Békésmegyei Közlöny, 1897. január-június (24. évfolyam, 7-51. szám)
1897-01-24 / 7. szám
mely ma szinte kiszámíthatatlan terhekkel sújtaná Csaba városát, alattvalói hódolattal nincs módjában elfogadnia s állásfoglalását egy minden izében a kiküldött bizottság által meghányt vetett határozattal okolja meg. A határozatot vita nélkül hozták meg s azok a felszólalások, melyek elhangzottak, az egyező akaratnak szinte csak proklamációi voltak. Heliczey Rezső, a hithű katholikus nyilatkozatát elsőrendű figyelem illeti azért, mert azt demonstrálja, hogy Csabán elsősorban a kath. hivek érzik azt a visszás helyzetet, mely az uj jog érvényével a felekezeti békét megbonthatná. Koren Pál, Szeberényi Zs. Lajos mindketten a legszebb szavakban adtak kifejezést annak, hogy mily jól esett és mily lecsillapító a Beliczey Rezső nyilatkozata, melyet nem felejtenek és érdeme szerint tisztelni fognak még akkor is, ha a kérdést Csaba polgárságának óhajtására nem is lehetne már megváltoztatni. Az evangélikus közérzületnek hangját ép oly erélyesen, mint a kellő korlátok között Zsilinszky Endre dr. szólaltatta meg, akit önérzetes nyilatkozataiért, a kérdésben szabatosan elfoglalt álláspontja fejtegetéséért zajosan s mondani lehet, lelkesen megéljeneztek. Korosy László főjegyző ismertette az ügy előzményét, a közbeeső közigazgatási határozatokat s felolvasta a vallás és közoktatásügyi miniszter leiratát. Miután a leirathoz általánosságban senki sem kivánt szólani s mindenki a bizottság határozati javaslatát óhajtotta meghallgatni, az felolvastatott a következőkben : Békés Csaba képviselőtestülete a nm. m. kir. vallás- és közoktatásügyi Miniszter urnak felolvasott rendeletében foglalt kegyúri jog adományozására hódoló tisztelettel kijelenti, hogy azt el nem fogadhatja, mert: 1. B.Csaba községe a helybeli róm. kath. egyház feletti kegyúri jog adományozását soha nem kérelmezte ; 2. mert B. Csaba nagyközsége részére a sz. kir. városok módjára adományozott kegyúri jog gyakorlását nem kivánja s annak terheit viselni nem képes; 3 miután az adományozott kegyúri jog gyakorlása nem a községet, mint erkölcsi testületet, annak egészében illetné, hanem az csupán egyesek részére tartatott fenn, — mint ilyet a közönség összesége részéről elfogadhatónak nem tartotta, ugy a felekezeti béke, mint a társadalmi egyenjogúság érdekében és 1886. XXII. t.cz. §§-ai alapján tesz, mert 4. tusi terhek f felsőbb leiratban a patronaviselésére rendelt 20,000 frt jogalapjáról a község semmi tudomással nem bir, miután ezen czélra ily összeget senkitől nem nyert s azzal nem is rendelkezik, mert 5. a patronátus természetével ellenkezőnek tudja, hogy a község, mint politikai testület számadási kötelezettséggel rendeltessék alá egy felekezeti püspökségnek, holott a patrónus jogában áll az illető egyház számadásának felülvizsgálása. Végül Békés Csaba község képviselőtestülete ezen ujabb adományozással meggyőződést szerezvén arról, hogy a múltban viselt patronatusi jogai a róm. kath. egyház felett el nem ismertettek, másrészről, miután az adományozott patronusi jogot elfogadni nem kivánja. Békés-Csaba községét a b.