Békésmegyei Közlöny, 1881. január-december (8. évfolyam, 1-156. szám)
1881-09-27 / 117. szám
ELŐFIZETÉSI DIJ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Klaasenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Német-ország és a Svájcz minden fővárosaiban, helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 11?. szám. Kedd, szeptember hó 27-én. ÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 8.91. számú, ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni térünk. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. A kelik szám ára 5 kr. Kapható Bienar Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdijában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kres postautalványnyal. Előfizetési felhívás a 1881. évi 4-dik évnegyedére. Évnegyedre t frt 50 kr. Előfizetni lehet B.-Csabán a kiadóhivatalban, a nyomdában. Biener B. urnál, vidékről legczélszerübben postautalvánnyal. B.-Csaba, szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Ujabb adatok: Békésmegye s különösen Gyula városa XV. és XVI. századbeli történetéhez. — Értekezés. — A békésmegyei régész művelődéstörténelmi egyletnek B.-Gyulán, 1881. szeptember 12-én tartott közgyűlésén felolvasta : Göndöcs Benedek, e. elnök. (Folytatás.) II. Ulászló király, egy 1499-ben kelt levelében megdorgálta Békésmegye nemeseit, hogy vannak köztök, a kik Corvin János herczeget, kit ő már 1498-ban kinevezett a megye főispánjául, nem akarják elfogadni, és a herczeg által kinevezett alispánra nem akarnak hallgatni, miért is — a legszigorúbban meghagyja, hogy a herczeget főispánnak elismerjék, és kinevezett vagy kinevezendő alispánjok ítélőszéke előtt megjelenjenek, stb. — E szerint tehát 1499-ben már megint a régi megyei közigazgatás lépett életbe, a fő- és alispánság azonban továbbra is Gyula birtokosát illeti. Több van okirataink közt, amely érdekes világot vet az akkori legfelsőbbfokú biráskodás és igazságszolgáltatásra, — habár nem épen kedvező szinben tünteti fel hazánk akkori jogviszonyait. Ilyen főképen az a hosszúra nyúlt per, melyet Bakócz Tamás egri püspök, később esztergomi érsek és testvérei, több érdektársaikkal együtt, Corvin János herczeg és utódai ellen folytatott, 10 ezer arany forint visszafizetése iránt; — s jólehet az adósok több izben nádori ítélettel is elmarasztaltattak a tartozás visszafizetésében, sőt a zálogolás, birtok határjárás és foglalás is elrendeltetett, és ennek megejtésére a királyi kúria embere és a budai káptalan küldötte is többször megjelent, azonban az ítélet végrehajtása mindannyiszor függőben hagyatott, — egyrészt — mivel a tekintélyét vesztett, erőtlen II. Ulászló király, a két hatalmas és tekintélyes perlekedő fél egyikét sem akarta maga ellen ingerelni, s hol egyik hol másiknak adott egymással ellenkező parancsokat, s halasztási, érvénytelenítési engedélyeket, — másrészt mivel a zálogolás és foglalás megejtésére kiküldötteket, Corvin János és utódai, fegyveres erőszakkal kényszerítők mindannyiszor eredmény nélkül odább állani, megfutamodni; — 15 évnél tovább folyt e per, s hogy végre is mi eredménye lett, arról okmányaink nem adnak felvilágosítást. Édenben az ezen perre vonatkozó okmányokból megtudjuk, a gyulai várnagyok és több megyei tisztviselők ismeretlen neveit; — többek közt, hogy a megyének 1503-ban Olyveledi Porkoláb Bálint volt az alispánja, — eddig ismeretlen, — és Endrődi Balassa Kelemen volt szolgabirája, aki megyénkben az első ismert nevü szolgabíró. Az okmányok közt van még néhány, melyek egyes birtokigény-perekről szólnak, (igy a Deák István contra Kántor Mihály és Szűcs László, — a Vég Imre berényi kalmár elleni per, melyeket az évkönyvben egész terjedelmében be fogunk mutatni,) s ezekben leginkább az eskü képezi a fő- és döntő bizonyítékot, míg másrészt majd mindenike az akkori peres eljárás és igazságszolgáltatás kezdetlegességét, gyarlóságát, hosszadalmasságát, s legtöbb esetben eredménytelenségét bizonyítja. Corvin János halála után, Gyulát egy ideig Török Imre is birta, s nem is akarta addig kezéből Enyingi kibocsátani, mig Frangepán Beatrix neki Gyula helyett Almás és Varasd várakat át nem adja. (Folyt. köv.) Politikai események. * Uj ötforintos államjegyek. A budapesti és bécsi hivatalos lapokban az október 1-jén forgalomba bocsátandó új ötforintos államjegyekre vonatkozólag egy hirdetmény fog legközelebb megjelenni. — E hirdetmény az elpiszkolódott vagy átírt államjegyek beváltása iránt is fog határozmányt tartalmazni. * Páris, szept. 34. A mai minisztertanácsban Tirard kereskedelmi miniszter jelezti, hogy a hatalmakkal a kereskedelmi szerződés felett megindított tárgyalások nem sokára kielégítő megoldást fognak nyerni. * Washington, szept. 