Békésmegyei Közlöny, 1895. szeptember-október (22. évfolyam, 71-84. szám)

1895-09-05 / 71. szám

XXII. évfolyam.. B.-Csaba, 1895. Csütörtök, szeptember hó 5-án. Aap l­oki, 71. szám. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI és VEGYEST­ART­AL­MU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 fr; 50 kr. Egyes szám ara á Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külf­öldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Még egyszer a megyei székhely kérdéséről. Elöljárójában kijelentjük, hogy több oldalról jött felszólalásra írtuk meg a föntebbi czimen minapi cikkünket. A közéletnek több független, megyei vezér­alakja azon általunk is helyeselt elvet vallja, hogy ha az iikai törvények parlamenti egyházpoli­tárgyalása véget ér és a kormány a közigazga­tás rendezését tűzi napirendre, akkor a vármegyék kereteinek megszabására már valamelyes álláspontja lesz. Mi­előtt tehát kész tényekkel állnánk szemben, egy minden vonalon és nem tisztán a gyulaiak vagy a csabaiak részéről óhajtott kérdésben, Békés megye székhelyének fontos kérdésében, a k­ö­z­h­a­n­g­u­l­a­t­nak kifejezést kell adni. Természetesen szó­tér ahhoz, hogy időszerű volt-e most a kérdés föl­vetése? Sokan azt mondják igen, so­kan nem. Ez tisztán egyéni ízlés és a fölfogás. De mert távol van tőlünk az nagyképüsködés, hogy higyjük, mintha a sajtó egyetlen fölemelt szava már eo ipso a konkrét tárgyalásokat és ennek alapján a sikert biztosítaná : ezt hisszük, hogy a kérdés pertrak­tálására miden módot nyújtottunk, nem ártottunk vele senkinek­, sem az ügy­nek. A megyei székhely kérdés, mint azt Reök István irodalmi dolgozatai is elárulják, régen fölszínen van. Fog­lalkoztatja a kedélyeket, akár teszi azt szóvá a sajtó, akár nem. Itt-ott különféle alakban mindég tárgyalják. Hitünk szerint a megyének ez föltét­lenül megoldandó kérdése, ha még oly sok tenta fogyasztásra is vár. Nagy érdekeket sért, de nagy érdekek fog­ják fölszinen tartani. Mi nem Gyula városa ellen törünk, mely szerencsétlen földrajzi fekvésénél me­gyei székhelynek a mai határa m­egyé­ben nem alkalmas. Mi igen­is óhajt­juk, hogy Gyulát a megyei székhelyért megfelelően rekompenzáljá­k. Dohánygyár, katonaság és más na­gyobb iparvállalatokkal. Nem akarjuk mi Gyula gyöngülését, de Békés vár­megye jövőjét, melyet félteni lehet, hogy a három szomszéd között fog­nak le daraboltatni, ha nem lesz erős központja. Azért a nagy czélokat igénylő áldozatkészséget első­sorban a gyulaiaktól vártuk és várjuk. Nem testvérharcot és vil­l­o­n­g­á­s­t akarunk mi, de a nézetek tisztázását. Mennyi őszinteséggel, vagy antipathiával, de mi lépten-nyomon azt hallottuk, hogy Gyula mint megyei székhely fönn nem tartható. A köz­hangulat még eddig kifejezésre nem jutott, ezt kellene tehát provokálni. A sajtó azonban csak iniciál. Mi meg­tettük kötelességünket, hogy az esz­mét fölvetettük. Jó szándék vezette tollunkat, mert meg se mondottuk, hol legyen hát a megye székhelye, csak legyen alkalmasabb helyen, mint Gyulán. Az olyan kérdésekben, melyek oly erős érdekeket érintenek, a kezdemé­nyezés mindig kockáztatott. De bizo­nyos bátorságot és nyílt fellépést vá­runk