Békésmegyei Közlöny, 1881. január-december (8. évfolyam, 1-156. szám)

1881-09-11 / 110. szám

B.-Csaba, 1881. Vili. évfolyam, 110. szám. Vasárnap, szeptember hó 11-én. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. M­­egjeleniti h­étenl^én­t háromszor: vasárnap, l­.ed.dL. (féliven) ,s csütörtök­ön, helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : K­aasenstein és Vogler ezég­rées, Prága, Budapesten, Néme­t­­szág és a Svájcz minden fővárosaiban. ELŐFIZETÉSI DÍJ Főszerkesztő : GARZO G­ üLA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu ház,­hová anyagi részét illető minden közle­ményt a lap szellemi és zimezni kérünk. Kéziratok nem. adatnak, vissza. Egyes sz­án ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér '-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébe­n, de Povázsay László úr nyomdájában is fo­gadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok­nál, 5 kros postautalván­nyal. Körlevél a békésmegyei gazdasági egylet valamennyi tagjához. A szarvasmarhának tenyésztése mezőgazdaságunk­ra nézve sok tekintetben igen hasznos. 1. Olcsó vonóerőt szolgáltat gazdaságunk belső vezetésére, sőt gyakran külső fuvarozásra is. 2. Kényszeríti a gazdát, hogy takarmányt ter­meljen és igy üdvös megszorítását idézvén elő a szem­termésnek, a föld­­ termőerejének kímélésére vezet.­­ 3­. Trágyája által a földet javítja. 4. Tejével bő és fontos élelmi czikket szolgáltat. 5. Mustraállatjainak sovány, vagy hízott álla­potban eladása által tetemes jövedelm­et nyújt. E hasznok összesége felette kívánatossá teszi, hogy a szarvasmarha megyénkben lehetőleg nagy, az eddiginél mindenesetre nagyobb mérvben fizessék. Több marhát kell tartanunk, mint eddig tartottunk, mert a takarmány­termeléssel megkímélt és a trá­gyával megjavított föld nagyobb termést fog adni, mint eddig adott és a megszaporodott mirha tejével bővebb táplálékot, több mustraállatnak eladásra ke­rülése által nagyobb jövedelmet fog szolgáltatni. A fellebbi hasznoknak elsejét, t. i. a föld termő­erejének gyarapítását, akármelyik marhafajnak te­nyésztése által elérhetjük. Ám­de a gazdának, midőn a tenyésztendő szarvasmarhának fajtáját megválasztja, még a következő három haszonra is kell tekintenie, hogy t. i. szarvasmarhája. 1. mínél nagyobb vonóerővel bírjon, 2. minél több tejet szolgáltasson, és 3. ha mustraállatnak, akár soványan, akár hiz­lalva eladja, érte mennél több pénzt kapjon. E három utóbbi haszon kell, hogy határozza meg, melyik faj marhát tenyéssszük. A melyik faj mind a három hasznot a legna­gyobb mértékben egyesíti, az megyénk legtökéletesebb faj, azt kell választanunk. számára a| Melyik ezen faj ? G­azda­sági egyletünk kutatja és e czélból 9 évre megállapitott programmal évenként rendszeres állat­kiállitást fog­ tartani, milyeken a külön fajokat gon­dosan meg fogja figyeltetni és­ ö­sszehasonlittatni, hogy azon fajt, melyről azt találja, hogy a fellebbi 3 hasz­not legjobban egyesíti, azontúl a gazdaközönségnek tenyésztésre ajánlja. Lássuk e 3 hasznot egyenként közelebbről, hogy fontosságuk még inkább kivilágoljék : 1. Vonóerő. Megyénkben jelenleg mintegy 12000 ökör van, a­mely igát húz. Az ökörigát helyette­sítheti