Békésmegyei Közlöny, 1880. január-június (7. évfolyam, 1-124. szám)
1880-04-22 / 77. szám
B.-Csaba, 1880. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve, egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 irt. Vil. évfolyam, 77. szám. Csütörtök, április 22-én. KESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. • , r-rf-TT Főtér, Schwarcz -féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 4 kr. A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Szerkesztőség: figyelmet érdemlő hang egy alföldi ipariskola érdekében. (6.) Midőn e tartalomgazdag levelet ettük, azonnal elhatároztuk, hogy nem fogjuk a benne felragyogott világosságot péka alá rejteni. Csak alkalmas időpontra vártunk. Az országos tanügyi mozgalom, felkeltött figyelem, a jó alkalmat most kínálja. Megragadjuk tehát a kedvező időt, s az agg lelkész és nyugalmazott esperes sorait egész terjedelemben közzétesszük, amint következik: „Nagytisztelet a Presbyteriumnak" Gyomán. Folyó évi október hó 25-ikén kelt levelükben, önök, az egyházi Elöljáróság nevében, szívesek voltak renovált templomuk megújítási öröm ünnepére f. ó. november 2-ikára, s ugyanakkor az ünnepélyt követő társas ebédre; engem is meghívni. A figyelemérti köszönetem nyilvánítása mellett, következőkben van szerencsém hivatott levelükre válaszolni. Bárha több hetek és hónapok óta, egészségem megrendülvén, gyengélkedő voltam, s vagyok ma is: megtisztelő levelük vételekor, némileg enyhülvén bajom, már kecsegtettem, sőt készítgettem is magam tisztelt körükben az ünnepélyen, leendő megjelenésre azonban „Ember tervez, Isten végez." November 1-nek elején oly jelenségek mutatkoztak körültem, melyek alapján az orvos határozottan ellenezte az elutazást, pedig őszintén nyilvánítom, hogy felette igen szerettem volna a templomot, a szép hírű ifjú építész készítette új alakjában látni, az isteni tiszteleten jelen lenni, s az egyházi felolvasó beszédet végig hallgatni, belőle épülést szerezni. Én ugyanis azok közül való vagyok — és alig hiszem, hogy egyedül volnék e nézeten — ki mindazon ref. templomok között, melyeket hazánkban, a közelben és távolban valaha láttam: a gyomai és deber iácsai templomokat tartottam, szent egyszerüségök mellett is legszebb ref. templomoknak; — már csak azért is óhajtottam volna elmenni, hogy a szerintem eddig is első szépségűnek tartott gyomai templom, mikép néz ki most, uj köntösében, uj alakjában ! Épen azért, bár most elestem a szerencsétől, mihelyt egészségem engedi, azon leszek, hogy testi szemeimmel is láthassam szép uj templomukat. Valóban szép oszlopot emelt a tisztelt elöljáróság, s a ma élő ref. gyülekezet a maga emlékezetének. Mindenfelől hangzanak a szükség, inség, s csapások elleni panaszok! És a gyomai ref. hivek ily kedvezőtlen viszonyok között építettek az Urnak hajlékot! mert őket az Ur szerelme ösztönzé. És én hiszem, hogy a gyomai ref. hivek közül egy sem roskadt össze a teher alatt, mely az épités folyamán vállaikra tétetett; sőt uj erőre buzdultak fel, midőn látták a templom uj köntösén azon fillérek ragyogását, melyeket ők az építkezés folyama alatt Isten oltárára felhordoztak. — Keljen fel bár ref. egyházunk ellen az elfogultság, a babona, a vakhit, s legyen szűkmarkú az állam, mint volt eleitől fogva irántunk mind a mai napig: ha minden ref. egyházaink tagjaiban az a buzgalom, áldozathozatali készség lesz az Ur szent háza, a vallás és iskolák szent érdekei iránt, milyen nyilatkozott ezúttal is a gyomai ref. hívekben: nem lesz erő, nem ármány, mely megingassa, annyival kevésbé — megdönthesse reform, szentegyházunk szegletköveit. Nem egyszer