Békésmegyei Közlöny, 1898. január-június (25. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-01 / 1. szám
ispánja, terjedelmes jelentést mutat be az 1893-ik évben elhatározott útépítési programm teljesítéséről. Valamint a fölvett nagy közúti kölcsönről is behatóbb módon tájékozást nyerünk. A jelentésben a közeljövő útépítési perpektívája is mutatkozik. A rendkívül érdekes előterjesztést helyesnek látjuk azért teljes szövegében bemutatni. A midőn az útépítési programm megállapítására vonatkozólag előterjesztem szokásos évi jelentésemet — kezdi jelentését a vármegye alispánja — helyénvalónak látom ez alkalommal mindenekelőtt visszapillantást vetni az utóbbi évek útépítési tevékenységére s egyszersmind képet tárni a tekintetes törvényhatóság elé a vármegyei közúti alap jelenlegi állásáról, mert a folyó évvel letelt azon idő, melyre a vármegyének az 1.200.000 frtos kölcsön felvételével kiépíteni tervezett útépítési programmja megállapíttatott, s így az utóbbi évek útépítési tevékenységén való visszapillantás mintegy beszámolás az 1.200.000 frtos útépítési programm mikénti beváltásáról, s mert másrészt a közúti alap állásáról való tájékoztatás, most az 1.200.000 frtos útépítések befejeztekor, bizonnyal a legbiztosabb basis a jövendő tevékenység meghatározásására, s esetleg egy új programra Milyen utakat építettünk ? Az 1.200.000 forint kölcsönnel való útépítési programmot a törvényhatósági bizottság 1893-ik évi május hó 29-én tartott közgyűlésében állapította meg. E szerint elhatározta a vármegye, hogy a közúti alap terhére 1.200 000 forint kölcsönt vesz fel és az 1894—1897 években miutképen kiépítteti azon törvényhatósági utvonalakat, melyek kiépítését a közforgalom igényei szükségessé tették. Ez alkalommal megjelöltettek a kiépítendő útvonalak és meghatároztatott a kiépítés ideje és módja is a következőkben : A) 1894—95-ben kiépíttetni határoztattak burkolattal: Szeghalom, Füzes-Gyarmat, Vésztő és a körösladányi vauti állomásokhoz vezető állomási utak, 1896-ban a t.-komlósi vasúti állomási ut, 1896 97 ben, Mac Ádám rendszere szerint doboz-csabai (gyulai ut), a Csaba-Gyula remetei ut, az öcsöd szt-andrási-ut s végül még 1897-ben a békés-mezőberényi és a békés-csabai utak. Változások az eredeti programmon. E programm mindjárt az elhatározást követő évben változáson annak folytán, hogy a kormány ment át, tervbe vette az u. n. traniversális útnak (Gyulavári Gyula, Csaba-Kondoros, Szarvas-Szent-András, Ocsed) állami költségen való kiépítését. Ezen állami útépítés folyamán kiesett a fenti utéépítési programmból csaba-gyulai, a öcsöd-szentandrási utak kiépitése s függőben tartatni határoztatott a békés-csabai útvonal kikövezése, mivel a kereskedelemügyi miniszter kilátásba helyezte, hogy azon esetben, ha a transversális útnál megtakarítás fog eléretni, a békéscsabai utat is a transversalis ut hálózataiba veszi fel s államköltségen kiépítteti. Az ekként államivá vált utvonalak kiépítésénél nyert megtakarítás terhére kiegészíttetett aztán a 1.200000 forintos útépítési programm akként, hogy elhatároztatott azon 11 ül az öcsödi és 12-ül a kondorosi útszakaszok kiépítése, melyek a község belterületét, illetve Kondoroson a vasúti állomást a transversalis úttal össszekötik, továbbá a 13 szarvasi és 14 csabai vámos utaknak a transversalis úttal való összekapcsolása, a 15. a szarvasi u. n. Deák Ferencz utcza kikövezése és végül 16. a k.tárcsás megyei hidnak vashidként való kiépítése. ramm Az ekként végleg megállapított progvégrehajtatott a következőkben : A kiépített utak költségei: 31256-95 Összes kiadás 50420383 II. Építés alatt áll; 12. a csabadobozi ut . . . 