Békésmegyei Közlöny, 1899. július-december (26. évfolyam, 53-76. szám)

1899-07-30 / 61. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny­ 61-ik számához. könyveiből a „Disznótorban" ifjúi ki­­sér­e et. Mint nagyon csöpp szintaxista egy izben levelet irt az elemi leányiskola egyik reményteljes növendékének. A Petőfi meleg szivének ez a dokumentuma az Emmácska (most p^poé és oly ezüstbe ment a haja, mint az enyém­ tanítójá­nak a kezébe került. És pedig Ko­rén István tanárunk kezébe. A tui­korai rügyezői padig bántotta a lel­kes tanárunkat módtalanul. A jelenetre igen jól emlékszem, Igen zordonan jött be a terembe Korén. Petőfit szólitotta. Petőfi sejtette a dolgot és a homlokáig elpirult. — Nem is tudtam, hogy vőlegény vagy, — szólt rá komolyan, — mindjárt megtartjuk a lakodalmat. És a Petőfi e­ső lakodalmánál mi is hopp kéntelen, nem örömest, — jelen voltünk és „funk­ciónk" is jutott. Petőfinek egy lód­án kel­lett egész órán át ülnie­ Esztergályi (szín­tén „levelezésben" ludas) volt a meny­asszony. Én meg Dömők voltunk a nász­nagyok. Egész órán igy álltunk pellen­gérnek, az öreg pedig komolyan fixi­rozta különösen Petőfit, a­kinek zetét a gúnyos büntetés rendkivül önét bán­totta. De tanárunk elérte, a­mit akart. Emmácskától nem kaptak többé levelet az aszódi diákok. A Neumann Jenő (szarvasi tanár) apja bohókás ember volt. Különös öt­letei voltak. Ő alakította meg az első aszódi titkos társulatot, melynek Petőfi­vel én is tagja voltam. Ez a társulat gyermekes ceinytevésekre szervezkedett, lopni három krajczár értékig szabad volt. Mindegyikünk betyár álnéven szerepelt. A társulatalakitó Rinaldini volt. Petőfit Zöld Marczi névre kereszteltük. Ez ne­kem is elsőrendű Petőfi népi eposzának betyár neve jutott, czime aszódi re­miniszczenczia. * Petőfi igen jól tanult s az a téves adat, hogy tanárának, Korennek sonká­ját ellopta, aztán visszaajándékozta, a mese. Ez a diákcsíny igen régi. S ér­dekes, hogy igen sok, később nagy em­berre, előszeretettel ráfogtak. * Mikor a hetvenes években komolyan felmerült a terv, hogy a Petőfi hamvait felkutatják, Török Aurél dr. egyetemi tanárunk meglátogatott, közölném vele, hogy nem volt-e valami feltűnő Petőfi koponya alkatán? És csak arra emlék­szem, hogy egyik sí >­nfoga feltünő nagy­volt. Mikor a kis diákokat meg akarta ijesztgetni, persze csak tréfából, mindig azt vicíon­­ora ki a száján. * Megköszöntem kedves tanirom ér­dekes adatait. — Vo­na még emléktem Petőfiről, de ha alaposan akar felőle irni, Török Aurélnak átadott emlékezetemet hasz­nálja, — mondotta távozóban a derék tanár, a kihez a legkisebb unoka ké­redzett. És az öreg szeretettel vette karjaiba a csöppséget. Rágondoltam, hogy egy­kor, régen a most reszkető kezek­, az én lá«as agyamat is aggódva tartották, mi­kor tífuszban feküdtem. Pedig inge, sem galléra nem voltam. én sem Azért bocsássák hát meg távozóban ezt a subjektív hangot, m­ely tárgyam­tól elzavar. * A Petőfi ünnepre valami, eddig még ki nem hámozott irodalmi emléknek ös­­szegyüjtésére, — elutaztam a héten tea Csaba-Csüdre B­a­ll­a Sándor tiszt­tartó úrhoz is, a ki tiszttársa volt Csá­kon Petőfi Istvánnak, a költő öcs­c­sének — Petőfi Sándorról, — szólt szivé­lyesen Balla — keveset tudok. C­sak is ismert adatokat. Doscse István, principálisom, nagyon zárkázott az én ember volt. Csak egyet sajátságos jelleméről. Egy izben Budapestre utaztunk együtt. Az után utasok a teróziumstadti kazama­takról beszéltak, a­hol a forradalom fog­lyai ültek. Egyik utitársunk elbeszélte, hogy maga is ült ott kel­tsatendtig; mondotta, hogy Petőfi István is ide volt elzárva akkoriban. És bár Petőfi István mellette ült be­szédes társának,­­ egy szóval sem lep­lezte le magát. A bátyja fiát igen szerette, habár a bohém, könnyelmű fiú sok bajt és ke­serüséget okozott is neki. Sokat tartóz­kodott nála Ssendrey Júlia