Békésmegyei Közlöny, 1920. január-december (47. évfolyam, 2-104. szám)

1920-11-21 / 94. szám

2 Szegény gyermekek . . . Hideg, csipős novemberi szél seper végig az utakon, csomóba sodorja a hervadt levele­ket beszédes bizonyságait a nagy elmúlásnak. Meglett emberek,, kik már az öszben járnak, ön­kéntelenül gondolnak vissza a tavaszra, mikor még nem igy zörgött­ a hulló levél zsenge le­veleket bontott a tavasz, pompáját a terebélyes fáknak Komor csapkodó, szeles november hangu­latába ma a látó embernek más is vegyül A táncoló, földrehullott levelek fölött elsurranó, mezitlábos rongyos gyereksereget is meg kell látnunk A csüngő ruhafoszlányokba bujtatott gyermeksereget az uj Magyarország nyüzsgő jö­vendőjét A Tavaszt a novemberi őszben. Di­deregnek a rájuk aggatott rongyok alatt, az a beteg napsugár, mely kis arcocskájukra hull, nem ad meleget Szegény kis gyerekek görnyed­ten kapkodják a lábaikat, kis kezük feje vörös mint egy kis piros tég­adarab s ebben a szeles novemberben ők képviselik a mi magyar vol­tunk tavaszát ők a jövendő, ezek a mezítlábas didergő gyerekek s elszorult szivvel kell tekin­tenünk a ködös jövendőbe mely éppen olyan csenevész, mint a mezítláb futkározó fázó gye­rekek És mennél tovább gondolkodik az ember, a hangulat egy komoly és megdöbbentő prob­lémává alakul, hogy nekünk meg kell menteni ezeket a didergő mezitlábos, rongyos gyerme­keket, mert ez nemcsak a gyermekvédelem prob­lémája de egyenesen faji, nemzeti kérdés Sze­gény­ rongyokba bujtatott és becsavart gyere­kek ők, de magyar­­­nak élő és eleven hajtá­sai nem lehet hagynunk, hogy őket is verje a hideg novemberi szél. Van nekik édes anyjuk de estig szólítja el a munka, az elhanyagoltság ott is kezdődhet, hogy a mindennapi gond le­köti az édesanyát azt az energiát az erőt mely virágot akart hozni erre a földre Ma mindenki vergődik, az egyén a hatóság és nekünk felnőtt embereknek árnyékában utánunk és mellettünk botorkál ezernyi gyermeksereg akiknek jövendő hivatásuk hogy a mi nyomunkba lépjenek, át­vegyék kezünkből majd a kalapácsot, vagy a tollat.­­ A rongyos ruhátlan gyermeksereg tagja akar még lenni ennek a társadalomnak. Hideg, siró szeles november hangulatába belevág a nagy kérdés, milyen szívbeli érzésben milyen gondolkodásban nőnek fel ezek a me­zitlábas gyerekek és kik lesznek ha egyszer szavuk lesz kérdések és sorsok intézésében ? ? A népjóléti hivatal szobája most tele van egyszerű szegényes papirperselyekkel amik a kereskedők közt lesznek elosztva. Jó emberek, akik szigetekkel is gondolkoztok segítsétek meg a szegény mezítlábas gyermekeket, ez a tett nem csak jócselekedet­, nem csak általános em­beri kötelesség, de a legnemesebb tett, amit a ma ezerszer is szomorú helyzetében a magyar­­ jövendő érdekében tehetünk. És Podjebrád népe még ma is ki tudja használni minden nemzeti sajátosságát, szélnek eresztett hírekkel befolyásol minden olyan meg­nyilatkozást mély megértésre és békére volna hivatva A mai napon világgá kürtölik hogy cseh földön titkos és hatásaiban kiszámíthatatlan német aknamunka folyik és teszik ezt akkor mikor Prágában véres tüntetéseket rendeznek minden ellen ami német már pedig Prágában sok van ami német Hazug hírek, amik első intrádára megdöbbentik az antant foghigyas po­litikusait , de a csehek mégis elérik azt amit akarnak És úgy látszik hogy a cél elérésének eszközeiben nem is válogatósak itt adunk le egy hírt melyen mosolyogni lehetne, ha nem volna meg a dolognak a nagyon is komoly háttere. A nyitrabányai munkások kimondták a kö­telező házasságot Minden bányász aki egy csa­ládot eltartani tud, 2 hónapon belül köteles meg­nősülni, ellenkező esetben kizárják a munkás szervezetből A bányamunkások ezzel a cseh nők beözönlését akarják megakadályozni. Ehhez kom­mentár nem kell, csak jóizlés és morális értéke­lése a nőnek, de bizonyos ebből az is, hogy bármily utolsó de cseh