Békésmegyei Közlöny, 1882. január-december (9. évfolyam, 1-144. szám)

1882-11-21 / 138. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 138. szám. Kedd, november hó 21-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és­ vegyes tartalmú lap. M­­egjelenik* hetenként háromszor : vasárnap, tcodcL.. (féliven) és csü­törtök­ön. ELŐFIZETÉSI DIJ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva: Klaasenstein és Vogler a Bécs, Prága, Budapesten, Németo­szág és a 8vás­z minden fővárosaiban, helyben házhoz hordva vagy p>atá­i bérmentve kü­ldve . Egész évre , itt Fél évre 4 . Évnegyedre . ... i­n K.exl­utok a.m adatnak, vissza. Főszerkesztő : SARZÓ GYULA. SZERESSÁK­SSl ás KIADÓHUV.VrAL: Apponyi-utcza 89 íi számú ház, nová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt lizimezui térünk, Omazta József ur legutóbbi czikkére. B.­Csaba, nov­­i II. Omazta ur czikkében ez is áll: „a lutheránusok szegény­ségi bizonyítványt szolgáltattak ki magukról, midőn csak két világi intelligens urat választottak be a prezbyteriumb­a.11 Ezt állítja kom­olyan a czikkező. Igaz-e? Tudtunkkal a" prezbyte­rium intelligens tagjai — a néhány derék, méltán intelli­gensnek vehető iparost nem számítva — ezek: Bajcsy János, Félix Ákos, Szem­jan Sámuel, Sztraka Ernő, Urszinyi János, Zsilinszky Mihály urak. Omazta urnái tehát vagy annyi hat, mint kettő, vagy pedig e férfiak mindenikét nem fogadja el­ világinak, nem intelligensnek. Legyen akár így, akár úgy, látni való, mennyire megbízhatók Omazta úz állításai. Hát bizony elismerjük, nem sok e szám igy is, a mint van — bár a 100 tagu prezbyteriumban a számarányt meg­üti — s nem is kis szegénységi bizonyítvány volna b.-csabai evang.­ egyházunkról, ha a megnevezetteken s beválasztottakon kívül­ több arra való­ intelligens férfia nem volna egyházunk­nak. Van — Istennek hála — ezeken kivül számos érdemes tagja protestáns intelligencziánknak, kiket méltán fájlalni le­het s fájlal is mindenki, hogy egyházu­nk kormányzó testü­letében nem érvényesíthetik magukat. De hát ki tehet róla? A papok! a papok! kiáltja Omaztat ur teli torokkali „Ha a papok akarták volna" — irja nagy komolyan — „az intelli­gencziát beválasztani, az akadály nélkül megtörtént volna.* A ki a népet, nemcsak a mienket értem, annak termé­szetét ismeri s tudja, mennyire homeopatikus adagokban sze­reti, tűri meg soraiban a nadrágos embert s még a legérde­mesebb egyháztagokat is mily könnyen kifeledi szavazó lajst­romából, — miről eklatans példákat tudnánk idézni közeli m­­ind két hitvallású evang. egyházakból — annak felesleges sok szót vesztegetni kimutatásával annak, megáll­a­lmazta ar azon merész ál­lása, hogy az intelligencziát egy ezer lel­ket számláló óriás többséggel földmivesekből álló egyházban akadály nélkül beválasztathatja a papság, feltéve, hogy akarja. A ki a népet ismeri s a prezbyteri választásokat megfi­gyelte, tudja, hogy az intelligens emberek legtöbbje csak ugy jő be az ilyen kormányzó testületbe, minő a prezbyterium, ha őt magok a füldmivesek, előkel­őbbjeik, szivök sugallatából ve­szik fel, mint bizalmukat birót,­­tekintélyt képviselőt lajstro­mukba, különben mihelyt pap, vagy tanító az intelligens — előttük egy szóval nadrágos — elemet mint szükségest találja előttük hajtogatni, a bizalmatlanság, gyanakodás nyomban­ felébred és visszahatást szül. Csak az, aki a dolgokat így nem tudja, tudni nem akarja, vagy épen arra az absurd feltevésre képes, hogy lehet pap­ság olyan is, mely maga kívánatosnak találja, hogy czirkulu­sait intelligens elem a kormányzó testületben ne zavarja: fog­ja okoltatni a b.-csabai ev. papságot arról, hogy intelligen­cziánk a presbyteriumban nagyobb számmal nincsen képviselve. Ez második helyreigazításunk. Mihelyt lehetséges, a har­madik s talán negyedik is következik.