-csabai róm. egyház patrónusának nem tekinti. kath Jelen egyhangú határozathozatala a képviselőtestületnek egyrészről a méltóságú vallás- és közoktatásügyi nagym. kir. miniszter úrhoz felterjesztendő, más részről a főmagasságu nagyváradi latinszertartású bíboros püspök úrnak megküldendő lesz. A tárgyalást fentebb méltattuk, felkérésre azonban ki kell jelentenünk, hogy az „Egyetértés" ama közleménye, mintha Beliczey Rezső a kormány vád alá helyezését kívánta volna, — nem felel meg a valóságnak. Ő csupán annak a véleményének adott kifejezést, hogy amennyiben az ügy az ország törvényhozásában megszellőztetnék, ott a korona tanácsadóját, Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi minisztert, a parlamenti felelősség elvénél fogva, vád alá kívánja helyeztetni, illetőleg ott ily értelmű indítványt tétetni, de ezen felszólalás csak mint egyéni nyilatkozat, egyelőre tárgyalás tárgyát nem képezte. Korosy László főjegyző bemutatván Schlauch püspöknek a csabai elöljárósághoz intézett levelét, melyben a püspök kéri a csabai plebániára közzétett pályázatot, kijelenti, hogy annak idején jelölését megteendi, Haan Béla inditványa határozattá emeltetett. Haan Béla ugyanis ugy precizírozta a kérdést, hogy miután a patronatus el nem fogadásával a püspöki leirat is el van intézve, ez az összes csatolmányaival együtt visszaküldetik utazással a hozott határozatra. A közgyűlés nem egész egy órai tanácskozás után végetért. fességének fokozása lázas tevékenységgel történik. A vasút vonala behatol eddig hozzáférhetlen vidékek belsejébe. — Közelebb hozza a hegyek-völgyek által azelőtt elszigetelt népeket. Erdőségek, bányák, dúskalászos zónák gazdagsága cserébe megy másért, közvetítve a vasút által messze vidékekre. Elérhető, elhozható s elvihető minden. Ilyen tapasztalatok után nem csoda, ha minden vidék töri magát a vasút után s viszont nem csoda, ha élelmes vállalkozók oda is vezetik, ahol nem kérték. Megyénk újabban elég szerencsés helyzetben van vasúthálózat tekintetében. Nemcsak a fővonal halad dus zónáin keresztül érintve a megye előkelő községeit, de a helyiérdekű vasutak is céljuknak megfelelnek. A továbbépítés, hálózatkiterjesztés, a meglevő vonalak hasznos voltából önként következik. Látjuk is naponként a feltünedező újabb és újabb tervezgetéseket, combinátiókat, ha pedig már nem is kísérnők figyelemmel vasútügyünket, akkor minden bizonnyal részünk lehet kellemes meglepetésben, ha értesülünk, hogy ide, vagy amoda is már dübörgő vonaton mehetünk. A legújabb vasút megyénkben most a szarvas-mezőhegyesi vonal, 1893. nov. havában történt megnyitása óta már igazolta a hozzáfűzött várakozásunkat. Jól bevált ez a vasút, szükség volt reá , ami pedig az üzleti, pénzügyi eredményeket illeti, azok is teljesen kielégítők. Ha magát az útirányt bírálgatjuk, talán idők múltával is hibának, mulasztásnak fog feltűnni, hogy Kondorost, e virágzó, haladó betelepülés folytán is erősen népesedő községet, a lakosság ősi fészkével, Szarvassal nem közvetlen vonal köti össze. E helyett Kis-Szénást tették az épités tervezői közvetítő mássá, természetesen az uradalmak álla érdekében. Ez a Kis Szénás ilyen állomási minőségében mindenkinek feltünik, ki vált aki Orosházáról Kondorosra utazik a déli vonattal s Kis Szénáson kell — puszta helyen — várakoznia két óra hosszat, az ilyen várakozó szidja is egy kissé a szép fantáziát, mely Kis-Szénást a közel jövőben nagy forgalmi