második há­zasságából való fia, Horváth Árpád, ki­nek az öreg ur könyvtárát ajándékozta. * Majd a kedves család beszédes ur nője mondott el nekem érdekes emléket. Ő igen jól ismerte a költő fiát, Zoltánt. Nálunk, az édes­anyjáéknál is lakott Debreczenben. Még pedig úgy került el hozzájuk, hogy egyszer testvére, F­ü I­e­k­i Lajos lelkendezve szaladt haza. — Édes­anyám! adjál két forintot. Ne kérdezd, hogy mire, de nagyon sür­gősen kell. A nagy ösztökélésre beszélte el, hogy a nagy költő fia, Zoltán Debreczenbe ér­kezett s nincs hova hajtani a fejét Ma­gukhoz is vették. De erre szükség sem volt, mert a könnyelmű fiuk nem igen hajtották le odahaza fejüket. Az urnő bátyja, h sok éjjeli tivornyának lett az áldozata Zoltánnal együtt. Egy éjjel, de már akkor, mikor a debreczeni szintár­sulat Váradon játszott, — a szabad ég alatt halt, meghalt és tifuszban meghalt. Nem sokára követte Zoltán is, ki a leg­nagyobb nyomorúságban egy kis földes szobában fejezte be viharos életét. A szerencsétlen fiu az édes­anyja forró vérét örökölte, mert a költő igen reális ember volt, Zlinszky István­nak a ki végrendeleténél tanúskodott, beszélt Petőfi István : — A bátyám kitűnően tudta beosz­tani keresetét. Ha neki annyi jövedelme lett volna, mint nekem, igen vagyonos ember vált volna belőle. —1.—6. ÚJDONSÁGOK. A m.-herényi Petőfi ünnepély. Szóval: a herényiek holnapi ünnepe igfez cultur hódítása és hazafias nagy tette lesz a közmivelődési egyesületnek, dicsőség annak is, a kinek lelkében ez a köteles, gyöngéd és hazafias eszme megfogant. A holnapi ünnepélyen Békésmegye minden községe elöljárói által Mezőbe­rényben képviselve lesz. Csabát Zsí­ros András biró és K­o­r­o­s­y László főjegy­ő képviselik. Kondoros községének képviseletében Suhajda Antal főjegyző vezetése alatt Erdélyi László törvénybiró és Farkas Mihály esküdt vesznek részt. Farkas közeli rokona a nagy költőnek. — Személyi hírek. Csaba országgyű­lési képviselője, Zsilinszky Mihály államtitkár a kormány képviseletében a segesvári Petőfi ünnepélyre utazott. Csa­báról az ünnepélyen részt vesz Zsi­linszky Endre is. — Kemény Mi­hály, Csaba volt országos képviselője, a polgári kör dísztagja ma a kör látoga­tására Csabára érkezik. Tiszteletére a polgári kör a ligetben társasvacsorát ren­dez s a polgárságot ez után is meghívja. — A csabai nemzeti szövetség mai ün­nepélye. A Széchenyi ligetben rendezendő Petőfi ünnepély nagyszabásúnak és igen sikeresnek ígérkezik. Az ünnepély iránt oly nagy az érdeklődés, hogy ezrek és ezrek fognak az ünnepélyen meg­jelenni. Intézkedés történt az iránt, hogy a tanuló ifjúság testületileg vesz részt az ünnepélyen, a helybeli nőegylet lelke­sült tagjai szintén testületileg vonulnak fel az ünnepélyre. A programban némely változás történt, Jókai Petőfi apotheozis czimü költeménye elkésve érkezvén, a költeményt szavaló Leszich Endre fel fogja olvasni. A záróbeszéd elmon­dására pedig R­o­b­e­n­t­h­a­l Ignácz al­elnök akadályoztatása miatt Bielek Dezső gymnasiumi tanár vállalkozott. Az ünnepélyen díjtalanul külön csinos em­léklapon Petőfinek nahány szép költe­ményét osztják ki a nép között. — Az ev. egyház és a jaminai magyar is­kola. Ismeretes dolog, hogy a jaminai szülők közül igen sokan kérelmet intéz­tek a városhoz, hogy Jaminában magyar iskola felállíttassák. A város a kérelmet kiadta az ev. egyháznak, fölkérve, jelentse ki, hajlandó-e, mint iskolafentartó ezen kérelemnek megfelelni. A csabai ág. ev. egyház most válaszol a kérelemre. Te­kintettel arra, hogy Jaminában csak nem­régiben is templomot és paplakot épített, azonfölül iskolákat tart fönn, melyekben a tót mellett a magyart is tanítják, s anyagi helyzetére tekintettel nem teheti, hogy most magyar tannyelvű iskolát lé­tesítsen. Most már minden kalózolás nél­kül egyenesen komoly intézkedésekre hív­juk fel a városi elöljáróságot. Községi pótadónk