Békésmegyei Közlöny, 1899. július-december (26. évfolyam, 53-76. szám)

1899-07-02 / 53. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Vasárnap julius hó 2-án mm BÉKESMEGYE KÖZLÖNY Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. l'OUTIKAi es VEÖYKSTARTALMÜ LAP. Megjelenik hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 6 forint. — Két évre 3 forint. — Negyed é­vre . . j ír­t­a via­szam ri S *r. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni k&rmikor teret, évnegyeden belü­l is. Hirdetéseket rakunk szf­mára elfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. szám. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/4 bz. (Zailinszky-féle háj­hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő .Nyilttér"-ben egy sor közlési díja 25 kr. Forrongás három országban. Belgiumban, Spanyolországban és Kínában forrongás van. Okai külön­bözők. Legerősebb a kedélyek lázon­gása Belgiumban, ahol az ostromálla­pot két nap óta kisért és polgárvér folyt az utczán. Oka mindennek a választó reform, mely a legnagyobb izgatottságot kelti a munkások között. Ez a reform min­den jogot elvesz a kleukálisellenes pártoktól, a socialistáktól falistáktól. 1900 ban kell új és a­libe­válasz­tásnak lennie, a­mikor is mindezek a pártok Brüsszelben tizennyolcz he­lyen győztek volna és a vidéken is annyi helyen, hogy mindenesetre meg­szüntették volna a klerikális uralmat. Hogy a klerikális uralmat biztosítsa, nagy dologra határozta el magát Van der Peereboom minisztérium: vá­­­lasztó reformot készített, melynek főbb pontjai a következők: Az ország hét legnagyobb választókerületében úgy­nevezett mérsékelten proporcionált képviseletet teremt. Eddig a 152 kép­viselőt és 76 szenátort általános választó­joggal a mérsékelt 41 választó­kerületben választották meg Ha nincs absolut többség, pótválasztás dönt. A reform hét választó­kerület részére alkotmányellenesen külön rendszert teremt. A 34 kisebb választókerület­ben, ahol a klerikálisok az urak, min­den a régiben marad, de a hét nagy választókerületben, ahol az antikleri­kálisok szövetsége a legközelebbi vá­lasztásnál tönkre­tette volna a kleri­kálisokat, a reform változást tesz a klerikálisok érdekében. Ez erőszak ellen föllázad most az egész ország. A kamara többsége kétségtelenül el­fogadná a törvényjavaslatot és ezért a nép a parlamenten kívül akarja jogait megvédeni. Julius 4 éve van kitűzve a törvényjavaslat tárgyalása és semmi kétség, hogy addig, ha ugyan vissza nem vonják a törvény­javaslatot, nap-nap után megújul a zavargás. A király, hir szerint, mi­nisztereivel együtt elhatározta, hogy nem vonja vissza a törvényjavaslatot, de a kormány némi koncessiót fog tenni. Majd elválik, beéri-e ennyivel Belgium népe ? A belgiumi forradalom egész ko­moly és ott már erősen köztársasági hangulat szállta meg a kedélyeket, ha a király nem szakít az eddigi irányzattal és a socialistáknak ked­vezményeket nem ad, akkor a forra­dalmi hangulatban, melyben a kato­naság lojális érzülete is problemati­kus, félő, hogy a korona esik áldo­zatul. Spanyolországban a kedélyek forrongásának más oka van. Ott új adókat akarnak rárakni az adózó nép vállaira, mert igaza van Montecucu­linak, hogy a háborúhoz három do­log: pénz, pénz és pénz Tegyük ehhez, hogy