Békésmegyei Közlöny, 1881. január-december (8. évfolyam, 1-156. szám)

1881-09-27 / 117. szám

ELŐFIZETÉSI DIJ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Klaasenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Német-or­­szág és a Svájcz minden fővárosaiban, helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 11?. szám. Kedd, szeptember hó 27-én. ÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor­: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 8.91. számú, ház, h­ová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni térünk. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. A kelik­ szám ára 5 kr. Kapható Bienar Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdijában is fo­gadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok­nál, 5 kres postautalványnyal. Előfizetési felhívás a 1881. évi 4-dik évnegyedére. Évnegyedre t frt 50 kr. Előfizetni lehet B.-Csabán a kiadóhivatal­ban, a nyomdában. Biener B. urnál, vidékről legczélszerübben postautalvánnyal. B.-Csaba, szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" ki­adóhivatala. Ujabb adatok: Békésmegye s különösen Gyula városa X­V. és XVI. század­beli történetéhez. — Értekezés. — A békésmegyei régész művelődéstörténelmi egyletnek B.-Gyulán, 1881. szeptember 12-én tartott közgyűlésén felolvasta : Göndöcs Benedek, e. elnök. (Folytatás.) II. Ulászló király, egy­­ 1499-ben kelt levelében megdorgálta Békésmegye nemeseit, hogy vannak köztök, a kik Corvin János herczeget, kit ő már 1498-ban kineve­zett a megye főispánjául, nem akarják elfogadni, és a her­czeg által kinevezett alispánra nem akarnak hallgatni, miért is — a legszigorúbban meghagyja, hogy a herczeget főispánnak elismerjék, és kinevezett vagy kinevezendő al­ispánjok ítélőszéke előtt megjelenjenek, stb. — E szerint tehát 1499-ben már megint a régi megyei közigazgatás lépett életbe, a fő- és alispánság azonban továbbra is Gyula birtokosát illeti. Több van okirataink közt, a­mely érdekes világot vet az akkori legfelsőbbfokú biráskodás és igazságszolgáltatás­ra, — habár nem épen kedvező szinben tünteti fel hazánk akkori jogviszonyait. Ilyen főképen az a hosszúra nyúlt per, melyet Ba­kócz Tamás egri püspök, később esztergomi érsek és test­vérei, több érdektársaikkal együtt, Corvin János herczeg és utódai ellen folytatott, 10 ezer arany forint visszafize­tése iránt; — s jólehet az adósok több izben nádori íté­lettel is elmarasztaltattak a tartozás visszafizetésében, sőt a zálogolás, birtok határjárás és foglalás is elrendeltetett, és ennek megejtésére a királyi kúria embere és a budai káptalan küldötte is többször megjelent, azonban az ítélet végrehajtása mindannyiszor függőben hagyatott, — egy­részt — mivel a tekintélyét vesztett, erőtlen II. Ulászló király, a két hatalmas és tekintélyes perlekedő fél egyikét sem­ akarta maga ellen ingerelni, s hol egyik hol másiknak adott egymással ellenkező parancsokat, s halasztási, érvény­telenítési engedélyeket, — másrészt mivel a zálogolás és foglalás megejtésére kiküldötteket, Corvin János és utódai, fegyveres erőszakkal kényszerítők mindannyiszor eredmény nélkül odább állani, megfutamodni; — 15 évnél tovább folyt e per, s hogy végre is mi­ eredm­énye lett, arról ok­mányaink nem adnak felvilágosítást. Édenben az ezen perre vonatkozó okmányokból meg­tudjuk, a gyulai várnagyok és több megyei tisztviselők is­­meretlen neveit; — többek közt, hogy a megyének 1503-ban Olyveledi Porkoláb Bálint volt az alispánja, — eddig ismeretlen, — és Endrődi Balassa Kelem­en volt szolgabirá­ja, aki megyénkben az első ismert nevü szolgabíró. Az okmányok közt van még néhány, melyek egyes birtok­igény-perekről szólnak, (igy a Deák István contra Kántor Mihály és Szűcs László, — a Vég Imre berényi kalmár elleni per, melyeket az évkönyvben egész terjedel­mében be fogunk mutatni,) s ezekben leginkább az eskü képezi a fő- és döntő bizonyítékot, míg másrészt majd mindenike az akkori peres eljárás és igazságszolgáltatás kezdetlegességét, gyarlóságát, hosszadalmasságát, s legtöbb esetben eredménytelenségét bizonyítja. Corvin János halála után, Gyulát egy ideig Török Imre is birta, s nem is akarta addig kezéből Enyingi kibo­csátani, mig Frangepán Beatrix neki Gyula helyett Almás és Varasd várakat át nem adja. (Folyt. köv.) Politikai események. * Uj ötforintos államjegyek. A budapesti és bécsi hiva­talos lapokban az október 1-jén forgalomba bocsátandó új öt­forintos államjegyekre vonatkozólag egy hirdetmény fog legkö­zelebb megjelenni. — E hirdetmény az elpiszkolódott vagy átírt államjegyek beváltása iránt is fog határozmányt tartal­mazni. * Páris, szept. 34. A mai minisztertanácsban Tirard ke­reskedelmi miniszter jelezti, hogy a hatalmakkal a kereske­delmi szerződés felett megindított tárgyalások nem sokára ki­elégítő megoldást fognak nyerni. * Washington, szept. 