23. Arthur elnök kormányügyek elintézése végett, okt. 10-re hívta össze a rendkívüli ülésszakra a szenátor. MEGYEI HÍREK. * A „B. K.u . ó. 116. számú hirei kézt az van mondva, hogy egy algymnáziumi tanuló megkapta a vörhenyt, a kitől azután a családtagok könnyen megkaphatják.* Szerencsém van a t. közönséget értesíteni, hogy 91 tanítványunk közül mostig még egyetlen egy sem esett vörhenybe. B.-Csabán, 1881. szept. 26. Horváth János igazgató. * Békésmegye bizottsága f. hó 12-én s folytatva tartott rendes közgyűlésen a korcsmai zárórákra nézve a következő szabályrendeletet hozta: 300 legy. 4190. ikt. 1881. Tárgyaltattak a járási szolgabirák és B.-Gyula város pol A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Konkoly a búzában. Elbeszélés, írta: Vacano Emil. (Folytatás.) A szobából kijőve, a vastag komorniknak egy aranyat, nyomott kezébe s ezt mondva : „Ne szóljon férjemnek semmit arról hogy íróasztalában keresgéltem; a táviratnak mégis nálam kell lennie." Jól tudta, hogy a szolga, — mégis el fog mindent a grófnak; tudta, hogy előtte kompromitálta beszólni magát és férje ellen indiskrecziót követett el. De már erőt vett rajta — a meggondolatlanság. Már besegedett s ő még sem volt itthon. Mit ért a levelekkel i minden sor szivét tépte volna, elhajította a szoba szegletébe, — olvasatlanul. E pillanatban berohant az ajtón Myrtha grófnő és elkiáltja: „Szegény gyermekem! Mindent tudok!" „Igen, mindent tudok. Beának hívják azon nőt. „Beának ! Igen, igen, e név áll a levélcsomagon is mormogá Dina. „Igen —" folytatá Myrtha grófnő — „a korcsmárosné benn volt a mellékszobában. Ő mondott meg mindent. Nem értett az egész dologból semmit, mert a gróf meg a nő suttogtak egymással. Csak néha beszélt hangosabban az asszony, mintha haragudott volna. De — Reának hivják s tegezte a grófot."Igen ? De ez mit sem tesz. Mit cselekedjem én nagynéném ?" „Tégy, amit akarsz. Meg vagy csalva. Vagy megbocsátasz, vagy —* „Nagynénem !" „Vagy elválsz tőle. Csakhogy te most is nagyon szereted !” „Én szeretem őt ?u szolt mosolyva, de fagyos tekintettel. Myrtha grófnő annyira megindult a Duna lemondásán, hogy félre vonult s — sírt. Eközben észrevette az eldobott levélcsomagot, hirtelen felvette s zsebébe rejté. * * * A két nő még sokáig beszélgetett egymással. Végre így szólt a nagynéne leányához : „Még sok beszélni valónk van, jöjj velem szobámba gyermekem, nem szabad egyedül maradnod. Ismét csak búsulnál, és sírnál ." Duna grófnőn pompás téli ruha van; aranyszínű haja leomlik bőrszínű ruhájára: arcza piros — az izgatottság folytán. Keze összekulcsolva tekinteti a hótakart vidéken bolyong, — igy áll a terem közepén, akár egy élő szobor. Végre megszólal : „Siratni — őt?* — E pillanatban úgy tűnik fel mint saját szerelmének síremléke. Myrtha grófnővel szobáiba indul. * * * A folyóson épen a hazatérő Krisztián gróffal találkoznak. „Jó estvé^vel üdvözli ez a hölgyeket. E hang hallatára az alak láttára Dina holt szerelme, újra fellángolt, mintha szél felkavarja a hamvadó parázst. Kimondhatatlan izgalom fogta el a gyöngéd nőt. Megállott s nagynénje karjaiból — kirántja karját. E hang csengése e férfi látása dühössé tette. E peremben gyűlölt férjét széttaposta volna. De nem szólt. Midőn férje hozzá közeledett a karján levő nyakéhez, melyet tőle kapott letépte, hogy a gyöngyök férjének arczába vágódtak. Ájultan rogyott nagynénje karjaiba, ez ismét !" kiáltá férje megilletődve, bosszúsan. „Ah semmi!" válaszolt a nagynéne. Krisztián grófot távozásra intve. „Dinát ismét migraine-je bántja. Távozzék. Nyugalomra van szüksége. Jó éjt. Suzi, Róza hamar jöjjetek segítségre. Be borzasztó migraine! Ti fórlat nem tudjátok mi az! Kérem az Istenért, — távozzék!" * * * Másnap reggel, midőn a gróf reggelihez ment, szokás szerint benyitott neje szobájába. „Fen van már a grófné?" kérdé az ajtó előtt ácsorgó szobaleányt. „Azt hiszem gróf úr! Még nem voltam ugyan szobájában, de úgy gondolom, már felöltözködött." „Menjen be hozzá, és kérdezze meg elfogad-e?" A komorna, — e vén sátán — épen kilépett a szobából, azt mondva : „A méltóságos grófné kéreti a grófot. ..." Krisztián belépett. Dina a zongoránál ült. Nem játszott. A grófot illendően üdvözlé. Lénye teljesen megváltozott. Ma épen nem volt szép, minden vonása megvékonyodott. „Eljöttem érted" mondá a gróf erőltetett mosollyal — „hogy együtt menjünk reggelizni, tegnap egész nap sem láttalak; óhajtom tudni mint érzett magadat a migraine után s megakarom mondani hol voltam és mit csináltam tegnap." „Ó ne fáraszd magad férjecském." Teljesen jól érzem magamat; kérlek, ne mond hol voltál, mit csináltál tegnap, nem érdekel engem." Eközben a zongorán pár futamot játszott. (Folyt, köv.)