Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)

1880-11-21 / 224. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 224. szám. Vasárnap, november 21-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdajab­a­ i. vidéken a postahivataloknál 5 kres postautailványnyal. Előfizetési Ilii : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve, egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre­­ 2 frt. —•— — Egyes szállt ára 4 kr A szerdai és szombati szám­ ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnál. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. A b.-csabai nőegyletről. Majdnem általános a panasz mostanság a női nem részéről, hogy a férfi nem a nők szellemi képességét, ha nem is tagadja, de kissebbítni igyekszik azt. Azon korban élünk, mikor a nők minden áron meg akarják mu­tatni azt, hogy szellemi erőben mérkőzhet­nek a férfiakkal. Ezen általános áramlat Csabán is ural­­­­kodónak mutatkozik lenni. • Nem czélunk a felett ítéletet hozni, mennyiben van igazuk azoknak, a­kik a nőemanczipátiót helyeslik, sem azokat di­csérni nem akarjuk, kik azt absolute ros­­szalják; csupán az a szándékunk: kimutat­ni van-e erkölcsi vagy anyagi haszna Csa­bán a nőegyletnek ? Hogy minden társulás szellemi, sokszor pedig anyagi haszonnal is jár, azt aligha tagadhatja valaki úgy szinte aligha tagadhatja bárki azt is, hogy a társulás által tömörült erők csak ott érik el a kitűzött czélt, a­hol az ily összműködés égető szükséggé vált. A csabai művelt, nemesen érző s gon­dolkodó nők egyesültek, hogy az anyagiak­ban szűkölködőkön tőlük telhetőleg­yenek, nyomorukat enyhítsék s éhezni segít­ve hagyják; tehát erre őket csupán a huma­nismus vitte. De vájjon van-e Csabán erre tér, hogy munkálkodásukat érvényesíthessék, hogy a nőegylet e hivatását betöltse ? Vannak-e itt minálunk oly családok sokan, kik máskép bizonyára éhen pusztulnának el, ha a nő­egyesület gazdasszonyi kiállításra való leg­finomabb tarhonyát, csokoládét, be­főttet stb. nem küldene nagy nyomoruk enyhítésére azoknak, kiket előbb arra kel­lene megtanítani, hogyan kell azt elfogyasz­tani? Jó lélekkel mondhatjuk, hogy hála a mindenhatónak nincsenek. Hogy városunkban is vannak elaggott nyomorék keresetképtelen emberek, kik az emberek könyörületességét nagyon is igénybe veszik, az tagadhatlan. Igen, de az ilyenek számára fennáll már a kórház melletti men­ház. Távol legyen tőlünk, mintha ezzel azt akarnánk mondani, hogy Csabán a nőegylet felesleges, sőt erősítjük, hogy nagyon is szükséges, de más czélt tartva szem előtt, a­hol üdvösebb és nagyobb sikert aratna. Minthogy Csabán a nőegyesületnek­­— hála az Istennek — nincs meg az a tere, mint nagy városokban, hol a nyomor sokaknál iszonyú; tehát itt az egylet munkálkodása majdnem felesleges. Ha azonban a lelkesebb, tettvágyó nők erejüket összpontosítva megalakíták az egy­letet — mit csak dicsérni lehet — s már munkálkodnak is: bátorkodunk az egylet figyelmét gyermekek a kicsinyek s az elárvult szegény — vallás különbség nélkül — neveltetésére felhívni. E tér az, a mely leginkább rokon a nők lelkével, itt nincs nyújtva semmi, e téren nincs gondoskodva még nálunk sem a hiányok pótlásáról, csak itt működve lenne a nőegyesület munkálko­dása áldásdús. Ki figyelemmel s érdeklődve kiséri Csa­bán az iskoláztatást, észrevehette, hogy sok gyermek találtatnék, kik vagy téli meleg ruhák vagy mi még szomorúbb gondos sze­rető szülők s jó gyámok hiányában vagy nagyon kevés ideig, vagy épen sohasem járnak iskolában. Meg van ugyan a közok­tatási törvény, gondoskodva van arról álla­milag, hogy köteles minden gyermek 6 év­től 12 évig járni iskolába, hanem arról az állam nem gondoskodott, hogy a­kik ezt a