még a szükséges, vesztett háborúhoz is. Itt Madridban öszpon­tosittatik a gyújtóanyag s főleg as­­szonyok, meg sihederek vesznek részt a tüntetésben. A nép, a mely mélyen meg van indulva, hogy oly balsiker érte a csatasikon a spanyol­ zászlót, főleg azok ellen indul, a kiket a csa­tavesztés okozóinak tart: a katonai kaszinók ellen valóságos rohamot in­tézett, de gyűlölettel fordul a jezsuita kolostorok felé is. A forrongás tehe­tetlenné akarja tenni,­­ hogy a terhes új adókat a kortez rázza Viszont Spanyolország, megszá­mint a kártyavár dől össze, ha nem si­kerül az új pénzügyi operáczió. Kínában pedig a gyorsan és erél­­lyel elfojtott kicsi háborúságot a kí­naiaknak gyűlölete okozta, mel­lyel az európaiak iránt viseltetnek. Jól­lehet a nemzeteknek egyezmény biz­tosította a megyei birodalom egy ré­szében való békés átvonulást, a khi­naiak megtámadták a németeket, mire azok akként feleltek, hogy a khinai erősséget Kaumét elfoglalták. Most aztán már a khinaiak nem szegülnek az ellen, hogy az európaiak lerak­hassák a Kiao-Csou és Veihe között épülő vasutakat. Szóval háború nélkül nem lehe­tünk. Lám a békekonferenczia is az­zal a szándékkal hivatott Hágába, hogy háborút üzennek a háborúnak és máris kiderül, hogy a népeket pusztító háború nem szűnhet meg soha. Hogy az örökbéke egy — utópia. )l ívei Köz ionyt^T­ái­l" A békésmegyei orvosszövetség A b­kásmegyei orvos-szö­vetség Zöldy János dr. megyei fő­orvos elnöklete alatt közgyűlést tartott, a­melyen fontos közegészségügyi és kari kérdéseket vetettek föl. Igy a nyugdíj egyesület kérdését, az egészségügy álla­mosítását, különösen figyelmet érdemel P­á­n­d­y Kálmán dr. indítványa, hogy a borbélyok az érvágástól eltirtassanak. Az ülésről a következő tudósítást adjuk : Elnök megnyitván az ülést, üdvözli az orvos-szövetség tagjait, fölkéri a nyug­díj ügyében kiküldött bizottságot, hogy tegyen jelentést. Keleti Ignácz dr. előadó ismerteti az orvos szövetség által véleményezés végett megküldött orvosi nyugdíjszabály­zati tervezetet. A H­a­j­n­a­l István dr. el­nökletével kiküldött bizottság ugyanis ezt a tervezetet a magas díjtételek miatt elfogadhatatlannak jelenti ki. A közgyűlés elfogadta a kiküldött bizottság javaslatát és elnök, valamint Deák Lajos hozzászólása után fölkéri a bizottságot, hogy e fontos testületi ügyet továbbra is az eddigi szeretettel gondoz­zák. ELzután ugyancsak Keleti Ignácz dr. terjeszti elő tanulmányát, mely 500 orvos részvételével évi 80 frt befizetéssel tervezne egy nyugdíjazó magántársula­tot. Ez esetben öt esztendő után 220 000 frt alaptőke gyűlnék egybe és 10 év múlva a tagok Vs­e már kaphatna 400 forint nyugdíjat. A javaslathoz többen szólottak, vé­gül kimondották, hogy a tanulmányt alpul elfogadva, egy nagyobb bizottságot kül­denek ki. Erre Hajnal István dr. el­nöklete alatt Keleti Ignácz dr., Révész Fülöp dr., Kovács Károly dr., Reisz Miksa dr., Deák Lajos dr., Steiner drt. kiküldöttek és a bizottságot Zsigmond fölhív­ták, hogy záros határidő alatt terjessze be javaslatátt. Az ügyet véglegesen egy összehívandó közgyűlésen fogják majd tárgyalni. P­á­n­d­y Kálmán dr. indítványt mu­tat be, hogy a borbélyok a vérbocsátás­tól (érvágástól) végleg eltiltassanak. Tel­jesen felesleges, hogy a borbélyok az érvágást