Békésmegyei Közlöny, 1913. január-június (40. évfolyam, 4-51. szám)

1913-01-12 / 4. szám

a tározatot dr. Martos József és társai megfelebbezték a törvényhatósági bizottsághoz, amely december 23-án tartott üléséből visszaküldötte azt Gyulához és erélyes hangon utasította, hogy még az 1912. évben hozzon a törvény és a miniszteri rendeletnek megfelelő határozatot, vagyis rendezze a tisztviselők fizetését. A képviselőtestület azonban — talán az idő rövidsége miatt is — nem hajtotta végre 1912-ben a törvényhatósági bizottság rendelkezését. Közben a város vezetőségének az az életrevaló gondolata támadt, hogy nem volna-e helyes felmenni a belügyminiszterhez és lefestve a város kétségbeejtő helyzetét, egy kis pótállamsegélyt kicsikarni ? A miniszter ugyanis erre az évre is csak 28000 koronát adott Gyulának, pedig többet várt. Az elhatárolást tett követte és kedden Budapestre utazott a küldöttség, amelynek tagjai voltak dr. Lovich Ödön polgármester, Bucskó Koriolán dr. főjegyző, Gincár Adolf, dr. Simonka György, Névery Albert, Hack Márton, Jeszenszky Nándor dr. és Pfaff Ferenc. Budapesten kitűnő és segítőre akadt a küldöttség, befolyásos Lukács György dr., a város országgyűlési képviselője személyében, aki már sokat fáradt és tett Gyuláért, de most is szívesen állott a küldöttség rendelkezésére. Elsőnek Jakabffy államtitkárt kereste fel a küldöttség dr. Lukács György vezetése alatt. Dr. Lovich Ödön polgármester ecsetelte a város helyzetét és adta elő a kérelmet. Az államtitkár válaszában csodálkozásának adott kifejezést a képviselőtestület eljárása fölött, amelyet csak a rossz gazdasági viszonyokkal lehet némiképen menteni. Gyula és általában az alföldi városok — mondotta — nem is panaszkodhatnak. De vannak olyan városok, amelyek már a rendőrséget is kénytelenek voltak elbocsátani, mert nem birták fizetni. Kiátásba helyezte hogy 15—20,000 korona pótállamsegélyt juttat a városnak. A küldöttség természetesen örömmel vette tudomásul a választ és aztán Samassa miniszteri tanácsost, a városi ügyosztály vezetőjét kereste fel, aki szintén megígérte jóakaratát. A pótállamsegéllyel Gyula abba a kellemes helyzetbe kerül, hogy a tisztviselők fizetését rendezheti, a pótadó jelentékenyen alább száll , és ráadásul még helyreáll a béke is. BÉKÉS MEGYEI KÖZLÖNY A megyei telefonhálózat kibővítése. Új áramkörök és más újítások. A telefonnak ma már óriási jelentősége van a civilizált országok mindegyikében. Szinte nélkülözhetetlen eszköze lett az emberek egymással való érintkezésének. Hány utazástól, hány levélírástól és ezek által mennyi költségtől kímélte meg nagyobb elterjedtsége óta a világot! Számokban talán ki sem lehetne fejezni. Csakhogy, mint minden emberi alkotás, még a telefon, sem tökéletes. Még mindig reformokra szorul, dacára annak, hogy újabban sokat változtattak rajta. Fogyatékoságait érzik úgy a telefonkezelők, mint a közönség. Mindkét részről sokat bosszankodnak. A kezelők a folytonos és idegrontó zaklatás, a közönség pedig a lassú kapcsolás miatt. Egy-egy forgalmasabb vonalon szokszor órák hosszáig is várni kell, különösen eseménygazdag napokon, míg összeköttetést nyerünk. Hogy emiatt mi sem maradunk nyugodtan, hanem veszekszünk, idegeskedünk, gorombáskodunk, az természetes, mert emberi dolog. Olyankor nem törődünk mi avval, hogy annak a telefonkezelőnek nincs módjában a legjobb akarat mellett sem a kapcsolás. Csak őt hibáztatjuk, hanyagnak, hányavetinek és más efféle jónak tartjuk s gyakran még feletteseinél be is panaszoljuk. A telefonunk tehát rengeteg haszna mellett meg van az a kára, hogy lényegesen elősegíti „korunk betegs góit, az idegességet. A telefonállapotok, mint sehol a világon, nem valami rózsásak Békésmegyében sem Különösen a nagyobb, forgalmasabb helységekben, mint például Csaba és Gyu a, van a telefonnal sok baj. Pedig a mi megyénk a többieshez viszonyítva, nagyon jól és bőven el van látva telefonhálózattal. Nincs egyetlen község sem, amelynek telefonja ne volna. És még az a meglévő telefonhálózat is kicsiny, szükséges a nagyobbítása. Az a baj, hogy sok község nincs a szomszédjával közvetlenül összekötve, hanem kerülő úton diskurálhatnak csak egymással. Például, ha egy vésztői