe degli secchi), ván­dor és dicsőséges életéről lemondani kényszerült volna. Da Ponte, ki velenczei dogé volt 1578-ban Boy tiszteletére fényes ünnepélyeket rendezett és palotá­jában gyönyörű lakást ajánlott neki; de a hires mű­vész a vendégszeretet e kitűnő jelét sem fogadta el. Jobban szerette ő szabadságát s nagyobb örömöt talált a szt­márkus-tér ivócsarnokai alatt nyilvánosan játszani, hol győzelmeit a nép bámulta és tapsolta, mint a fő­urak palotáiban egyeseknek mutatni be művészetét. Egy napon a Velenczében jól ismert Venieri her­czeg a Márkus-téren áthaladván, észrevette Boyt. Meg­állott és kíváncsian nézte végig a játékot. Boy egy hires kalabriai játékossal játszott s szokás szerint nyert. " Én nem vesztettem volna el e játszmát !" szólt gú­nyosan Venieri herczeg. A syrakusai felnézett. Egy huszonöt éves, jó kine­­s­zésü fiatal embert pillanta meg, kinek karcsú termetét, gazdag velenczei öltöny tödé. „Ahi szólt Boy, fejét rázván — „uraságod nem­ vesztette volna el e játszmát. . . . ? „Nem" szólt röviden a herczeg. „Ön talán rendkívül gyakorlottsággal játszik?" kezdó a syrakusai. „Önnek, uram, ahoz semmi köze ! Mindamellett azt hiszem, értek annyit e játékhoz, hogy önnek lecz­két adhatok belőle." „Nekem!?" hiáb­a csudálkozva a syrakusai. A herczeg kezét csípőjére tevé­s igennel válaszolt. A nép hangos kaczatba tört ki. „Ezek itt mind nevetnek — szólt komoly hangon Venieri — jól van; önhöz egy kihívást intéztem. Elfo­gadja-e ?° „Üljön le barátom !" szólt Boy, a sakktábla mel­letti székre mutatva. A herczeg leoldta kardját, a syrakusaival szem­ben helyet foglalt s az alakokat nagy ügyességgel ren­dezte el. A nép szoros kört képezett a játszók körül s a játék egy Lolli óta oly híressé vált „gambilló"­val megkezdődött. Már az első ütéseknél észrevette Boy, hogy rettenős ellenfélre talált; a herczeg játéka merész, gyors és bátran támadó volt. Roy csodákat művelt, de egy matt által elnyomatva néma és moz­dulatlan lett. Fejét tenyerébe hajtván szótlanul ült a nevető győztes előtt A jelenlevők elrémültek. A syra­kusai végre fölemelte fejét s nyugodtan szólt : „Ez meglepetés volt!" A nép egymásra e szavakat ismételték, nézett s a Markus-téren lévők „Ez meglepetés volt !” .Jól van — mondá mosolyogva a herczeg — ha meglepetés: kezdjük újra! Az ellenfelek ismét elfoglalták helyeiket újra kezdték a játékot, mely nem tartott oly soká mint az első. Syrakusai Boy a tizennegyedik ütés után ismét vesztett. A nézők tapsoltak. „Ez csudálatos dolog, — szólt a syrakusai. Régen sakkozik herczegséged ?" „Mi köze önnek ehez ?" válaszolt különös mo­sol­lyal a herczeg. „Jól van — folytatá a sakktáblához ülve Roy — most kétszáz aranyat teszek a játékra, elfogadja-e? „Álljon kétszáz arany" válaszolt a herczeg s ap­ródját előhívta, kitől kétszáz aranyat vett át. A játék ismét megkezdődött, de Boyra nézve ép oly kevés sikerrel, mint az előbbeinek. A herczeg átvette a kétszáz aranyat s azokat apródjával a Márkus-téren lévő koldusok közt kiosz­tatá. A jelenlevők mind bámultak. A nép, mely eddig Boyt imádta, ezen harmadik vesztesége után elfordult tőle s a legnagyobb lelkesedés között kisérte csolna­kig Venieri herczeget. E nap még híresebbé tette Venieri herczeget a Velencze lakosai meg nem szűntek róla beszélni. Min­denki akart a herczegről valami újat mondani, min­denki tudott valami érdekes eseményt felhozni életéből. A többek közt ezeket beszélték róla : (Folyt, köv )

Next