Békésmegyei Közlöny, 1903. január-június (30. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-01 / 1. szám
XXX. évfolyamSí Békéscsaba, 1903. Csütörtök, január hól én. tts MEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. . r. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Fgyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. 1. szám 3 Cína. QIa/L . Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttérben egy sor közlési dija 50 fii. r \ BÉKL 11 telefonszám 7. Szerkesztőség: t r Fő tér, 876. számú ház, hova a lap címe/jkg. részét illető közlemények küldetk,^g| .ám-Kéziratok nem adatnak vs210SZ^. —— tusátj.. íirit a Ujév napjan. OZOga _ gyezés A lefolyt év nem tartott rendbe, ami ország legszerencsésebb vej. hogy Állandó .'volt a válságos Myr ta0 ° z együtt járó izgatottság. Aerély tarifa fenyegető veszélyes volt rák, pártok szűnni nemik; kodlása a kiegyezés (igét er haza , hatalma Mabk, hogy a dűlőre "DJ "S"' tenger felkorbácsolt hullíta hajót, ide-oda hányták. A és a vámtarifa ügye nem, de még nyugvópontra sersu Már-már attól lehetett a ez 3 l-én általános f fazonáltal mindig' Ive! . '.dtük követni a-i' rendezését. A n.r vép oly váratlan módon való elfogd .ü.ementóul szolgt ^yarország vezérlőpoli < a kiegyezés ügyét mi* vigyék. Az obstrukció pel tette a minisztereink"* kopiotva Körber urr ." tőle, hogy tulajdonk... déka. Akarja-e A». nem akar csökkenni s általános az a vélemény, hogy mindaddig, amíg a kiegyezés dolgában nem tisztul a helyzet, a megszűnni. válságos állapot nem fog Nagyon természetes, hogy a viszonyok ezen alakulatánál fogva az egész nemzet szívszorongva és a legnagyobb izgatottsággal várja az eredményt. Most már csakugyan a 12-ik óra ütött s a helyzet tisztázása elől kitérni többé nem lehet kívánatos volna hogy végre valahára világosság derüljön a nemzet egyetemét érdeklő, eme nagyfontosságú ügyre. Tudjuk hogy Magyarország és Ausztria nagyhatalmi érdeke lép bőtérbe a kiegyezés kérdésében, de a „nagyhatalmi" szempontnak is megvan a határa, t. i. ott, hol a különleges nemzeti érdek kezdődik. Reméljük és hisszük, hogy ez volt az utolsó bécsi út s meghozza a nemzetnek azt, amire évek óta eredve ; vágyakozik: hogy a kiegyezés és az autonóm tarifa, valamint a valuta és egyéb ,a kiegyezéssel egybefüggő pénzügyi kérdések: mamár végleges megoldást nyernek, s hogy a két kormány minden fontosabb kérdés tárgyában megegyezésre jutván egymással, immár csak a két parlament állásfoglalásától és hozzájárulásán függ a kiegyezési bonyodalomnak végleges megoldása. Sajnos, a kiegyezés nem az egyedüli . • "-i kérdés, mely kőiibb megoldásra vár s amelynek megoldása elcőreláthatólag nagy viharo hak lesz az okozója a magyar parlamentben. Tárgyalásra várnak többek közt a civillista fölemeléséről és a védtörvény módosításáról szóló javaslatok, amely utóbbi kapcsolatos az újonclétszám szaporításáról szóló kormánytervezettel. Különösen, ami a katonai javaslatokat illeti, jól informált parlamenti körökben biztosra veszik, hogy e javaslatok körül nagy harc fog kifejlődni. Tehát meg lehetünk győződve arról, hogy az új esztendő hoz munkát a magyar képviselőháznak és a képviselő uraknak alkalma nyílik majd a haza, a nemzet érdekében munkálkodni Most az új esztendő legkezdetén remélnünk kell, hogy a nagy feladatokhoz lesz kellő munkálkodó szorgalom és céltudatos igyekvés és remélnünk kell, hogy azok, kiket a nemzet bizalma törvényhozóvá tett, mert hivatásukat átérzik. Remélnünk kell azt is, hogy a kezdődő uj év szerencsésebb és boldogabb lesz az elmúlt esztendőnél. Ja kész egy ujjára ,kérdezze .i a száp velünk a fentartani, aogy Széliátumot villogájához. lyes jelszó a malt heti A. csabai állomás kibővítése. Valóságos ködfátyolkép ! . . . Egyidős a csabai villanyvilágítás eszméjével ; sőt még idősebb is, mert az állomás kibővitését kérelmező deputációt még néhai Szemina Sámuel vezette Istenben , boldogult Baross Gábor elé. Azóta már* jó tiz, esztendő eltelt s ma sem jutottunk közelebb célunkhoz. Megígérték már több izben, hogy a forgalmi igények kielégítésére a m. kir. állomvanut a' csabai m..