ugyan a lóiga, aminthogy ez utóbbi az előb­binek rovására folyton szaporodik is, sőt a művelt külföldön azt végkép le is szorította ; mindazonáltal az ököriga nálunk habár apadó mértékben, de még soká fog használtatni és e tekintetben általános a vélemény, hogy minden szarvasmarhája közt a leg­jobb vonóerőt a tiszta magyar­ faj szolgáltatja. Nincs azonban kizárva a lehetőség, hogy a kísérlet és ta­pasztalás valam­lyik külföldi fajban, vagy annak a magyarral való keresztezésében hasonló jó vonóerőt fog felfedezni. A magyar fajban azonban a jó vonó­erő az egyedüli jó tulajdon, mert azt mind tej, mind hús tekintetében a külföldi fajok messze túlszárnyalják. 2. Tej: Megvénübm jelenleg mintegy 2­,000 te­h­én fejezik. Tapasztalás szerint, jól táplálva, ad egy magyar tehén évente 800 liter tejet, 20,000 tehén tehát ad 16 millió litert, egy külföldi (schweiczi, hol­landi, angol) 2000 liter tejet, 20,000 tehén tehát ad 40 millió litert, a különbség 24 millió liter, vagyis, ha megyénk lakosai a magyar faj helyett külföldi te­heneket tenyésztenének, évenként 24 millió literrel többet fejnének, a­minek értéke 8 krlaval 1.920,000 frt. 3. Hús. Megyénkben jelenleg mintegy 50,000 d. különféle korú és nemű szarvasmarha létezik. Ta­pasztalás szerint a külföldi marhafaj,, minden kort és nemét összevéve, átlag 1 mmval nehezebb. Ha te­hát a fellebbi 50,000 darabunk nem magyar, hanem külföldi fajú volna (pl. a legnehezebb és leghizéko­nyabb shorthorni), akkor ma 50,000 mmval több husunk volna állatjainkban, mint van jelenleg, és 1 mm. hús árát csak 30 frtra téve, állatjainkban hús tekintetében, 1.500.000 frttal nagyobb vagyonnal bír­nánk, mint bírunk jelenleg. Látni való, hogy a faj megválasztása igen fon­tos. Hogy e tekintetben minél előbb tisztába jöjjünk, el kell vinnünk sikerült marháinkat a ma 9 évre meg­állapított rendszeres állatkiállításokra, el kell pedig vinnünk nemcsak a tiszta magyar fajút, hanem a kinek van, és már soknak van, a külföldi fajtákat és azoknak a magyarral történt keresztezését is, hogy a gazdaközönség azokat megismerhesse és egymással összehasonlíthassa. A magyar gazdában, dicséret a kivételek­nek, hel­lyel­ közel még sok ázsiai közöny van: restelünk megmozdulni, kérkedésnek vesszük a kiállítást. Le kell vetkőznünk e közönyt és álszemérmet, mely haladá­sunknak, gyarapodásunknak egyik egymással nemes versenyre kelnünk, főhátráltatója és mert ezzel a magunk hasznát és a közjót mozdítjuk elő ! Közölve volt már a 9 évre megállapitott állat­kiállitásainknak rendszere, mely szerint már az idén, október 2. és 3-án Orosházán az első rendszeres ál­latkiállitás meg fog tartatni. Állítson ki mindenki, a­kinek arra való jószága van és minden gazda nem­csak élvezetes, de tanulságos dolognak is tartja ezen kiállítást megtekinteni. Végül még arra kérjük egyletünknek tagjait, hogy rendszeres állatkiállitásainknak közölt pro- A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁi­MÁJA. « M­­arisk­a napra.» Ude, kristály habjaival csermely locsolja földjét, — je­genyék állnak őrt ajtajánál, — gesztenyesorok hüsitik utait, .... fülemile dal, rózsaillat teszi bódítóvá levegőjét a kertnek, melynek virágai ma oly szép ünnepet