Békésmegyei Közlöny, 1910. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)
1910-07-03 / 53. szám
10 BÉKÉS MEGYEI KÖZLÖNY egyenlőség terén. Az esperesi jelentést helyesléssel fogadja a közgyűlés, ugy ennek, mint a felügyelő megnyitó beszédjének jegyzőkönyvbe iktatását határozattal elrendeli. A közgyűlés dr. Dancs Szilárd volt világi jegyző helyébe, ki egyházmegyei ügyésszé választatott volt, Kollár Lajos, Szarvas város főjegyzőjét választja egyházmegyei jegyzőül. Az egyházmegyei segélyegylet ellenőrző bizottsága tagjaivá választatnak: Placskó István, Kellő Gusztáv, Mendöl Lajos és Dankó Soma. Az egyházmegyei iskolaszék jelentését örvendetes tudomásul veszi a közgyűlés, javaslatait elfogadja, mire a két újonnan választott körlelkész , Csermák Elemér és Hrdlicska Lajos a közgyűlés szine előtt a hivatali esküt leteszik. A gyámintézeti s állandó bizottsági jelentés tudomásul vétetvén, az egyházmegye hozzájárul azon javaslatához, hogy a gyámintézet nagynevű szervezőjének, dr. Székács József püspöknek szülőhelyén, Orosházán felállítandó szobrára országos gyűjtés indíttassák meg; ezen akció továbbvitelével megbízta a közgyűlés az egyházmegyei gyámintézetet, melynek ez idő szerinti elnökei: Kovács Andor orosházi lelkész és dr. Haviár Gyula kir. közjegyző a megbízatást elfogadják. Élénkebb vita támadt a kerületi elnökségnek, a képviselőválasztásokat megelőzőleg küldött s a lelkészekre sérelmes utasítása. Az egyházmegyei közgyűlés Csermák Elemér előadói javaslatát elfogadta, melyben felszólalás foglaltatik a hatáskör túllépésével szemben. Több rendbeli felebbezés, más kissebb ügyek elintézése után megválasztatnak a kerületi közgyűlésre menendő képviselők, mégpedig a lelkészi karból kiküldetnek : megbízó-levéllel: Kovács Andor és Csermák Elemér, jegyzőkönyvi kivonattal: Keviczky László, Rédei Károly, Mendöl Lajos, Zvarinyi János. A világiak közül megbízó-levéllel : dr. Bikádi Antal és dr. Haviár Gyula, jegyzőkönyvi kivonattal: Bulla Sándor, dr. Dancs Szilárd, dr. Külley Pál és Kollár Lajos. dött A jegyzőkönyv hitelesítésére kikülközgyűlési tagok megválasztása után a közgyűlés délután fél 2 órakor véget ért. A közgyűlés után közebéd volt, melyen számos ékes felköszöntő hangzott el. A volt gyulai polgármester követelése, Döntött a közigazgatási bíróság. A „Békésmegyei Közlöny" olvasói előtt ismeretes már az a sajátságos per, mely Duttkay Béla, a volt gyulai polgármester és Gyula város között támadt a mult esztendőben. Duttkay Béla körülbelül 15 évig ült Gyula polgármesteri székében. Tele volt az az ember jóakarattal, akart is tenni Gyuláért sokat, mindent, de szerencsétlen keze volt. Nem sikerült semmi, akármihez fogott. Híjával volt a körültekintésnek és meggondolásnak. Vezetése alatt zúdult is Gyulára annyi baj, hogy sok idő telik el, amíg kiheveri. Azok miatt kell kínlódnia száz percentesnél is magasabb pótadóval és mostani vezetőségének minden képességét és ambícióját össze kell szedni, hogy a város zilált anyagi viszonyait valamiképen rendbe hozza. A múlt év tavaszán egyik képviselőtestületi közgyűlés kimondotta, hogy Duttkay Béla nyugdíjazott polgármestertől 10.000 korona kártérítést követel azoknak a károknak a fejében, melyek a várost a szerencsétlen benedeki parcellázásból kifolyólag érték. Erre Duttkay azzal felelt, hogy ő nem tartozik semmivel, hanem ellenkezőleg még neki lehet jogos követelése városon. A községi törvény értelmében ugyanis a polgármestereknek a fizetésen kívül lakbér is jár, épen ugy mint a főszolgabíróknak, ő pedig 10 éven át 1889-től 1899-ig nem kapott egy krajcár lakbért sem. Tiz évi lakbér pedig a szintén jogos kárpótlék-követeléssel együtt 12,000 koronának felel meg. Ezt az összeget követelte a várostól. Sőt annyira ment, hogy pert indított a város ellen a járásbíróságnál, amely azonban nem hozott ítéletet, hanem Duttkayt követelésével elutasította, kimondván, hogy Duttkay követelését csak közigazgatási úton érvényesítheti. A volt polgármester ekkor a képviselőtestülethez