magyar akar beszélni egy békésivel, a hangjának keresztül kell menni Szeghalmon, Gyomán, és Mezőberényen is, csak úgy juthat a kívánt helyre. A békési is csak Mezőberényen keresztül beszélhet például Csabával. Nincs közvetlen összeköttetése még Csabával sem, amely pedig a megye legnagyobb telefonközpontja. Gyulával, a megyeszékhelyével is csak Csabán keresztül beszélhet a megye községeinek legnagyobb része. Ezek a fennforgó és sok kellemetlenséggel járó állapotok Ambrus Sándort, a vármegye nagyérdemű alispánját arra késztették, hogy érintkezésbe lépjen a nagyváradi posta- és távíróigazgatósággal és tőle a bajok orvoslását kérje. Ennek a fellépésnek meg is lett a kívánt eredménye, amennyiben pár nappal ezelőtt értekezlet volt Gyulán, amelyen a vármegye részéről Ambrus alispán és dr. Deimer Sándor főjegyző, a posta részéről pedig két műszaki tanácsos vett részt. Az értekezlet megállapodásai, amelyeket érdeklődéssel olvashat mindenki, a következők. A telefonhálózat tervbe vett fejlesztésére két évet fordítanak, az 1918 és 1914 éveket. A megye 1913-ban 10,000 korona segélyt kap az államtól, amely összegből 5000 koronát a Füzesgyarmat és Bucsapuszta között létesítendő új áramkörre fordítanak. Az áramkör kiépítése 9000 koronába kerül. A hátra levő 4000 koronát Füzesgyarmat község fizeti. Az államsegélyből megmaradt 5000 koronát az Orosháza és Tótkomlós közötti közvetlen összeköttetésre és a különféle javításokra fordítják. Az orosházai-tótkomlósi vonal létesítéséhez, továbbá a javításokhoz a vármegye egyharmad résszel hozzájárul, a költség többi részét az állam fedezi. Még fontosabb újítások létesülnek 1914-ben. Sokszor merül fel szüksége annak, hogy a járások székhelyén működő hatóságoknak a szomszédos vármegyék közeli hatóságaival sürgősen érintkezzenek. Ezért elhatározta az értekezlet, hogy a szomszédos megyék járási székhelyeivel telefon összeköttetést létesít. Gyula eddig csak Csabán keresztül beszélhetett a megyebeli községek legnagyobb részével. A jelzett évben közvetlen össszeköttetést nyer Szeghalommal, Orosházával, Szarvassal és Gyomával, ami az érintkezésbe lépést lényegesen meggyorsítja. Végül Csaba közvetlen összeköttetést kap Békéssel, amit a következő évben a Rákós—vésztői vonal létesítése fog követni. E reformok által Békés megyében lényegesen javul telefon tekintetében a helyzet. Jobb és gyorsabb lesz az összeköttetés s lassankint talán megszűnik a beszélni akarók, meg a telefonoskisasszonyok idegessége is . . . A megyei tisztviselők illetményrendezési törvény ellen. A közigazgatás államosítása. Érdekes körirat a vármegyén. Az elmúlt évben lépett életbe a vármegyei tisztviselők illetményrendezéséről szóló törvény, mely a fizetési fokozatokba való automatikus előléptetést és a működési pótlékot állapítja meg. A törvény egyik rendelkezése szerint a törvényhatósági bizottságnak kell megállapítani azt, hogy a tisztviselők közül melyik érdemes az előléptetésre és a pótlékra. Ez alól csak az alispán képez kivételt. Békés vármegye törvényhatósága az októberi közgyűlésen sok régebben szolgáló tisztviselőre kimondotta az érdemességet és azok már élvezik is a magasabb fizetést. A törvény országszerte megelégedést keltett a megyei tisztviselők körében, akiknek helyzete azelőtt rózsásnak egyáltalában nem volt mondható. Az állami tisztviselők minden tekintetben kedvezőbb viszonyok között élnek, működnek és haladnak előre ma is, pdig a megyei tisztviselők szintén igen fontos állami funkciókat teljesítenek. Emellett felelősségük sokkal nagyobb, mert legtöbbször önállóan kell intézkedniük, kitéve nemcsak felettes hatóságuk, hanem a lakosság kritikájának is. Az ő működésük a nagy nyilvánosság előtt folyik, mindegyik ténykedésükről tudomást szerez a nyilvánosság. Érthető tehát és minden gondolkozó ember által szimpátiával volt kísérve az a mozgalom, melyet a megyei tisztviselők már évekkel ezelőtt indítottak helyzetük javítása, a fizetés és státusrendezés érdekében és amely mozgalom eredménye lett a múlt évi illetményrendezési törvény. A törvénnyel azonban nem volt mindenki megelégedve. Most érkezett például Békésvármegyéhez egy köriv?