Békésmegyei Közlöny, 1908. január-június (35. évfolyam, 10-52. szám)

1908-02-02 / 10. szám

A törvényhatósági bizottság alighanem megsemmisíti ezt a határozatot éppen úgy, mint Popovits Jusztin főjegyző özvegyének analog-esetében is. Konkoly Tihamér dr. gyei aljegyző bérbe óhajtotta várne­venni Hoffmann Ferenc volt lakását, amely a város tulajdonát képező egyik telken volt. A közgyűlés azonban úgy határo­zott, hogy a lakást árverés útján fogja bérbe adni. A kikiáltási árat pedig 800 koronában állapította meg. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békésmegyei vasútépítések. A második fővágány sorsa. Átalakítják a csabai állomást. Az aradi Máv. üzletvezetőségnek ügyosztályaiban nemsokára elkészülnek azzal a munkával, melylyel a békésiek kérésére Kossuth Ferenc kereskedelem­ügyi miniszter az üzletvezetőséget meg­bízta. Az üzletvezetőség illetékes osz­tályai az előkészítő munkálatoknak mű­szaki részét teljesen befejezték már s most a költség kiszámításán dolgoznak. Legújabb értesülésünk szerint az üzletvezetőség azon álláspontján, mely a békésiek kívánságát illetőleg ismere­tes már, semmit sem változtatott. Sőt a kérelem nagyobb teljesítése most még több és akadályokba ütközik, mint ezelőtt, mert a vonal kiépítésének költ­ségeit még­­ terhesebbé és nagyobbá teszi az a körülmény, hogy az esetben, ha a fővonalat Békés felé vezetik, az Alföldi Első Gazdasági Vasút vésztői szakaszának egy tekintélyes része ve­szíteni fog jelentőségéből s bizonyos, hogy ezt a szakaszt ki kell sajátítania az államnak. Figyelembe véve ezt a kö­rülményt is, nyers számítással 4 millió koronára teszi a kiadásokat az aradi üzletvezetőség, amelynek vezetője a ké­relem teljesítése ellen van. Az üzletvezetőség különben elkészí­tette már a csabai állomás és pályaud­var összes terveit is. E tervek szerint folynak az eddigi munkálatok, amelye­ket P­o­l­g­á­r osztálymérnök vezet. Sztankovich üzletvezető kijelen­tette, hogy a forgalmi érdekre való te­kintettel az üzletvezetőség figyelme oda­irányul, hogy minél több vágánypárt építsenek az egyes pályaudvarokra. Az aradi üzletvezetőség területén eszköz­lendő munkálatok és beépítések céljára 30 millió koronát szavazott meg a tör­vényhozás. Ezt az összeget olyképpen kell felhasználni, hogy bizonyos tekin­tetben az összes igények k­­isegítést ta­láljanak. Békéscsabán annyira kibővítik a pályaudvart, hogy a legforgalmasabb időszakban sem történhetik fennakadás és a vonatok kiindítása zavartalanul fog történhetni. Torlódás nem lesz többé, amit a vágányok sokasága biztosít. A forgalom zavartalan lebonyolítását célzó törekvésekből folyik, hogy a csabai ál­lomásra fordított összeg jórészéből csak új vágányokat fognak lehelyezni, ellen­ben kevesebb gondot fordítanak magára az állomásépületre, amelyet csak átala­kítanak, de nem építnek újjá. Az északi szárnyhoz hozzátoldják a raktárterület egy részét. Ilyenformán az étterem jó­val feljebb kerül. Rendezve lesz a ko­csitér is, amelyet olykép nagyítanak, hogy az állomás előtti kertnek egy ré­szét kiirtják és kikövezik. Az átalakítás munkálatai teljes be­fejezést csak három év múltán nyernek. Az állomásépület átalakításához 1909 év tavaszán hozzáfognak. Bírói döntés egy békési ügyben. Megfelebbezett költségvetés. Nem lehet kivételt tenni! Békés község polgárai bizonyos idő óta különös viselkedést tanúsítanak az uradalmak tulajdonosaival szemben. A körösparti hullámtér átengedése tár­gyában folyt viszálykodások és egyenet­lenségek nem ismeretlenek olvasóink előtt, akiket esetről-esetre értesítettünk annak idején az uradalom és község egyenetlenkedéséről. Előre látható volt, hogy ez az egye­netlenkedés egyhamar nem jut végé­hez s bizonyosra lehetett venni, hogy a község minden támadó lépésére meg­adja a választ az uradalom is. Wenckheim Frigyes gróf bé­kési uradalmának