nyilatkoztam a gyomai egyházról ezen szavakban: „Én Gyomán igen sok és gazdag jövedelmi forrást észleltem eleitől fogva, — melyen mindig az egyháztagoknak a vallási és iskolai meleg érdeklődését értettem; csak ember kell, ki azon forrásokat okosan ki tudja aknázni." Lesznek még bizonyosan életben az elöljárók közül, kik fognak emlékezni, mint létesíttetett, minden rázkódás nélkül, Gyomán a másik papi állomás, s az ehhez kötött évi tisztességes fizetés. Lesznek azok közül is életben, kik résztvevők voltak azon tanácskozásokban, melyekben elhatároztatott egy nagyobbszerü iskola építése, s ennek azon kor szelleme szerinti berendezése. Én ma is azt hiszem, hogy Gyomán nem halt meg a nagyobbszerü iskolaépítés eszméje, csak aluszik. Ha Békés megyében valamely város oda fejlődik, érlelődik, hogy itt a magyar alföldön szükséges volna egy jól berendezett ipariskola, vagy a tanoda létesítése, ne ítéltessem el, ha évtizedek folyama alatt szerzett tapasztalataim alapján kijelentem, hogy körültekintő, s jóakaratú vezetés A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRGYÁJA. Mi az... ? Mi az, ami visszavonja A madárt a bÚs pagonyba ? Mitől rügyek fakadoznak, Habja cserg a patakoknak; S kék ibolyák félve várják Enyhe napnak hő sugárát; Tarka lepkék, zsongó méhek, Kalandoznak — döngicsélnek Kaczagják a páros gerlék Fülmijének mély keservét? Kikeletkor az első langy fuvalom! Mi az, mitől titkos bánat És rejtélyes öröm támad? Mi belop a szívbe terhet És alatta meg se görnyed ; Mitől csöndes éjszakákon Tovaszáll az édes álom; Elvonul a szív magába, Remény csalja, kétség bántja. Kerül mindent — vonzza minden .. . ? Tiszta, első szerelmünkben Kedvesünknek a legelső sóhajai mészáros István. Margit. — Elbeszélés. — (Folytatás.) Míg ezek történtek, addig Beatrix iszonyú terveket forrott leányával Margit ellen. — Életem ellen akartak törni, hogy vagyonát örökölhessék és Ilona utazzon Olaszhonba, hogy Borgessze grófné lehessen. — Ők jól tudták, hogy Margitot Borgesszék, ugy sem ismerik és igy a csel könnyen kivihető. Ily jellemző volt Beatrix és — leánya. Csak még egy akadályuk volt és pedig Dalmer Ernő, ki igen szerette Margitot és észrevette a veszélyt mi őt fenyegeti, ébren őrködött biztonsága felett. De a koczka éppen Beatrixe javára fordult. — Egy nap Budapesten azon hir terjedt el, hogy a nemes szivü és mindenki iránt jó indulatu báró Dalmer Ernő egy párbajban elesett. Szegény Margit — anélkül, hogy tudta volna, élete veszélyben forgott, — mivel egyetlen őrangyala is a halál áldozatává lett. A MÉREG Margit tovább is csendes gyászban élte napjait. Beatrix és Ilona mindig igen előzékenyek voltak iránta úgy, hogy sokat észre nem vette, miszerint ellenségek közt van. Egy nap Nina szobaleánya, kit igen szeretett, egy levélkét nyújtott neki és ki képzelheti azon örömet és meglepetést, midőn Mirgit a levelet elolvasta, Irma tudatván benne, hogy Isten az asszonyok legboldogabbikává téve őt, és egy gyönyörű fiucskával áldá meg. Felkéri tehát Margitot, hogy keresztanyja legyen. Margit sietett e nagy örömhírt Beatrix és Ilonával közölni, kik e hir hallatára színleg a legnagyobb örömüket fejezték ki. Margit nagy előkészületeket tett a keresztelőre, és örült mint egy gyermek. Beatrix egy nap így szóla Ilonához és Irénhez : „Az idő eljött, Margit elutazik, és ez útjában fogadott gyilkosok által meg kell halnia." Ilona egy véleményben volt anyjával, csak Irén, ki még nem volt annyira elromolva, nem engedé, hogy egy leányt ily gyalázatosan végezzenek ki, hanem azt tanácslá, hogy ha már igazán meg kell halnia, mérget öntsenek poharába. (Folyt. köv.)