ülnek. Nagy ünnepet. — Királynéjok „a fehér rózsa" névün­nepe van ma, — s a kis birodalom minden lakója s ösme­rője siet lábaihoz rakni hódolatát a bájos királynénak. A harmat volt az első. Megelőzte a napsugarat üditő­leg borulva a rózsa hókeblére s aztán ott tündöklött, mint megannyi odatüzött gyémántdarab. Mikor a nap sugarai a rózsaszín hajnallal egyszerre keresve fel öt. • . . . mag­aranyozták, dicsfénnyel övezik szép fejét, — a jázminbokor­ban pedig felébredt a fülemile is, és remek dalt zeng fülébe szerelemről .... boldogságról Mikor elhallgat, . . . méhecskék jönnek, zúgva, dongva csendes öröm és elégedettségről — mig a pillangók tarka serge egymást kergetve repdesnek felé. . . meg-megpihenve édes késre föltárult keblén. . . . besziva részegítő, édes him­porát. . . . hogy aztán mámorosan tovább vigyék. . . . vi­rágról-virágra, a királyné csókját. Az ünnepi zajra, a meleg napsugárra aztán felébrednek édes álmaikból a kert virágai, —s hósolata kifejezésére ün­nepi ruhát ölt mindenik. A jázmin hófehér ruhája, hitvány sárga disszel, . . , az ibolya halvány kékje, azaz fénynyel ékeskedik. — A liliom szirmain oly átlátszó a lepil. ... a árvácskán olyan bíborvörös. — És közvetlen környez­eté­ben a rózsák oly szinpompát adnak, mintha királyné volna mindenikük. Aztán jött a szellő. ... az édes, lanyha tavaszi ze­fír, .. . végig leng a virágok kelyhén, s aztán megállott ott a királyné csodaszép kelyhén hogy reá lehelte bóditó il­latjukat igy tolmácsolva hódolatjukat. Minden, de minden hódol neki — mindenki siet bol­doggá tenni öt névünnpén. A napsugár, a harmat, — a madárdal, virágillat, színpompa és szephir és a szép királynő édes-édes kábulatban­ fogadja, . . . kéjmámorban ringatva hókelyhét. * * * Rózsa vagy te is! . . . . virágok királynéja, — miért, hogy én nem lehűtek harmat, hogy kebledre borulnék, — nem lehetek szellő, hogy körül lebeghetném göndör fürtidet , — miért hogy nem repkedhetek ajkadra mézédes csókért, tarka pillangóként, nem csókolhatom fel könyeidet égő napsugárként, nem dalolhatom el érzelmimet a fülemtlév­el, miért hogy csak azt rebeghetem feléd gyönge emberi szóval : „Légy boldog! — Áldjon meg az Isten!" „Én." II.onk­­oly a búzában. Elbeszélés, írta: V­a­c­a íi­o Emil. (Folytatás.) „Itt van pénz, megfizetem fáradságát" mondá türel­metlenül. „Igen de. —" „Nem ért németül?" A vastag, közönséges korcsmáros újra bámult, a sötét büszke arezon, s az elhasznált selyem ruhán, fiú?" „Igen" s elvette a pénzdarabot. „De mit mondjon a „Sar­o Krisztián grófot kérje, szíveskedjék ide fáradni." A korcsmáros udvariasabb lett. Kezdte érteni a dolgot. „De hát neve — kihez fáradjon ide a gróf ur" ? „Egy asszonyhoz" válaszolt a nő, haragos tekintettel, érti ?" A kapu alatt várt, míg a fiút elmenni látta. A havazás megszűnt. A kastély körvonalai ide látszottak. Odafen már vacsoráltak. IV. Az étteremben beszélgetett a társaság, midőn az inas lépett be, jelentve, hogy egy falu­beli fia van itt. A társalgás azonnal megszűnt. Mert ilyen­kor az esemény volt, ha valaki megjelent a faluból. „Falubeli gyerek kérdi a gróf. „Mit akar, kit ke­res?" „A korcsmáros fia és oly vakmerő a gróf­nő után kérdezősködni.*

Next