Békésmegyei Közlöny, 1882. január-december (9. évfolyam, 1-144. szám)
1882-11-21 / 138. szám
B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 138. szám. Kedd, november hó 21-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik* hetenként háromszor : vasárnap, tcodcL.. (féliven) és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva: Klaasenstein és Vogler a Bécs, Prága, Budapesten, Németoszág és a 8vász minden fővárosaiban, helyben házhoz hordva vagy p>atái bérmentve küldve . Egész évre , itt Fél évre 4 . Évnegyedre . ... in K.exlutok a.m adatnak, vissza. Főszerkesztő : SARZÓ GYULA. SZERESSÁKSSl ás KIADÓHUV.VrAL: Apponyi-utcza 89 íi számú ház, nová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt lizimezui térünk, Omazta József ur legutóbbi czikkére. B.Csaba, novi II. Omazta ur czikkében ez is áll: „a lutheránusok szegénységi bizonyítványt szolgáltattak ki magukról, midőn csak két világi intelligens urat választottak be a prezbyteriumba.11 Ezt állítja komolyan a czikkező. Igaz-e? Tudtunkkal a" prezbyterium intelligens tagjai — a néhány derék, méltán intelligensnek vehető iparost nem számítva — ezek: Bajcsy János, Félix Ákos, Szemjan Sámuel, Sztraka Ernő, Urszinyi János, Zsilinszky Mihály urak. Omazta urnái tehát vagy annyi hat, mint kettő, vagy pedig e férfiak mindenikét nem fogadja el világinak, nem intelligensnek. Legyen akár így, akár úgy, látni való, mennyire megbízhatók Omazta úz állításai. Hát bizony elismerjük, nem sok e szám igy is, a mint van — bár a 100 tagu prezbyteriumban a számarányt megüti — s nem is kis szegénységi bizonyítvány volna b.-csabai evang. egyházunkról, ha a megnevezetteken s beválasztottakon kívül több arra való intelligens férfia nem volna egyházunknak. Van — Istennek hála — ezeken kivül számos érdemes tagja protestáns intelligencziánknak, kiket méltán fájlalni lehet s fájlal is mindenki, hogy egyházunk kormányzó testületében nem érvényesíthetik magukat. De hát ki tehet róla? A papok! a papok! kiáltja Omaztat ur teli torokkali „Ha a papok akarták volna" — irja nagy komolyan — „az intelligencziát beválasztani, az akadály nélkül megtörtént volna.* A ki a népet, nemcsak a mienket értem, annak természetét ismeri s tudja, mennyire homeopatikus adagokban szereti, tűri meg soraiban a nadrágos embert s még a legérdemesebb egyháztagokat is mily könnyen kifeledi szavazó lajstromából, — miről eklatans példákat tudnánk idézni közeli mind két hitvallású evang. egyházakból — annak felesleges sok szót vesztegetni kimutatásával annak, megállalmazta ar azon merész állása, hogy az intelligencziát egy ezer lelket számláló óriás többséggel földmivesekből álló egyházban akadály nélkül beválasztathatja a papság, feltéve, hogy akarja. A ki a népet ismeri s a prezbyteri választásokat megfigyelte, tudja, hogy az intelligens emberek legtöbbje csak ugy jő be az ilyen kormányzó testületbe, minő a prezbyterium, ha őt magok a füldmivesek, előkelőbbjeik, szivök sugallatából veszik fel, mint bizalmukat birót,tekintélyt képviselőt lajstromukba, különben mihelyt pap, vagy tanító az intelligens — előttük egy szóval nadrágos — elemet mint szükségest találja előttük hajtogatni, a bizalmatlanság, gyanakodás nyomban felébred és visszahatást szül. Csak az, aki a dolgokat így nem tudja, tudni nem akarja, vagy épen arra az absurd feltevésre képes, hogy lehet papság olyan is, mely maga kívánatosnak találja, hogy czirkulusait intelligens elem a kormányzó testületben ne zavarja: fogja okoltatni a b.-csabai ev. papságot arról, hogy intelligencziánk a presbyteriumban nagyobb számmal nincsen képviselve. Ez második helyreigazításunk. Mihelyt lehetséges, a harmadik s talán negyedik is következik. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyitótér"-ben egykor közlési dija 25 kr. • Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödönjurnál és Brenner B. ur nagy tőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalosoknál 5 kres postautalványnyal. Politisk.al hirek. * Nápoly, nov. 18. Sorvillo lovag, az idevaló osztrák-magyar főkonzul öngyilkossá lett. * Lemberg, nov. 18. Az elfogott iparosoknál szoczialisztikus programmokat találtak. A kongresszusi Lengyelországból Lembergbe költözött diákok némelyikénél házmotozást is tartottak, mert azzal gyanúsítják őket, hogy előmozdították Galicziában a pánszláv propagandát. * Bukarest, nov. 18. Mironescut, az odesszai román konzulátus kanczellárját 50,000 frank elsikkasztási miatt elfogták. * London, nov. 18. A "Central News"egy párisi távirata bizonyosnak mondja Jules Grévy lemondását, mert ez az egyetlen mód arra, hogy életben maradjon. Utódjaiként Gambettát, Chauzyt és Brissont emlegetik. * Pétervár, nov. 18. Ignatiev tegnap a czár által fogadtatott. * London, nov. 18. A királynő a Horsgaard-téren díszszemlét tartott az Egyiptomból visszatért csapatok, továbbá a tengerészeti dandár és az indiai csapatok küldöttsége fölött. A kivonult csapatok összes száma 8000 emberre rúgott s azok élén W lseley tábornok állott. A csapatok a jelen volt nagy néptömeg által lelkesen üdvözöltettek. * Skutari, nov. 18. A várbeli lőporraktárba belecsapott a villám s az egész készlet felrobbant; emberélet nem veszett el. * Pétervár, nov. 18. A kazani egyetemet, melyet a tanulók zavargása miatt bezártak, alkalmasint decz. hónapban újra*megnyitják, ellenben Péterváron attól félnek, hogy ott fognak a tanulók nyugtalankodni. i * Grácz, DOV. 18. A nagy köd következtében ma Gratwein mellett két vonat összeütközött. A vonatvezető meghalt. A közlekedés estig meg volt szakítva a vonalon. Az összeütköző vonatok tehervonatok voltak; a romok ennek következtében elborították a pályát, s a déli vasút vonatai is elkésve fognak ide megérkezni. * London,nov. 18. A manchesteri tűzvész teljesen elpusztította a hétemeletes árucsarnokot, melynek tetején háromszáz villamos sodrony fut össze. Az izzó sodronyok leváltak az elégett gerendákról s a földre esve sok embert megsebesítettek. A táviróvezeték teljesen megromlott. A tűzvész 100,000 forintnyi kárt okozott. * Bécs, nov. 18. A bécsi német tanuló ifjúság gyűlése egyhangúlag elfogadott egy határozatot, melyben erélyesen tiltakozik azon szemrehányás ellen, mintha a tanulók a legutóbbi munkás zavargások intézőivel egyetértettek volna. * Páris, nov. 18. A Kamara a külügyminisztérium költségvetését tárgyalta. Villiers (legitimista) mondja: A pápa Rómában nem szabad. A garanczia-törvény álszenteskedő. Szóló a pápának Rómából való esetleges elutazásáról beszél. Duclerc kijelenti, hogy a pápa elutazása Rómából semmiből nem következtethető. Delafosre kijelenti, hogy az egyiptomi kérdés fölötti észrevételeket elhalasztja, hogy a tárgyalások ne nehezíttessenek meg. Ezután a külügyminisztérium költségvetése elfogadtatott. A kamarában ma kiosztott sárga könyve junius 2-től julius 31-ig terjedő táviratokat foglalja magában, amelyek tartalma általánosan ismeretes. ni • •• liiiiiii MEGYEI HIFiEK. * A társadalmi kór tüneteinek egy ujabbi — napjainkban annyiszor megújuló mind rémesebb bizonyítéka az alábbi vasárnap esti öngyilkossági eset is. Ugyanis Bács Ferencz b.