Békésmegyei Közlöny, 1936. január-március (63. évfolyam, 1-75. szám)

1936-01-03 / 2. szám

4 és Baja város főispánját szegedi főispánságának meghagyása mel­lett felmentette többi állásától. Helyébe Bécsbodrogmegye és Baja város főispánjává Fernbach Bálint dr. tb. főszolgabírót nevezte ki főispánnak a kormányzó. Az erről szóló kézirat a „Budapesti Közlöny" mai számában jelenik meg. BÉKES MEGYEI KÖZLÖNY Mikecz Ödön dr. uj hivatalában (A B. K. tudósítója jelenti.) Mikecz Ödön dr., Szabolcs és IJng k. e. e. vármegyék volt fő­ispánja, az uj év első napjaiban foglalja el uj hivatalát a minisz­terelnökségen, ahol az igazság­ügyminisztériumba távozó Antal István dr. államtitkár utódaként a sajtófőnök fontos és díszes pozí­cióját tölti be. Az új sajtófőnök 1894-ben született Nyíregyházán. 1921-től kezdve két éven keresz­tül a magyar-svájci kereskedelmi kamaránál működött, e minőség­ben gyakran járt Svájcban is. 1923 ban ügyvédi vizsgát tett és előbb Budapesten, majd Nyíregy­házán ügyvédi gyakorlatot folyta­tott. Gömbös Gyula első kormá­nyának megalakítása után Sza­bolcs vármegye főispánjává ne­vezte ki. Ebben az állásában érte a miniszterelnök bizalma, mellyel Mikecz Ödön dr.-t a sajtó­osztály élére hivta meg. Mikecz Ödön dr. mér kora ifjú­ságában kialakította és nemzetpo­litikai, emberi hitvallásé tette a keresztény nemzeti irányt, a leg­eszményibb kristályosodásában, ennek az iránynak minden érté­kével azok nélkül a hibák nélkül, amelyek máshol ott jelentkeznek, ahol az eszme megtörik, és el­gyengül az érzelmi, értelmi erkölcsi gyarlóságokon. Ennek vagy a Mikecz Ödön dr.-ban kiteljesedő világnézetnek, magyar életfelfo­gásnak a magva az egyenesség szóban, tettben, a póztól irtózó egyszerűség, szerénység, a tis­z­tesség szándékokban és eszközök­ben, a szorgalmas, acélos akarat­tal szerzett tudás, amely mentes minden elfogultságtól, az önfegyel­mezés, amely az erkölcsi ideálo­kért feláldoz minden mást, elhallgattat minden szubjektív­ szenv­e­delmet, képessé tesz a hűvös mérlegelésre, az intellektus teljes erővel való érvényesülésére, egy­szóval az a becsületes emberi és magyar lelkiség, amely minden cselekvést az elvek, az etikai szín­­­vonalhoz mérve hajt vé jre. A magyar közélet és nemzetpoliti­kai fejlődés biztató ténye, hogy ez a világnézet a teoretikus rend­szerezéstől lényekbe erősödhet, hogy vezetésre tudta állítani Mi­kecz Ödön dr.-t, hogy a kormány­zói Signum Laudis, amelyet a távozó főispán kapott, a benne elevenné vált értékeket ismeri el és jutalmazza. Attól kezdve, hogy a svájci egyetemi hallgatókat még mint főiskolás ide hozta a trianoni magyarság mártirkoszorus arcá­hoz, hogy könnyes meghatódott­sággal lássák igazunkat, közéleti, politikai, kulturális aktivitásának mozaikszerűen, de a fenkölt vi­lágnézet egységébe tartozó egyes lényein át a főispánságig, majd sajtófőnökségig emelkedett. Mi­kecz Ödön dr. mindig a követendő utat, a magyarság útjának pirka­dását, a szebb jövő igéretét jelen-Messziről, hetek, vagy csak na­pok távlatából nézve a dolgot, bizony banálisnak tűnik fel ez az egész szilveszteri ügy. Lehetne úgy is mondani, ahogy az nyilat­kozott, aki — nem tudni miért — már este kilenc órakor lefeküdt, iparszerű mulatság volt ez, ami­képpen minden mulatság ipar­szerű, ha tudatosan, előre készül­nek rá. Közelről (no meg huszonkét­éves fejjel) másképpen fest a dolog. * Az első „esemény" a fiatal ügy­védjelölt volt. Korán kezdhette, mert már éjfél előtt úgy beszélt, hogy sokaknak az okozott gon­dot: ki fogja hazavinni ? Csak fiatalasszonyokkal táncolt — in­kább őt vezették — s hogy miket mondhatott, le lehetett olvasni a folytonosan hol kuncogó, hol pi­pecsvörös arcokról. Az örök pes­­szimisták mondták is, hogy neki jól kezdődik az újév... Mit tagadjuk, az is banalitás, amivel az egyik „jólfésült", „re­ményteljes" fiatalember aratott sikereket a Csarnokban. Éjfél után kezdett táncolni és vagy féltucat nőnél­ azt mondta: — Maga az első ebben az év­ben. A nők elhitték és nevető „ko­molyan ?" kérdésük bizonyította, hogy meg voltak hatva. Később jöttek az első meny­aszonyok, az első fiatalasszonyok és végül azok a fiatal lányok, akik újoncok voltak a szilveszterezés terén. A sok táncolás és udvarlás után, kevés ideig tartó, de annál bősé­gesebb ivászat következett. Hatott a bor, mert hősünk a legközelebbi lánc alkalmával így kedélyeske­dett: — Ebben az évben... mage... — itt kissé megakadt, majd ki­vágta — a