azoktól, a­kiknek óhajtásaihoz képest (a­mely kifejezett megvall­juk, több oldalról jött) a kérdést föl­vetettük, így nélkülözi szándékunk az őszinteséget, határozottságot, mely nél­kül közügyeket tervszerüleg előbbre vinni nem lehet. Mert míg gyulai szem­üvegen nézve, a kérdés soha sem lesz időszerű, csabai szemüvegen volt már régen. S valakinek időszerű kezdeni kell s ha senki sem lép fel kezdemé­nyezőig: nos, hát akkor ne kesereg­jünk és tehetetlenkedjünk tovább, hadd szabdalják föl Békést a szomszédok. Akarjuk-e ezt, ez a kérdés? Mennyire van közel a félelem, az lehet vita tár­gya, de a­kik a megye létéhez ra­gaszkodnak, azoknak a kérdéssel fog­lalkozniok kell. Nem ideges félelem­mel, vagy kapzsisággal, hanem a me­gye jövőjéhez való aggódó szeretettel. Fentebbi czikkünkhöz hasonló reflexiókat kapunk igen tiszteletreméltó helyről, mely emel­kedett szempontból tárgyalja a kérdést. Adjuk közéletünk egyik tevékeny tagjának ezen kérdés­ről való érdekes véleményét a következőkben: Nem szabad a kérdést Gyula és Csaba szomszéd városok egymás közötti ellen­ségeskedéséül állítani. (Nem is tettük. A szerk.) Mindenekelőtt tekintetbe veendő, hogy Gyula egész jövőjével van egybe­forrva a kérdés és tiszta lelkiismerettel, ki vállalná el, hogy a magyar város na­gyon is tizedrangú várossá, sőt talán faluvá fejlődjék vissza. De viszont az is kétségtelen, hogy Gyula a mai közleke­dési eszközeinek fogyatékossága miatt, főleg, mert a megye szélén fekszik, köz­pontnak nem alkalmas. A kérdés meg­oldásánál az első szempont a megye jövője. Attól lehet félni, hogy a kor­mány, melynek a közigazgatás centrali­zálása egyik világosan látható öntudatos politikája, erős központ nélkül három szomszédvárosnak osztja Békés megyét. Arad, Nagyvárad és Szeged ez a három város, melyeknek erősítése hazafias czél és nem lehetetlen, hogy a kormány az általános megyei rendezésnél ezeknek erősítésére fog törekedni. Azért kell foglalkoznunk már eleve a kérdéssel olyan irányban, hogy köz­pontot alkossunk, mely köré egy vár­megye szervezhető. A kérdést nem egye­sek oldják meg, hanem a megyei köz­akarat. Hinnek a közakaratnak kell preg­náns módon kifejezésre jutnia, viszont az államnak feladata úgy oldani meg a kérdést, hogy az Gyulára sújtó ne legyen. Gyulának számos állami és társadalmi rekompenzáció kell. Sem azt szívesen nem látnám, ha tisztán Gyula ellen induljon az akció, sem azt, ha annak biztos garanciáit nem tudnám, hogy Gyula ellenértékül több olyan intézményt nem kap, mely a me­gyei központ elvételével egyenértékű és melynek birtokában mai fejlődését meg­tarthatja. Mert a hegemónia kérdését én nem veszem nagyba. Hogy Gyula száza­dokig székhely volt, azt az állami ala­kulás és háborúskodás magyarázza. Ha a székhelyet elveszti, ezzel rangját a vá­rosok sorában megtarthatja. A városok boldogulása nem attól feltételeztetik, me­gyei székhely-e vagy sem ? — hanem attól, leeresztette-e a kultúra gyökérszál­lait a népréteg talajába és van-e anyagi ereje, hogy városias pretenziójának ál­dozhat. Ne két város versengjen a hegemó­niáért, melynek értelme és gyakorlati haszna nincs, hanem általános megyei érdekből latolgassuk