-csabai vasúti vendéglős ar éttermében lévő kézi pénzszekrénykéjének zárján utóbbi időben tapasztalta, hogy az napról-alapra nehezebben nyilik mindig, miért is lakatost hivatott, ki konstatálta, hogy a zárat idegen kulcscsal is nyitogatják s bizonyára nem hiába. A tolvajra rálesetett s csakhamar kisült, hogy pénzszekrényében kocsisa gazdálkodik. A faggatás alatt azonban a tetten kapott ko A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁUMÁJU A heidelscbergi Margit. Humoros beszélybe Mósertől fordította: Rosenbaum Ignátz. (Folytatás.) Mind a kettő egy darabig elgondolkozott. Egyszerre felkiált Katzsch . Egyike a legszebb dalloknak mégis a Speck kápláré marad, melyet atyja halálára irt. Eképpen kezdődik : Ha az ember járja bolondját, S szagol egy csomó majorannát .És midőn e dalt kedvesének felolvasá, ez meghatottságában elájult." „Meg van!" kiáltá most Handschuh. Eszembe jutott egy gyönyörű dal : Hajnal pír, oh hajnal pír Mondd, mily sors vár reám ? Mit sorst sorskeze ott fenn irt — Boldogság vagy halál? Rendelje tehát Müllert és Weiszet a próbára és ha az éji zene megfelel várakozásaimnak, dúsan meg fog jutalmaztatni.* „Bízza reánk !a biztositá Katzsch. „Tehát hol jelenjünk meg holnap este?" „KuUbcü karmesteri" keidé komoly arczczki a báró. „Ön értelmes embernek látszik, gázol már a harmínczban és mint katona nyelvét is fékezni tudja; hallja tehát titkomat. Kitárom önnek szivemet. Ismeri Stahlek kapitányt? Ennek házában egy lény van, a ki csak félig a föld tulajdona, egy angyal, egy tündéri alak, kit szivem egész hevével szeretek. Őt az imádottat illeti a zene, miután holnap születésnapja lesz, és minthogy hálószobája a nyolczszegletes toronyban a sikátor felé tekint, ott kell felállanunk. Tehát tizenegy órakor jöjjenek fel a várba." „A sikátorba lakik tündére?" kérdé csodálkozva Katzs«h, rövid, vastag ujjaival borzas hajába turkálva. „No én nem bánom, csak a vén arcz aztán meg ne haragudjék." „Ő egyedül lesz," visszonzá megnyugtatólag Handschul. . A kapitány holnap este whistezésen leend a polgármesternél. Tehát tisztába vagyunk. Tizenegykor a várban.* Katzsch fejcsóválva távozott. Másnap este pont 11 órakor a quartett állást von a sikátorban. Miután Katzsch a hangszereket figyelmesen megvizsgálta, kivett Müller kezéből egy gitárt, melyet utóbbi eddig, mint valami vadász fegyvert hátán csüngve hozott, és átadá a bárónak. Ezután társainak intvén ajkaihoz illeszté a fuvolát és háromszor lábával toppantván megszólalt a zene. „Irgalmas ég! hiszen a „jó holdat kellene futiuk" suttogá a báró, midőn a zenészek egy keringőt kezdének játszani, piszen szégyenbe jutatnak, ostobák !" De az orchester nem zavarta rá magát és minél dühösebben gesztikulált a báró, annál erősebben hangzott a zene. Végre tíz percz múlva bevégték egy hatalmas trillával, melyhez Katzsch még egy kis magántrillát toldani jónak látott. „Vigyen el beneteket a manó, ti szamarak! Katzsch miért nem játszta „a jó holdat" ? kiáltá elfojtott hangon a báró. „Hiszen a jó holdat fútuk, viszont a Katzsch alig elfojtható haraggal. „Talán ismeretlen önnek báró úr a zenéje, de a kívánt dal volt, arra esküdni mernénk atyáink lelki üdveire. „Katzsch, látja ott az ablaknál a fehér alakot?" suttogó örömtől rezgő hangon a szerelmes. „Ő az!" „Tehát rajta! piano pianissimó — „az igazi jó holdat, egy, kettő, három." És a zenészek most a valezerek legeszeveszettebbet kezdek játszani, mely valaha csak hangszereikből elhangzott. Daczára annak, hogy a kétségbe esett Handschuh, fogait csikorgatá és a zenészek füleit ránczigálta az orchester csak folytatta s néhány percz múlva számos éber kutya is beleszólt a konczertbe. Kétségbeestében a báró már elrohanni akart, midőn az ablak kinyílt, melyen egy fehér nőalak kihajolt. „Felismeri jó szándékomat" suttogá a szerelmes, mialatt bal kezét szivére illeszté és a jobbal a csillagokra mutatott, mintegy imádottjának örök szerelmét kifejezendő. (Folyt. köv.)