föntebb elősorolt okoknál fogva nem te­hetik — segélyeztessenek anyagilag. Azért azonban, hogy az állam ezt nem A „BÉMESTYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Az első veréb. (Reminiscentiák a Köröspart mellől.) „Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, Lovagolok, fűzfasipot fújva." Petőfi.. Tört lelkem képzelmének megnyirbált szár­nyai bontakozzatok széjjel és óh ! — repüljetek el velem gyors suhogással gyermekkorom rózsás kor­szakába; a tiszta, szeplőtlen örömök ama paradi­csomi birodalmába, hol a rózsa nyomán tövis nem kél, hol a férfikornak munkás viharai lágy enyelgő zephirkék, melyek mint játszi tündérek pajzán tré­fáikkal, ugy ölelgetik a hátul gombolós nadrágot vi­selő és halhatatlanságról nem álmodó halandót. Zajos küzdelmek árjai ne háborgassátok most lelkemet! Merész ambicziók, beteges aspirácziók! — pokolba veletek ! Nekem most tiszta levegő kell, mosolygó kék ég, zöld pázsit, viruló lomb és rá­adásul egy kis fülemile csattogás. — Hisz verkliáriát ugy is eleget hallottam. Jövet Köröspart! Ezer tarka emlékekkel telt Eldorádója gyermekkoromnak! Hol a gyanútalan sziv első ábrándjait szőtte és ajakam az első czi­garettet szivta, (még pedig dohány nem létében fű­zfalevélkéből sodoritván azt.) Az ábrándok ártat­lanul repültek tova, de nem ugy a czigarette, mely­nek karczoló füstje békés gyomrom szende nyu­galmát veszedelmes módon fel­zavará. De édes is­tenem! Hisz az ember az első nikotin avagy fűzfa sodratot nem is azért szívja, mert jól esik, hanem csupán azért, mert nem szabad. Oh ! hogy a tiltott gyümölcs utáni vágy, mely Ádám és Évát csak házas korukban lepte meg, nálunk már ily zsenge korban jelentkezik. Node, hogy ne csak szóljak, hanem mondjak is valamit, íme kijelentem, hogy én gyermekko­romban rajongtam a vegytanért, persze mindaddig, míg holmi oxygén, hydrogén, nitrogén és más­­féle észbomlasztó fogalmakat nem kellett magolni. Há­rom hasonértelmű pajtásommal egyszer aztán vala­hogy nyomára jöttünk, hogy a puskaport Schvarcz Bertholdnak salétrom, kén és szénből sikerült fel­fedeznie. Nosza rajta! Közgyűlést hirdettünk, me­lyen én bízattam meg az elnöki tiszttel. Fontos és a tárgy minden részletében beható debatta után, három, tehát egyhangúlag elfogadtatott azon indít­vány, hogy egy puskaporgyár állíttatik fel, még pedig a körülményeknek mindenben legjobban megfelelő he­lyen t. i. s­z­é­n­ás pal­lásu­n­kon. Az előirányzott ös­­szeg egyelőre 9 krban állapíttatott meg. Ennyi kellett ugyanis az első kísérlethez szükséges kén­bevásárlásokhoz, (salétrom az istálók hátsó falai­ról, szén pedig a sparherdből lévén szerzendő.) Szapárynak bizonyára nem okozott több gondot a 24 milliónyi defic­it elenyésztetése, mint nekünk az előirányzott 9 krnyi összeg beszerzése. Hja per­sze, ha országos sorsjátékot lehetett volna rendez­nünk, a­vagy pedig a Rothschild conzorcziummal fenn nem álló összeköttetéseinket megújítani! Node a gondviselés — a pajkos diákok e kegyes patronusa — nem engedé, hogy a pénz krizis kitörése által ifjú vállalatunk dugába döljön Megtudtuk ugyanis illetékes helyről, —a laboráns­tól -- hogy a gyógytárban a kis gyógyszeres üve­gek 3, mondd három krba beváltatnak. Egy a közgyűlési határozat tehát mindegyik tagnak, kü­lönben kizárás terhe alatt, kötelességévé tette ilye­neknek otthon való kifürkészését és a társulat helyiségébe (szénás pallás) való requirálását. E határozat, hogy mily bölcs vala, azt csak a fényes eredmény magyarázhatja meg kellőképen. Kilenczvenhárom krajczár gyűlt össze nem több, mint 3 nap alatt. És ezzel meg volt vetve az inté­zett alapja. |^gT" Lapunk mai számához a „Magyar Nemzeti Nevelés" előfizetési felhívása van csatolva.

Next