szempontból még ez sem utolsó politikai eszköz Ezer esztendő után a magyarság a legszo­morúb­b időkhöz érkezett, a históriának fonalát még mindig a csehek tartják mint az és szerbek szellemi vezetői. A trianoni oláhok békét aláirtuk és hittük, hogy ezzel mindent elintéz­tünk és most látjuk aztán csak istenigazában hogy a csehek nemcsak a magyarság belső kérdéseibe de még az államformánk meghatá­rozásába is befolynak. Podjebrád népének már előre nem tetszik egy független magyar nemzeti királyság megszervezése mert ettől féltik a né­pek demokratikus­ fejlődésének lehetőségét De most azt kérdezzük tisztelettel, hogy az oláh királyság, a szerb királyság nem akadály, csak a magyar nemzeti királyság ? Podjebrád népe ma nagy potentátnak nőtte ki magát tagadhatatlan, hogy döntő­­ szerepet visz a kelet középeurópai államok gazdasági és politikai életében Nekünk a tűrés és a szegé­nyek kincse a hit, hogy természetellenességet nem tűr a természet, hogy minden, ami hazug­ságon épül fel, összeomlik. Hisszük, hogy Pod­jebrád népe nem nő az egekig 7 . Podjebrád népe. A magyarság ezeresztendős történelmén ke­resztül nekünk mindig bajunk volt a csehekkel. De ezeresztendő a tanúsága hogy a cseh int­rika mindig belejátszott a magyarság politikai életébe is Akkor, mikor a középkori helyzet kedvezően alakult a felvidéki rablóhadjáratokra, még érthető, hogy az akkor is elhagyott ma­gyarsággal küzködtek, hiszen nekünk a török­kel volt bajunk. Csakhogy a világon már akkor is volt francia, meg angol vájjon miért nem ölelték a szivükre ? Akkor magunkra hagytak és mi elvégeztük Hagyjanak magunkra, a nagy tenyerű cseh elől ma se térünk ki mert ha az antant nem tudja, mi tudjuk hogy kik, senki egyebek, mint akik Arany János. Toldi Mikló­sát­orozva akarták levágni a ladikon, mikor át­vitte a pesti oldalról a budai partra Gyönyörű jellemzés mely annyira hasonlít a mai helyze­­tünkhöz A szomorú benne az, hogy a művelt­nek kikiáltott európai nyugat nem lát, nem hall, és nem olvas Nem csak a háborúnak de elvesztésének is okai a csehek. Isten a megmondhatója hány magyar szív porlad el messze idegenben azok­­nak az árulásoknak következtében amiket min­denkor a csehek követtek el És Isten a meg­mondhatója,­ hogy Szibéria hófedte sikjan hány és mennyi magyar szemből gördül ki a köny még ma is akik foglyok, üldözöttek, megalá­zottak lettek mert magyarok és áldozatai a cse­hek praktikájának. KRÓNIKA Gáge, gége, libagége, 111 lesz már november vége És tudja a teremtő, Se szalonna, se tepertő. Köleskása az van bőven, Akár régi jó időben, Sütnivaló tök is termelt, Betöltene sok nagy termet. De hiába, tök, meg kása, Csak nem az Isten áldása, Mert ami mindennel felér, Mégis csak legfőbb a­­ kenyér ! És ez az most, — ami nincsen , nem ad a pék semmi kincsen. Lohadnak sokak étvágyi, Hogyha reguirál Szilágyi. És valóban még szerencse, Hogy akad itt s ott egy lencse. De az se kint a piacon, Hanem egy-egy női nyakon. Pici lencse, mint kis rubin, Megvillan a nők vállain, Akinek van, rejtegesse, Ne mutassa senkinek se. Mert a mai törvény ilyen: Fényűzési adó címen A kis lencsét, bár parányi, Megadóztatja Korányi, Fia akad is lencse itt-ott, Őrizni kell mint a titkot, Mert a QOK-nak rossz a mája, Még ezt is elrequirálja. Italozás: Hivatalt vizsgált a vármegye tekintetes alispánja, ami ak­koriban még a főbíró rezidenciájában kezdődött, folytatódott és végződött. Debreceni András főbíró uram is afféle ember volt, aki nem csinált semmiből nagy teketóriát és az árnyas kertben már gazdagon teritett asztal várta a vicispánt és bizisten ott ült az alispán ur a vidám társaságban még hajnali kakas­szóra is, anélkül, hogy a hivatalos helyiségbe bekukkantott volna. Ott ült, mert igen valószínűnek látszik, hogy nem tu­dott felkelni az asztaltól. Még éjféltájon történt, mikor a felszolgált italok mennyi­ségét maga is sokallta, hogy odafordult a