fordult, mely a kérelmet egyhangúlag elutasította. Az ügy a felebbezés folytán a törvényhatósági bizottság elé került, ahol hasonlóképpen járt, amennyiben a törvényhatósági közgyűlés a képviselőtestület határozatát hagyta jóvá. Duttkay nem nyugodott meg ebben a határozatban, hanem ellene panasszal élt a közigazgatási bíróságnál. A bíróság határozata most érkezett le a vármegyéhez. E szerint a legfelső fórum is elutasította a volt polgármester panaszát. Az indokolásban elismeri a bíróság, hogy a rendezett tanácsú város polgármesterét annyi javadalmazás illeti meg, amennyi az illető járás főszolgabíráját, azonban ezt nem lehet mérvadóul venni, mert Duttkay pályázat útján nyerte el a polgármesteri állást, a pályázati hirdetményben pedig világosan fel volt tüntetve a javadalmazás. Duttkay tehát annak tudatában pályázott. Hivataloskodása idején módjában is volt bármikor kifogást tenni a javadalmazás ellen és kérhette volna fizetésének kiegészítését, de ő ezt nem cselekedte. Ennélfogva elveszítette jussát a lakbérhez és kárpótlékhoz egyaránt, mert a törvény értelmében csak a tényleges szolgálatban álló polgármesterek kérhetik fizetésük megfelelő kiegészítését. Duttkay Bélának e döntéssel utolsó reménye is füstbe ment arra, hogy megkapja Gyulától azt az éppen nem megvetendő summát. Szivarra gyújtott . . . Charlotte ekkor már lefelé lebegett a lépcsőn. Majd fejét mélyen lehorgasztva, — ő is távozott. Fontos tárgyak. Békéscsaba község képviselőtestülete csütörtökön rendkívüli közgyűlést tartott, melyen sok érdekes és fontos tárgy került elintézésre. A képviselőtestületi tagok nem valami nagy számban jelentek meg a közgyűlésen. Különösen a gazdák távolmaradása volt észrevehető, aminek természetszerű oka, hogy most már teljes erővel folyik az aratás. Pedig a nagyobb fokú érdeklődést ez a közgyűlés méltán megérdemelte volna, a tárgyalás alá került sok fontos ügynél fogva. Ezek közül is legfontosabbnak lehet tekinteni az elöljáróság előterjesztését a kataszteri munkálatok költségei tárgyában. Mint már megírtuk, a kataszterezés költségei 57,000 koronára rúgnak. Nagyobb arányú kiadásról lévén szó, a képviselőtestület egyes tagjai természetesen nem szívesen mentek bele a tanácsnak abbeli javaslatába, hogy az összeget a földvételi pénztárból fedezzék. Tulajdonképpen ez a pénztár csak kulturális célokra fordítható, de a képviselőtestület nagy többsége mégis csak hozzájárult a tanács javaslatához, azt a szempontot tartva szem előtt, hogy e tekintélyes teherrel nem kell sújtani a lakosságot. A közgyűlésről egyébként tudósításunk a következő: A belügyminiszter, mint annak idején már megírtuk, elutasította Áchim L. András és társai felebbezését, melyet ők a képviselőtestületnek a tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozó határozata ellen nyújtottak be. Ezt a határozatot tudvalevőleg a törvényhatósági bizottság is jóváhagyta néhány pótlás után. Ebbe nem nyugodtak bele a javaslat ellenzői és felebbezést nyújtottak be a belügyminiszterhez, aki azonban elutasította a felebbezést. A miniszter döntését a közgyűlés helyesléssel tudomásul vette s így a jövő év elején életbelép a fizetésrendezés. Ugyancsak tudomásul szolgáltak a törvényhatósági bizottság határozatai a polgári leányiskolának megszavazott segély, a járásbírósági épületre vonatkozó szerződés és a gazdasági intézői állásra vonatkozó szabályrendelet módosítása tárgyában. Ez az ügy annak idején nagy vitát képezett úgy a képviselőtestületi, mint a megyei közgyűlésen. A régi szabályrendelet ugyanis az intézői állást gazdasági akadémiai oklevélhez köti, holott a község nem foglalkozik a saját birtokain mezőgazdasággal, hanem bérbe adja földjeit. A gazdasági intézőnek itt körülbelül az a teendője, ami nagy városokban a gazdasági tanácsosnak, akitől pedig gazdasági oklevelet sehol sem szoktak követelni, mert a kereskedelmi szellemet és arravalóságot nézik. Ez a szempont vezérelte a törvényhatósági bizottságot is, mikor a parasztpárt minden szenvedélyes ágálása