pontnak látta, mert hogy ottan — az akkori indokolás szerint — itt, csomópont jön össze. Kis-Szénás Kondorostól 5*8 km. távolnyira van. Itt van a kondorosiak külön vasútja! Reggel kijön a locomotiv Kondorosra és viszi a kocsikat fél 4 órakor Kis-Szénásra, naponta 8 szor teszi meg ezt az utat a masina, de még kétszer kellene, hogy a kondorosiak közlekedése Orosháza felé kielégítő legyen, azon fentebb említett két órai várakozás megszüntetésével. Mindezeket fel kellett hoznom azért, hogy az alább következők már ez által is indokolást nyerjenek. Kondoroson véget ér az ország vasúthálózata ! Onnét tovább menni csak úgy lehet, ha Kis-Szénásra visszamegyünk. De mert e néhány g. nem csak a vasutvo>^ egy uj vasút bekezdés, méltán foglalkozhatunk combinátiókkal. ú K.-Tarcsa tevékenyt nehány Ferencz conc Körös-Tarcsát Kondoros egy vicinális vasúttal, nem lehet tudni, hogy rudni végkép? Talán költségek nagyok ? Talán nai nem igér elegendő s csak Kondoros és Tarcsa ságát tekintenék, akkor lette volna ez okból vasúti ÖSSZEsiteni. Nem fizetné ki maga drődöt és Kondorosig terjed magát az erősen munkált t tett határt vesszük számítás som élénksége remélhető. Szó egy része, mezőberényi határ^ leg emelnék ezen vasutvona Legfőbb nehézség az apróbb átszelése s igy a kisajatitás. Magának a kondorosi vona fejlesztésére más, természetes kínálkozik. Ezzel már többen 4tak s csaknem megegyezők a vé 1 hogy valamerre okvetlenül szó vonalat kiépíteni, tovább fejli a legkedvezőbb, legtöbb élénkség biztosabb forgalmat igér s a me kevesebb akadályokba ütközik. * borost Békés-Földvárral kötné le a uj vasútvonal. Maga a távolsági szlint. A vonal a nagybirtokon , igy egyszerűbb volna a kis- Kis-Kondorost elhagyva, érintené tot s Békés-Földváron elérné a fő* vonalat. Az egész nem sokba köt; a mellett a nagyon népes csabai, berényi, békési határok egy rész tenne szolgálatot. Megnyitná Szar v Orosháza tájékáról az utat a legelői vasútvonal felé s bizonyosnak lá hogy meglepően prosperálna. Ez a vY irány mindenütt tetszéssel találkoz népnél. Természetesen, hogy Kondoros javára volna s kárpótolná azon hátrál kért, hogy kimaradt az egyenes va vonalból. Maga a vármegye vehetné zébre az ügyet, mert nagy érdeke iI3 kapcsolatba hozni a fővonalat a mely vonalakkal, előbbinek hátránya nélkülmondtam itt nézetemet, mely n, kizárólag az enyém. Vajha figyelmet kötene és illetékes tényezők foglalkoznán é vasútvonal kiépítésével, mellyel a 1 szénási állomás is beilleszkednék a keretbe, melyet részére combináltak. Más különben felesleges ott egy elsőrend állomás, hol a mostani forgalom tekintetéből teljesen megfelelne egy egyszerű megállóhely. Keviczky László: Megyénk egy vasutvonalának tovább fejlesztése. Valamely vállalat életrevalósága, felmutatott sikere arra buzdít, hogy tökéletesbítésén és kiterjesztésén gondolkozzunk. Még inkább kötelesség ez akkor, ha nemcsak a vállalatnak, de a köznek is javára van ilyen kiterjesztés. Napjainkban a közlekedés tökélenállunk minden érdek nélkül. Végre hetek múlva eljött. Igen szívesen fogadok, elkövettünk mindent megengesztelésére, ami teljes mértékben sikerült is. Vacsora után ismét visszatért a jókedv. Anekdotáztunk . . . János is mondott egyet, életében a legutolsót! Elmondom : Valahol fenn Máramarosban volt