intézősége a község ez évi költségvetésében több sérelmes pontot látott. A képviselőtestület ugyanis a járda és Northon-kút kiépítésére for­dított összegnek megtérítésére második csoportba tartozó adózókat jelölte meg. Az uradalom megbízása folytán S­z­e­g­e­d­i Kálmán dr. ügyvéd megfeleb­bezte a költségvetést megállapító köz­gyűlési határozatot, amely másodfok­ban való letárgyalása után a közigazga­tási bíróság elé került. Vármegyénk alispánjához tegnap érkezett le a közigazgatási bíróságnak döntése. A bíróság helyt adott a feleb­bezésnek. Kimondotta a közigazgatási biróság, hogy az 1886: XXII. t.-cikk 130-ik sza­kaszának második bekezdése szerint ez az adó egyenlő részben terheli a köz­ség minden polgárát s a megtámadott határozatnak csak akkor lenne helye, lámpa kékes fénykörébe gúnyosan vi­gyorgott a két fehér koponya. — Az ördögbe is, elaludtam, — szólt és egy nagyrot szippantott szivarjából... Másnap reggel kedélyesen megreg­gelizve munkához látott. De amint a tol­lat kezébe vette, fülébe csendült a teg­nap esti diskurzus : — A szerelem a síron túl is él! Dü­hösen kapott végtelenül száraz, de éles analízissel készülő nagy művének foly­tatásába . . . Hiába, a fekete betűk, mint apró kis gnómok, ugrálni, táncolni kezd­tek előtte <,s élesen hallotta gúnyos ha­hotájukat: — Tiszten, professor! Szeretett ön valaha ? A percek múltak és bár igyekezett megfeszíteni minden figyelmét, egyre azon kapta rajta magát, hogy ábrán­dozik, mint egy szerelmes diák. Hogy miről ? Édes Istenem, egész semmisé­gekről. Régen ködbe tűnt rózsás arcok, megfakult virágok, elnémult dallamok zsibongtak körülte . . . Hiába próbálta a kemény, fegyelmezett koponya ez egy­szer felmondta a szolgálatott. Lelkének olyan húrjai lettek megpendítve, melyek­ről azt hitte, hogy örökké pihenni fog­nak. Boldog nyugalmát sajnálni kezdte és szörnyen dühöngött. Hirtelen lecsapta a tollat, felugrott és kinyitotta az abla­kot. A húsvéti harangzó lágyan ránga­tózott a langyos tavaszi levegőben, lent az utcán vidám, mosolygó emberek sé­tálgattak és a virágos kalapok alól ne­vető leányarcok tűntek elő. És Schultz professor nagyon, ne­­gyon furcsán érete magát . . Egy modern poétának. Én is keletről indultam nyugatnak, Mi bennem forr, az is csak szittya vér. . . Vagyok magam is sarja ős Mogornak, És küzdök én is tarka álmokért. . . És látom én is, sorvadóba törzsünk, Egünk hunyó bíborban alkonyul, Vad, vészes árnyék vágtat el fölöttünk Es véres szárnya fojtón ránk borul. . . De kishitű gond vergődő siráma Gyötrelmes jajt kobzomon nem fakaszt... Mert hivő lelkem dacos gőggel várja Az új sarjút zsenditő új tavaszt. Óh, nem nyugatról Nem idegen megváltót virrad ránk a hajnal, várok én, Ha ősi eke szántja ősi vassal, Csak ugy hajt ki az ősi televény . . . Csengő dallal ne hivj hát új vidékre, Mi csak a régi tarlón mehetünk . . . Nincs egyebünk: egy ezredév emléke, Elvessük azt is ? Koldusok leszünk .. . Szilágyi Ferenc, ha nem a földbirtok érdekében szük­séges kiadások fedezéséről volna­ szó. Ennek az összegnek fedezésére a ház-és földbirtok-jövedelem arányában ki­vetendő pótadóval kell gondoskodni, mert a Northon-kút és a járda a köz­ségi polgárok összeségének az érdekeit szolgálja. Az iskola­ügyekre vonatkozó feleb­bezést alaptalannak találta a bíróság. A közigazg. bírósági határozatot azonban visszaküldte az alispán, mert a rendel­kező rés­szel — bizonyára leírási hiba folytán — ellentmond az indo­kolás. Békéscsaba, 190 febr. 2. A feminizmushoz. írta: Dr. Székely Lajos. Akármerre megyünk, akármilyen lapot veszünk a kezünkbe, szemünkbe ötlik folytonosan a társadalmi elméle­tek egy' nyüt kérdése,­ egy sokat vita­tott, de se ki nem merített, még ke­vésbé megoldott társadalmi probléma, a feminizmus kérdése. Az összes e tárgy körében elhang­zott véleménynek közös hibája az, hogy valamennyi