Békésmegyei Közlöny, 1886. január-december (13. évfolyam, 3-103. szám)

1886-02-14 / 13. szám

B.-Csabán, 1886. XII. évfolyam, 13. szám. Vasárnap, február hó 14-ér KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Alig­jelen hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. Lapunk százpíz­ hirdetése­­ főételére fel van jogosítva : IUASENSTEIN és VÖŰLER czég, Bécs, Prágja, Budapesten, Né­metország és Svájca minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utcza, 891. számú ház,hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Hírad­ó hivatal: Kishi 1­ ufeozA, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepa^e Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttá­r"-b<m­agy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a ki­adóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájiban és Bi«aar B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak Vidéken a postahiva­­­loknál 5 kros postautalván­nyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó öarnieg helyben fizetendő. ELŐFIZETÉSI DÍJ : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre ... 6 írt. Pár évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 60 kr. A nemzetiségi kérdés tetőpontján. (T.) A­mig nemzetiségi küzdelmek lesznek, addig nem fog boldogulni a szoczializmus, melynek egyik alapelve: „nemzetiségem az emberiség." A szoczialis­mus és naczionalizmus tehát nem fér össze, s én azt hiszem Verescsaginnal egyetemben, hogy a nemzeti­ségi küzdelmek ma állnak a tetőponton s ez után ha­nyatlásnak fognak indulni. Sőt ez a mai magaslat is erőltetett. Előidézte a német és olasz egység. Követ­kezni akarna a szláv egység. A szlávok abban a hitben élnek, hogy az ő egységük éppen oly logikai valami , milyen volt a német és az olasz. Pedig hát ez, igen na­gyon különbözik amazoktól ,­mi pedig­­ Romániát illeti? Hát ha valaha arról lehet szó, hogy a románok is egye­süljenek , meg fogják ezt tehetni Ausztria-Magyarország alatt, de Románia alatt soha, és­pedig azon egyszerű okból, mert azt Ausztria-Magyarország megengedni nem fogja, míg hogy Románia valaha ide csatolódjék, az lehet­séges. Sokkal inkább lehetséges, mintsem hogy Erdély csa­toltassék ő­hozzá. Ezt a hatalmi állás garantirozza így Ámde térjünk át a szláv egységre, mely előszször is, a világ útjában áll, és másodszor, a­hány nemzeti­ség, annyi elem. Más a véralkat, a gondolkozási mód, a műveltség, a nyelv, csak éppen hogy szlávnak hívják valamennyit. Az olasz mind olasz, a német mind német, de a lengyel, a cseh, a horvát, a szerb, a bolgár, az orosz sat. mind meg akar maradni annak ami most, sőt külön állam akar maradni és lenni valamennyi. Hát hogy itt az egység létre, jöhessen az rajtok fog múlni első sorban, s hogy az orosz rajok ne tehesse kezét, az ellen védelmezni fogja őket Európa. A pánszlávizmus eszméje tehát a balkáni viszonyok konszolidácziója után le fogja magát járni végképpen, s így az orosz politika a legutóbbi orosz-török háborúval a pánszlávizmus érdeke ellen soha helyre nem hozható bakot lőtt, s annak a­mit elérni akart, éppen az ellenkezőjét érte el. Miután pedig ezt be fogja látni ő is, mert kell hogy belássa, bizonnyal meg fogja magát adni a helyzetnek már ha t. i. a szerb bolgár kérdés felett ki nem gyűl az­­ európai vészt jelző csillag, s készebb nem lesz Oroszország a végsőre mint a jelzett viszonyok elfogadására. De ezt nem akar­juk elhinni. Még mindig azt hisszük, hogy a Balkánon helyre fog állni a béke, s hogy Oroszország Ausztria-Magyar­ország és Németország ellen még a francziákban sem fog szövetségre találni, nem is említvén Angliát, mely­nek bárki üljön is kormánya élén, nem állhat érdekében az oroszt Konstantinápoly mellé telepiteni, pláne oda beczipelni. Oroszország s saját prestigéjének