Békésmegyei Közlöny, 1882. január-december (9. évfolyam, 1-144. szám)
1882-03-26 / 37. szám
„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. as évek végén a bő termés elkapatott bennünket; erőnket túlhaladó vállalatokat indítottunk meg s pár év múlva azon vettük észre, hogy nyakig vagyunk a deliczitben. De hát uram, a közösügyes kormány annak oka, hogy honalapító Árpád ősapánk, észrevévén a tejjel és mézzel folyó Kánaán e szerencsétlen honságát, nem vette hátára az egész országot tulajpereputyostól, s nem tette le kedvezőbb égalji viszonyokat biztosító szélességi fokok alatt? Bizony mennyire a közjogi ellenzék politikai hangulatát ismerjük meg efféle interpelláczióra is el lehetünk készülve. Azonban fentebbi állításának utótételénél meg kell mondanom, hogy mit felejtett ön el. Elfelejtette nevezetesen azt, hogy volt egy Savary, Foulton, Watt és Stephenson nevű angol, kik lassankint kitalálták azt, hogy lehet a gőzt vízen és szárazon nagy terhek szállítására használni; elfelejtette hogy ennek folytán tőlünk Amerika ma már csak 10 -15 napi távolságra van; elfelejtette hogy Amerikában a búza sokszor előbb érik meg mint nálunk; elfelejtette, hogy a távíró segélyével ma már az európai kereskedő helyben köt üzletet nyers termékekre Amerikával; elfelejtette, hogy e termékekkel az európai piacz bármely peremen eláraszható, ha rá szükség van; elfelejtette, hogy a gyors és olcsó közlekedés mellett, az ausztráliai gyapjú istenesen lenyomta az európai gyapjú árát saját piaczainkon, stb. Na már most uram, ha a mindent ínveilírozó olcsó és gyors szellemi és anyagi közlekedés mai korszakában, mi a nyers termelő nemzet, fennhordva orrunkat, a külfölddel szemben megbicsakoljuk magunkat nyers termékeinkkel, melyeket feldolgozni nem tudunk, még ehez azt is tudva, hogy az amerikai nyers termék az európai piacon egy árral sem drágább, sőt sokszor olcsóbb mint a mienk, hát ugyan mondja meg nekem Sárréti úr, hogy az ön állításának utótételében elfoglalt álláspont, műn lenne-e puszta gyermekes hetvenkedés, melynek csak mi innók meg a levét, mert ha ott a hol az emberek és nemzetek között az adszu és viszi-víz il s annak előnyösségéről van szó, ha ott megszűnik ám minden kedélyesség. Tehát uram a leczkét mindig jól meg kell tanulni! Miután megszoktuk azt, hogy egy szélsőbali czikkben mindennek benne kell lenni ha a kormányról van szó, hát természetes, hogy nem maradhatott el az uzsora sem. — Jajveszékel pedig Sárréti ur ilyetékképeit; hát az uzsorások sáskaként pusztító hada, mely bűnös üzelmeiben a törvények által nem korlátozva mint orditó oroszlán jár körűl, lesvén kit elnyeljen. Biz isten mikor e szavakat elolvastam és leírtam, nekem is végig futott a hideg a hátamon s néztem hogy nincsen-e közelembe s nem les-e reám is egy engemet elnyelni készülő oroszlán. Azonban a Sárréti ur sorai megnyugtattak, mert hát igy gondolkoztam: ha lesbe áll, akkor nem ordit; ha pedig ordít, hát akkor nem is áll lesbe s van alkalmam tőle elszaladni és ezen orditásba mindenkire nézve van vigasztaló, mert hát orditásával elriaszt magától mindenkit. De ha már egyebet nem tekintenek önök, legalább ne támadják lapuk komoly jellegét saját maguk, ily ürességet, dörgedelmes, förmedvényes, fenevadas lomb üstökkal. Hogy Békés megyében az uzsora pusztítana, azt ma már legalább senki sem látja. Megyénkben p. o. 12 pénzintézet van, köztudomású dolog, hogy bennük csaknem mindenütt oly nagy a tőkehalmaz, hogy a torlódott tőkét alig tudják elhelyezni, 2550 ezerre, menő alaptőkék, százezrekre menő betétekért szavatolnak. Akinek tehát hitele van, az bizony szerezhet ma akárhol olcsó kölcsönt, de természetesen azon, kinek hitele nincs, senki sem segíthet s ha aztán az uzsorás ilyen zilált hitelű emberrel szemben a vesztettnek hitt fejszének legalább nyelét előre biztosítja, valami erősen el sem tudom ítélni, de elítélem azt ki hozzá fordul, mert az ilyen embernél sokszor a fizetés jóhiszeműsége is hiányzik. Legrikítóbb színes koczka azonban a quodlibetben a szellemi proletariatusra vonatkozó passzus. Valóban kísértetbe jön az ember azon