* Pozsony vármegyétől/ mely a tö~ számos helytelen intézkedésér-" Mesterséges orrok. — Csevegés. - Méltán kérdezhetjük magunkban, honnan van az, hogy míg a költők rajongó szavakkal emlékeznek meg imádottjaik szeméről, szájáról, piciny lábairól és karcsú derekáról, sőt a fül és haj is kiveszi részét a magasztalásokból, addig a testi szépség az orr alig szerepel a egymás eleme, költői dicshimnuszok rekvizitumai között. Pedig az orr képes elékteleníteni egy máskülönben kifogástalan arcot, épp úgy férfias erőt, gyöngéd női bájt is alkalmas sokszor visszatükrözni formás vagy merész körvonalaival. Sőt többet mondunk, az orr igazi fokmérője egy faj kulurális színvonalának, mert antropológiai vizsgálatok szerint minél fejlettebb egy típus szellemileg, annál markánsabb az orralkata is. Az állatok köz még a magasabban álló majmoknál sem találunk az emberéhez hasonló orrot. A legprimitívebb népeknél, mint pl. s négereknél az orr annyira ellapul, hogy szélessége gyakran meghaladja a hosszát. A mongol orra már magasabb, de rajzának finomsága tekintetében még sok kívánnivalót hagy hátra, csak a kaukázusi faj orra az, amely szép érzékünknek megfelel s melynek bár számos válfaja van, de mindannyiunk közös jellemvonása bizonyos művészi arányosság, amely körülbelül abban talál kifejezést, hogy az orrhossz az arcprofil egyharmadának felel meg, úgy hogy a homlok, az orr és az arc alsó részének magassága a szájjal és az állal körülbelül egyforma. Ha a hajdankori népek arcvonásait a ránk maradt festészeti és szobrászati emlékekből próbáljuk megítélni, úgy azt látjuk, hogy a görög képfaragók szépségeszményei a homlokból egyenesen folytatódó orr, az orrgyökér bemélyedése nélkül, amely szíp égtörvényt a görögök az egyiptomiaktól vették át, kiknek szobrain ugyanez az orri típus a túlnyomó. A szemita eredetű zsidóknál viszonyt hiányzik az egységesen karakterisztikus orr, mert amit általában zsidó orrnak szokás tartani, az erősen görbülő, hosszú és lefelé hajló hegyű orr, minden népnél feltalálható. A mi eszményünknek valamikor a Jósika regényhőseit díszítő sasorr felelt meg, még általánosabban pedig a görög vagy római orr. Az előbbi, amelyet mindenesetre némileg stilizáltnak tüntetnek fel a régi görög szobrok, s mint említettük, ideális egyenes vonalban képezi folytatását a magas derült homloknak, míg a római keskeny és nemes forma mellett finoman ható orr nyerget mutat, amely az őrhegynél ismét egyenes vonalba megy át. Nehéz a rut orrokat egyetlen rendszerbe foglalni, de talán közel járunk az igazsághoz, ha nagy általánosan igen hosszan túl rövid, igen széles és ferde orrokat különböztetünk meg. Ehhez járunak még természetesen az orrcimpák deformitásai és az orr különböző sérülések folytán előállott rendellenességei. Mindezen esetben természetesen a kozmetikus szereknek vajmi csekély szerep jut, szépítő hatásuk alig van, nem úgy mint a szemeknél és a szájnál amelyeket valósággal kisebbeknek vagy nagyobbaknak lehet feltüntetni. Az orrnál azonban ezek az eszközök csütörtököt mondanak, itt csak gyökeres orr- j műtétek segíthetnek, amelyeket valóban a modern kozmetika mindjobban kivon ma már lehetőségei köréb. És ezeknek a műtéteknek sikere tényleg meglepő. Csodálatos mennyire más alakot adhatunk még a legvisszataszítóbb orrnak is ily műtéti beavatkozással és pedig tökéletesen fájdalom nélkül. Még a vérzés is alig említésreméltó, hála a novoc<tin oldat beft csikendezésének, adrenalin oldat hozzátétele mellett. De a legnagyobb csoda az orr bőrének rugalmassága, mely lehetővé teszi a megrövidítést a legkisebb ráncképződés nélkül, valamint hogy viszont épp oly könnyen nyújtható az általa fedett orrváznak szüksége esetén. megnagyobbítási-A külső hegképződés ki van zárva, mert az operáció csak az orr belsejében megy végbe. Legritkább még az operáció a túlrövid cseh jellegű orr eseteiben. Pedig itt is lényeges javítást lehet elérni, ha az igen merészen feltörő orrhegyet lefelé irányítjuk, új helyzetében megrögzítjük és begyógyítjuk. Ennek homlokegyenest ellentétes már említett tű hosszú orr, lefelé hat heggyel, amely gyakori és csúnya OIM kiigazítása közé tartozik. A orvválaszfal egy darabjának eltávolítása utján ugyanis lehetővé válik az orrhegyet fel- Békéscsaba, 1913 január 19.