fenntartása mellett el fog követni mindent, az kétségtelen de nem hisszük, hogy szakadásig merje vinni. Már ha pedig a béke, csak ugy is, amint most alakulóban van, helyre áll, a pánszláv aspiráczióknak halálos döfést fog adni, feltéve, ha diplomácziánk nem engedi magát háttérbe szoríttatni az orosz által. A Szerbia és Bulgária közt megkötendő béke tehát sokkal fontosabb reánk nézve mint igen sokan gondol­nák, mert ez esetben a horvát túszók is el fogják vesz­teni az inspirácziót, a románok pedig magukra fognak maradni, s a nemzetiségi irgalom felfulyt hólyagja las­san lassan lelohad. Akkor aztán majd felüti fejét am a másik kérdés, melynek gyökere nemzetiségi mozgalmak közepett nem képes talajt fogni, de amely kihajt, azon­nal a mint reá alkalmas idő következik, és hogy Euró­pának ezzel is le kellene számolnia az kétségtelen. — A képviselőház közigazgatási bizottsága Tisza Lajos gróf elnöklete alatt tartott tegnapelőtti ülésében megálla­pítván a közigazgatási tiszviselők segéd és kezelő személy­zet iránti fegyelmi eljárás tárgyában a képviselőház elé terjesztendő jelentést, tárgyalás alá vette és némi stalária módosítás után törvé­nyjavaslatot, elfogadta a tömeges viszatelepülők honosi­. A kiegyezési tárgyalások szünetelését több oldalról Matlekovits államtitkár rosszullétére viszik vissza. Ezzel szemben Bud Oürr. a leghatározottabban biztosít, hogy Matlekovits államtitkár jelenleg kénytelen ugyan egy időre a szobát őrizni, de a kiegyezési tárgyalások újból fel­véte­lét és bevégzését semmi sem gátolja,, mihelyt a függőben maradt kérdésekre vonatkozólag az osztrák kormány várt válasza ideérkezik, a­mi azonban ezideig még nem tör­tént meg. Fortii&at Mrerk. * A keleti válság. Milán király, kit tegnap Ghrassanin miniszterelnök több állomásig elkísért, késő éjjel Nisbe ér­kezett. Az a hír, hogy lefegyverzési rendeletet adatott ki, koholmány; Szerbiában samcnitól a kormány se volna képes ma — mikor a béke megkötve sincs, sőt a török-bolgár békefeltételek sem ismeretesek, — ily rendszabályt végre­hajtani. * A londoni munkászavargások. Az angol főváros köz­biztonsága, úgy látszik, komolyan fenyegetve volt a mun­kás zavargásai által; lehetnek a híren nagyítottak, de az bizonyos, hogy az angol alsó néposztályt a nyomor vesze­delmessé teszi arra az osztályra, mely nem rongyos és nem éhezik. A forrongásra vonatkozó­ hírek a következik: A londoni munkáslázadás az egész országot lázas izgatott­ságba ejtette. Minden nagyobb városban így Sheffieldban, Onesterben, Yorkban, Liverpoolban és egyebütt ö­szecso­portosul a csőcselék és fenyegető magatartást tanusít. A London közelében levő városokban fegyveres bandák ala­kulnak melyek egyes lázitok ösztökélésére ily kiáltások­kal élnek­ .„Fel Londonba! Éljen a szocziális köztársaság!" * A balkán Ügy. Megerősül a hír, hogy Francziaország a Bulgária ésJJauiólia közti personai unió létesítéséhez bele­egyezését adta, feltéve, hogy a többi hatalmak szintén hozzájárulnak beleegyezésekkel. Ellenesetben Francziaor­szág fenntartja cselekvési szabadságát. * A képviselőház febr­­u­­ári ülésében folytatta a köz­oktatásügyi költségvetés részletes tárgyalását s csak az „egyházi czélok"-ig haladt. Különösen a nemzeti muzeum A „TOSME­,M KCmXV" TAMAJA, A nyomor. — Zola Emil rajza a párisi népé­letből. — Egy napon az orvos kijelentette, hogy többé nem is jön, a gyermeken úgysem lehet segíteni. — A nedves idő megadja neki az utolsó döfést teve hozzá. Morisseau öklét ég felé emeli. Hát a szegény embert megöli már mindenféle idő! Mikor fagyott, az nem volt jó, most hogy enged, az még rosszabb. Ha neje bele­egyeznék, meggyújtanának egy rakás szenet és aztán együtt meg mindhárman. Nem sokáig tartana a szenvedés, halnának De az asszony még egy izben volt a polgármesternél, megígérték a segélyt és most arra várnak. Milyen borzasztó nap ez! Az ereszről nehéz cseppekben csurog az eső, mely a szoba egyik szögletébe is beh­atol, egy tálat állítottak oda, hogy az­zal felfogják a vizet. Tegnap óta nincs mit enniök, csak a fiu ivott egy csésze t­eát, melyet a házmesterné hozott fel. Az apa mereven ül egy széken fejét kezébe hajtva. Az anya, ha lépteket hall, rögtön az ajtóhoz rohan s azt hiszi, hogy itt az igért segély. 