végezzék, mert az orvosok ezt rendszeresen tanulják. Annál kevésbé lehet ezt a borbélyok kezében hagyni, mert a vérelbocsájtás teljesen ellenőriz­­­hetlen. Praxiséból mondhatja, minő ve­szedelem származik a borbély „műtéte" Levél egy boldog asszonyhoz. Kedves asszonyom ! Azzal a szeren­cs­é­vel dics­ekedhetném, ha szokásom volna ez az emberi hiúság, hogy sikerült a kegyed szép lelkébe egy szerény kérdő­jelet írnom. Ha ezt akkor észreveszem, bizonyára megfelelek reá. Pontot is tet­tem volna a feleletem után s ezzel vége lett volna a dolognak. Látja, minek zárta ugy el a lelkét előlem, hogy bele nem láthattam, mikor e­gyütt voltunk ? Most már levélnek kell következni a kérdőjel után s lehet, hogy e levéllel meg felkiáltó jeleket irok a lelkébe. Kegyed, asszonyom, egyszerűen csa­lódott bennem A rossz hirám megelőzte érkezésemet s az ön tisztelt férje hűvö­sen fogadott. Talán ha semleges terüle­ten találkozunk, künn a nyilt síkon, mint jó barátok állunk egymás mellett; de igy, hogy én — higgje el, minden rossz szándék nélkül — saját várában kerestem föl a Tündér Lonáját őrző em­beri sárkányt, bizony lelki szemeim előtt most is ugy tűnik fel, hogy ez a sárkány mérgesen vicsorította rám a — lelki fo­gait. A férjek kü­lönben elég okosan te­szik, ha vigyáznak az asszonyokra, de velem szemben ez fölösleges volt. Nem támadó szándékkal mentem az önök szép városába. Pihenni akartam De lett volna bármi a szándékom, higyje meg — és ezt elmondhatja ked­ves férje urának — bűnös szándék nem maradt volna lelkemben attól a percztől kezdve, hogy az önök családi életébe be­pillantottam­. Mert ez a családi élet im­ponált nekem, imponált a boldogságával. Látja, megvallom őszintén, nem vagyok bibliai erkölcsű ember. Megvallom azt is, hogy sokszor úgy érzem, mintha ne­kem talán nem is volna lelkiismeretem. Már elkövettem némely dolgokat, amik összeütköznek a tízparancsolat egyes ti­almaival, de eddig még nem bántam meg. Egy dolog azonban van, a­mit so­hasem tudnék megsérteni és ez a boldog­ság. Ez a nagyon ritka kincs, ami után mindnyájan törekszünk, amit legtöbben soha meg nem találunk. Vannak éle­tünknek perczei, órái, napjai, mikor azt hisszük, hogy boldogak vagyunk, de csakhamar átlátjuk, hogy tévedtünk. Le­hetett kéj, gyönyör, élvezet, ami szívün­ket eltöltő, de nem volt boldogság, mert elmúlt. A boldogság csak akkor boldog­ság, amíg van; ha elmúlt, akkor nem is volt sohasem. Egy a múltban gyökerező, lombos ágaival a jövőbe átnyúló fa a boldogság, melynek illatos, hűvös árnyá­ban a jelen édes pillanatait élvezzük. Ezt a boldogságot pedig csakis a szerelem nyújthatja az embernek. És én éppen azért, mert úgy szeretem a sze­relmet, nem szoktam sohasem zavarni a szerelmesek boldogságát, sőt segítségekre vagyok, amiben csak lehetek. Már most az önök véletlen szerencséjük, hogy éppen egymást szeretik, mint férj és feleség­e és nagyon hitvány embernek tartanám magamat, ha ezt a boldogságot megza­varnám. Önök azt mondják, hogy ezt meg azt hallották rólam, hogy ezzel az as­­szonnyal itt, amazzal ott . . . stb. De, ugy­e, azt nem hallották, hogy én egy családi boldogságot földúltam volna és higyjék meg, ezt nem is fogják rólam hallani. De nem igen hallhatjak ezt más­ról sem. Mert azok a családi boldogságok, melyeknek