egy szolgabiró, régi gentry familia, járásában — mint abban az időben mindenütt — legnagyobb ur, kinek legkisebb gondot okozott hivatala. Gyönyörű lovakat tartott. Kocsist keres,ne, de nem talál. Épp most recemendál egyet a viczispán úr! — mondom, megbízható, ügyes, becsületes ember, de van egy hibája, szereti az italt. Ha hozzá jut, leissza magát s akkor nem ismer sem istent, sem embert. Majd megpróbálom, hátha boldogulok vele. Rögtön magához hivatta. — Hallja István ! én magát szeretném megfogadni, mert hallom, hogy ért a lóhoz. Szép csikóim vannak a mini j látta, nem szeretném ügyetlen ember kezébe adni, de még a magam közbiztonságáért is tapasztalt embert akarok kocsisnak. A fizetéssel azt hiszem meg lesz elégedve, a koszt ellen sem lesz kifogása. Tudom, hogy kend is szeret egyszer másszor mulatni, hogyha valahova megyünk s látja, hogy én jól találom magam s borozok, akkor kend ne igyék, mert ezen az Istenverte uton nyakunkat törjük, ha mindketten borosak vagyunk. — Hát én nem bánom tekintetes uram, próbáljuk meg, hátha boldogulunk. István már két hónap óta hordja a tekintetes urat János napra, Péterre, Pálra, disznótorba, lakodalomba meg az isten tudja hova. A tekintetes ur mindenütt jól találja magát s jónak találja a bort. Hetekig oda vannak, míg végre hazakerülnek. Beállít István: Az iránt jelentem meg a tekintetes urnál, hogy köszönöm a szolgálatot, elmegyek ! — Hát megbolondult kend ? Hát nincs kendnek jó dolga, hogy el akar menni ? — Megkövetem alásan a tekintetes urat, megvolna nekem mindenem, de hát el tetszett felejtkezni az egyezségről ! — Miféle egyezségről ? — Hát. .. sohse kerül reám a sor ! ! ... ? — Nevettünk a sikerült anekdotának. János bátyánk öklével az asztalt ütögette, neki pirulva nevetett. Egyszercsak hanyat vágódott, pár percz múlva meg volt halva. — Szegény János bátyám 1 Gönczy Lajos. 1 Vasárnap. Nincs többé legsötétebb Jamina. — A lefőzött saját külön. — Nincs többé kopasz fej ! Az az — hova is beszélek — nincs többé. Egy pár kék szem. A nemes familia annalesei nem jegyeztek még fel akkora lumpolást, mint amekkorát Végvári Osváth Tibor véghezvitt azóta a bizonyos eset óta. Azt a bizonyos esetet a keresztnevén Mariskának hivták. A kedves papája 800 forint fizetés javadalmazott és megfelelő kárpótlókkal hivatalnok volt, ő neki magának dus, hullámos szőke haja s igen szép buzavirágszin szemei voltak. A históriának csak az eleje volt romantikus, a vége már sokkal kevésbbé. Idősb Végvári Osváth Tibor végigolvasta a fia levelét egész az utolsó betűig. Legelőször is konstatálta, hogy a fiú nem is stylizál olyan rosszul, — sőt határozottan van benne hév, s itt-ott lendület Igaz, hogy az orthográfiával meglehetős gyenge lábon áll, — de attól még bátran lehet belőle képviselő. Az a nyolczszáz forintos tündérkisasszony nem nagyon aggasztotta. — Olyan ez már a Végvári Osváthoknál, mint más emberfiánál a bárányhimlő, — mindenkinek át kell esni rajta életében legalább egyszer. Ő maga is nagyon jól emlékszik arra a nagyon szőke, meg nagyon kék szemű Kunigundára, aki azóta az unokáit ringatja valahol Csaszlauban, de akihez ezelőtt 30 esztendővel rémítően döczögő alkheosi verseket irogatott. Másnap azután felutazott a székvárosba. — A gyerek eleinte fáskodott s az ellentállás