­­ Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a­ nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyitótér"-ben egy­kor közlési dija 25 kr. • Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödönjurnál és Bren­ner B. ur nagy tőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában fogadtatnak el­ előfizetések és hirdetések; vidéken a­ postahivata­lo­­soknál 5 kres postautalványnyal. Politi­sk.al hirek. * Nápoly, nov. 18. Sorvillo lovag, az idevaló osztrák-ma­gyar főkonzul öngyilkossá lett. * Lemberg, nov. 18. Az elfogott iparosoknál szoczialisz­tikus programmokat találtak. A kongresszusi Lengyelországból Lembergbe költözött diákok némelyikénél házmotozást is tar­tottak, mert azzal gyanúsítják őket, hogy előmozdították Gali­cziában a pánszláv propagandát. * Bukarest, nov. 18. Mironescut, az odesszai román kon­­zulátus kanczellárját 50,000 frank elsikkasztás­i miatt elfogták. * London, nov. 18. A "Central News"­egy párisi távirata bizonyosnak mondja Jules Grévy lemondását, mert ez az egyet­len mód arra, hogy életben maradjon. Utódjaiként Gambettát, Chauzyt és Brissont emlegetik. * Pétervár, nov. 18. Ignatiev tegnap a czár által fogad­tatott. * London, nov. 18. A királynő a Horsgaard-téren dísz­szemlét tartott az Egyiptomból visszatért csapatok, továbbá a tengerészeti dandár és az indiai csapatok küldöttsége fölött. A kivonult csapatok összes száma 8000 emberre rúgott s azok élén W lseley tábornok állott. A csapatok a jelen volt nagy néptömeg által lelkesen üdvözöltettek. * Skutari, nov. 18. A­ várbeli lőporraktárba belecsapott a villám s az egész készlet felrobbant; emberélet nem ve­szett el. * Pétervár, nov. 18. A kazani egyetemet, melyet a ta­nulók zavargása miatt bezártak, alkalmasint decz. hónapban újra*megnyitják, ellenben Péterváron attól félnek, hogy ott fognak a tanulók nyugtalankodni. i * Grácz, DOV. 18. A nagy köd következtében ma Grat­wein mellett két vonat összeütközött. A vonatvezető meghalt. A közlekedés estig meg volt szakítva a vonalon. Az összeüt­köző vonatok tehervonatok voltak; a romok ennek következ­tében elborították a pályát, s a déli vasút vonatai is elkésve fognak ide megérkezni. * London,­nov. 18. A manchesteri tűzvész teljesen el­pusztította a hétemeletes árucsarnokot, melynek tetején három­száz villamos sodrony fut össze. Az izzó sodronyok leváltak az elégett gerendákról s a földre esve sok embert megsebesí­tettek. A táviróvezeték teljesen meg­romlott. A tűzvész 100,000 forintnyi kárt okozott. * Bécs, nov. 18. A bécsi német tanuló ifjúság gyűlése egyhangúlag elfogadott egy határozatot, melyben erélyesen til­takozik azon szemrehányás ellen, mintha a tanulók a legutóbbi munkás zavargások intézőivel egyetértettek volna. * Páris, nov. 18. A Kamara a külügyminisztérium költ­ségvetését tárgyalta. Villiers (legitimista) mondja: A pápa Rómában nem szabad. A garanczia-törvény álszenteskedő. Szóló a pápának Rómából való esetleges elutazásáról beszél. Duclerc kijelenti, hogy a pápa elutazása Rómából semmiből nem következtethető. Delafosre kijelenti, hogy az egyiptomi kérdés fölötti észrevételeket elhalasztja, hogy a tárgyalások ne nehezíttessenek meg. Ezután a külügyminisztérium költség­vetése elfogadtatott. A kamarában ma kiosztott sárga könyve junius 2-től julius 31-ig terjedő táviratokat foglalja magában, amelyek tartalma általánosan ismeretes. ni • •• l­i­i­i­i­i­i­i MEGYEI HIFiEK. * A társadalmi­ kór tüneteinek egy ujabbi — nap­jainkban annyiszor megújuló mind rémesebb bizonyítéka­­ az alábbi vasárnap esti öngyilkossági eset is. Ugyanis Bács Ferencz b.