Békésmegyei Közlöny, 1886. január-december (13. évfolyam, 3-103. szám)
1886-01-10 / 3. szám
II-Csabán, 1880. XIII. évfolyam, 4. szám. Csütörtök, január hó 10-én. GYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap és csütörtöktm. JEgyes számára 10 kr.Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyi 11t 6 r"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a liadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdijában és thener 3. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivatoknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. 6 írt. 31 n „ 5» kr. Lapunk munk yriqtési felvételére fel wl jogosítva : HAASENSTEIN és VÖGLGR czég, Báas, Prassa, Budapesten, Németország és Svájcz minden f514ro*wb»n is vétetnek fel hirdetések. ^zerka^tősiés : APPONYlatoza, 891. számú ház,hová a lap szellemi részét illető mudau közleményt ozimezui kérünk. ECiadóHivatal: Cishilitoza, 9SS. ház, Pomusay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyien hi'.h^thorin vagy póftia Ijértneitve küldve í tógész évre Fél évre Évnegyedre Előfizetési felhívás a II 9f politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 18S6. évi XIII-ik évfolyamára. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 frt. Félévre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pánz a kiadóhivatal, Povázsay testvérek könyvnyomdájához kéretik czimeztetni. B.-Csabán, 1885. deczember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. A repre váltság. (dr. F. I.) Az 1848-ik évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog és birtokviszonyok nagy részét az 1871. 53. t. cz. rendezte, mely kilátásba helyezte a még fennálló királyi kisebb haszonvételek szabályozását is külön törvény által. Ezek közül különösen az italmérési és jog foglalkoztatja jelenleg ugy a sajtót, mint korcsmálást az érdekelteket. Arról van szó, hogy a regálékat az állam megváltani és a regaletulajdonosokat kármentesíteni fogja. Kétségtelen, hogy e regálék nem illenek be a modern állam keretébe, mert végelemzésben a regale nem egyéb, mint a megadóztatás egy módja, amely azonban a magánosok javára szolgál. Az ily, magánosok által beszedett adó jellemezte a középkor társadalmi és politikai rendét, de az újkor szabad institutiói az ily privilégiumokat nem tűrik meg Ak tehát nemcsak gazdasági, de fontos politikai és elvi szempontból is méltányolják a pénzügyi kormány azon elhatározását, hogy a regalékat államhitel utján meg fogja váltani. Ez elhatározás, mely nemcsak szállongó hit, fényesen bizonyítja, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter az állam pénzügyeinek rendezésénél nemcsak a fiscális érdekek megvédésére, hanem fontos politikai, nemzetgazdászati és a nemzet életérdekeibe mélyen bevágó kérdések megoldására is kész és képes is. S hogy a regale-váltság elejtett fonalát ismét fel lehetett venni, az meg a magyar államhitel megszilárdításáról tanúskodik. Mert akik az utóbbi évek politikai történetét ismerik, tudják, hogy a kiegyezés óta minden kormány óhajtása, de csak plum desideriuma volt a regalek rendezése, de ez megr_adt azon, hogy egyik sem volt képes a megváltási összeget beszerezni, mert arról még szó sem lehetett, hogy a regalokat, mint szerzett jogokat az állam a maga javára confiscálja. Különösen a kiegyezés utáni években óhajtott volna a törvényhozás és kormány a középkor e maradványaival leszámolni és nem hiányoztak a tervezetek sem, melyek alapján a megváltás keresztülvihető volna. A képviselők pártárnyalataik minősége és vérmérsékletük szerint ígérték programmbeszédeikben a regálék eltörlését, vagy a községek általi megváltását. E terv a látszat szerint igen kecsegtető lehetett, de a valóságban keresztülvihetetlen, mert a község a megváltási összeget hitel útján alig tudnák beszerezni, s nem lehet elképzelni, hogy akadna hitelező, ki 1500 községgel lépne érintkezésbe. sabb községek önállóan vinnék Ha pedig egyes vagyonokeresztül a megváltást azzal csak egyes községen volna segitve s a kérdés országos megoldása ismét elmaradna. A kérdés tehát csak az állam diséret beavatkozásával oldható meg. Az állam a mostani kedvező financzialis viszonyok között, miután a 400 millió frtos renteconversiót befejezi, újabb financzaparatio utján be fogja szerezhetni azon 100—150 milliót, mely a regalek országos megváltásához szükségeltetik. Valóban óhajtandó volna, ha ez még ez ülésszakban sikerülne. A legközvetlenebb következménye volna a megváltásnak, hogy az állam, mint az országban legnagyobb regaletulajdonos körülbelül 30 millió birtokába jut, amely a deficit apasztására szolgálna. Földbirtokosaink, kik egyszersmind regale