erősebb volt, mint az öreg úr elképzelte. — Kénytelen volt az ősökre, a saját fehérlő fürteire, a familia, a nagy, az ősi familia szeplőtlen becsületére hivatkozni. — Megbolondulok, ha reá gondolok, édesapám ! — Hát ne gondolj rá fiam. Gondolj apádra, öreg, ősz apádra, gondolj a família becsületére. Vagy ne gondolj semmire, — egy Végvári Osváthnak egyáltalában nincs szüksége, hogy gondoljon valamire. Ez bölcs mondás vol. Az a csomó kékhasú bankó, amely követte, még sokkal bölcsebb tett. Ilyen érvelés után csak meghajolni és feledni lehetett. És Osváth Tibor feledett. Éjjel-nappal feledett. Feledett ádázul, — hónapokon keresztül, — kétségbeesetten. Roppanit sokat feledhetett a jó fiú. Egy átfeledett éjszaka után, azután kedvetlenül vetette le magát a kopottas kávéház pamlagra. A nagy tükörből egy sápadt,gyűrött, elbutult arcz meredt reá. Szinte megrémült önmagától. Beesett szemei zavarosan, álmosan feketéllettek kiálló arczcsontjai között, különben is ritka haja még jobban meggyérült. Minden ruhadarabja lóg, félre van, gyűrött. A kaszinnó erőltetett, mosolygó arcza ingerelte, a kávé, meg füstszagú levegő megémelyitette a gyomrát. Szemére húzta a kalapját és távozott Az utczán ebben az időben pontos, tisztán átöltözött hivatalnokok siettek irodáikba. Csupa rendes, tisztességes ember, megállapodott, szolid népség, akik között úgy érezte, hogy szégyenlenie kell magát. Végtelen csömört, utálatot érzett az átrombolt léhaságok iránt. Ugy érezte, hogy az öreg urnak mégis igaza van, s ránczos, deres arcza ugy tűnt fel előtte, mint egy néma, de súlyos vád, lelkiismeret furdalás formát, de a Olyan mellett meg valami hideg, de üditő józanságot érzett, a mely derültté Elvégre is, asszony — asszony, tette. Az a bizonyos szalmakunyhó ostobaság, s a szerelem se más, mint léhaság. Előbbutóbb jóllakik vele az ember. Nyugodt, kényelmes otthon, kölcsönös megtérés, ez a fő, ez a boldogság egy tiszta, csinos asszony, aki megköti az ember nyakkendőjét, rendben tartja az íróasztalát, esetleg odanyújtja a szép fehér homlokát egy illedelmes csókra, ez az élet és a nyugalom. Erre gondolt, meg az öreg édesapjára, másra nem ! Egy sápadt, kékszemű arcz, mintha ellebbent volna előtte egy pillanatra ; ezt rémülten hajtotta el, — hess! hess! semmi közöm hozzád. Az uczán találkozott Karádi Sándorral, meg a feleségével. Ország világ tudta, hogy úgyszólván összekényszerítették őket. A leányról hírlett, hogy az oltár előtt fogja kimondani a „nem"-et, Sándor pedig utcza láttára kocsikáztatott meg egy orfeumi énekesnőt, egy héttel az esküvője előtt. És most a mosolygó szemű asszonyka szinte odatapad az urához, aki a boldog fiatal férjek affektált lágyságával trappol mellette s könyökével erősen oda szorítja magához az asszony puha, meleg karját. Osváth Tibor már ekkor döntött. Sürgönyözni fog az édesapjának, jöjjön föl és kérje meg" számára azt a lányt, amelyiket csak jónak. „Ara: 5 belenyugszik és szent kötelességének fogja tartani, hogy boldog legyen vele. A jó útra tért ember becsületes derültségével szaladt a táviró hivatalba. Olyan megingathatatlannak, szilárdnak érezte magát, mint érezszobor. Egy nagy tartozást fog leróni az iránt a meggörnyedt öreg ember iránt s különben ugy érezte e pillanatban, nincsen mit fe iszednie többé.