Békésmegyei Közlöny, 1909. július-december (36. évfolyam, 52-104. szám)

1909-07-01 / 52. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 52-ik szám. Csütörtök, július 1. Telefon­szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vis­za. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer. Vasárnap és csütörtökön EK­OFIZETÉSI 01.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ClSIzetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon­szám­ú Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel­­ helyben fizetendő. NYILTI­ÉR-ben egy sor közlési díja 50 fillér Kudarcok kora. Békéscsaba, június 30. A magyar politika mostanában a kudarcok korszakát éli. Bármibe kezd­jen is valamelyik vezető politikus, hogy a kibontakozás útjáról az aka­dályokat elgördítse: nem sikerül neki semmi. Akár Bécsbe megy a királyt informálni, akár itthon Budapesten keresi fel puhítás céljából a külön­böző pártokat és azok vezetőit, min­denünnen hosszú orral kell eltávoznia. Ez a folytonos kudarc már szinte kis­hitűvé tette Magyarország népét. A közvélemény szinte letargikus álomba sülyedt, nem bízik senkiben. A hinduk fatalizmusával néz a holnap, a holnap­után elé. Nem bánja, akárhogy lesz, akármi történik, csak történjék valami mégis végre valahára. A fő kudarc­hősnek azonban Lu­kács Lászlót lehet tekinteni. A régi szabadelvű pártnak ez az erős osz­lopa és a koalíció finánc-kapacitás vállalkozott néhány héttel ezelőtt Őfel­sége határozott kívánsága folytán arra, hogy valamelyes megoldást keres ebben az unalmas válságban. Jött, látott­­­ és nem győzött. Legelső kísérletei is kudarccal végződtek, mert a függet­lenségi párt vezérei szóba sem akar­tak vele állani. Ő azonban nem csüg­gedt. Újabb megbízatást eszközölt ki maga számára a királytól és újra tár­gyalásba bocsátkozott a függetlenségi vezérekkel. És megint csak kudarc. A függet­lenségi párt intéző bizottsága ugyanis kedden tartott ülésében visszautasította Lukács ajánlatait. A szerdán este tar­tott függetlenségi pártértekezlet pedig egyhangú határozattá emelte az intéző bizottság felfogását. Az intéző bizottság és a párt ha­tározatának okáról különböző verziók keringenek. Hir szerint Lukács olyan nézetet nyilvánított a király előtt, hogy nem kell semmiféle nemzeti enged­mény a válság megoldásához, mert a függetlenségi pártnak csak a hatalom­­ kell s ha ezt megkapja, lemond min­­­den nemzeti követelésről, lemond las­sankint egész közjogi programmjáról is. A bankkérdést, mellyel a válságot fölidézték, át lehet hidalni valami tet­szetős formula segítségével, később azután, ha a függetlenségi párt beül a hatalom birtokába, akkor menni fog minden, mint a karikacsapás - ter­mészetesen a bécsi politika kedve és tetszése szerint. Hogy Lukács ilyen nézetet kockáz­tathatott meg Őfelsége előtt, annak oka némely jelenség, mely a függet­lenségi párt egy részében, az úgyne­vezett bankcsoportban mutatkozott. Eb­ből a csoportból sarjadt ki az a vé­lemény, mely a függetlenségi kormány kizárólagossága mellett érvelt. Egy másik jelenség az a zendülő szellem volt, mely a párt ama csoportja részé­ről Kossuth Ferenc vezéri tekintélyé­nek csorbítására irányult. Ilyen jelenségek mellett egészen természetesnek látszik, hogy Lukács a fentebb említett függetlenségi pártot gondolatra jött s a oly kedvezőtlen színben tüntette föl az­ uralkodó előtt. Örülni lehet tehát, hogy Lukács ezzel­­ a nézetével felsült a királynál és fel­­­sült ajánlatával a függetlenségi párt előtt is, lehet Lukács kudarcának azonban nem szintén örülnünk. Nem lehet­­ azért, mert a­­ politikai helyzet újra­­ visszaesik a bizonytalanságba, a zűr­­­zavaros káoszba, amelyből menekülés, ki tudja, mikor lesz? Hogy Lukács második kudarca után mi fog történni,­­ nincs az a teremtett lélek, aki felele­tet tudna adni. A király esetleg el­ I szánhatja magát engedményekre is, de­­ csak akkor, ha itt egy komoly, önér­zetes, erkölcsi alapon álló, megbízható párt kezébe adja azokat. E nélkül jönni-menni fognak a Lukácsok, egyen­kint vagy kilencedmagukkal, de béke, rend, becsület és tisztesség