dacára is hozzájárult a képviselőtestület határozatához. Az egészségügyi bizottságba a képviselőtestület még régebben kiküldött három tagot a saját kebeléből. A bizottság azonban még így nem teljes. A közgyűlés ennélfogva elhatározta, hogy felkéri a tanintézeteket 1 — 1 tag ajánlására , gyógyszerésztagul pedig Varságh Bélát kérte fel. A nagygerendáspuszta orvosszükségletének ellátására vonatkozó határozatot múlt vasárnapi számunkban már közöltük. A vármegye tudvalevőleg helyeselte a képviselőtestületnek azt az álláspontját, mely szerint az erzsébethelyi községi orvos köteles ellátni a gerendási puszta orvosszükségletét, de keveselte a 600 koronányi úti átalányt. A közgyűlés utasította az elöljáróságot, hogy lépjen érintkezésbe az erzsébethelyi orvossal, egyben pedig nézzen utána annak is, hogy mily módozatok mellett lehetne Gerendáson önálló orvosi állást rendszeresíteni. A megyegyűlés a képviselőtestülettel szemben tudvalevőleg kimondotta, hogy az állatorvosok szavazattal nem bíró tagjai lehetnek az elöljáróságnak. E döntés szintén tudomásul szolgált. Ilona férjhez megy. írta: Lengyel Géza. Ilona egyetlen leány volt, szőke, természetesen nem nagyon ábrándos, nem nagyon alacsony. Egyszóval csinos. Az apja szenet árult nagyban, ami csak annyit jelent, hogy nem kellett éppen magának mérnie a félmázsás zsákokat. De Ilona egyedül volt és biztosítással, egy kis kölcsönnel, némi furfangal össze tudtak volna rakni neki hétezer forint hozományt is. Készpénzben, hiány nélkül. Az öregnek főhet tőlle a feje, hogyan fizeti vissza, de a nőnek semmi gondja rá. Nagy dolog az azonban a világban, ahol tízezer koronát se jelentenek, ahol megdöbbentő történetek keringenek váltókkal és apanázzsal felültetett férjekről. Mindez a sok csalafintaság távol állott az öreg Nemes Mózestől, az Ilona apjától, noha a felesége nem idegenkedett volna attól, hogy tízezerre egészítsék ki a jó hangzás kedvéért a szerény hétezer forintot. Nemes Mózes azonban semiféle szélhámosságot nem tűrt. Ilonka nyugodt öntudattal mehetett hetenként a városba, ahol a rokonok vették pártfogásukba. Tizenkilenc éves volt Ilona, amikor az első komoly célokkal egybekötött utat megtette. Rendbehozta holmiját, fehérneműjét és szakított a szerelemmel. Ekkor ugyanis — és ez is oly természetes — szerelmes volt egy diákba, aki már egyetemre járt és vakációzni jött haza. A szakítás nem járt semmiféle külsőséggel. Csak önmagában intézte el Ilonka: eddig tartott a gyermekvilág, most férjhez kell menni. A szerelem el volt intézve, a diák mindent értett és mindent tudomásul vett egy szertartásos déli látogatáson, ahol őt barátságosan és finoman urnak szállította Ilona. A napok aztán komoly tanácskozásokkal teltek el. Egy hivatalnok kellett, legalább ezernégyszáz forint fiksz fizetéssel, család nélkül, adóságok nélkül. A rokonoknak nagyon sok gondot okozott az ügy, hosszú leveleket írtak az Ilona anyjának. Az első tél mind a mellett eredmény nélkül telt el. Ilona kuplékat zongorázott otthon, amíg a nyár tartott, télen pedig ment újra a városba. A rokonok ekkor megtalálták a hivatalnokot. A fizetés ezerötszáz forint volt. Meglátogatta a rokonokat és Ilonka este sokat sírt A következő héten haza utazott, mert kell, hogy mamáék előtt történjék meg a döntés. Talán az eljegyzés is mindjárt. Ilona baj nélkül ért haza, de benn a szobában nagy sírást kezdett. — Olyan hideg a keze és olyan nedves, mamám, — mondotta, — hogy én sohasem tudnám megfogni. Csak az ujjam hegyével értem hozzá most is. És nagyokat sírt Ilona napokon át. Távirat jött, hogy érkezik a jelölt. Már nem is lehetett bírni Ilonával. A mama nagyokat sóhajtva, fájó szívvel visszasürgönyözte : ne jöjjön. A következő télen új jelölt akadt. Ez sem kellett, mert szakálla is volt és rágta a bajuszát. Az utódáról a rokonok is bevallották, hogy jellem tekintetében nem nagyon megbízható és hogy a gallérja is hasonlóképpen bizonytalan színű. Most már eljött a végső terminus. A huszonnegyedik év intette, fenyegette Ilonkát. A