23. Arthur elnök kormányügyek el­intézése végett, okt. 10-re hívta össze a rendkívüli ülésszakra a szenátor. MEGYEI HÍREK. * A „B. K.u . ó. 116. számú hirei kézt az van mond­va, hogy egy algymnáziumi tanuló megkapta a vörhenyt, a kitől azután a családtagok könnyen megkaphatják.* Szeren­csém van a t. közönséget értesíteni, hogy 91 tanítványunk közül mostig még egyetlen­ egy sem esett vörhenybe. B.-Csa­bán, 1881. szept. 26. Horváth János igazgató. * Békésm­egye bizottsága f. hó 12-én s folytatva tartott rendes közgyűlésen a korcsmai zárórákra nézve a következő szabályrendeletet hozta: 300 legy. 4190. ikt. 1881. Tárgyaltattak a járási szolgabirák és B.-Gyula város pol­ A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Konkoly a búzában. Elbeszélés, írta: Vacano Emil. (Folytatás.) A szobából kijőve, a vastag komorniknak egy aranyat, nyomott kezébe s ezt mondva : „Ne szóljon férjemnek semmit arról hogy íróasztalában keresgéltem; a táviratnak még­is nálam kell lennie." Jól tudta, hogy a szolga, — még­is el fog mindent a grófnak; tudta, hogy előtte kompromitálta beszólni magát és férje ellen indiskrecziót követett el. De már erőt vett raj­ta — a meggondolatlanság. Már besegedett s ő még sem volt itthon. Mit ért a levelekkel i minden sor szivét tépte volna, elhajította a szoba szegletébe, — olvasatlanul. E pillanatban berohant az ajtón Myrtha grófnő és elkiáltja: „Szegény gyermekem! Mindent tudok!" „Igen, mindent tudok. Beának hívják azon nőt. „Beának ! Igen, igen, e név áll a levélcsomagon is mor­mogá Dina. „Igen —" folytatá Myrtha grófnő — „a korcsmárosné benn volt a mellékszobában. Ő mondott meg mindent. Nem értett az egész dologból semmit, mert a gróf meg a nő sut­togtak egymással. Csak néha beszélt hangosabban az asszony, mintha haragudott volna. De — Reának hivják s tegez­te a grófot."­­Igen ? De ez mit sem tesz. Mit cselekedjem én nagy­néném ?" „Tégy, a­mit akarsz. Meg vagy csalva. Vagy megbocsá­tasz, vagy —* „Nagynéne­m !" „Vagy elválsz tőle. Csakhogy te most is nagyon szere­ted !” „Én szeretem őt ?u szolt mosolyva, de fagyos tekintettel. Myrtha grófnő annyira megindult a Duna lemondásán, hogy félre vonult s — sírt. E­közben észre­vette az eldobott levélcsomagot, hirtelen felvette s zsebébe rejté. * * * A két nő még sokáig beszélgetett egymással. Végre így szólt a nagynéne leányához : „Még sok beszélni valónk van, jöjj velem szobámba gyermekem, nem szabad egyedül marad­nod. Ismét csak búsulnál, és sírnál ." Duna grófnőn pompás téli ruha van; aranyszínű haja leomlik bőrszínű ruhájára: arcza piros — az izgatottság foly­tán. Keze összekulcsolva tekinteti a hótakart vidéken bolyong, — igy áll a terem közepén, akár egy élő szobor. Végre meg­szólal : „Siratni — őt?* — E pillanatban úgy tűnik fel mint saját szerelmének síremléke. Myrtha grófnővel szobáiba indul. * * * A folyóson épen a hazatérő Krisztián gróffal találkoznak. „Jó estvé^­vel üdvözli ez a hölgyeket. E hang hallatára az alak láttára Dina holt szerelme, új­ra fellángolt, mintha szél felkavarja a hamvadó parázst. Ki­mondhatatlan izgalom fogta el a gyöngéd nőt. Megállott s nagynénje karjaiból — kirántja karját. E hang csengése e férfi látása dühössé tette. E peremben gyűlölt férjét széttaposta volna. De nem szólt. Midőn férje hoz­zá közeledett a karján levő nyakéhez, melyet tőle kapott letép­te, hogy a gyöngyök férjének arczába vágódtak. Ájultan ro­gyott nagynénje karjaiba, ez ismét !" kiáltá férje megilletődve, bosszúsan. „Ah semmi!" válaszolt a nagynéne. Krisztián grófot tá­vozásra intve. „Dinát ismét migraine-je bántja. Távozzék. Nyugalomra van szüksége. Jó éjt. S­uzi, Róza hamar jöjjetek segítségre. Be borzasztó migraine! Ti fórl­at nem tudjátok mi az! Kérem az Istenért, — távozzék!" * * * Másnap reggel, midőn a gróf reggelihez ment, szokás szerint benyitott neje szobájába. „Fen van már a grófné?" kérdé az ajtó előtt ácsorgó szobaleányt. „Azt hiszem gróf úr! Még nem voltam ugyan szobájá­ban, de úgy gondolom, már felöltözködött." „Menjen be hozzá, és kérdezze meg elfogad-e?" A komorna, — e vén sátán — épen kilépett a szobából, azt mondva : „A méltóságos grófné kéreti a grófot. ..." Krisztián belépett. Dina a zongoránál ült. Nem játszott. A grófot illendően üdvözlé. Lénye teljesen megváltozott. Ma épen nem volt szép, minden vonása megvékonyodott. „Eljöttem érted" mondá a gróf erőltetett mosol­lyal — „hogy együtt menjünk reggelizni, tegnap egész nap sem lát­talak; óhajtom tudni mint érzett magadat a migraine után s megakarom mondani hol voltam és mit csináltam tegnap." „Ó ne fáraszd magad férjecském." Teljesen jól érzem magamat; kérlek, ne mond hol voltál, mit csináltál tegnap, nem érdekel engem."­­ E­közben a zongorán pár futamot játszott. (Folyt, köv.)

Next