Békésmegyei Közlöny, 1907. január-június (34. évfolyam, 1-50. szám)

1907-01-10 / 3. szám

Békéscsaba 1907. XXXIV-ik évfolyam. 3-ik szám. Csütörtök, január 10. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon­szám : 7. Szerkesőség: Főtér, 876. számú hánora a lap szellemi részét illető­­ közlenyek küldendők. Kéziratok nem adnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: Vasárnap és csütörtökön EK­OFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. KISfizetni bármikor lehet ös negyeden belü­l is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon­szám , Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Gazdasági éleink reformja. l­­­éscsaba, január 9. Az uj esztendő megint a régi kér­désekkel találkozó Intenzívebbé és figyelemre méltóbá csak a gazdasági kérdések tették. Na mintha az élet­érdekbe vágó viszonok különösebben kivannak ezt a röpb időknél, hanem, mert politikával folalkozó tényezőink belátták, hogy ma már csak a gazda­sági eszmékkel van foglalkozás lehet gyümölcsöző és kllatot hajtó. Ez a készség azonban Ijesen ujjá formálta a régi embereket. Az uj helyzettől tel­jesen uj irányt rá a nemzet s a köz­vélemény szinte árasan lesi ennek kialakulását. Az érdeklődése sok vegyül, mert a­zért való aggodalom küzdelem tovább folyik s a gond nélküli, nagy jövedelmet biztosó állásokra nagyon is sok az aspirán Nem tudjuk, mennyiben elégíti ki e várakozásokat a mai politikai néző­pont. Mert ha dolog mélyére te­kintünk, nagyon knnyen megláthatjuk azt is, hogy 3. SK­tf közgazdag isme­retei és tapasztalai néhány hangzatos frázisnál tovább­­ig terjednek. A hangzatos fázisok különöskép­pen akörül csoprtosulnak, hogy meg kell csinálni az önálló vámterületet. Ezzel kapcsolatban nem kis jelentő­ségű kérdés az gri kultúra reformja. És a nagy átalaklásnak nem szabad készületlenül talánia iparunkat és ke­reskedelmünket em. Mindez a vára­kozás azonban nálunk még csak a jövő zenéje. Angolorszában és Németország­ban más a helyet. A nagy és közép­birtokosok is megszerzik a kereske­delmi ismeretekt, mig a mi főuraink ebben nem utánzzák az angol főran­guakat s nem kapnak arról tudomást­­ venni, hogy Angliában az ősrégi ne­vek viselői kalmárok is. Nálunk a középbirtokos osztály annak dacára, hogy alig képes a rá nehezedő nyomással megküzdeni, nem nem tartja uri foglalkozásnak az ipart és kereskedelmet. Az a fiú, akinek már nem nyújt ekszisztenciát az ősi birtok, jogot végez, protekciót keres és in­kább megelégszik kis fizetéssel, sem­hogy a reális pályákra adná magát. A főúr szégyennek tartja a kérges, munkás kezet. Sőt az ipartól olyan messzire menekül, hogy még a pénzét is megőrzi az iparos­ illattól. Holt tőkéi bankokban hevernek. Nem jut abból az iparra semmi sem. Még olyanabb idegenkedést, főúri pózt és finnyás nézetet tanusit az ipar iránt a kurta nemes. Ez az osztály a legklassziku­sabb e tekintetben. Dobzódni az ősi birtok urán; ez a jelszava s ha elúszott már minden pénz, egy kis kegyelem­kenyér is jó lesz valamelyik rokonnál. Meg kell változnia annak a felfo­gásnak, hogy akik tisztességes mun­kával szerezték kenyerüket, nem ille­nek be azok társaságába, akik a sport­ról nem tudnak lemondani s zártsze­münek nézik azt, aki a maga erejével és élelmességével szerez vagyont. Az új érában, amelynek jelszava az ipari és kereskedelmi önállóság, a demokratikus eszméknek kell diadalra jutniok, amely új világban annyit nyom, mint amennyit ér. mindenki És a kormánynak nem szabad be­folyását oly irányban érvényesítenie, hogy közgazdasági tevékenységhez olya­nok jussanak, akik ahhoz nem értenek, nem szabad ügyvédet, orvost csak azért ily állásokhoz juttatni, mert protekció­juk van. A megvívandó közgazdasági harcban Ausztria kiváló erőket fog el­lenünk csatasorba állítani, nekünk is­­ erre kell törekednünk tehát. Békésmegye Közlöny tárcája, j Kakassséi ákácerdő . . . Kakasszéki ákfördő aljában. Ott legel a cifigulya magában: Tar Peti, a cifiszürös bojtárja, Fonóba ment, seretője, Juliskája ott várja. Peti bojtár ! ne hagyd ott a gulyádat: Szűröd megy rá gulyádban ha kár támad ! »Mit bánom én nem fordul fel a világ, Mig ott leszek,a gulyámból egy-két tinó ha kivág.