6 óra elmúlt már és még nem jött senki. Az alkony lassan észrevétlenül és komoran áll be, mintha a természet is egy embernek a halállal való szivódását utánozná. A­mint este lett, a kis Károly értelmetlenül hebegi. — Mama — — mama Anyja közeledik hozzá, forró, lázas lehelet érinti arczát. Aztán nem hall semmit, a sötétben tapogatja a szegény fiú visszahanyatlott fejét, majd megmerevült nyakát. Magán kívül esegve kiáltja: — Gyertyát! hamar gyertyát! Károlykám, szólj. Gyertya nincs a házban. És mikor sietségében gyufát akar gyújtani, mind eltörnek ujjai közt. Aztán ismét megta­pogatja a gyermek arczát, kezeit, és zokogva tör ki: Oh Istenem! Meghalt! — Hallod Morissou, meghalt! Az apa erre felemeli fejét, a sötétben nem lát semmit. — Mi az? meghalt annál jobb. * * * Mikor Bonetné asszony meghallotta az anya zokogását, lámpájával átment a szomszédba. És mialatt az asszonyok a halottat igazítják, kopognak. A segély megérkezett, tíz frank, utalvány kenyérre és húsra. Morissau mint egy őrült kaczag fel és gúnyosan mondja a segélyt hozóknak, hogy a szegény­ügyi bizottság mindenütt­­ lekésik. Bonnet­ó asszony, ki most ismét nagyon előzékeny, ki­jelenti, hogy a gyermek nem fog feltámadni, ha mégoly soká Koplalnak is mellette: azért is ajánlkozik, hogy a kenyeret és hust elhozza, és hozzá­teszi, hogy gyertyát is fog hozni. El is ment. Mikor visszajött, asztalt teritett és feltálalta a párolgó hus-étket. A kiéhezett Morissanók mohón ettek Károly mellett, kinek fehér, halvány arcza oly éles ellentétben volt a szoba árnyékával. A kemencze is jó meleg, az egész szoba kezd ott­honosabb lenni. Olykor-olykor megtelnek az anya szemei, kön­­nyeivel áztatja kenyerét. Milyen jó melege lehetne most a kis Károlynak és most ehetnék is valamit! Bonnet­ó asszony minden áron virrasztani óhajt, úgy éj­féltelé, midőn Morisseau végre elaludt, a két asszony kávét fő­zött. Egy másik szomszédnőt, a tizennyolcz éves varrónőt hív­ták meg a kávéhoz, s a vendég, hogy ő is járuljon valamivé hozzá, egy kis üveg pálinkát hozott magával. Aztán megis­szák kávéjukat, kortyról kortyra, a mellett egész tulkán nópíálnak és borzasztó rémtörténeteket beszélnek el egymásnak, majd hangosabban beszélnek, és kezdenek áttérni más tárgyakra is, sorra veszik a háziakat, az egész városrész dolgait, végre egy nagy bűntény részleteit adják elő. E­közben feltekint az anya, megnézi Károlyt, mintha arról akarna meggyőződni, hogy nem mozdult-e meg. Miután Károly halálát nem jelentették be még az­nap este, a halottat még a következő napon a házban kellett tar­ta­niuk. És mivel csak egy szobájuk van, a szegény Károly mellett esznek, alusznak. Olykor meg is feledkeznek róla, s mikor aztán ismét ott találják, úgy érzik, mintha újra elvesz­tették volna. Végre a második napon elhozzák a koporsót, négy ros­szul összetákolt deszka az egész, szegénységi bizottványuk alap­ján azt is ingyen kapták. És most előre­ Temetőbe mennek. A halott után apja megy két munkástársával, a­kik ép­pen arra jöttek, azután az anya Bonnet­ó asszon­nyal ál a varrónővel. Mindnyájan ott gázolnak a pocsolyában. Eaő nem volt, de a köd oly sűrű, hogy ruhájuk egészen átázik. A cze­remoniát a templomban gyorsan végezik. Aztán tovább men­nek a csúszós kövezeten. A temető messze van. Végre oda érnek, miután végig.

Next