Békésmegyei Közlöny, 1881. január-december (8. évfolyam, 1-156. szám)
1881-01-13 / 6. szám
B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 6. szám. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. ille&jelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési ilij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve, egész évre C frt; félévre 3 frt. évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Hansenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájcz minden fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. ICéziratok alma,d.a/m.a,ls:vissza,. 4. 1 Kiadóhivatal: TaWes Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható :Grünfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttéru-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 krus postautalvánnyal. A mi statisztikánk numerusai. ii. Magyarországban az időjárás mindig a végletek között mozog. A telek rendszerint igen erős és tartós hideggel köszöntenek be; a nyár sokszor afrikai hőséget hoz ránk. Ezenkívül vajmi sajátságos az időjárásnak azon szeszélyes változandósága, amely szerint nemcsak tavasszal, hanem az év bármely szakában rövid órák alatt hirtelen változik meg. Az utóbbi tíz év alatt általában elveszte az időjárás minden rendszerességet és nyilván ebben keresendő a mostoha termések egyik fő oka. Hazánk folyókban gazdag, 659 g. irertföld hosszúságban volnának hajózható vizeink. De hiába hangsúlyoztatik a vizi szállítás olcsósága — különösen a mi hirhedt utjaink ellenében — a lehető legkisebb országlendület sem köszöntött be. Csupán a dunagőzhajózási társulat üzletköre öltött nagyszerű mérvet, de e dús és virágzó társulat nem mondható tisztán hazai vállalatnak. Az is tudvalevő dolog, hogy az ország folyói milyen irtózatos pusztítások okozói lettek az utóbbi években. 1874, 1877 és 78-ban több mint 3V2 millió hold földet hajtottak folyóink hullámainak szeszélyes uralma alá. — Szeged veszedelme is gyászlap lesz történelmünkben mindörökké. De mind e szerencsétlenségeket senkinek sem lehet bűnül felróni; az elemek harcza volt az, Isten csapása! Honfitársaink mindig éber voltak a folyamok garázdálkodása gondossággal iránt. Az országban 70 vízszabályozási és ármentesitő társulat működik közel tiz millió frtkével. Természetesená lép ezen dicséretes alaptőbuzgalom hazafiaknak jegyzik most fel rovásra mindazt a bajt, amit a folyók áradása okoztak. (Ha jól emlékezem épen Szarvas városának kétes emlékezetű képviselője mondotta volt egy közbekiáltásában egy szélbali hazafias feljajdulásban amaz emlékezetes szavakat, hogy p. o. a Köröst — „agyonszabályozták" volna.) Mindenesetre nemes és érdemes egyének vitatják azt, hogy jó volt-e, vagy nem a mostani védtöltési rendszer, a mely most összesen 2 702 kii. m. teszen ki hosszúságban. De forduljunk hazánk népéhez. A magyar birodalom összes népessége 1870-ben 15 509 ezerét tett ki. Ebből közel két millió esik Horváországra. Mit bizonyítanak e számok? Azt, hogy Magyarország földjén oly gyér népesség lakik, mint finn és Oroszországon kívül sehol,sem Európában. Márpedig hiába vetik ez ellen a laikusok azt a naiv érvet, hogy minél kevesebb a népesség valamely országban, annál könnyebb a meglévő kevesek számára a megélhetés, mert egy oly életrevaló és életképes nemzetnek, amely lázas aggodalommal remeg létéért a túlerővel szemben és hazafias lelkesedéssel iparkodik saját fentartani — szent kötelessége népét nemcsak anyagilag és szellemileg, de számban is gyarapítani. „Olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni" — mondá a nagy Széchenyi. Hátha még a néma számokból azt is kiolvassuk, hogy országunk lakói és különösen a magyar faj a szaporodási képesség tekintetében a legutolsó helyen áll az összes mert fajok között! Nem-e komoly intés-e isez arra nézve, hogy mindent elkövessünk, a mi számbeli szaporodásunknak útjában áll. „A magyar faj olyan mint az oroszlán : csak egy-két maradékot hagy maga után" — hallottam egyszer egy az ősi dicsőség halvány visszfényében tükröző magyar nemestől. De engem e hangzatos és pathetikus mondás ép oly kevéssé tudott megvigasztalni, mint ahogy nem bizom a nagy klasszikus ódaköltő ama jelmondatában, hogy „csak sast nemzenek a sasok." Mert hát „romlásnak indult hajdan erős magyar, s mi a magyar most? — rut subarita váz" — ez rá a viszhang. Magyarország lakói szaporodásának 20 évi átlaga csak 0,84%. Ilyen csekély szaporodást nem mutat fel Európának egy nemzete sem. Hátha még azt is tekintetbe vesszük, hogy 1870— 75-ig — ahol tudvalevőleg az 1873-ik évi cholera hatott közre, a népességben 106% apadás állott be, azaz Magyarország lakossága 