172000 — 13. a körös-tarcsai híd . . . 129124-06 Összes kiadás 301124 06 E szerint a módosítottan megállapított építési programra a kijelölt időben és meghatározott módozatok mellett pontosan végrehajtatott, illetve a két utolsó pontra nézve végrehajtás alatt áll. A közúti kölcsön mai állása. Elhatároztatott 1.200.000 frt kölcsönbe ennek a felvétele. Eddigelé tényleg felvétetett 1.000.000 forint.Ebből elköltetett: 1. a már kiépített utakra 459000 forint 2. az épülés alatti csaba dobozi útra 68500 frt 3. Árfolyam veszteség és kamat levonás az 1.000.0000 frt kölcsönnél 49800 frt 4. Az útalapnak régi, különböző függő tartozásait a törvényhatósági bizottság 1000000 frtos pénztárból rendzdelte fizetni, erre fordittatott 50000 frt 5. A várm. telefonra és betonjárdákra 21000 frt 6. Ínséges munkákra 1895-ben kiadott a megye .... 31000 frt 7. Az ezredéves kiállítás s bandérium költségei ez alapból határoztatván czimen kiadatott fedeztetni, e .... 20000 frt 8. Várm. monographia stb. . 3000 frt 9. Az állami útépítés folytán a vmegyét terhelő kisajátítási költségek 8000 frt 10. Az élőviz-csatorna uj tápláló zsilipjének kiépítésére megszavazott a tervhatóság 20000 frt 11. Különféle címeken kiadás 10000 frt Összes kiadás . Készpénze van még az alapnak . 740300 frt. 1897. decz. 25-iki zárlattal . 259700-48 A közel jövő teendői. A rendelkezésre álló összeg le van kötve a következő szerződésbeli tartozásokra : a) a békés-mberényi npszód végső járandóság (I. 7) . . 15000 frt b)a kondorosi, szarvasi, csabai kisebb utakra (I. 9.10) . . 30000 „ c) a dobozi útépítésre . . . 103500 „ d) a k.-tárcsái hidra .... 90000 „ Összes tartozás: 238500 frt(A híd 129000 frtra rugó építési költség többi részét az állam s az érdekelt vízszabályozási társulatok viselik ) Egybevetve az 1.000.000 frt bevételt és illetve a jelenleg még abból rendelkezésre álló összeget az eddigi tényleges kiadásokkal és az esedékes tartozásokkal, kitűnik, hogy a kijelölt útépítési programm befejeztekor (740300 frt + 238500 frt — 259700 frt) további csupán 21200 frt, illetve a rendelkezésre Wenckheim Dénes és Géza grófok által a dobozcsabai útra segélyül megajánlott 13000 frttal 34200 forint marad. Felveendő még az 1200 000 frtban megállapított kölcön utolsó 200.000 frtnyi részlete, amidőn is, leszámítva ez utóbbi összegből 20000 frt árfolyam 09 kamat veszteséget, a kölcsönnel való további útépítési programm végrehajtására (34200 frt + 180000 frt) 214200 frt fog rendelkezésre állani. Ez összeggel szemben a következő kötelezettségek állanak : 1. Elsősorban is a békéscsabai útnak kiépítése, azon esetre, ha azt a kormány, a transversalis útnál kellő magtakarítások nem éretvén el, állam költségen ki nem építteti. Ez útvonal kiépítése már az alap programmba felvétetett, nagy forgalmi jelentősége a kiépítést okvetlen szükségessé teszi