Békésmegyei Közlöny, 1886. január-december (13. évfolyam, 3-103. szám)
1886-02-14 / 13. szám
B.-Csabán, 1886. XII. évfolyam, 13. szám. Vasárnap, február hó 14-ér KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Aligjelen hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. Lapunk százpíz hirdetése főételére fel van jogosítva : IUASENSTEIN és VÖŰLER czég, Bécs, Prágja, Budapesten, Németország és Svájca minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utcza, 891. számú ház,hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Híradó hivatal: Kishi 1 ufeozA, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepa^e Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttár"-b<magy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájiban és Bi«aar B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak Vidéken a postahivaloknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó öarnieg helyben fizetendő. ELŐFIZETÉSI DÍJ : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre ... 6 írt. Pár évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 60 kr. A nemzetiségi kérdés tetőpontján. (T.) Amig nemzetiségi küzdelmek lesznek, addig nem fog boldogulni a szoczializmus, melynek egyik alapelve: „nemzetiségem az emberiség." A szoczialismus és naczionalizmus tehát nem fér össze, s én azt hiszem Verescsaginnal egyetemben, hogy a nemzetiségi küzdelmek ma állnak a tetőponton s ez után hanyatlásnak fognak indulni. Sőt ez a mai magaslat is erőltetett. Előidézte a német és olasz egység. Következni akarna a szláv egység. A szlávok abban a hitben élnek, hogy az ő egységük éppen oly logikai valami , milyen volt a német és az olasz. Pedig hát ez, igen nagyon különbözik amazoktól ,mi pedig Romániát illeti? Hát ha valaha arról lehet szó, hogy a románok is egyesüljenek , meg fogják ezt tehetni Ausztria-Magyarország alatt, de Románia alatt soha, éspedig azon egyszerű okból, mert azt Ausztria-Magyarország megengedni nem fogja, míg hogy Románia valaha ide csatolódjék, az lehetséges. Sokkal inkább lehetséges, mintsem hogy Erdély csatoltassék őhozzá. Ezt a hatalmi állás garantirozza így Ámde térjünk át a szláv egységre, mely előszször is, a világ útjában áll, és másodszor, ahány nemzetiség, annyi elem. Más a véralkat, a gondolkozási mód, a műveltség, a nyelv, csak éppen hogy szlávnak hívják valamennyit. Az olasz mind olasz, a német mind német, de a lengyel, a cseh, a horvát, a szerb, a bolgár, az orosz sat. mind meg akar maradni annak ami most, sőt külön állam akar maradni és lenni valamennyi. Hát hogy itt az egység létre, jöhessen az rajtok fog múlni első sorban, s hogy az orosz rajok ne tehesse kezét, az ellen védelmezni fogja őket Európa. A pánszlávizmus eszméje tehát a balkáni viszonyok konszolidácziója után le fogja magát járni végképpen, s így az orosz politika a legutóbbi orosz-török háborúval a pánszlávizmus érdeke ellen soha helyre nem hozható bakot lőtt, s annak amit elérni akart, éppen az ellenkezőjét érte el. Miután pedig ezt be fogja látni ő is, mert kell hogy belássa, bizonnyal meg fogja magát adni a helyzetnek már ha t. i. a szerb bolgár kérdés felett ki nem gyűl az európai vészt jelző csillag, s készebb nem lesz Oroszország a végsőre mint a jelzett viszonyok elfogadására. De ezt nem akarjuk elhinni. Még mindig azt hisszük, hogy a Balkánon helyre fog állni a béke, s hogy Oroszország Ausztria-Magyarország és Németország ellen még a francziákban sem fog szövetségre találni, nem is említvén Angliát, melynek bárki üljön is kormánya élén, nem állhat érdekében az oroszt Konstantinápoly mellé telepiteni, pláne oda beczipelni. Oroszország s saját prestigéjének fenntartása mellett el fog követni mindent, az