nem lesz a magyar politikai fórumon. Békésmegyei Közlöny tárcája. Most kötik a kőrisfának... Most kötik a kőrisfának Lombját koszorúba, A nótámat most dalolják Csöndes kis falumba . . . Most nyílik a kertek alján Viola virágom — Ottan virult szép tavaszom, Boldog ifjúságom. Fecskemadár fölkeresi Ereszünket újra, Megsejti, hogy merre van a­ Hazajáró útja. — Harmatos köny felcsókolja A bimbót az ágon, Az én könyem soha többé Tűnő ifjúságom. Most hullanak a szivemre Temető-virágok, Hűtelenül most hagynak el Engemet az álmok. Tavasz jöttét, virulását Hajd! hiába várom. — Soha többé vissza nem jő Az én ifjúságom. KISS Arnold. Közgyűlés a megyén. A főispán erélye. A parasztpárti vezér széksértése. Békésvármegye hétfői rendkívüli közgyűlésén Dőry Pál főispán végre helyénvalónak látta, hogy a parasztpárti vez­­ér szólás­szabadosságával szemben az elnöki hatalmat gyakorolja. Azért mondjuk, hogy végre, mert a vármegye közgyűlési termében a szólás­szabadság örve alatt utóbbi időkben olyan felszólalások hangzottak el, me­lyek mélyen sértették úgy az egyéni önérzetet, mint tisztességet. És mert az elnöki jog és hatalom nem gyakorolta­tott, kellő szigorral, Áchim L. András úgy vélekedett, hogy neki mindent szabad. Már az elnöklő főispánnal szemben is úgy viselkedett, hogy Dő­ry főispán a következőképpen fakadt ki: — Mégis csak tűrhetetlen, hogy mindig én legyek a — puffer! E szavak legjobban illusztrálják, hogy miképpen tárgyalják Békés megyé­ban jelenleg a fontos közügyeket még akkor is, midőn már elnöki hatalmával él a főispán. A parasztpárti vezér a hétfői köz­gyűlésen a csabai főszolgabíró, a jegyző és községi bíró gúnyolásán kívül, a megye tisztikarát is sértegette, azt mondva, hogy a megyei tisztikar nem járul a megye közterheinek viseléséhez, csak terhére vannak a köznek. Döry főispán visszautasította ezt a súlyos inszinációt, igen súlyos szavak­kal. Széksértésért indítványtételre hívta fel a tiszti főügyészt s a közgyűlés el­fogadta azt az indítványt, hogy Áchim L. András szaksértésért száz korona birsággal sújtassák. A viharos közgyűlésről tudósításunk a következő : A főispán beszéde. Dő­ry főispán a nem igen nagy szám­ban megjelent megyebizottsági tagokat szívélyesen üdvözölve, a következőket mondotta: “ Mielőtt a t. közgyűlés a tárgy­sorozatra áttérne, engedtessék meg, hogy az időt a maga részére egy kissé igénybe vegye. Nem a politikai viszonyokról akar szólani, mert arra néhány perc nem lenne elegendő. Aki az ország po­litikai helyzetét akarja vizsgálni, annak hosszabb időre lenne szüksége és azt tapasztalná, hogy a politikai viszonyok nehéz helyzetet teremtettek, hogy Ma­gyarországot igen aggasztó, sorvasztó láz uralja. A legutóbbi megyegyűlés alkal­mával tapasztaltak után egy kérelemmel fordul a megyebizottság minden tagjá­hoz s ez abból áll, hogy támogassák, legyenek segítségére a tárgyalás szín­vonalának megtartása tekintetében. A szólásszabadság híve, nem akarja azt korlátozni, de tekintettel a közérdekű ügyek elintézésénél helyénvaló tárgyi­lagosságra, nem fogja megtűrni, hogy az előbbi esetekhez hasonlóan az indo­kolatlan támadás és személyeskedés ural­kodjon a tárgyalás folyamán. Nem azt akarja, hogy az ügyekhez csak a szak­értők szóljanak, de a hozzászólás joga nemcsak egy osztály privilégium­a; a 48-iki törvények nem a magasabbaknak adtak egyedül jogokat, hanem inkább az alantabb állóknak, hogy ezeket em­beri nívójukra fölemelhesse. A közgyű­lés vezetésének felelősségteljes feladata teljesítéséhez ismételten kéri mindenki támogatását, mert nemcsak a rend fen­tartása fölött kell őrködni, hanem szi­gorúan kell ügyelni arra is, hogy egy bizottsági tag se sértse és ne sülyes­­sze a tárgyalás színvonalát, mert olyant, milyen utóbb volt, nem fog megtűrni s ehhez kéri a támogatást. (Éljenzés.) Alig csillapult az éljen, felállott Áchim L. András s szólani kezdett, hogy a szó­lásszabadság jogát nem akarja kárla- Fejezetek a szerelem élettanából. (Részlet egy készülő könyvből.) Irta: Kürthy György. I. . . . Nagy mestereim szavát haszná­lom, amikor így szólok: élj a