van nekünk elég Tehát a köz­ségi iskolák szaporítása sem mehet ha­tárok nélkül. Most azonban helyén való lesz az iskola telket és dologi szükség­leteket fölajánlani, majd létesít az állam iskolát Jaminában is, a­hol a szülők ké­relmét teljesen okadatoltnak találjuk. — Gyászünnepély Petőfi István sírján, a csákói uradalmi temetőben porladozó Petőfi István sírjánál, a nagy költő ha­lálának félszázados fordulóján gyászün­nepélyt rendeznek a kondorosiak. A gyászbeszédet Keviczky László ág. ev. lelkész mondja, Fülöp József pedig al­kalmi szavallatot ad elő. A sírra nem­csak a kondorosiak tesznek koszorút, ha­nem G­e­i­s­z­t Gyula birtokos is, a­ki a jó öreg úrban a kiváló gazdatisztet kegyeletesen gyászolja. — A Katona­ tér — Petőfi tér. Maros György, csabai községi jegyző a tanács tegnapelőtti ülésén következő indítványt nyújtotta be: A magyar szabadságharcz története ezreivel örökíti meg azoknak em­lékét, a­kiknek nemes vére hullásán mi, a késő epigonok a szabad és alkotmá­nyos Magyarországon az élet minden megnyilatkozásai közben általános sza­badságot élvezünk. Ez évben értük meg 50-ik évfordulóját ezen dicső harczok em­lékének Ez év minden egyes napja al­kalmul szolgai ama tüneményes korszak nagy eseményeinek kegyeletes megün­neplésére. Mindenki a­ki magyar, elszo­ruló kebellel gondol arra, hogy folyó hó 3- án érjük meg fél százados emlékét annak, hogy Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő a segesvári csatatéren Ma­gyarország szabadságáért harcolva,elesett. A kegyeletes ünneplők sorából Békés Csaba község közönsége sem maradhat el , s bár egyénenként márványnál ma­radandóbb emlékét őrizzük sziveinkben Petőfi Sándornak: maradandóbb ta­núságtételt kell tennünk arról,hogy Petőfi Sándor elhunytának 50 éves évforduló­ján együtt érezzünk az egész nemzet­tel. Ezen érzelmektől áthatva teljes tisz­telettel indítványozom, hogy folyó 30-án bekövetkező nagy nap emlékére nevez­zük el a katona-téri ligetet „Petőfi li­getnek" s kérem az igen tisztelt tanácsot, hogy ezen indítványt határozati javaslat alakjába a legközelebbi képviselő testü­leti közgyűlés elé terjes­sze. A tanács lel­kesedéssel az indítvány szellemében ha­tározott. — Tündérest a Széchenyi-ligetben. Nem hírlapírói rabulisztika, de igazság, hogy jövő hó 19-én és 20-án, Szent István napkor tündérestet varázsol a tisztvi­selők vigalmának rendezősége a tisztvi­selők ünnepélyén közönségünk elé. Fé­nyes villanyvilágítás a liget egész terü­letén, kedvtelései közben nyüzsgő ünnepi közönség, Csaba szépeinek egész hadse­rege, confetti, szerpentindobálás, virág­csata, kerékpár virágkorzó, díszfelvonu­lások, zene. Egész Csaba hölgyvilága részt vesz a tisztviselők tündérestje fé­nyének előidézésére. És a szép látvá­nyosságok mellett lesz még gyakorlati, igen érdekes mutatványok egész serege. Ugyanis W­o­l­f Sándor, a vasúti és for­galmi részvénytársaság műszaki taná­csosának személyes rendezése mellett be­mutatják a villamos erőátvitel csodáit: főzést, mosást, a XX. század előleges háztartási rendjét, melyben a szorgos női keret a villamos erőt pótolja. Igen érdekesen verbuvált, remunirt műkedve­lőink Almássy Tihamérnak Rendelő órá­ját adják elő, lesznek továbbá ős-buda­vári nyilt színpadok. A szereplő úrhöl­gyeknek és mindazoknak, a­kik a czél érdekében fáradoznak, a névsorát leg­közelebb közre adjuk. — A rendező bi­zottság ma délután a Petőfi ünnepély után a ligeti színkörben ülést tart. — Esküvők: Csabán Kubinszky Erzsikét, Kisment Mária kedves és szép leányát kedden délután 5 órakor vezeti oltárhoz az ev. templomban Facsinay Géza községi kéményseprőn. — Pleva Antal csabai államvasuti szép leányának, Idusnak szertárkezelő csütörtökön délután fél hat órakor esküszik örök hű­séget Sarkadi László, államvasuti tiszt — Orosházán tegnap vezette oltár­hoz Hidy Juliannát Szász József, volt orosházi kertgazdasági tanár, most a tordai állami gazdasági iskola igaz­gatója. — Választás. A bányai ág. h. ev. egy­házkerület közgyűlési tanitó képviselőjé­nek az 1899 évre Láng Gusztáv, b -csabai tanitó lett a bányakerületi tanitók vazatainak többségével megválasztva. sza­— A béna csősz. A napi krónikának közön­nyel teli gyorstollú riportere sem minden megindulás nélkül írja meg ezt az esetet. Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy Königswarter báró, a jótékonyságáról ismert nábob, csaba­csüdi látogatásának emlékére 1700 frtot osztott szét cselédsége között. A sorban ott állott egy béna ember, a­ki nem is régen szolgálja a bárót, de eddig nem nagy szerencsével. A tavalyi szecskavá­gásnál, a maga vigyázatlansága miatt a lelketlen gép, mert nem törődik azzal, hogy a tenyér verítékével keres a­­ mun­kásember magának és családjának ke­nyeret, bekapta keze fejét és összezúzta. Akkor a tudós doktor úgy mentette meg a munkás életét, hogy levágta a sérült kezet. Behegedt a seb és béna maradt az ember. Félt, hogy most már kitelt a bére. De nem az történt. Betegsége min­den költségét az ő főnemes gazdája vi­selte s mikor felgyógyult, a régi bérével betették határcsősznek. És most maga is ott állott a sorban. Reá 8 forint ju­tott, mint a többi csőszre. És mikor a béna jobb keze miatt a reszkető bal te­nyerébe tették a pénzt, — kicsordult a könye. Szólni nem tudott. Másnap a béna csősz eljött a tiszttartóhoz, B­a­rt­a Sándorhoz s illedelmesen levette a ka­lapját a folyosón. — Már engedelmet kérek. Tegnap nem tudtam egy szót se szólani a báró ur előtt. Ugy elszoritotta a szivemet az öröm megannyi jóság. Jósága a bárónak, hogy engem, a nyomorékot, nem hogy A berényi társadalom holnap mu­tatja meg­, mi telik tőle. Ve­élkedve, lel­kesen fáradoznak, hogy az országos ün­nep minél szebb legyen. Tegnap egész napon át a diszités munkái folytak. Föl­tűnnek a költő arciképével való piros hattyú tollak. Az üzletekben igen szép a napot feltüntető és jelző kirakatok. A házakon zászlók, ünnepi tisztaság és in­tézkedések az ünnepre. Száznál több ban­dérista vonul ki a vendégek elején. A népi bandériumnak egyforma fövege és árvalányhajas kalapja lesz. Az ünnepélyt követő bankettre eddig kétszázan irat­koztak. Az em­ék­ábls, mely csütörtökön ér­kezett meg, uiaz be van falazva, a f­u­c*­t­ e ő. tran,a berényi tak­arékpénztárral sz­em­ben. Most lepel borítja. Tudósítónk latta az emléktáblát s ki­­vást el is mondhatja, hogy művészi munkával állunk sz­emben. Petőfinek rendje disziti az emléktáblát, jobb olda­la alatta a négy soros e­m­lék­vers igen igen jellemző és bájos. Somló Sándor ihletét és töltői tehet­ségét dicséri. Ma a fő utcia vonalán a közlekedést elzárták, délután pedig a piaczon, a­hol népi emlékünnepély lesz, szünetel min­den közlekedés. A délutáni népi emlék­ünnepély programmja ez: Buday Alajos vezetése mellett a dalárda énekel, a hon­véd zenekar Rákóczy indulója, ezután Bertóthy Károly dr. els­zavalja Jókai Apotheozisat, majd a dalarda és katona­zenekar szamai következnek s Jeszenszky Imre jogh­allgató Petőfi egyik köl­emé­nyet adja elő. Az erkező vendégeket a vasútnál Horváth János, a fogadó bizottság elnöke üdvözli. A közművelődési egye­sületnek számos tagja érkezik, ezenkívül a csabai nemzeti szövetség deputációt küld az ünnepélyre. A vendégek mindegyikét elszállá­solják. A Petőfi társaságot Abafi Aigner L­ajos, a kiefaludiakat S.'.apolcska Mihály, •Ái. Otthont Papp Zoltán, a hírlapírók egy­letét C­l­a i­­ Vilmos képviseli. Több hírlapíró is leérkezik az ünnepélyre. Igen s.:-:p mozzanat* az ünnepély­nek a honved/eneke­r részvétele. A ma­gyar önvidelmi harcz lángszavu költő­jének felszabadu* ünnepén az a katona­ság fújja meg ha­rsonáit, melynek egyik tagja a költőben Segesváron elvérzett. Nemzeti szempontból is nagy vívmány dr. Máitó a magasztalaira. i­s

Next