kérdést tenni fel magának: vajjon érdemes-e ezzel komolyan foglalkozni, mert ami ide vonatkozólag mondva van, az igazán nem egyébb, mint az elégületlen kedély neki busult invektivája. Uram, ha a szellemi, helyesebben pedig értelmiségi proletariátus létezése, ismertető jele valamely kormány rosszaságának, úgy ítéljen el ön a föld kerekségén minden kormányt, mert hiszen értelmi proletariátus, általában pedig proletariátus, mióta általában ember, állam, kormány és értelem léteztek mindig volt vau és lesz is. Ha ön kutathatná, hogy a franczia Saint-simonismus, a coiuite, a német spezial-demokratizmus, az olasz jazzaronik, az oroszországi nihilisták, a munkásmozgalom minő elemekből toborzzák híveiket, alig hiszem hogy nem találná a háttérben a zavarosban halászni törekvő értelmi proletariátust, melynek nincs veszteni valója. A proletariátus általában minden államban egy korcs termék, mely a kielégitltetlen vágyak emlőjén tengődik, annak pedig, hogy az egyénben ily vágyak fogamzanak meg, épen úgy nem lehet oka a kormány, minthogy általában az erény mellett bűn is létezik. És ha már most in specie a magyar kormány, elejét venni törekszik az értelmi proletariátus elszaporodásának az által, hogy elvonja a szaporodás tényezőit s ha már más expediens nincs, kevesbíti a feles számban levő tanodákat, nagyon helyes úton van s igazán fején találta a szeget. Már most egy oly jelenséget, mely mindenütt meg van, a hol általában ember, állam, és a legkülömbözőbb kormány-forma létezik, bizonyos adott specziális viszonyoknak s e viszonyok között alakult kormányzás nyakába várni, legalább is megbocsáthatlan egyoldalúság. Az ermenenvillei híres remete, Rousseau mondja valahol, — nincs időm utána járni, hogy melyik művében, de hogy ő mondja arról jót állok — a következő szavakat: boldog azon nép, melynek körében egy orvos csak nagy nehezen, egy ügyvéd pedig sehogy sem tud megélni. Mély igazság rejlik a rajongó bölcs e drastikus szavaiban, az első a nép anyagi, a másik erkölcsi épségének volna bizonyítéka. — Ha már most Jolenus és Justinianus hívei mint a raj meglepnek egy népet s ennek sem az előbbiek kedvéért betegnek lenni, sem az utóbbiak kedvéért perlekedni kedve nincs: mi jogon áll elő egyik vagy másik, hogy azt követelje a kérdéses nép kormányától, hogy teremtsen működésének kedvező talajt? — Uram komolyan beszélt ön ? ! És most jön ismét egy komoly kérdés, de amely komoly kérdésnek legkomolyabb oldala épen önöket a jogtudósokat illeti, mert hiszen, ha sejtelmem nem csal, Sárréti úr is a jog felkentje. — Az ismeretes Rahonczy-féle fellépésről szólva, vádat emel a kormány ellen, hogy az országházban napfényre hozott súlyos gyanú folytán maga a kormány s az ország becsületének érdekében a vizsgálat mellőztetik. És ezt akkor mondja Sárréti úr, mikor a miniszterelnök urbi et orbi proklamálja, akinek adatai vannak álljon elő, sőt a feljelentőnek még jutalmat is ígér. Mellőztetik-e hát a vizsgálat ? Nem. Ha tehát az illetőtől vádjának concret esetekbeli támogatását követelik, nemcsak a miniszterelnök s ez esetben a legszigorúbb vizsgálatot helyezi kilátásba, de követelheti minden józan jogász és ember, amely concret eset nélkül a vizsgálat a szó teljes értelmében tárgytalan is lenne , ha ezt az illető mindamellett sem teszi, ki ellen fordul kérdeni minden elfogulatlan ember előtt a dolog ódiuma, nem az ellen-e ki maga csinálja a szelet, hogy zöröghessen a fülével ? Ha a gyanúsított egyén képviselő, ott van ő reá nézve is az ügyészség, ha van a gyanúnak alapj C aZ illető mentelmi jogának felfüggesztésével ki lesz adva, s azon túl következik reá nézve azon eljárás, melyet mindenkivel szemben a büntető igazságszolgáltatás követ. De hogy egy képviselővel szemben más eljárás követessék : ez arczul csapása volna a törvények előtti egyenlőség alapvető elvének. Mert hiszen uram, vagy van értelmük azon alapigazságoknak, melyek az eszmék ehapsából századokon át tartó hosszas vajúdás után mint alapigazságok kijegedtek, melyek ugy a polgári, mint a büntető igazságszolgáltatást, ugy alakilag mint lényegileg szabályozzák vagy