percnek. Élj a jelennek mindenesetre (sokszor: hogy a jövőnek élhess !) és enged, hadd fogjam meg azt , ha egyedül vagyunk. Ha sokan vannak körülöttünk , öleld át az ujjaiddal az enyémet úgy, hogy a tenyereink érintkezzenek ; gyöngéden csak, egy kicsit sem erősen. De meg­látod, miként megy át a hallgató nagy fiúdon rólam rád és teról ad énreám. Miként fog keringeni az érzés, lüktető vérhullám alakjában, mint hogyha egy test volnánk, pedig csak a kezünk fogja egymást, pedig csak a lélek olvadt egybe. Csöndnek kell lenni kettőnk ajkán , nyu­godtságnak és harmóniának. Ilyenkor támad a szerelem, egymásnak szimpa­tikus lelkek között. Ne vonjad el a derekadat a karom­ból, amely, hiszed-e, gyöngéden karol át. Ne húzzad el az arcodat forró arcom­tól. És csókolj, mert a csók nagy jóság, a legjobb tán minden jó között. A tiszta, nagyon nagy érzésektől kergetett, resz­kető, de biztos , önkéntelen, de külö­nös csók. De miért kell mindezt elmondanom ? Félsz-e tőlem, vagy félted önmagadat ? Bizalmad nincsen hozzám, avagy ma­gadba nem bízol ? Pedig, haj, egy nagy és közös erő hajt majd bennünket össze, meglásd és ekkor nem fog használni kicsinyes, reszketős félelem, sem álszemérem. A karod szorítani fog hozzád, amikor el­kábult eszed azt hiszi, hogy eltaszít. Az ajkad félig ki fog nyílni, majd összeol­vad az én ajkammal, amikor így suttog : ne, ne ! I­. Ami jó, az nem lehet rossz. Légy az igazi állásponton és vessed el a hiú és álbölcselkedő tanokat. Szeress, ha szerelmes vagy. És csókolj, ha szeretsz. Gondolod tán, hogy nem is vagyok az első, vagy az utolsó ? Gondolod, hogy te előtted más is volt, vagy lesz utánad ? ! Tehát ne gondold. És ne gondolj semmit. Mert gondolkozni, amikor ére­zünk, mindig haszontalan, fölösleges, sőt bántó és rossz. A gondolat az érzés mellett olyan, mint nap mellett a hold. Ne gondolkozzál. Mert ha te az enyém vagy és én a tiéd, egészen, ak­kor te az egyedüli vagy és én is az va­gyok Az egyedüli pedig kizár minden mást. Hunyd le a szemeidet (gyönyörűek a szemeid!) és reszkess, de ne a féle­lemtől, hanem saját benső gyönyörűsé­ged folytán. Mert nem szabad egyéb j érzésnek lenni, csupán: annak az egy­­­nek. De annak aztán — nagynak és­­ erősnek. És minek és mitől félni, ami­­­kor örülni kell, nagy, diadalmas dicső­­­séggel, ujjongani, nevetni! Van szere­lem még és a szerelem mibennünk van.­­ Ezt kellene kiáltani lelkedben. Ne vond el bohó fejedet, hogy a mellemre hajtsam. Hallgasd ott a szivem verését: vájjon nem igaz és őszinte-e az. Pihenj és álmodjál nyugodtan és édesen, amíg én — az alkonyati lan­gyos színekben — hajad illatát szívom magamba. Hogyha szeretsz, ne szégyeld, mert az a legoktalanabb dolog. Titkoljad a gyűlöletedet, vesd meg magad a harag miatt és fojtsad el boszuvágyaidat. De ha szeretsz, felemelt homlokkal és tisztán mondjad ki, mindenkinek a szemébe ! III. .. . .Öltözködjél ízlésed szerint a legszebben és igyekezzél mindig na­gyon szépnek lenni. Hiszen azért vagy­tok ti: bájos nők. Ne neheztelj bájos doctrix és ti sem egyéb trixek, szép­nek lenni: az első és legszebb hivatás­tok. Mert szépségeddel hatsz legelsőbb, legjobban és legtöbbször. Légy szép, hogy meghódoljanak neked. Mert ugyan ismeri-e mindenki benső finomságaidat ? Vagy mely kivá­lasztott érzi csak hajad illatát is? . . . Őneki beszélhetsz szép dolgokat, szebbet úgy sem beszélsz, mint Petőfi, finomabban Mussetnél, szellemben pe­dig Heine tesz túl rajtad. Goethe sok­kal okosabb volt nálad ... de mi mindez nagy szépségedhez képest: a közvetlen, meleg együttléthez, bőröd fehérségé­hez, szemeid fényéhez! Mi mindez ! És mi Chopin muzsikája. És mi Paganini játéka. Az egyik halott, azaz leírt betű. A másik : régen elmúlt, visszahozhatatlan hullámzása a hangnak. Volt. A te szavaid, sokszor semmis beszé­ded bársonyos simogató lágysága, véred lüktetése, illatod és ruhád suhogása azonban : van ! Most és itt! IV. Akarjál mindig tetszeni. Tetszeni s egyedül neki! Vagy különben másnak is. A férfi az különös teremtménye a nagy természetnek. Azt kivánja, ami másnak is kívánatos. Ha másoknak tet-

Next