a kérdést : lehetne e erős központot szervezni Békés megyében a­nélkül, hogy Gyula városa érdekei rö­vidséget szenvednének. T. Szerkesztő ur ! Becses és megtisztelő soraira távol­létem miatt csak most válaszolhatok ; né­zetemet — a szóban lévő tárgyról' gondolatok első stádiumában vetem pa­a­pírra. „Békésm­egyei Közlöny u rcája. A szerelmes fogalmazó. Irta: Dobányi Imre. Mióta a pénzügyminiszter kisjenei Bardócz Aladár fogalmazó gyakornokot a martonvári pénzügyigazgatósághoz fo­galmazóvá kinevezte, azóta kisjenei Bar­dócz Aladár folyton lakózipőben és feke­tében járt és az ismerőseinek elfelejtett köszönni. Némelyek azt mondják, hogy paraszt és henczeg. Mások azonban, a kik lehorgasztott fejjel látták kisjenei Bardócz Aladárt az uri-utczán végigsétálni, nem fogadták el „némelyeknek" ezt az állítását, mert hi­szen lehorgasztott fejjel nem henczeg senki sem. Ezek aztán fürkészvén a dolgot, rá­jöttek arra, hogy a fogalmazó ur nem mindenütt jár lehorgasztott fejjel, hammi az uri­ utcza végén, mikor a Málnásiék háza előtt elmegy, nagyon is felpillant az ablakra. Az ablak azonban kevésbbé érdekli a fogalmazó urat, hanem inkább az a szőke kis fejecske, a­mely nagy buzga­lommal igyekszik ilyenkor vagy a him­lőráma, vagy könyvek közé temetkezni, élvén azonban annyi politikával, hogy egy ügyesen alkalmazott tükörből a fo­galmazó urnák minden mozdulatát ki­veheti és jókat kaczaghat rajta, mikor a fogalmazó ur szivén felejtett kézzel és az ablakon felejtett tekintettel áll a kocsi­úton, mint Lóth felesége a bibliában. Egy ilyen „fenszerezés" után, mikor Málnási Klárika véletlenül nem csak a tükörből pillantgatott a szerelmes lovagra, hanem egy valódi kacsintásra is érde­mesítette, ész nélkül rohant haza a fo­galmazó úr és miután levetette kabátját és az egyik manchette-jét az ágy alá, a másikat a siffon tetejére dobta, elővett egy iv tiszta fehér papirost. Aztán a fehér papirost félretette és egy szürke „fogalmi" papíron kezdte irta a „pro domótt. így szokták ezt a mártonvári kir. pénzügyigazgatóság egyenes adó ügyek­ben működő III ik üüvosztályánál. Meg is kezdte: „Tek. m. kir." No tessék ! Majd azt irta, hogy : tek. m. kir. kisasszony I szinte összeté­vesztette Málnási Klárikát a pénzügyi közigazgatási bírósággal Kihúzta tehát a megszólítást és újra kezdte. Mélyen tisztelt Nagysád ! Hivatkozással . . . A fogalmazó úr itt újra megakadt. Dühösen vakarta meg a fejét, de ne­hogy sem tudta kisütni, hogy mire hivat­kozzék , mert hiszen ő Málnási Klárikát még csak üvegen keresztül ismerte és így fájdalom, még semmi olyesféle történet, a­mire hivatkozni lehetne, nem történt köz­tük. Végre hosszas fej­vakargatások között, miközben kétszer feldőlt a tinta­tartó és eltört három penna, megszületett a tarka barka „piszkozat," hasonlatossá téve a szürke papirost a zebra bőréhez, annyira össze­vissza volt húzgálva és javítgatva a féloldalas szöveg. Hanem szép volt ! Elégedetten olvasta át kisjenei Bar­dócz Aladár a szerelmes levelet, olvasás közben hol egy szótagot, hol egy kifeje­zést húzogatva ki, ugy hogy a zebra-bőr az elolvasás után párducz-bőrrel látszott con­binálva lenni. Végre hozzá