^át tibővi.k . s az igéret . . . hogy is mondja a nagy költő, Arany János? Marad a tört vér fekete folt ! Arról is zengtünk már hozsannát ehelyütt, hogy végre meghallgatták erdő szavunkat, mert a csabai állomás kibővítésére az állami költségvetés megfelelő fedezetet állított be ; a dolog ismét abban maradt. Jöttek nálunk élelmesebb városok, melyek ügyesebben intézték ügyeiket, melyek jártasabbak voltak a dolog szövevényes csínjával -binjával, s megkapták vasúti állomásaiknak újjáépítését, vagy legalább a közforgalom lebonyolításának megfelelő kiegészítését. Volt olyan időszak is, amikor formális tárgyalás indult már a csabai állomás kibővítésével kapcsolatos egyes részletek módozatainak megállapítására. 1901 őszén s a mult év tavaszán vagy nyarán több tagú bizottság kötetekre menő tudományos vitát folytatott arról a kérdésről, hogy a csaba-erzsébethelyi vasúti feljáró, mint a tervbe vett állomásbővitési munkálat egyik kiegészítő része, a lejtőknek mily arányával építtessék meg ? Hónapokig tartott, míg ez a kérdés dűlőre került, de mégis megoldást nyert. Mindnyájan azt hittük, hogy ha ily aprólékos részlet felett folynak oly hosszan az eszmecserék, akkor a dolog velejével már készen vannak és csak idő kérdése, hogy a csabai állomásnak tíz éven át húzódó kibővítése, a pályatestnek kellő kiegészítése, a már tűrhetetlenül kicsiny várótermeknek átalakítása, a perronnak kiszélesítése munkába vétessék. Naiv reménykedés ! Ma is ott vagyunk, ahol tíz esztendővel ezelőtt. Ma is éppen oly gondot okoz a személyforgalma •y »ntása i" i pa« lyáteiF elégtelensége folytán, ni nt azelőtt. v is ugy szorong kaiitkaszerts I-sö. ér . intuljztí várótermekben, mint apáink n; a III-ad osztályú váróteremről nem is • beszélve, mert ilyen nincs, 1 III-as osztályú utasok számára váréhei , t ! T.L ad osztályú étterem egy része elk anSi Békésmegyei Közlöny •P.Slil JU ! Mn g: Zsuzsi, t A „Békésmegyei Közlöny" erec"-reája. íd írta : Mányiné Priglinak a kicsi teremtésnek, aki talán meg fo ia őt érteni. A csupa csipke baba, a kövér baba, átfogja a leány nyakát és azt mondja : nem ! — Mar ő is unző és még gondolni se hagyja emezt a másik babára. Forog, repes az ölében, cirógatja, dédelgeti és ez mind azt jelenti: nincs más baba, csak ő. Hát el is felejti, úgy szereti emezt, mintha az övé volna. Szinte az édes mamája lesz rá féltékeny, s titokban meg is siratja : ez a gyerek megtagadja a vérét! Olykor pityereg egész éjszakán. Fölkél, megnézi, százszor betakarja. Tapogatja a homlokát, a kezecskéit. Addig, addig, mig fölébred a gyerek s kitör a mezzoforte. Talpon az egész ház. Szó nélkül felkél a leány s karjára veszi az urfit. Odaszorítja az arcát a magáéhoz s valami zümmögő, különös nótába kezd, amit csak a gyerek ért meg, mert mindjárt alább hagy a magas có-ből. mSá, járkál, fel sor*, majd Csak mind csöndesebbek mind a ketten. Már alusz Uiak, a dada is, a gyerek is, álmában ha ringatja, csicsirgatja. Egyszerre fölkiáltok Teremtőm, édes szűz Máriám, mit láttam ! Keserves sírásba kezd, hogy ijedten ugrál fel az egész ház, már megint mi történt. A szegény, tudatlan parasztleány csak sír, zokog tovább, egy szót ki nem lehet csalni belőle, hogy miért. Csititják, könyörögnek neki, fenyegetik, nem használ semmit, akárcsak a falnak beszélnének. Mentől jobban instálják, annál makacsabb. Régre is úgy bánnak vele, hogy kiveszik a kezéből az úrfit, akit még mindig ott szorongat magához, hogy a könyeik összefolynak. — Nem is szereti maga azt a gyereket Zsuzsi, hogy úgy fel tudta költeni, — fordítanak egyet a beszéden. No már erre csöndesebb valamivel. Vöröses, kövér kariját végighúzza a két szemén, az arcán, NERV törli LO A knnn vízit. Mécr minrlio SZA-jgve mondja aztán: rosz látásaim volak kérem alásan, ne tessen haragudni, de hát . . . — No mondj.csak, — biztatják. A nehéz álmot is könnyebb kiverni a fejünkből, ha azon melegiben mindjárt elmeséljük valakinek. Hamarabb elhisszük, hogy csak álmodtuk. Zsuzsi keresztet vet, úgy kezdi: — Hát kérem, tetszen tudni, úgyis