« !.De a míg én ézem, gulyám mint legel, S hogy száz tió közül egy se vesszen el, Az alatt, ha eszeretik kedvesem ? Nem pótolja az ki nekem a gróf ezer ökre sem !" Gajdács Fái. Hódmezővásárhely Békésvármegyéhez. Orosházát átkérik. A szegedi és gyulai törvényszékek érdeke. Hódmezővásárhely város intéző kö­rei és társadalma nemrégiben erélyes mozgalmat indítottak aziránt, hogy Hód­mezővásárhely törvényszéket kapjon. Ez a kérdés nem új keletű az alföldi metro­polisban. A közszükséglet és a polgár­ság érdeke rég fölszínre vetette azt s ez a mozgalom is csak természetszerű következménye volt a régóta tapasz­talható anomáliának, mely az Alföldnek egy tekintélyes részén nap-nap utáni volt a jogszolgáltatás tekintetében. A magyar kormány még a 70-es években kimondta, hogy Hódmezővá­sárhelyen törvényszéket állít föl. Az ak­kori kormánynak e színmagyar város jövő fejlődésére nézve oly fontos elha­tározása valószínűleg azon alapult, hogy Hódmezővásárhely úgy népességére, mint nagy kiterjedésére való tekintettel méltán megérdemli a törvényszéket. Az 1870-es évek rendkívül kedve­zőtlen pénzügyi helyzete azonban arra késztette a kormányt, hogy előbbeni el­határozását megmásítsa s a törvény­székeknek számát 102-ről 64-re leszállítsa. Ekkor történt, hogy ugy a makói, mint a hódmezővásárhelyi törvényszékeket a szegedi királyi törvényszék területéhez csatolták, minek következtében a szegedi törvényszék hét járásbírósági területet kapott. Ez Hódmezővásárhelyre pénz­ügyi­­ szempontból nagy veszteséget je­lentő elhatározás méltánytalan volt, annál is inkább, mert Hódmezővásár­hely évente egy millió korona egyenes és 2 millió korona közvetett adóval járul az állam terheihez. Ennek dacára a kormányok következetesen mellőzték Hódmezővásárhely városát s az állami intézmények közül a kiegyezés óta alig kapott egynehányat. Az Alföld s kivált Csongrád- és Békés megyék rohamos fejlődésének ter­mészetszerű következménye az volt, hogy az igazságszolgáltatási igények e terüle­teken megnövekedtek. Maga a miniszter is igen helyesen jelentette ki a közel­múltban, hogy ezek az igények 64 tör­vényszékkel többé el nem láthatók. A 70-es években alaki törvényeink — és pedig úgy a magánjog, mint a büntető­jog terén — az írásbeliség békáiban voltak, ma azonban a sommás eljárás és bűnvádi perrendtartás a szóbeliségre és közvetlenségre lévén fektetve, termé­szetes, hogy a törvényszékek száma szaporítandó és azok területei akként osztandók be, hogy az egyes részek között meglegyen a megkívánt kap­csolat. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy Békés megyében is 50-80 kilométernyire esnek bizonyos területek a törvényszék helyétől. Az orosházai polgárok például csak temérdek költség és fáradság árán kereshetik igazságukat. Napokat kény­telenek eltölteni, ha egy felebbviteli ügyükben meg kell jelenniük a törvény­szék előtt. Hódmezővásárhelyen ugyanez a helyzet. A pörösködő fél itt is ott is sok pénzt költ csak utazási költségekre. Ez a helyzet méltán nevezhető elvisel­hetetlennek s a per substrátiumával arányban nem álló olyan költségeket okoz, hogy a szegénysorsu felek gyak­ran lemondanak a további jogkeresetről s igy a nagy horderejű igazságügyi re­formnak csak gazdag ember látja hasznát. Ezek voltak az előzményei annak, hogy Hódmezővásárhely társadalma és törvényhatósági bizottsága megmozdul­jon s a feloszlatott törvényszék visszáilt­a nehézkes székely gyermeki agyat az appercipiálás és adaptáció feszültségétől megkíméljék, vizsgák előtt megismer­tették őket a jövő titkaival; fáinul is mindöröklétig a cendura (ahogy ott a nép az évvégi vizsgálatot nevezte.) A tiszteletes rektor úr pedig a zsol­tárokat a vénasszonyok cikornyás és reszketős hanghordozása után vitte. Ő ment utánuk, nem azok utána. Sok lúd disznót győz. A kepehordás jeléül félreverték a harangokat, nehéz felhő elé harangoz­tak. Prikulicsot űztek, ijedségtől ónt öntettek, a betegre ráolvastak, rostát fektettek, igézéstől szenes vizet csináltak. Dr. Faustus módjára varázslókkal kötést tettek s a sziklahasadékokban kincset kerestek. Eg­y ilyen középkori szu­per­nek az epilógusa éppen akkor játszó­dott le. No de aztán a XVI-ik század ének­mondóiban, hegedőseiben, regőseiben, Istvánjáróiban, mesemondóiban sem szűkölködtünk Kibédi Domokos Ferenc bá' egyik hegedősünk, a falun kivül, erdei ma­gános hajlékában átalvető számra gyár­totta a h i­s­t­ó­r­i­á­k­a­t alexandrinu­sokban. Akkoriban legújabb műve ily címen került a durgára : (ott a ponyvát dur­gának hívják.) „A polgári házasságról szóló história, hozzáadott versekkel el­látva". Apróságot a székelyföldről.