-csabai vasúti vendéglős ar éttermében lévő kézi pénzszekrénykéjének zárján utóbbi időben tapasztalta, hogy az napról-alapra nehezebben nyilik mindig, miért is lakatost hivatott, ki konstatálta, hogy a zárat idegen kulcs­csal is nyitogatják s bizonyára nem hiába. A­ tolvajra rále­setett s csakhamar kisült, hogy pénzszekrényében kocsisa gazdálkodik. A faggatás alatt azonban a tetten kapott ko­ A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁUMÁJU A heid­elscbergi Margit. Humoros beszélybe Mósertől fordította: Rosenbaum Ignátz. (Folytatás.) Mind a kettő egy darabig elgondolkozott. Egyszerre fel­kiált Katzsch . Egyike a legszebb dalloknak még­is a Speck kápláré marad, melyet atyja halálára irt. Eképpen kezdődik : Ha az ember járja bolondját, S szagol egy csomó majorannát­­ .És midőn e dalt kedvesének felolvasá, ez meghatottsá­gában elájult." „Meg van!" kiáltá most Handschuh. Eszembe jutott egy gyönyörű dal : Hajnal pír, oh hajnal pír Mondd, mily sors vár reám ? Mit sorst sorskeze ott fenn irt — Boldogság vagy halál? Rendelje tehát Müllert és Weiszet a próbára és ha az éji zene meg­felel várakozásaimnak, dúsan meg fog jutalmaz­tatni.* „Bízza reánk !a biztositá Katzsch. „Tehát hol jelenjünk meg holnap este?" „KuUbcü karmesteri" keidé komoly arczczki a báró. „Ön értelmes embernek látszik, gázol már a harmínczban és mint katona nyelvét is fékezni tudja; hallja tehát titkomat. Kitárom önnek szivemet. Ismeri Stahlek kapitányt? Ennek házában egy lény van, a ki csak félig a föld tulajdona, egy angyal, egy tündéri alak, kit szivem egész hevével sze­retek. Őt az imádottat illeti a zene, miután holnap születés­napja lesz, és minthogy hálószobája a nyolczszegletes torony­ban a sikátor felé tekint, ott kell felállanunk. Tehát tizenegy órakor jöjjenek fel a várba." „A sikátorba lakik tündére?" kérdé csodálkozva Katzs«h, rövid, vastag ujjaival borzas hajába turkálva. „No én nem bánom, csak a vén arcz aztán meg ne haragudjék." „Ő egyedül lesz," visszonzá megnyugtatólag Handschul. . A kapitány holnap este whistezésen leend a polgármes­ternél. Tehát tisztába vagyunk. Tizenegykor a várban.* Katzsch fejcsóválva távozott. Másnap este pont 11 órakor a quartett állást von a si­kátorban. Miután Katzsch a hangszereket figyelmesen meg­vizsgálta, kivett Müller kezéből egy gitárt, melyet utóbbi ed­dig, mint valami vadász fegyvert hátán csüngve hozott, és átadá a bárónak. Ezután társainak intvén ajkaihoz illeszté a fuvolát és háromszor lábával toppantván meg­szólalt a zene. „Irgalmas ég! hiszen a „jó holdat kellene futiuk" sut­togá a báró, midőn a zenészek egy keringőt kezdének ját­szani, piszen szégyenbe jutatnak, ostobák !" De az orchester nem zavarta rá magát és minél dühö­sebben gesztikulált a báró, annál erősebben hangzott a zene. Végre tíz percz múlva bevégték egy hatalmas trillával, melyhez Katzsch még egy kis magántrillát toldani jónak látott. „Vigyen el beneteket a manó, ti szamarak! Katzsch­ miért nem játszta „a jó holdat" ? kiáltá elfojtott hangon a báró. „Hiszen a jó holdat fútuk, viszont a Katzsch alig elfojt­ható haraggal. „Talán ismeretlen önnek báró úr a zenéje, de a kívánt dal volt, arra esküdni mernénk atyáink lelki üdveire. „Katzsch, látja ott az ablaknál a fehér alakot?" suttogó örömtől rezgő hangon a szerelmes. „Ő az!" „Tehát rajta! piano pianissimó — „az igazi jó holdat, egy, kettő, három." És a zenészek most a valezerek legeszeveszettebbet kez­dek játszani, mely valaha csak hangszereikből elhangzott. Daczára annak, hogy a kétségbe esett Handschuh, fo­gait csikorgatá és a zenészek füleit ránczigálta az orchester csak folytatta s néhány percz múlva számos éber kutya is be­leszólt a konczertbe. Kétségbeestében a báró már elrohanni akart, midőn az­­ ablak kinyílt, melyen egy fehér nőalak kihajolt. „Felismeri jó szándékomat" suttogá a szerelmes, mialatt bal kezét szivére illeszté és a jobbal a csillagokra mutatott, mintegy imádottjának örök szerelmét kifejezendő. (Folyt. köv.)

Next