132 ezerrel fogyott meg. Hiszen volt kholera másutt is és még A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY” TÁRCZÁJA. Orbán. föld és népe. Irta : Mihálfi József. I. Mióta a keleti kérdés Európa politikai köreinek egyik legégetőbb ügyévé vált, azóta gyakran jö szóba a Balkán félsziget egy népe, mely a legújabb időig majdnem egészen ismeretlen volt, s e nép az albán. Miután abban a meggyőződésben élek, hogy ezen számra nézve kicsiny, de vitéz, harczias nép jelentékeny tényezőt képez a keleti kérdésnek megoldásában, s különösen miután úgy látom, hogy hazánk hivatott saját jól felfogott politikai érdekében közös jövőben barátságos egyetértésben, ha nem is véd- és daez-szövetségben élni e néppel, azt hiszem, nem fogok tán türelmükkel visszaélni, ha becses figyelmüket kikérem, hogy albán föld és népről összeállított jegyzeteimet meghallgatni szívesek legyenek. Volt idő, hogy közös ellenség ellenében, midőn a törökök hatalma Magyarországot elnyeréssel fenyegette, az albán és magyar keresztény hadak egy lobogó alatt harczoltak, s a mi Hunyady Jánosunk mellé, mint harcos társ sorakozott vitézeivel az albánok hőse Kasztrirta György, a törökökre nézve oly félelmes Skander bég. Már ez a tény is fokozhatja a magyarnak érdeklődését az albánok iránt, ha nem is lenne e nép és jellemében sok oly vonás, mely eredetiségével szokásaiban képes figyelmünket lekötni. Vessünk egy futó pillantást először is az albánok földjére s aztán lássuk egy pár vonásban magát az albán népet. Az adriai tenger keleti partvidéke, mit a rómaiak Illyricumnak és Epirusnak neveztek, ma magában foglalja éjszaki felében a magyar partvidéktől kezdve Horvátországot és Dalmácziát, déli felében Dulcignótól az Arta öbölig Albániát. E partvidék majdnem egész hosszában meredek, szakgatott és nehezen járható mészkőtömegekkel van borítva. Az egyes hegylánczolatok az Adriai tenger partvonalával egyenközűen haladnak s az ország keleti hátterében a Balkán félsziget legmagasabb hegylánczolatát képezik. — Ott emelkedik a régiek Skardos hegye, a mai Sardagh, melynek magasságát 3050 méterre becsülik, tehát az a mi legnagyobb hegyünknél a Gerlachfalvi csúcsnál még 390 méterrel magasabb. Ezen aránylag keskeny partvidéken csak csekélyebb folyók fejlődhetnek ki, ezek közt legnagyobb a Dri 11, mely a fekete és fehér Drinből támad. A fekete Drin az Ochrida tóban veszi eredetét, mely a Balkán félsziget legnagyobb tava, a régiek Lychnitisnek nevezték, s e szó az albán Njekjeni szóból látszik idomítva lenni, ami tavat jelent. A fehér Drin azon fennsíkon ered, melynek egyik része a Rigómező. A két Drin egyesülésük után számos vízesésben siet a tenger felé. A Drinen kívül a folyók közül megemlítjük Vovussa (régen Aóus), Szemeni (régen Apsos), Skunibi ( Genuios) és Mati (r. Mathis) folyókat. Ezek közül Skunibi folyó az országot ethnographiai tekintben egy éjszaki és egy déli részre osztja. Végre a régi Epirusban regényes hegyvidéken több föld alá tünő folyó víz között ott van a görögök titokszerű Acheronja. Az Orchidai tavon kívül pedig meg kell említenünk a Skutarii tavat, melynek kifolyásához a Psojanához közel fekszik az ujabb időben oly nevezetessé lett Dulczigno vára és Jaurnai tavat, melynek partján feküdt egykor a görögök Dodonája. Az Adriai tenger partjának hosszában számos kisebb-nagyobb mocsáros tó és lykna terül, melyek a különben felette termékeny parti síkoknak levegőjét egészségtelenné teszik, s ezáltal azoknak mivelését akadályoztatják. Mindezen sekély mocsáros tavakban sok hal tenyész, melyek füstölve már a legrégibb időben e vidék egyik jelentékeny kereskedelmi czikkét képezték. Albániában a földmivelés csak csekély parti területekre van szorítva, az ország mészkőhegyes vízszegény vidékein a nép főleg baromtenyésztéssel foglalkozik. A családok jólétének mértéke is az, hány kecskével vagy juhhal bir; középszámitással egyremásra egy egy családra 300 darab esik; a kinek van 500 darabja, az jómódú; az darabbal biró már gazdag, 1500 darab birtoka pedig 1000 gazdáját kroesusi hirbe hozza. Ha tisztán a baromtenyésztésből él a család, akkor egy-egy főre 40 darabnak kell jutni, s akkor még húst csak ritkán ehetik. Albánia partján a régi görögök alapitották Dyrrachiont, mely olasz néven mint Durazzó a magyarok történetében is ismeretes s ma is fennáll, és Apolloniát, melynek csak romjai maradtak fenn. Mindkét város Italiával élénk összeköttetésben állott, s különösen Apollónia, mint Italiához legközelebb fekvő tiszta görög város, kedvelt tartózkodási helye volt a tanuló római ifjaknak. Ma közel hozzá fekszik Valona Közép-Albániának legélénkebb helye. (Folyt. köv.)