s minthogy a beszerzett információk szerint az állam költségen való, legalább teljes kiépítéstkevés a kilátás, a vármegyének okvetlen le kell kötni, illetve vissza kell tartani — nézetem szerint — a szükséges építési tőkét, mely a legalacsonyabban számítva, mintegy 140.000 frtot tesz ki, sőt czélirányos volna ez útépítés előmunkálatait már most foganatba venni, hogy a kövezés 1899-ben akadálytalanul eszközölhető legyen.E földmunkák mintegy 10 000 frt költséget igényelnének. További kötelezettségei a megyének az ez irányban hozott s már jogerős határozatok szerint: az apácza-kigyósi vasut utcza 46000 forint, a f.-gyarmat-kisujszállási vasútra 16000 frt, a gerlaveszei útra 40000 frt, összesen a békési ut kiépitésének 140000 frtos költségével 242000 forint. Hogy a megye ezen kötelezettségeinek eleget tehessen, az azok kielégítésére rendelkezésre álló összeg megőzendő, mert a közúti alap bevételeiből legfőlebb a 28000 frtnyi hiány pótolható, a bevételek egyéb irányban lévén lekötve s ez alap az útadó emelése nélkül újabb kölcsönnel alig terhelhető. Nevezetes: A közúti alap állása a következő : I. Rend szerinti évi bevétel, adóban mintegy 150000 forint, vámjövedelemben mintegy 55000 frt, összes bevétel 205000 forint,, ezzel szembe a tartozás 1.953,684 forint. A tartozások évi amortizációja 50 évig 98643 frt, mi, ha az útépítési csön utolsó 200.000 frtra fog rúgni, köl marad ezek szerint az útalap évi bevételeiből rendelkezésre évenkint mintegy 95—100000 forint. Ez összegből azonban 50—55000 frt állandó kiadásul szóig is a személyzeti levonásokra, és az eddigi utfenntartási költségekre, ugy hogy további befektetésekre évente csak körülbelül 40—50000 frt használható fel. Ne épitsünk, vagy emeljük az útadót. Ezekben beszámolván az 1 200.000 forintos kölcsönalap állásáról, s az e. alapból teljesített munkálatokról, valamint a közúti alap állásáról, javaslom, hogy a már kötelezőleg megállapított építkezéseken túl a kölcsönnel való építkezés egyelőre abbahagyassák, zárja le a vármegye millenáris útépítési programját, térjen át egyelőre ismét a rendszeres közúti alap felhasználható bevételeivel arányban álló, kissebb keretekben mozgó, fokozatos útépítési tevékenységre, avagy ha újabb, nagyobb arányú programmot óhajtana megállapítani, emelje fel útadóját és a vámos utakon a vámtarifát, mert ez útalap a maga rendszerinti javadalmaiból csak kisebb építkezéseket bíz meg, újabb adóságokkal pedig az alap csak akkor terhelhető meg, ha védelme adóban, vámban fokoztatik. Jó részemről előbb-utóbb elkerülhetlennek tartom az útadónak 10 százalékra való felemelését, mert a jó utakat a közgazdaság életerőinek tartván, e tekintetben folytonos fejlődést követelménynek ismerem s e téren — nézetem szerint, már a megállás is némileg visszaesés , azonban a mostoha gazdasági helyzet jelen állapotában nem tartom alkalmasnak mostanában az időt, a terhek emelésére s véleményem az, hogy ezen szempontból és más tekintetben is kell, hogy megyénkben a közúti építkezés terén bizonyos — remélhetőleg nem hosszú stagnálás következik be. Indokolttá teszi ezt azon kívül, hogy — mint említem — az útalap igen meg van terhelve és hogy legforgalmasabb útjaink már kiépíttettek, illetve a még fennálló programm szerint kiépíttetnek és hogy az útadó emelésre jelenleg nem kedvező a közgazdasági helyzet. Azon körülmény, hogy a Körösöknek immár hajózhatóvá váltával közúti politikánk legközelebb még most ismeretlen feladatokat kell, hogy felöleljen, indokolttá 30000 - I. Kiépíttetett. 