feldúlásával minket fiatal em­bereket vádolnak, vagy egy perc­ig sem léteztek vagy fel voltak már dúlva a há­zasságtörő csábítása előtt Hát képzelhet­ni­ e boldog nőt, aki a férjét megcsalja egy idegen kedvéért, csak azért, mert ezzel annak az idegen urnak a kedvte­lését kielégíti. Ha pedig nem boldog a nő, akkor nincs csalódó boldogság sem, tehát nem dúlunk fel semmi olyat, amit fildulni vétek volna. Hja igen, van még egy szerényebb fogalom­­: a családi béke. Hát bizony ezt is kár megboly­gatni. De nem nagyobb kár, nem való­ságos istelenség-e : szerelem nélkül, epe­désben, sóvárgásban elpusztulni engedni egy szerelemre alkotott asszonyi szívet ? Lehet, hogy meg vagyok vesztegetve, de úgy tapasztaltam, hogy ezért a családi békéért mindig kínos keserves árt fizet az asszony s a férfi legtöbbször megta­találja a boldogságot a családi béke fön­tartása mellett a családon kivül is — vagy legalább keresi nagy igyekezettel ezt a boldogságot és ezt keresni már ma­ga is félboldogság, így azután könnyű a családi békét föntartani. Az erkölcs fogalmával­­ ellenzik az egyenlőtlenség, amelynek előnyét a férj, hátrányát a nő érzi a házaséletben Bű­nösök vagyunk-e mi akkor, midőn ez egyenlőtlenség hátrányait egy kis, em­beri jog szerint tilos, de a természet örök törvényétől követelt gyönyörűséggel szegény nőre nézve elviselhetőkké tesz­ a szük. Én nyugodtan mennék a megye­­bíró ítélőszéke elé, ha hinnék is abban ! — de égeti szivemet mindaz a keserű köny, amit szenvedő asszony arczárói csókjaim hevével föl nem szárítottam. És lehet, hogy a férjek dühösek lesz­nek reám ezért, de én csak kimondom, hogy a családi boldogság hiányainak is a legtöbb esetben ők az okai. Oh, sokat tudnék erről írni, még többet beszélni. Az is igaz aztán, hogy a férjek sem okai mindig a családi élet boldogtalanságának. Életünk annyira eltávolodott a természet törvényeitől, hogy ezeknek parancsa és társadalmi viszonyaink között nagyon sokszor kiegyenlíthetetlen az ellentét. És a férfi, míg erejének javát elfecsérli ifjú éveiben, mentegeti magát a természet pa­rancsával ; de mikor a házasságba bele­viszi teste-lelke romjait s mikor e romo­kon a szegény nő, ki a házasságig ellen­állt a természet parancsainak, — sehogy­sem tudja a boldogságot fölépíteni, a nő­vel szemben az erkölcs és jog parancsaira hivatkozik, melyeket éppen ő annyiszor megszegett és melyeket még ezután is egyre átlépked, mig szentségekről pré­dikál. Olyan szépen mondta nemzeti szín­házunk egyik művésznője a Párisi re­gényben, hogy: könnyű annak jónak lenni, a­ki boldog. Igaz ugyan, hogy ez­zel a legtöbb rossz embert mentegethet­jük, hiszen a jóság éppen annak a lel­kierőnek a gyakorlása, mely ellenáll a kísértéseknek. Csakhogy a boldogság meg épen az az állapot, melyben nincs kísér­tés, mert vágyaink teljesülnek, így az­után nehéz a rosszra csábítani azt, aki boldog. De tisztázzuk a fogalmakat. Hi­szen itt a „rossz" alatt ugyanazt értjük, amit máshol a „jó" alatt, mert szerelem az is, amit a férje iránt, az is, amit a szeretője iránt érez az asszony. Csakhogy az előbbi jó, mert az erkölcsi és jogi tör­vényekkel összhangban van, az utóbbi rossz, mert a törvényekkel ellenkezik. De hát hogy lehet az, hogy ugyanaz a dolog: a szerelem, egyszer jó, máskor

Next