szubjektív álláspontra he­lyezkedik és objektív ismertetés, avagy az objektív megfejtés megkísérlése he­lyett saját egyéni véleményét adja ab­ban a kérdésben, hogy az emberiségre nézve hasznosnak, a női hivatással ös­­szeegyeztethetőnek tartja-e a­ nőnek az élet minden forgatagába való beveze­tését, a férfi összes társadalmi tevékeny­ségének a női nemre való kiterjesz­tését. Én nem fejtem ki azt, hogy helyes­nek tartom-e a nőnek a munka terén történő férfiasítását, hanem a szocioló­gia objectiv perspektívájában világítom meg a kérdést. A társadalom fejlődésében épp úgy, mint a természet világában, mindenkor bizonyos tendenciák­­ érvényesültek; mindenkor volt egy határozott irány, amely felé a fejlődés történt. Hogy messzire ne menjünk, csak a békés hajlamú egyének szaporodásá­nak tendenciáját említemi, amely ten­dencia roppant lassú léptekkel ugyan, de mégis az antimilitarizmus világbéké­jének tendenciájába kezd, vagy fog át­fejlődni. A harcias egyén a társadalom gyer­mekkorában túlnyomó számmal volt. A társadalom további fejlődésében azon­ban önmagában rejlő oknál fogva egyre kevesbedett, mert egyrészt a harc maga emésztette soraikat, másrészt pedig jó­részben ez elfoglaltságuk miatt sokkal inkább el voltak zárva ezek annak le­hetőségétől, hogy utódokat állítsanak a maguk helyére s ezekbe örökítsék át saját tulajdonságaikat, mint azok a bé­kés hajlamúak, kik békés foglalkozást űztek. Ezek után nem lesz furcsa azon ál­lításom, hogy a háborúk éppen a béke szilárdulásának eszközei, valamint a vi­lágbéke felé való haladásnak is éppen úgy, mint ahogy a nagy járványok az emberi nem egészségesedésének szol­gálnak, mivel a statisztikait igazol,­ hogy a járványokban élő sorban és javarészben.a beteges, ke­sbé életre­való egyének pusztulnak és inkább az életrevalóbbak maradnak a­ fajfentar­tók gyanánt mindkét nemre. Ez is mind tendencia; társadalom fejlődési tendenciája, melyek eszköze az előbb említettem termé­s­ti kiválasz­tás, valamint a variáció ör­. törvénye. E két kérdéssel már iem­ szűk ha­tárok közé szorított értekessben nem foglalkozhatom, valamint, tendenciák kérdésével sem, de szüksége volt ez a kis kitérés éppen azért, n­e én a ten­denciák kérdésébe foglalom bele a fe­minizmus kérdését és ebben perspek­tívában világítom meg. A nőnek nyakába már b­őrig. .­ olyan terhet akasztott a termész, mely­től szabadulni sohasem lesz ipes. Csak nem meri valaki azt állí­tani, hogy az ember egy ivar, vagyis egy személyben kettős ivar lénnyé fejlődhet? Én nyugodtan meeti álli­tani az ellenkezőt s azt, hgy a nő mindenkor a természet kijelöő szere­pében marad, mert abban kell maradnia Nem mondom ezzel azt, hgy a nő a létrán, melyen főleg ma keze kapasz­kodni, nem fog feljebb és feebb ha­ladni; nem mondom azt sem, hog­y a nő az életnek nem lesz harcca, tu­dományoknak és művészeteknek alap­os művelője. Én csak annyit állo­k, hogy az anyaság átka alól — ami ne nevezi a legtöbb feminista — szabadull­ni fog soha. Egyik napilap hasábjain (vaskim egy publicista azon állítását, hogy a feminizmus érvényesülő küzdelme a női nemnek kétfelé oszlásához veszhet, a­mely anya. két osztály lenne: a n és az Én ezt a legteljesebb métékben alaptalan lehetetlenségnek tartón Hogy megcáfolhassam, tegyük fel a laetősé­gét. Vannak nők férfias tulajdonságok­kal, férfi szerepben, és vannak anya!