1. A szeghalmi indóházi ut . 2. a f.-gyarmati indóházi ut . 3. a vésztői indóházi-ut . . 4. a k-ladányi indóházi ut . 5. a t. komlósi indóházi ut . 6. a gyula-remetei-ut . . . 7. a békés mezőberényi-ut . 8. az öcsödi összekötő-ut 9. a kondorosi összekötő-ut . 10. szarvasi s csabai vámos-ut 11. a szarvasi Deák Ferenc-ut 51656 35 50528 14 49565 07 3241614 5333168 47729 43 136661-19 21058 88 Kisleányom erre a vigaztaló szókra olyan képet vágott, mint aki nagy kedvet érez sírva fakadni. Bánatunkban résztvevően velünk érzett az ismeretlen, ki hogy valóban megvigasztalhasson bennünket, elindult elveszett lovagunk megkeresésére. Néhány másodpercz multán mosolyogva tér vissza. — Meg van a szerkesztő ur ! — Hol? — Vonatinduláskor ugrott föl az utolsó kocsiba. — Szent isten ! s mit csinál ott ? — Eszik ! — De mit? — Paprikást ! — Lehetetlen ! — De tanúm reá a kalauz is, kinek kakasüllőjét elfoglalva, térdein tartja a paprikás tányért és eszik ... — De mivel, hisz nincs nála evő eszköz ? . . . — Se baj ! A perzsa sah methodusával él és a tíz ujját használja. És mi nem állhattunk bosszút, nem ehettük meg a sültet, hisz nem volt kenyerünk, csak kaczagtunk, mulattunk a perzsa methodus felett. Jó öt percz multán előkerült a vén bűnös, lesütött szemekkel, bűnbánóan, meggörnyedve s olyan stellungba, mint Gonosz Pista korában, midőn rajtakapták a szellőlopáson. Újság papirosba tekert paprikás tányérral s világos nyári öltözete lecsorgatva paprikáslével, mint megannyi bünjellel. Siralmas ábrázattal adta elő, hogy a paprikás meg volt ; de a hosszú vonat azon táján szállt föl, mely az étkező kocsiba vezetett . . . Azon és egy sálon kocsin keresztel kellett volna az ételt hoznia s att*' 'Jftott, hogy kellernek nézik és tőle a paprikást. ^ Jobbnak találta föl kuszi helyére és ott kuczorogva nem tudott ellent állani az orrcsavaró csábnak Ő megette a paprikást, de a kenyér s biz az itt van . . . tessék . . . egyenek belőle. S előhúzta a zsebéből félig kinkandikáv óriási nagy karéj ktmyeret. — Tisztelt Szerkesztő bácsi, mondáki^s leányom mélyen meghatva az előadottaktól, kár volt azt hinnie, hogy kell nemek nézik, mert azok nem szokták a paprikást végigönteni a nadrágjukon. A szerkesztő ijedten tekintett végig paprikáslében úszó nadrágján s önkénytelen sóhajra fakadt. — Pedig szegény kis feleségem éppen erre az útra benzinezte ki. — No se baj, mondom ez egy kis büntetés, amiért a paprikást egyedül ette meg. „De aki engem kővel dobál, azt én kenyérrel dobom vissza", mondá az Ur. Igyék hát egy kis jó bort arra a nekünk szánt paprikásra ! — Arra ürítem poharam, hogy ha még egyszer ugy hozza a sors, hogy levágjuk lehetek, mondás Tarjagossy Illés pózjábe vágta magát, a isten utse nem eszem paprikást megl Ez volt az én uti kalandom, melyre ha most is vissza gondolok, derült perczeket szerez. Mese a tizenkét hónapról. Egyszer egy parasztasszony két lány gyermekkel maradt özvegyen. A nagyobbik csak mostoha lánya volt: a szép