Békésmegyei Közlöny, 1886. január-december (13. évfolyam, 3-103. szám)

1886-01-10 / 3. szám

II-Csabán, 1880. XIII. évfolyam, 4. szám. Csütörtök, január hó 10-én. GYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadal­mi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap és csü­törtöktm­. JEgyes szám­ára 10 kr.­­Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N­y­i 11t 6 r"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a liadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dijában és th­ener 3. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahiva­toknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. 6 írt. 3­1 n „ 5» kr. Lapunk­­ munk­ yriqtési­­ felvételére fel wl jogosítva : HAASENSTEIN és VÖGLGR czég, Báas, Prassa, Buda­pesten, Né­metország és Svájcz minden f514ro*wb»n is vétetnek fel hirdetések. ^zerka^tősiés : APPONYl­atoza, 891. számú ház,hová a lap szellemi részét illető mudau közle­ményt ozimezui kérünk. ECiadóHivatal: Cishil­itoza, 9SS. ház, Pomusay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyien hi'.h^t­horin vagy póftia Ijértneitve küldve í tógész évre Fél évre Évnegyedre Előfizetési felhívás a II 9f politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 18S6. évi XIII-ik évfolyamára. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 frt. Félévre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pánz a kiadóhivatal, Povázsay test­vérek könyvnyomdájához kéretik czimeztetni. B.-Csabán, 1885. deczember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. A repre­ váltság. (dr. F. I.) Az 1848-ik­ évi törvények által megszünte­tett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog és birtokviszonyok nagy részét az 1871. 53. t. cz. rendezte, mely kilá­tásba helyezte a m­ég fennálló királyi kisebb haszonvé­telek szabályozását is külön törvény által. Ezek közül különösen az italm­érési és jog foglalkoztatja jelenleg ugy a sajtót, mint korcsmálást az érde­kelteket. Arról van szó, hogy a regálékat az állam meg­váltani és a regaletulajdonosokat kármentesíteni fogja. Kétségtelen, hogy e regálék nem illenek be a mo­dern állam keretébe, mert végelemzésben a regale nem egyéb, mint a megadóztatás egy módja, a­mely azon­ban a magánosok javára szolgál. Az ily, magánosok ál­tal beszedett adó jellemezte a­­ középkor társadalmi és politikai rendét, de az újkor szabad institutiói az ily privilégiumokat nem tűrik meg Ak­ tehát nemcsak gazdasági, de fontos politikai és elvi szempontból is méltányolják a pénzügyi kormány azon elhatározását, hogy a regalékat államhitel utján meg fogja váltani. Ez elhatározás, mely nemcsak szállongó hit, fénye­sen bizonyítja, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter az ál­lam pénzügyeinek rendezésénél nemcsak a fiscális érde­kek megvédésére, hanem fontos politikai, nemzetgaz­dászati és a nemzet életérdekeibe mélyen bevágó kérdé­sek megoldására is kész és képes is. S hogy a regale-váltság elejtett fonalát ismét fel lehetett venni, az meg a magyar államhitel megszilár­dításáról tanúskodik. Mert a­kik az utóbbi évek poli­tikai történetét ismerik, tudják, hogy a kiegyezés óta minden kormány óhajtása, de csak plum­ desideriuma volt a regalek rendezése, de ez meg­r_adt azon, hogy egyik sem volt képes a megváltási összeget beszerezni, mert arról még szó sem lehetett, hogy a regalokat, mint szerzett jogokat az állam a maga javára confis­cálja. Különösen a kiegyezés utáni években óhajtott volna a törvényhozás és kormány a középkor e maradványaival leszámolni és nem hiányoztak a tervezetek sem, melyek alapján a megváltás keresztülvihető volna. A képviselők pártárnyalataik minősége és vérmér­sékletük szerint ígérték programmbeszédeikben a regálék eltörlését, vagy a községek általi megváltását. E terv a látszat szerint igen kecsegtető lehetett, de a valóságban keresztülvihetetlen, mert a község a megváltási összeget hitel útján alig tudnák beszerezni, s nem lehet elképzelni, hogy akadna hitelező, ki 1500 községgel lépne érintkezésbe. sabb községek önállóan vinnék Ha pedig egyes vagyono­keresztül a megváltást­ azzal csak egyes községen volna segitve s a kérdés or­szágos megoldása ismét elmaradna. A kérdés tehát csak az állam diséret beavatkozá­sával oldható meg. Az állam a mostani kedvező finan­czialis viszonyok között, miután a 400 millió frtos ren­teconversiót befejezi, újabb financzaparatio utján be fogja szerezhetni azon 100—150 milliót, mely a regalek or­szágos megváltásához szükségeltetik. Valóban óhajtandó volna, ha ez még ez ülésszak­ban sikerülne. A legközvetlenebb következménye volna a megváltásnak, hogy az állam, mint az országban legna­gyobb regaletulajdonos körülbelül 30 millió birtokába jut, a­mely a deficit apasztására