rokonok szemrehányó pillantásokat vettek rá. Munkában volt mindegyik és mint a detektivek, mikor valami nagy bűnös után kutatnak, egy szép napon diadallal számolt be a végső vőlegény jelöltről, az igaziról, a visszavonhatatlanról. Ilona sóhajtozott és imádkozott is. Da nem történt semmi, nem derült ki semmi rossz a vőlegényről. Sőt egyre jobb hírek jöttek. Valami kis pénze is van. Ha akarná, önálósíthatná is magát. És csinos, tiszta, kedves ember, árva fiú, nem lesz gondja, csak a feleségére. Tehát kitűzték az eljegzést. Bizalmas emberek már gratuláltak. Megkezdődött a bevásárlás. Ilona felderült és azon gondolkozott, hogy ha már így van, talán sietetni kellene az egészet. Hosszú idők múltán most megint találkozott a diákkal. De nem volt már diák. Az utcán találkoztak, a férj nagyot csókolt az Ilona kezén, Ilona vidáman beszélgetett. A férfi az elválás előtt hirtelen azt mondta : — Meg akarnak házasítani. Most már tehetem, szükségem is van az asszonyra, mert messzi vidékre megyek. Az anyámnak ajánlottak valakit, nekem nem tetszik. Ne üssön pofon, de én ebben a pillanatba arra gondoltam , amlyen jó barátok voltunk eddig, egymásé lehetnénk. Eddig nem juthatott eszembe, mert úgy véltem, rég férjhez ment. Ilona fehér lett, mint a fal. A diák — hogy nem jutott eszükbe soha. Hiszen négy évvel ezelőtt se volt már gyerek. Most kész ember, neki való ember. Egyre soppadt és legjobban szeretett volna egyszerűen belekapaszkodni a diákba. De hirtelen lehanyatlott a feje, a szája sírásra állt, lefelé húzódott. A rokonokra gondolt, a visszautasított jelöltekre, a mostani vőlegényére, aki ellen semmi, de semmi kifogást nem lehet tenni. A kezét nyijotta a férfinek és intett hogy siessen el. — Nem lehet, — mondta fuldokolva és már nedves volt a szeme. — Nem lehet a rokonok miatt. Mi lenne velem mit szólnának hozzá, ha megint cserben hagynám a jelöltet. Nem lehet, miattuk nem lehet, ismételgette magában, amig szinte futott hazafelé, hogy útközben ne érje a torkát fojtogató nagy keserves sirás. Békéscsaba li,0 julius 17 A vandházi iskola és a kataszter. Az állam a vandházi és sikkonyi pusztán elemi iskolát szándékozik létesíteni. Mikor a község erről az elhatározásról értesült, azonnal vállalkozott a dologi kiadások fedezésére. A személyi kiadásokat az állam fedezi. A tanfelügyelő el is készíttetett egy tervet, mely szerint az iskola 18,300 koronába kerülne. A képviselőtestület azonban drágának találta ezt a tervet. Ennélfogva kimondotta, hogy a tanfelügyelő tervét és költségvetését nem fogadja el, hanem a község által épített községi iskolák mintájára építteti fel az állami iskolát is. E szerint az épület és a felszerelés nem kerül többe 9—10,000 koronánál. A folyó évben kezdetüket veszik már a kataszteri felmérési munkálatok is, melyeket még Wekerle Sándor, a koalíciós kormány elnöke és pénzügyminisztere rendelt el. A kataszteri munkálatok specialiter Csabán kiterjednek a város belterületére is, mert 1884, a most érvényben levő kataszterezés éve óta Csaba óriásit fejlődött és még nincs pontosan körvonalazva, hogy a tulajdonképeni belterület meddig terjed. A kataszteri munkálatok 57,000 koronát emésztenek fel. Az elöljáróságot az az intenció vezette, hogy a lakosságot nem kell e tetemes költséggel pótadó emelés útján megterhelni és ennélfogva azt javasolta, hogy a költségeket az úgynevezett földvételi pénztárból fedezzék. A tanácsi javaslat ellen egyesek azt a kifogást emelték, hogy a földvételi alap a szabályrendelet értelmében csak kulturális célokra fordítható, a kataszterezés pedig nem kulturális cél. A képviselőtestületez ellenző beszédek dacára is hozzájárult a tanács javaslatához és megszavazta az 57,030 koronát. A Nagygerendáspusztán kibővítendő községháza, mely a jegyzői lakást is magában foglalja, a mérnök által készített terv- és költségvetés szerint mintegy 10,000 koronába kerül. A közgyűlés ezt a költséget egyhangúlag megszavazta. Elrendelte a képviselőtestület azt is, hogy a fényesi tanyai iskola elrom