kétségtelen de nem hisszük, hogy szakadásig merje vinni. Már ha pedig a béke, csak ugy is, amint most alakulóban van, helyre áll, a pánszláv aspiráczióknak halálos döfést fog adni, feltéve, ha diplomácziánk nem engedi magát háttérbe szoríttatni az orosz által. A Szerbia és Bulgária közt megkötendő béke tehát sokkal fontosabb reánk nézve mint igen sokan gondolnák, mert ez esetben a horvát túszók is el fogják veszteni az inspirácziót, a románok pedig magukra fognak maradni, s a nemzetiségi irgalom felfulyt hólyagja lassan lassan lelohad. Akkor aztán majd felüti fejét am a másik kérdés, melynek gyökere nemzetiségi mozgalmak közepett nem képes talajt fogni, de amely kihajt, azonnal a mint reá alkalmas idő következik, és hogy Európának ezzel is le kellene számolnia az kétségtelen. — A képviselőház közigazgatási bizottsága Tisza Lajos gróf elnöklete alatt tartott tegnapelőtti ülésében megállapítván a közigazgatási tiszviselők segéd és kezelő személyzet iránti fegyelmi eljárás tárgyában a képviselőház elé terjesztendő jelentést, tárgyalás alá vette és némi stalária módosítás után törvényjavaslatot, elfogadta a tömeges viszatelepülők honosi. A kiegyezési tárgyalások szünetelését több oldalról Matlekovits államtitkár rosszullétére viszik vissza. Ezzel szemben Bud Oürr. a leghatározottabban biztosít, hogy Matlekovits államtitkár jelenleg kénytelen ugyan egy időre a szobát őrizni, de a kiegyezési tárgyalások újból felvételét és bevégzését semmi sem gátolja,, mihelyt a függőben maradt kérdésekre vonatkozólag az osztrák kormány várt válasza ideérkezik, ami azonban ezideig még nem történt meg. Fortii&at Mrerk. * A keleti válság. Milán király, kit tegnap Ghrassanin miniszterelnök több állomásig elkísért, késő éjjel Nisbe érkezett. Az a hír, hogy lefegyverzési rendeletet adatott ki, koholmány; Szerbiában samcnitól a kormány se volna képes ma — mikor a béke megkötve sincs, sőt a török-bolgár békefeltételek sem ismeretesek, — ily rendszabályt végrehajtani. * A londoni munkászavargások. Az angol főváros közbiztonsága, úgy látszik, komolyan fenyegetve volt a munkás zavargásai által; lehetnek a híren nagyítottak, de az bizonyos, hogy az angol alsó néposztályt a nyomor veszedelmessé teszi arra az osztályra, mely nem rongyos és nem éhezik. A forrongásra vonatkozó hírek a következik: A londoni munkáslázadás az egész országot lázas izgatottságba ejtette. Minden nagyobb városban így Sheffieldban, Onesterben, Yorkban, Liverpoolban és egyebütt öszecsoportosul a csőcselék és fenyegető magatartást tanusít. A London közelében levő városokban fegyveres bandák alakulnak melyek egyes lázitok ösztökélésére ily kiáltásokkal élnek .„Fel Londonba! Éljen a szocziális köztársaság!" * A balkán Ügy. Megerősül a hír, hogy Francziaország a Bulgária ésJJauiólia közti personai unió létesítéséhez beleegyezését adta, feltéve, hogy a többi hatalmak szintén hozzájárulnak beleegyezésekkel. Ellenesetben Francziaország fenntartja cselekvési szabadságát. * A képviselőház februári ülésében folytatta a közoktatásügyi költségvetés részletes tárgyalását s csak az „egyházi czélok"-ig haladt. Különösen a nemzeti muzeum A „TOSME,M KCmXV" TAMAJA, A nyomor. — Zola Emil rajza a párisi népéletből. — Egy napon az orvos kijelentette, hogy többé nem is jön, a gyermeken úgysem lehet segíteni. — A nedves idő megadja neki az utolsó döfést teve hozzá. Morisseau öklét ég felé emeli. Hát a szegény embert megöli már mindenféle idő! Mikor fagyott, az nem volt jó, most hogy enged, az még rosszabb. Ha neje beleegyeznék, meggyújtanának egy rakás szenet és aztán együtt meg mindhárman. Nem sokáig tartana a szenvedés, halnának De az asszony még egy izben volt a polgármesternél, megígérték a segélyt és most arra várnak. Milyen borzasztó nap ez! Az ereszről nehéz cseppekben csurog az eső, mely a szoba egyik szögletébe is behatol, egy tálat állítottak oda, hogy azzal felfogják a vizet. Tegnap óta nincs mit enniök, csak a fiu ivott egy csésze teát, melyet a házmesterné hozott fel. Az apa mereven ül egy széken fejét kezébe hajtva. Az anya, ha lépteket hall, rögtön az ajtóhoz rohan s azt hiszi, hogy itt az igért segély. 