szolgálna. Földbirtokosaink, kik egyszersmind regale tulajdo­nosok, szintén nagy összegek birtokába jutnak, me­lyekkel részint adósságokat törleszthetnek, részint már a rég elmulasztott icAetsitiókat megtehetik. De legfontosabb következménye leend a regalevált­ságnak, hogy fogyasztási adórendszerünkba egyöntetűsé­get fog behozni, mert a mostani magánosok javára járó regále — állami indirekt adóvá fog átváltozni. Megyénkben a regále tulajdonosok részint nagyobb földbirtokosaink, részint a közbirtokossági testületek. Csak Orosháza községe váltotta meg e jogot körül­belől 6 év előtt a gróf Károlyi családtól, Gyulán és Békésen a gróf Wenckheim családoké,­­n­yomán Wodia­ner Alberté a regále jog. Közbirtokossági testületek Csabán és Szarvason van­nak. Ezek a régi nemesi com­posessoratusok jogutódai. A közbirtokosságnak a megváltás folytán járó kármentesítési összegben részesülni fognak a hajdani A mBÉKESI MEGYEI KÖZLÖNY" TARMAJ4. Egy kis kirándulás Békésre. Mottó : „Három gavar Békésre tart, Kemény tánczokra kész ; Három döhös tánczos között, „B­á­n­i n­ ám a vitéz " Caray J. után. Gergely pápa javított naptára Krisztus urunk születése után 1886. évet­ és Boldog asszony havában két napot jelzett, midőn a közigazgatás két hátramozditója, e mellett azonban szolgabíró és alispán aspiránsok, meg egy patikátlan, patikára aspiráns patikán összeczihelődvén, egy rozoga járművön útra kelt, hogy Terp^yehorénak áldozandó, felkeresse azt a várost, mely fontolgatva haladó vasutjáról hires; — a hol a kék vérűnek látszani akaró „Fi­csór" zártkörű mulatságba lóversenyi to­iletekent állit be, hol kiállítási valczert paracsolgatni s­i­k s­hol, de nem jellemezem tovább s kimondhatom, hogy e sok min­denről nevezetes város — Békés. Nos hát ebbe a kulcsos városba igyekezett a tríu­mvirá­tus, hogy az erdelyi kultur egylet javára összetánczoljon egy pár garast. Utjok meglehetős unalmas s egyhangú volt, csak akkor kezdett élénkülni, mikor a rozoga jármű egyet rec­csent, a tengely beadta a kulcsot s a kompánia térdig merü­lt a fel­frissítő hóba. Be ec ntrn lohasztotta kedvöket. A számba nem vehető kisebbség ugyan kislelküsködött, dehát bennünk magyarokban an­nyira ki van fejlődve az alkotmányos ,érzület, hogy a ki­sebbség a nagy többség előtt meghajlott, bundáját, bőröndjét, lábzsákját a többséggel eggyütt ő is hátára veszi s megindul a vert had térdig érő hóban báli topánban kocsit keresni. Két kilométernyi ut megtevése után sikerül az is, — de az idő már ekkorára annyira előrehaladt, hogy mire a mu­lattság színhelyére értünk , az erdélyiek javára már tapos­ták a pénzt. A triumvirátus a terembe csak bekukkan, a büffetbe vo­nul s csak akkor kezd tényleges részt venni a mulatságban, mikor gyomra és torka apellatáit elintézte. Mert az nem járja, hogy restanczia legyen. No de most már kárpótolja is magát. Hogy is ne! Sok itt a szép lány, meleg a vendégsze­retet, jó a czillány s fogékonyak a szivek. A zene szóll elandalitóan, gyönyörűn, a párok már nem is a földön járnak, midőn egy hir kel szárnyra, mely meg­döbbent s részvétre indit mindenkit. „S t környékezi a guta" szól a fáma. A zene moraja elnémul, az aggódó tekintetek találkoz­nak, küldöttség indul a szélütött em­ber felkeresésére, kit zöld asztal mellett szerencsésen meg is találtak, a k­ét ligóhoz a éppen a harmadikat gusztálta. A küldöttség örömhírrel tér vissza, a közönség szive megkönnyebbül, különösen egy szép tánczos nőé. Újra meg­szóllal a zene s most már járják kiv.lágos kivkradtig minden baj nélkül, nővel. Mondhatom sikerült mulatság volt, sok és szép tánczos­ A négyeseket, mely négy rendeztetett, 3á pár táncolta, esés nem constatáltatott. Szólhatnék még talán, adott és­ nem adott éjjeli zenék történetéről, indokolatlan kosár­adásról, sértett önérzetről, a korcsolya pályán átélt élvezetekről, beismert könnyükről és egyesek bál utáni eredményes róka vadászatáról stb. stb. de nem szólok tartván azon igazsággal hogy: „Hallgatni arany. —o.—s.— A hires vendégek. — Kard­olat. — irta: Szőke Andor. (Vége.) A nézők tömege lassanként eloszlott. Gombaházy is ha­zament, elbűvölve a kedves művésznő nyájas és kedves mo­dora által. Tollfy úr, a „Maháryfalvi Trombitás" valóságos belső dolgozótársa négy „kutyafül"-re terjedő tudósítását be­végezte. Pecsenyésné lázas izgatottsággal készíti a lino­n éte­leket, melyekért névleg a direktor, de tényleg Gombaházy fi­zet; s a színésznő, kit annyi ováczióval fogadtak, szobájába térve, kényelembe helyezé magát s — nem vette elő szerepét. Nem, sokkal jobban tudott játszani, semhogy erre szüksége lett volna. Más volt az, a mi az ő fürtös fejecskéjét gondolkozóba ejté. — Vajjon eljön-e ? — igy gondolkozók a szép Zenóbia, — nem leat-e valami akadálya? — Bizonyosan, hiszen meg*

Next