­Hát térjünk csak vissza a renészeti kiválasztáshoz. A férfias tulajdonokkal renelkező s az anyaságot megvető nők szát tu­lajdonságaikat, életfelfogásaikat kvéss­é fogják utódokba átörökíthetni, míg a második csoport az átöröklődés törvé­nyénél fogva hasonló felfogással és tu­lajdonokkal rendelkező utódoké fog produkálni. Mi fog történni? Érvényesült ten­dencia : keresbedik a nő, szaporodik az anya, aminek végeredménye ismét az egy csoportba visszatérés. Vagyis a nő­nek a természet törvényeinél fogva anyának kell maradnia. És ezzel most már be is állitittan; a nőt az objektív szemlélet persekti­vájába. A nő emancipációjának minden­kori határa és állandó szabályozóa az anyaság lesz. Minden térfoglalás a­ <>1>:í küzdelmeiben, — miután határozottan az a tendencia, hogy minél nagyobb tevékenységi kört töltsön be a nő a társadalmi életben és ezt a kört minél jobban terjes­sze, — létjogosult, amen­­nyiben az az anyasággal összeegyeztet­hető. Minden olyan erőszakos térfogla­lás, mely ezzel nem volna harmóniában. A zene meséje írta : Papp Viktor. Régen, nagyon régen, gondolattal meg nem határozható időben, nem volt még meg a Föld. A khaosz volt a világ. Kifürkészhetetlen alakú tömeg. Meddig tartott ez az állapot, időben meghatá­rozni nem lehet, egyszerre csak oszla­dozni kezdett a khaosz, foszladozni a köd. A csillagfény űzte, kergette. De az jobban futott, eltűnt. Hosszú, fényes nyílás ütött rést a sötétségen, hasonla­tosan az ablakon beszűrődő napsugár­hoz, s a fénysávban a kisebb-nagyobb porszemek, az új világtestek keringtek. Ott volt közöttük a Föld is, külsejére nézve igénytelelen, de egyik legszebb alkotása a teremtőnek. Megjelent a nap is, a Mindenhatónak legelső szolgája, a kezdődő természet­es égieknél bájosabb leányok bálványa, az csókjaiban fogant titán. És most röpite ki a nap először sugarait. A földnek pedig szokatlan volt ez az uj érzés, hirtelen begyepese­dett, hogy ne legyen neki alkalmatlan ez a nagy fényesség. Azután buja nö­vényzettel, óriási páfrányokkal, fákkal, egymásra rakott sziklákkal, hegyekkel védte magát és hűs roppant vízzel, kanyargó folyókkal nyelette el a forró sugarakat. Megzavart nyugalma miatt fölháborodva, bősz haragját tüzes krá­tereken fújta ki, s veres tűzoszlopok, kénessárga lángok és kéneszöld füst által takarta el a Parancsoló előtt fel­háborodását. A teremtésnek, s nagyszerű csodá­nak nem volt más élő tabuja, csak az angyalok. Ezek a titkos lények ráültek a felhőkre, egy-egy még kóválygó vi­rágsziromra, a vízpárákra, és ide-oda kormányozva azokat, nézegették a föl­dön kezdődő fura életet. A lombos erdőben töméntelen ma­dár ugrált, repült, nyüzsgött. Ezernyi állat mozgott, üvöltött, kavargott. Hos­­szú csigolyás testű, rengeteg csontozatú agyaras, repülő szörnyek lesve vártak prédájukra. Egy-egy pajkosabb angyalka le is lépett a földre, hogy közelről lás­son mindent. De mindjárt ijedten visza is szállt vízpárahintójába, mert lába­nyomán, előtte, mögötte, bugyborék­oló forrás fakadt. Némelyik a tenger visébe is betekintett és igen találta, hogy a halaknak mulatságosnak milyen nagy és meredt a szeme, és hogy milyen gyorsan siklanak el egymás mellett és hogy tátogatják a szájukat. Egyszerre bűvös hang áradt szét a légben! Mindinkább erősödve, szebben és csengőbben hangzott. Gyönyörűb­ben és gyönyörűbben, szünet nélkül. A szeráfok­­ éneke volt. Most ugyan azt mondják a tudósok, hogy a világmin­denségben forgó testek mindegy­i­ke egy-egy hangot képvisel, hasonlóan a gép sebesen forgó kerekeihez, vagy a gyermek dugócsigájának a hangjához,, pedig tévednek. Néma természeti erő­­­nek, a szeráfoknak a zenéje volt az, amelyet elemezni nem lehetett. Egy nagyszerű, fenséges harmónia. Az an­gyalok zenekarának lelket emelő danáj­a, akik a sok-sokféle hangszeren fönysé­gesen dicsérték az Urat, a világ alkotó­ját. És e bűvös zene hangzott, csak egyre hangzott ... A legtökéletesebb szin, alak és hanghargison Hirtelen azonban sötétség támai. Óriási szélvész kavarja a leve­gőt. Me­rendül, megmozdul egész világ. FÜst gomolyog, tódul a­z űrbe. Hull a parázs; a sz. • UH ; mek .; hegyek vi­­t. .Nyüzsögnek a ré­mögött, amelynek ős alapjai is megrázkódnak. Viharok ro­bognak rohanva. " Felfordulnak a tengeri mélyek. Erdőket, egész világdarabokat sodor­nak magukkal. Hegyek lapulnak össze

Next