Dobrunka. A másik édes lánya , a csufkepü és rossz szivü Zloboga. Az anya csak ez utóbbit szerette, a másikkal rosszul bántak mind a ketten. Dobrinka, ki azt sem tudta magáról, hogy ő szép, nem tudta elképzelni, mert haragszik rája mostohája és a nővére. Hisz ő végez a háznál mindent; főz, mos, seper, varr, fon, füvet arat s gondját viseli tehénkejéknek. A másik cinált semmit. De hát az anya lány nem szemében elég bűn volt az, hogy mindennap szebb lett, a maga lánya pedig mindennap csúfabb. Mikor felnőttek, a mostoha elgondolta : most már jönnek a kérők s ha meglátják Dobrinkát, mindegyik azt fogja kívánni. Az én lányom egyiknek sem kell. Eh, meg kell szabadulnom amattól. Ép január közepe volt s Zloboga felsóhajtott : de jó volna egy bokréta ibolya ! — Menj Dobrunkat hozz az erdőből. — Hová gondolsz ? Hó van most az erdőben, nem ibolya. — Hallgass, tedd, amit mondok. S kilökték az ajtón. Sirva ment a szegény lány az erdőnek, ahol hó boritott mindent. Ösvényt sem látott Ehetett, fázott s felsóhajtott, csak Isten magához venne ! Hirtelen a távolban fény lobbant föl, a felé tartott s nagy nehezen feljutott egy szklatetőre. Öt nagy tüz égett, körülte tizenkét kő, mindenik kövön egy hallgató alak Háromnak leple fehér volt, mint a hó, háromé zöld, mint a pázsit, háromé sárga mint az érett kalász, háromé piros, mint a piros alma. Az esztendő tizenkét hónapja ült a tűz körül. A szegény lány fáradtan, szelíden szólt hozzájok : — Jó uraim, majd megfagyok. Engedjetek a tűznél megmelegedni ! Január, kinek ősz szakálla s kezében az uralkodó palota volt, nyájasan kérdé : — Miért jöttél ide, mit keresel ? — Ibolyát. — Hát nem tudod, hogy most a hó ideje van, nem az ibolyáé. — Jól tudom, uram, de mostohám és nővérem kívánták s ha nem viszek, megvernek. Az öreg Január mindjárt megtudta ebből, hogy a gonoszak el akarják veszteni, felállt s az égik zöldfelü ifjúhoz fordult s kezébe ada uralodó jálcz ! — Testvérem, márczius, uralkodjál egy kicsit s mentsd meg a jó leányt. Márczius a pálczával megpiszkálta a tüzet, a lángok fölcsaptak, a hó elolvadt, a fű zöldülni kezdett s közte ibolyák fakadtak. — Hamar, gyermekem, szakítsd le az ibolyákat s vidd haza. A leány sietve leszaggatta, hálásan megköszönte a hónapok jóságát s futott vidám szívvel haza. A mostoha és a nővér elbámultak, midőn az ibolya illat eltöltő házukat — Honnan vetted ? — kérdé a nővér. — A hegytetőn. Van ottan sok. Zloboga meg sem köszönve a fáradságot, az illatos bokrórát oda tűzte övébe. Másnap a gonosz Zlobokának uj vágya támadt. — De jó volna egy kis földi epret enni ! Menj, Dobrunka, hozz nekem az erdőből. — Hová gondolsz ? Nem terem e pár a hó alatt. — Hallgass, tedd, amit mondok. Megverlek, ha nem hozol. S megint kilökték az ajtón. Most már a lány nem sírt, hanem az erdőbe érve, kereste a távoli fényt. Csakhamar fel is lobbant a láng odafenn a bár nagyon sietett, dideregve ért oda. Ott ült akkor is némán a tizenkét alak. — Jó uraim ! — kérte szelíden, — engedjenek a tűzőknél melegedni, majd megfagyok. — Hát miért jöttél vissza ? — kérdé a fehér szakállú Január. — Mit keresel ? — Földi epret. — Nem most van annak az ideje Hó alatt nincs eper. — Tudom én azt jól, — felelt Dobrinka szomorúan, — de ha nem viszek,