tulajdonosok, szintén nagy összegek birtokába jutnak, melyekkel részint adósságokat törleszthetnek, részint már a rég elmulasztott icAetsitiókat megtehetik. De legfontosabb következménye leend a regaleváltságnak, hogy fogyasztási adórendszerünkba egyöntetűséget fog behozni, mert a mostani magánosok javára járó regále — állami indirekt adóvá fog átváltozni. Megyénkben a regále tulajdonosok részint nagyobb földbirtokosaink, részint a közbirtokossági testületek. Csak Orosháza községe váltotta meg e jogot körülbelől 6 év előtt a gróf Károlyi családtól, Gyulán és Békésen a gróf Wenckheim családoké,nyomán Wodianer Alberté a regále jog. Közbirtokossági testületek Csabán és Szarvason vannak. Ezek a régi nemesi composessoratusok jogutódai. A közbirtokosságnak a megváltás folytán járó kármentesítési összegben részesülni fognak a hajdani A mBÉKESI MEGYEI KÖZLÖNY" TARMAJ4. Egy kis kirándulás Békésre. Mottó : „Három gavar Békésre tart, Kemény tánczokra kész ; Három döhös tánczos között, „Báni n ám a vitéz " Caray J. után. Gergely pápa javított naptára Krisztus urunk születése után 1886. évet és Boldog asszony havában két napot jelzett, midőn a közigazgatás két hátramozditója, e mellett azonban szolgabíró és alispán aspiránsok, meg egy patikátlan, patikára aspiráns patikán összeczihelődvén, egy rozoga járművön útra kelt, hogy Terp^yehorénak áldozandó, felkeresse azt a várost, mely fontolgatva haladó vasutjáról hires; — a hol a kék vérűnek látszani akaró „Ficsór" zártkörű mulatságba lóversenyi toiletekent állit be, hol kiállítási valczert paracsolgatni sik shol, de nem jellemezem tovább s kimondhatom, hogy e sok mindenről nevezetes város — Békés. Nos hát ebbe a kulcsos városba igyekezett a tríumvirátus, hogy az erdelyi kultur egylet javára összetánczoljon egy pár garast. Utjok meglehetős unalmas s egyhangú volt, csak akkor kezdett élénkülni, mikor a rozoga jármű egyet reccsent, a tengely beadta a kulcsot s a kompánia térdig merült a felfrissítő hóba. Be ec ntrn lohasztotta kedvöket. A számba nem vehető kisebbség ugyan kislelküsködött, dehát bennünk magyarokban annyira ki van fejlődve az alkotmányos ,érzület, hogy a kisebbség a nagy többség előtt meghajlott, bundáját, bőröndjét, lábzsákját a többséggel eggyütt ő is hátára veszi s megindul a vert had térdig érő hóban báli topánban kocsit keresni. Két kilométernyi ut megtevése után sikerül az is, — de az idő már ekkorára annyira előrehaladt, hogy mire a mulattság színhelyére értünk , az erdélyiek javára már taposták a pénzt. A triumvirátus a terembe csak bekukkan, a büffetbe vonul s csak akkor kezd tényleges részt venni a mulatságban, mikor gyomra és torka apellatáit elintézte. Mert az nem járja, hogy restanczia legyen. No de most már kárpótolja is magát. Hogy is ne! Sok itt a szép lány, meleg a vendégszeretet, jó a czillány s fogékonyak a szivek. A zene szóll elandalitóan, gyönyörűn, a párok már nem is a földön járnak, midőn egy hir kel szárnyra, mely megdöbbent s részvétre indit mindenkit. „S t környékezi a guta" szól a fáma. A zene moraja elnémul, az aggódó tekintetek találkoznak, küldöttség indul a szélütött ember felkeresésére, kit zöld asztal mellett szerencsésen meg is találtak, a két ligóhoz a éppen a harmadikat gusztálta. A küldöttség örömhírrel tér vissza, a közönség szive megkönnyebbül, különösen egy szép tánczos nőé. Újra megszóllal a zene s most már járják kiv.lágos kivkradtig minden baj nélkül, nővel. Mondhatom sikerült mulatság volt, sok és szép tánczos A négyeseket, mely négy rendeztetett, 3á pár táncolta, esés nem constatáltatott. Szólhatnék még talán, adott és nem adott éjjeli zenék történetéről, indokolatlan kosáradásról, sértett önérzetről, a korcsolya pályán átélt élvezetekről, beismert könnyükről és egyesek bál utáni eredményes róka vadászatáról stb. stb. de nem szólok tartván azon igazsággal hogy: „Hallgatni arany. —o.—s.— A hires vendégek. — Kardolat. — irta: Szőke Andor. (Vége.) A nézők tömege lassanként eloszlott. Gombaházy is hazament, elbűvölve a kedves művésznő nyájas és kedves modora által. Tollfy úr, a „Maháryfalvi Trombitás" valóságos belső dolgozótársa négy „kutyafül"-re terjedő tudósítását bevégezte. Pecsenyésné lázas izgatottsággal készíti a linon ételeket, melyekért névleg a direktor, de tényleg Gombaházy fizet; s a színésznő, kit annyi ováczióval fogadtak, szobájába térve, kényelembe helyezé magát s — nem vette elő szerepét. Nem, sokkal jobban tudott játszani, semhogy erre szüksége lett volna. Más volt az, a mi az ő fürtös fejecskéjét gondolkozóba ejté. — Vajjon eljön-e ? — igy gondolkozók a szép Zenóbia, — nem leat-e valami akadálya? — Bizonyosan, hiszen meg*