nincs értelmük ; ha van értelmük, akkor azoktól senkivel szemben eltérni nem szabad; ha nincs értelmük, akkor ne hirdessétek őket igazságokul, hanem dobjátok vissza az eszmék azon diaotikus zűrébe, melyből őket világra segítettétek. Szerény galmasan járnak kezecskéi, hogy azokban husz éves leány sem árulhat el nagyobb gyakorlottságot. Emellett szende és szerény s hu piros katrinezájával előtte strimplit kötöget a diván sarkában ülve: ibolyának vélned, kivált ha föltekint kezeiről, ábrándos kék szemeivel. Mindezek mellett is van egy baja a 14 éves leánykának, hogy tudniillik a zeneszón minden erejével csügg s a tán ezért — majd meghal. Távol van otthonától, egy körös-övezte kis városban, szeretett keresztanyja szellemes körében, hol a szépre és nemesre törekvő lélek elég alkalmat talál vágyainak kielégítésére, azonkívül, hogy tevékenysége, a külső és belső mintagazdálkodásban olvad fel. A kis Tini mindig vidám, s úgy látszik, Haragos nevének éppen ellentéte; csak olykor húzza össze gesztenye-szemöldökét, ha kártyázás közben valakin tréfás csalási szándékot vesz észre. No de akkor van is hadd-el-hadd, fölkapja kis kezét az asztalról, a kártyát leteszi s szép szeme csak úgy löveli bosszankodásának láváit, akár a vulkán. mulattató volna, ha e vihart nem követné két nap. De mindez szótalanság, amikor aztán folyhat a beszéd méznek édességével a csaló játékos ajkán — nincs visszhang reá, akár a sírbolt. Egyetlen, de kedves barátnője Bárány Gizi, hasonló életkorban és csinosságban, de kissé világosabb szőkeségben. Úgy szeretik egymást, akár a klasszikus kor Damona és Pithiása. Természetek is egyező s Gizi főtulajdonsága is az ellenállhatatlan tánczvágy. Kedvencz szülöttei a sorsnak, mert meg-megakad lakásukon hetenként egy-egy öreg vőfély, ki oly ékes rigmusban hivja meg őket — persze külön-külön a parasztlakodalmakba, hogy még a kereszt nama is elfárad odáig, ki külömben a leánykák kedvének sohasem szegül ellene. Van is öröm a leánykák részéről. Tiniké fölveszi rózsaszín ruháját s akkor olyan, mint a rózsabimbó. Gizi fehér ruhába öltözik, alig várhatva az esti 6 órát, mikor az öreg vőfély ismét megjelen vacsorára hívogatandó. Másnap Giziéknél van a találka s vidám kaczaj közt beszélik el a lakodalmas este történetét. Susogva mondják, melyik legény tánczol jobban ? melyik szebb ? . . . stb. . . . s a siker koronáját képezi az is, hogy a kis tiszteletessel is tánczoltak vagy kettőt. A Gizi mamája tudja mivel kedveskedjék a leánykáknak s megígéri, hogy a most érkezett táncztanárhoz engedi Gizit tánczot tanulni, ha az ő nála vesz ki szobát használatra. A két leány összeölelkezik ez örvendetes hírre, mert hisz Tinikét is járatja a jó keresztmama a mondott föltétel alatt. Csókolgatják egymást a végtelenségig s örömkönyek közt mondanak egymásnak „jó éjt!" * Magában ül Tiniké egy szobában, a „Képes Családi Lapok" valamelyik számában közölt rejtvényt találgatva. Keble hangosan dobog, szemei ide-oda tévedeznek, majd egy pontra szegezve azok, óg"ábrándosan fénylenek. Most is a tánczáról gondolkozik De a gondos keresztmama szemei elől semmi sincs elrejtve s rögtön kitalálja, hogy Tiniké most is a táncziskolában lebeg szellemileg. Szelíden meg is dorgálja, mi szüksége van annak tánczot tanulni, ki anélkül is ügyesen és jól tud? . . . Tiniké pedig fölteszi magában, hogy nem megy addig férjhez, mig a táncziskolába nem jár! De a sors kegyetlenebb len hozzá, mint annak előtte; a tancrtanár, mielőtt megkezdhette volna testegyengető működését, gyengélkedő lett s szülőföldjére visszautazott. Tableaux! * Két év múlva a kis Tiniké ugyancsak megnőtt, s bár kitűnően járja a négyest, hopszot, mazurkát s a veleszületett csárdást, mégsem tud megmenekülni a gondolattól, hogy ő sohasem járt táncziskolába! . . . Most már még szebb lett s a kártyajátékban sem tud megharagudni. Egész raja veszi körül az udvarlóknak, kik közt megfordul egy kantor és egy kereskedő is, s ugy látszik, hogy előbb főz tétjének ízletes túros csuszát, mint egyetlen nagyobb vágya teljesedésbe ment légyen — hogy t. i. táncziskolába járjon. Nagy Károly.