foghatott a tisztázathoz. Kétszer elrántotta, mert a levél végén, hol összpontosítva volt a hatás ezen sza­vakban : „. .. ellenkező esetben énkezem által főbelövetem 11" — még ezt a toldást is használta : „Miről adózó végzésileg ér­tes­íttetik." Nem akarta biz ő odatenni, de hát úgy szokta meg az egyenes­ adóügyekben tanúsított érdemdús működése alatt. Az adókivetési ügydarabok érdemes referense ezután megezimezte a drága kis levélkét, folyton a „hivatalból portómen­tes" és „m. kir." Scylla és Charybdisei között keringve és elment vele a postára. A kik ekkor a fogalmazó urat lát­ták, azt mondják, hogy oly magasan tar­totta fejét, mint egy persa sah és előre köszönt még a bakternek is. * Egy 16 éves szőke kis­lányt nagyon kön­nyű kiábrándítani. Még akkor is, ha szerelmes. Csak meg kell egy kicsit „szekírozni" bakfist és kiábrándul Adonisból is. a kis A fogalmazó úr nem volt Adonis. Veres bajusza volt, pápaszemet hor­dott és a járását egyik jóakarója a ru­czathoz hasonlította. Melyik lánynak nem tetszik, ha va­laki délutánokat elsétál az ablaka alatt és versenyt sóhajtozik érte a lokomotivval? Természetes, hogy Málnási Klárika is sakkba tartotta az ő lovagját, még ha ruc­atempóba lépegetett is el az ablak alatt és időnkint egy egy kacsintással dotálta az ambuláns lovagot. És így ment körülbelül három napig, míg a „drága kis levélke", egy napot a a poszkiszliben, egyet a postán, egyet pedig a levélhordó táskájában megérkezett a bájos tündérhez­ pihenve. A történet folyamára mindenesetre döntőleg hatott a hamisszemű huszárön­kéntes, a Klárika unokabátyja megérke­zése, a­ki mikor délután Klárikával az ablakban ülve, megpillantotta a fenszte­rező szerelmest, azt kérdezte Klárikától: — Ki ez a viziló? Klárika ezen annyira elkezdett ka­czagni, apró czicza fogait hogy a fogalmazó ur ijedten mutogatva, pillantott fel az ablakra és miután az ottlevő hu­szár fekete bajuszát is megpillantotta, Othellónál féltékenyebbé válván, rohant el az úri­ utczából. levél. Két perczczel azután érkezett meg a Ha két órával azelőtt érkezik meg, talán az egész mártonvári kerület hátra­lékos adózói meg lettek volna merve a végrehajtástól, mert akkor bizonyosan nem kaczagott volna Klárika, Bardócz nem rohant volna el dühében és nem kért volna végrehajtást az adóhátraléko­sok ellen. * A láthatár kezdett tisztulni. A hu­szárönkéntes letűnt a láthatárról és Klá­rika csak úgy mosolygott az adóügyek érdemes referensére, mint azelőtt. Sőt nemcsak kitisztult a láthatár, hanem egyszer csak a nap is kisütött. A fogalmazó úr egy tánczmulatságon ismerkedett meg a szőke Klárikával. Rögtön elkérte a második négyest. — Az beze ezt ! — válaszolt dallamo­san Klárika. Akkor a souper­ csárdással, remélem boldogitalásomat ? ! — Az meg le van foglalva, hanem a harmadik négyest szivesen. Természetes, hogy a souper csárdás után Klárika összepakolt a mamával együtt és a szerelmes fogalmazó lepottyant a menyországból. * Végre ! . . . Kopogtatott az ajtón és belépett. . . Szive hangosan dobogott és a kalucs­niját elfelejtette odakint levetni, ugy ment a szalonba. A mam­a nagyon szivesen fogadta. — Mindjárt itthon lesz a leányom 1

Next