­ ­ A Békésmeyei Közlöny eredeti tácája. -írta : Élemné Keményffi Katinka. Bizony , ott szebb a­ rózsa, tisztább a patak, zengibbek a dalok" . . . Vágyva­­ ágytam a falusi élet után, de olyan falus életre, ahol semmi nyoma ne legyen a civilizációnak. Egészen a Rousseau receptje szerint: teljesen vissza akartam térni a természethez. S hogy „sokszor ké­rem én az Istent én szi­vem szerint" — hát túlságosan meg­­­­hallgatta a présemet. Egy pályázó kér­vény, meg egy miniszteri kihallgatás után belecseppentem a természet ölébe, úgyannyira, hogy még az iskolaszoba gerendázata között is gyönyörködhettem az ég az útjában. Osztályom ablakai és ajtója körmönfont madzaggal voltak be­kötözve, mert hogy azok az épületma­radványok, melyekben iskolánkat elhe­lyezték és mi tanítók laktunk, a XVIII-ik században valami német katonák lakta­nyái voltak, a nép mai napig kaszár­nyának hivja. Valóságos romokban laktunk Úgy képzeltem magunkat, mint valami bag­lyokat, melyek omladványokban ütik fel tanyájukat. Hegyek közé ékelt, kü­küllővölgyi székelyfalu, 8 óra járásnyira a várostól! Ez csak elég dúsan kínálja természetességeit. El voltunk szigetelve. Három évig tanfelügyelőt sem lát­tunk, úgy, hogy mikori gyűléseinken, mi­ket hol itt, hol ott egy-egy elrejtett zúg­falucskában tartottunk, elnökünk pohár­köszöntője egyszer, mint máskor, így hangzott: emelem poharamat a mi sze­retve tisztelt főnökünkért, a mi királyi tanácsos tanfelügyelőnkért, aki testben ugyan távol, de lélekben jelen van!" Mig aztán egyszer megjárta, mert Abod­ban, egy olyan szurdok kis faluban, ahol az egyszeri pap is így köszöntött be : „Béköszöntök Abodba, A jó almás faluba. Leszek olyan papotok, Amilyen bért t­i adtok !" Mikor éppen a harmadik fogást, a jó ropogósra sült malacpecsenyét kínál­gatta a gyakorlati tanításban elstrapált tanító házigazdánk, ujjnyi porral bele­pett fehér vászonköpenyegben csak be­ugrik a kir. tanfelügyelő! Nosza, sze­­­­gény elnökünk ! Miután a szájában levő­­ falatot ijedtében rágatlanul lenyelte, ezt­­ az ellenkező körülményt így kerekítette ki hagyományos pohárköszöntőjében: „Emelem poharamat a mi szeretve tisz­telt főnökünkért, királyi tanácsos tan­felügyelőnkért, aki. . . aki . . . testben ugyan jelen, de lélekben távol vagyon!" Olyan volt ez a darab terrénum, mintha valamikor a XVI. században be­savanyították volna emberestül, minde­nestül. Régies észjárás, régies nyelv latin­nal keverve, kezdetleges emberi müvek, nehézkes tevés-vevós. Csak egynehány ember volt a faluban, akik 48-ig fel­származtak, de ott aztán azok is meg­állottak s még tőlem is nem egy meg­kérdezte : ugyan bizony, váljon a Kossuth-bangó béjű-e még ? Ők har­mincadot fizettek, zselléreket tartottak u. n. házicigányok személyében. S mikor bébirós jó szomszédom Réti Pali bá' meglátta, hogy íróaszta­lomon néhány régi pénz hever, lel­kemre kötötte, hogy el ne hajítsam, mert Gyergyóban még jár. A tejet kupával mérték, a vásznat singgel, a túrót kompónával, a kopor­sót bakaras­szal. Ezen a besavanyított régi erkölcsön a mi iskolánk semmit se lendített. Igen kényelmesnek találtak ebbe az ódon keretbe beleilleszkedni. Az ott talált tanférfiúi alakzatok, hogy a helyi tár­sadalom nehogy kinézze őket, maguk alkalmazkodtak az összszervezethez. Feleségük szőrte büszökben jártak, almaecettel savanyítottak, tejespuliszkát kávéztak, házilag gyártott és mártott faggyúgyertyát égettek. Ott láttam utol­jára­­ koppantót is. A gyermekeket is­kolánk gyepes udvarán naphosszat ha­saltatták könyvvel a kezükben, míg ők a tanórákban szénát gyűjtöttek s hogy Ennyire emlékszem belőle :­ ­ „Jó napot, jó napot kis Erdély országa ! Mi jót küldött nektek nagy Magyarországa ? Kék ég alatt jönnek most a sötét felhők. Arra h­atnak most rája a menyegzők. Nagyon könnyen lehet most megpárosodni. De annál hamarabb róla lemondani ; f

Next