hiába tagadnám, mert hát igaz is volt, — nagyot csuklik a hangja megint, — az én kis egyetlen gyerekemet láttam itt hálva az imént. Koszorú volt a szép fekete hajába, fehér selyembe volt öltöztetve, mint a gazdag szép menyasszonyok és sok lobogó i szentelt gyertya égett körülötte. Erőteljes, gömbölyű vállai remegtek még egy darabig a nagy zokogástól, aztán valami furcsa, vékony, panaszos nótába fúlt a hangja! Amit valahol régen tanulhatott, a csöndes kis falujában az oláh legényektől, amikor még hkét se hallotta a nagy, cifra városnak. Bár ne is hallotta vltra! Sok, sok könnye elhullott azóta. Nincs annyi szem kalárisuk a fátáknak körül a hegyekben, mint a mennyi köny az ő arcára hullott. Ha ugy kivarrhatná vele a kis leány* szemfedőjét. Amig ujra lecsendesedtek, hát ki is hajnalodott. Nagyvfcwő ugyan a nap I feljötte sem ugy ' "t>el. A gyári kéményekbe, am. mint erdőben a fák, -tanak. A fekete iazall, a SZÓK ben, hosszában ráfekszik a veres csikókra, a halvány lilaszinü derengésre. Madár se dalol erre, ha csak nem egy kis bezárt kanári. Jönnek, mennek az emberek már ilyen i >r itt. .. röcög a tejhordó szekerecske, kacagnak előtte a jámbor csacsik. A pékhias, meg bosszantásból ott fütyöl a legélesebben,merre látja, hogy legjobban UHHI Mfca»míMarkr>lrr»n mA‘itJáhos.írverekek dideregnek, marakodva egy darab kenyérért egymás között. A Zsuzsi százráncu kurta szoknyája meglibben itt is, ott is, ahogy sebes lépben igyekszik előre a többiek között .Mintha csak szárnya volna kétfelől,így repül a fe hér ingváll. Nem néz se jobbra, se balra, pedig egyre-másra kacsingatnak rá, amikre nagyot sokott nevetni máskor. Egy ház előtt beszédbe áll a 1 mikerrel: — Kigyelmetek pomáziak? —kb.di. — Olyanformán, — mondja az ember. A telepről valók vagyunk inkább, pótolja meg a szót, mig az üres tejes kantákat felakasztja Zsuzsi hamar észre tér: — Fizetek egy pohár pálinkát,mondja, — ha kivisz figyelmed magával. Megtérek én akárhol. Simogatja a csacsikat, ilyen, ilyen szép jószága volt az apámnak is . . . Megindulnak. A csacsik kocfent. Végig, a kavicsos szép ország lepke száll, zománcos kék pillgetődzve a játszós párjával. A megcsillan két oldalt a füvön, a vizes foltokban, amik a tegnapi maradtak. A két jámbor állat leL, s gát a bojtos hosszú füleivel, _kik kellő jóakarattal poroszkálnak, ha esik . • zörögnek utánok az üres edényi . 'ín már' látszik, a Sbr jegenyez • házak. Egy csomó mocst > f volt ; i '' az árokban. " un az ülésről. i»r," ' meg irigyelmező. — bemegyek log is, mondja. Szinte elfelejt ' , mikor olyan szépen süt a najt, fuj a hegyek felöl. Mintha csak menne odahaza, i:•/. •, isiszett benne a szí' rv '.• • pántjában. Zsuzsi Sí •í^WWw^flWa^WMI-aSJ ír. Egy sor házból áll az,|g vonat épen ott megy el mellé a vasúti töltés oldalában n$. genyefák állanak, amik közt — a kis fehérre meszelt be e( mint a libák a hepehupás ott is kivi?! fehérségük, mi lesznek azok öltönként, csak MN Ü.nyilva, x i-száma sincs jj j)ászt.< roku.. Soha annyi a^e eső jutott erre, — látja —DÖven az Istenáldás^e nem sokan tudják, hogy onnan^ felől, alig egy óra járásnyira simán, — onnan jön az a felleg barna angyalkákat hullajt ^lészkodó, ártatlan csöppség is. édes mamáik sietnek elhoa sokkal jobb a levegő, és talán látják búcsút mondani ennek »ftlágnak, — a pihenés isjobbang des ^kadombos temetőben, as_ , "gyf<->rma kis fejfa. Kék vas betűt lemosta róluk az eső marabb, tán akarattal ugy festi vad boróka, réti folyósíi is szorgatni őket, pár hét alat letszik hozzá a másik csöpp hab.j. alá fogja valamennyit, szárnya , jó tyúk a csibécskéit, hogy hogy aludjam^ szép csende - Arra, arra a másik vagy'Jfe^ti tanítgatja a fizetetled ;sipka 'vabát.* Megfogja a k já v-jl3 messze, ahol anót flSr^SI MT.RFY TTIOT máanaV lip«Zi •ífj f 1 ; falu, a Szélről, ,ugár jeíestenek házikók, . Itt is, m legeént kitöttük a /ereket !ja a ki y, mart rváros Dos ainy szőke, Ire, báa kiket e, a hol jobbnak ínya via csönnnyi az annyi, a ntől hareá.. Még vele, tai, átka, mag* mint a szanak, a göi csupa és muíagyta, ak an.