főbíróhoz : — Mondjad csak Bandi, hány akó bor fogy el nálad egy esztendőbe ? A főbíró csak úgy könnyedén, igazi úri nemtörődömség­gel felelt : — Hát . . . vagy háromszáz akó . . . Az alispán csodálkozva nézett fel ennek a horribilis szám­­­nak a hallattára, de a főbiró igyekezett megnyugtatni : — No igen . . . háromszáz . . . hiszen nem iszunk min­­­dennap ! . . . Cigránylojs­ika. Még abban az időben történt, mikor megbold­gult József­­ főherceg polgárosítani akarta ezt a mindenképpen rakoncát­­­lan fajt: a cigányokat így került az öreg Lakatos cigány is a tisztelendő ur­­ elébe, aki a vallás erkölcsnemesitő történeteivel igyekezett­­ hatni a vén cigányra, hogy térjen meg, hagyja abba azt az­­ örökköntartó, világba való bolygást . . . Ahogy egyszer a Jézus történetét magyarázgatta, nagy­­ igyekezettel, színesen rajzolgatta az öreg páter azt a képet , mikor Jézus szamárháton Jeruzsálembe ment, majd hogy a zsidók elfogták stb . . . Az öreg cigány itt nagyon megütődött : — Szamárháton ment ? . . . A tisztelendő úr folytatni akarta a fejtegetéseket, de az öreg cigány csak nem hagyta abba, folyton a fejét csóválta : — Szamárháton ... Na azt nem jól tette Jézus ő szent felsége . . . Mér nem ült fel egy háromesztendős csikóra, tudom istenem ugy elszaladt vóna, hogy a zsidók még ma se érték vóna utól . . .­ ­Ó III . II. Virá — Ü Ste­ei58 gyigvissztár. Ehé­ten vasárnap déltől — vasárnap délig a Debreceny és Lőrincy-féle patikák tartanak szolgálatot — Tanácsülés Az 1920 nov 20 án tartott tanácsülés a következő ügyeket tárgyalta : A ren­dőrség átirata a Hegedűs Bernát féle vendéglői iparengedély bevonása tárgyában. Iparigazol­­ványt kaptak: Wrankó Timis asztalos, Brassó Antal cipész, Meizl Sándor terménykereskedő, Kovács Pál asztalos, Kóté E­emex és­ Oláh Osz­kár tollkereskedésre Özv. Hartmann Ignácné harisnyakötésre Varga­­ György sertéskeres­kedő Polgár és Lefkovits budapesti szállítmányi és elvámolási cég fióküzletre Elutasittattak : Far­kas Teréz és Virág János Tárgyalta a tanács a magyar kormánynak erre vonatkozó rendelete alapján a vagyonátruházási illetékre vonatkozó szabályrendeletet, melyet az adóhivatalnak kiadni rendelt azzal, hogy megfelelőleg kiegészítve ter­jessze a közgyűlés elé A Csabai Athletikai Club kérelmét a Bánszky út melletti körösrész jégpálya céljára leendő átengedése tárgyában a tanács teljesítette Patai János építési engedélyt nyert. Lipták Galó Pál valamint a fürdő r­t. ajánla­tai a közgyűlés elé lesznek terjesztve — Rendkívüli közgy.lés. A Békés Csabai takarékpénztár egyesület — mint már jeleztük — ma vasárnap délelőtt fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart A tárgysorozatban az alapsza­bályok paragrafusainak módosításán kívül az alaptőkének 5 600.000 K ról 11 200.000 K-ra való felemelése szerep­el. — A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. F hó 17 én tartotta a vármegyei közigazgatási bizottsága rendes havi ülését. A bizottság egy­hangúlag vette tudomásul az alispán előterjesz­tését. A vármegye közbiztonsági állapota e je­lentés szerint általában kielégítőnek Személybiztonság elleni cselekmény mondható: előfordult 28 vagyon elleni cselekmény 70 A bűncselek­mények között nagyobb számban fordult elő a lopás, csalás könnyű testi sértés. Baleset 1 eset­ben fordult elő, míg tűzeset 12 volt. Bővebben foglalkozik az alispáni előterjesztés a vármegye közélelmezésének, valamint a­­­ földművelés, ipar és kereskedelem kérdésével Örvendetesen álla­pítja meg az alispáni jelentés, hogy a vármegyei közkórházat fenyegető tüzelőanyag hiánya elhá­rítottnak mondható amennyiben a megye főis­pánjának közbenjárására a kórház hetenként két vagyon szenet fog kapni A közigazgatási bizott­ság a főispán jóindulatu fáradozását köszönettel vette tudomásul. — Orvosi hir. Dr. Grünwald Ottó fogorvos Orosházi utca 3 szám alatt a téli idény alatt rendel 9—5 ig.

Next