6 óra elmúlt már és még nem jött senki. Az alkony lassan észrevétlenül és komoran áll be, mintha a természet is egy embernek a halállal való szivódását utánozná. Amint este lett, a kis Károly értelmetlenül hebegi. — Mama — — mama Anyja közeledik hozzá, forró, lázas lehelet érinti arczát. Aztán nem hall semmit, a sötétben tapogatja a szegény fiú visszahanyatlott fejét, majd megmerevült nyakát. Magán kívül esegve kiáltja: — Gyertyát! hamar gyertyát! Károlykám, szólj. Gyertya nincs a házban. És mikor sietségében gyufát akar gyújtani, mind eltörnek ujjai közt. Aztán ismét megtapogatja a gyermek arczát, kezeit, és zokogva tör ki: Oh Istenem! Meghalt! — Hallod Morissou, meghalt! Az apa erre felemeli fejét, a sötétben nem lát semmit. — Mi az? meghalt annál jobb. * * * Mikor Bonetné asszony meghallotta az anya zokogását, lámpájával átment a szomszédba. És mialatt az asszonyok a halottat igazítják, kopognak. A segély megérkezett, tíz frank, utalvány kenyérre és húsra. Morissau mint egy őrült kaczag fel és gúnyosan mondja a segélyt hozóknak, hogy a szegényügyi bizottság mindenütt lekésik. Bonnetó asszony, ki most ismét nagyon előzékeny, kijelenti, hogy a gyermek nem fog feltámadni, ha mégoly soká Koplalnak is mellette: azért is ajánlkozik, hogy a kenyeret és hust elhozza, és hozzáteszi, hogy gyertyát is fog hozni. El is ment. Mikor visszajött, asztalt teritett és feltálalta a párolgó hus-étket. A kiéhezett Morissanók mohón ettek Károly mellett, kinek fehér, halvány arcza oly éles ellentétben volt a szoba árnyékával. A kemencze is jó meleg, az egész szoba kezd otthonosabb lenni. Olykor-olykor megtelnek az anya szemei, könnyeivel áztatja kenyerét. Milyen jó melege lehetne most a kis Károlynak és most ehetnék is valamit! Bonnetó asszony minden áron virrasztani óhajt, úgy éjféltelé, midőn Morisseau végre elaludt, a két asszony kávét főzött. Egy másik szomszédnőt, a tizennyolcz éves varrónőt hívták meg a kávéhoz, s a vendég, hogy ő is járuljon valamivé hozzá, egy kis üveg pálinkát hozott magával. Aztán megisszák kávéjukat, kortyról kortyra, a mellett egész tulkán nópíálnak és borzasztó rémtörténeteket beszélnek el egymásnak, majd hangosabban beszélnek, és kezdenek áttérni más tárgyakra is, sorra veszik a háziakat, az egész városrész dolgait, végre egy nagy bűntény részleteit adják elő. Eközben feltekint az anya, megnézi Károlyt, mintha arról akarna meggyőződni, hogy nem mozdult-e meg. Miután Károly halálát nem jelentették be még aznap este, a halottat még a következő napon a házban kellett tartaniuk. És mivel csak egy szobájuk van, a szegény Károly mellett esznek, alusznak. Olykor meg is feledkeznek róla, s mikor aztán ismét ott találják, úgy érzik, mintha újra elvesztették volna. Végre a második napon elhozzák a koporsót, négy rosszul összetákolt deszka az egész, szegénységi bizottványuk alapján azt is ingyen kapták. És most előre Temetőbe mennek. A halott után apja megy két munkástársával, akik éppen arra jöttek, azután az anya Bonnetó asszonnyal ál a varrónővel. Mindnyájan ott gázolnak a pocsolyában. Eaő nem volt, de a köd oly sűrű, hogy ruhájuk egészen átázik. A czeremoniát a templomban gyorsan végezik. Aztán tovább mennek a csúszós kövezeten. A temető messze van. Végre oda érnek, miután végig.