hetedik... első... * Mulatni szeretnek az emberek, főleg a fiatalok, annyi bizonyos. Még pénz nélkül is. Az ipartestü­leti székházban például annyian voltak, hogy ilyen tömegre egy­általán nem is emlékeznek. Köl­csönkért székekkel esészítették ki jó előre az állományt, de ez nem volt elég, sor került a szódás üve­gek ládáira is-s­ még emellett min­dig akadtak olyanok, akik a szü­netben, egyéb lehetőség hijján, csak sétáltak. Terítettek az össes melléktermekben, jutott asztal a karzatra is, ahol azután a hangu­lat olyan magasra emelkedett — helyzeti előnyben a föld^­inten ülőkkel szemben, hogy rakásra törték a boros üvegeket és poha­rakat... Viszont a nagy sokaság ellenére a t.vétel s^mmivel sem volt több a tavalyinál. * Nagy tömeg szórakozott a Csa­bában. Zsúfolt volt a kávéház, nem kevésbé a grillnek kinevezett télikert. Amolyan különösen mula­tós társaséi? nem akadt, a költe­kezés mértékére vigyázott min­denki, még ha jelentkezett is a máskor ilyen tekintetben jótékony szalonspicc. „Józan, polgári Szil­veszter"-nek nevezte el kedd éjsza­kát a f­aálló bérlője s bizonyára szívesebben elhagyta volna a „józan" jelzőt. A vasútnál, az étteremben „nem­zetközi" társaság gyűlt egybe. (Vol­tak ott berényiek, elekiek, kétegy­háziak is.) Jól és főleg hangosan indult az újév : pontban éjfélkor végigrobogott az egyik vágányon egy tolatómozdony és a sínen el­helyezett patronokat fülsiketítő durranással robbantotta fel. (Ezek azok a patronok, amelyeket hir­telen megállásjelzésre szoktak fel­használni.) * Ha a mulatozó éjszakának is van közgazdasági oldala, akkor megállapíthatjuk, hogy, mi taga­dás, rosszabb most a helyzet, mint egy évvel ezelőtt volt. 1934 Szil­veszter éjszakáján hajnali öt óra­kor még javában állt a bél, most mér erősen oszladozott ekkorra a társaság majd mindenütt. Az egyik nagy kávéházban, ahol már jó­formán teljesen kiürült a terem, éppen csak a forma kedvéért ját­szott a zene — hátha bevetődik még valaki — és az asztalnál — ingen aludt az egyik jólismert csabai banktisztviselő. * Hát igen, ilyen szilveszterünk emberemlékezet óta nem volt. Ta­vasz a télben. S jókedv a sze­génységben. Vajjon melyik a na­gyobb csoda? (0. 1­) Józanul és polgárian, kevés pénzzel, de sok jókedvvel mulatta át a Szilvesztert Békéscsaba A sínek és az országút harca Száz éves a vasút . . . Illusztrált újságok régi metszeteket közölnek a gőzmozdony első útjáról: síne­ken járó határokat fogtak a moz­dony mögé, ha esett, megáztak az utasok és a régi metszetek elma­radhatatlan kutyája ott öltögeti a nyelvét a fellobogózott vasparipa mellett. Az egykori krónikás fel­jegyzi, hogy a fuvarosok vasvillá­val támadtak az első mozdony­vezetőkre én magam is olvastam mést, hogy amikor Komárom Érsekújvár között megindult a vo­ és­zat, a komáromi fuvarosok fel­szaggatták a síneket. Elmúlt egy évszázad és a vasút is kezd kimenni a divatból. Mint­hogy lassanként minden túléli magét. A vasút egy költészetben és muzsikában gazdag kor utazá­sának romantikáját rombolta le, de régi i~e'5fig ma­m'* az, hogy a technika vívmányai nem tudnak énekelni. Most a ,'én ugy ék«;em, hogy a '' M»h­ az romantikája modern kiadásban újra visszatér — hatvan kilométeres tempóban. Ezt kell éreznem, valahányszor Pest és Bécs között az utat auto­caron teszem meg. Egy évben T­érhessen a Békésmegyei Közlönyben 1936 január 12 legalább húszszor. Mióta először indult el a bécsi Schwarzenberg­platzról az autóbusz, azóta nem utaztam a császárvárosba vona­ton. És valahányszor elfoglalom kényelmes fotójö­met, mindig ös­­szehasonlítést kell tennem a vasút és az autóbusz között. Talán legjobban tetszik nekem az, hogy a itt teljes a demokrácia. Nincsenek osztályok. Hiányzik a harmadik osztály fapadja és nincsen különb­ség utas és utas között. Az embe­rek ennélfogva jobban felmeleg­szenek. Győrben, ahol megebéde­lünk, vagy meguzsonnázunk, már valamennyien barátok vagyunk. Tudjuk, hogy ki honnan jön és hova megy. Tanácsokat adunk azoknak,­ akik tanácstalanok. A gyerekeknek megsimogatjuk a ha­jót és lefordítjuk Az Est legújabb híreit. Az utazás gyors. Amíg azonban a vasút utasai számára az állomás nem más, mint egy percig tartó unalmas intermezzó, addig mi, az autóbuszok boldog utasai, látjuk is azt a vidéket, amelyen keresztülszáguldunk. Mi a városból a várost, a faluból a a falut látjuk és nem a falu szé­lére tolt szürke állomási épületet. A piactéren és a városok szivé­ben tartunk hab­ot és halljuk torony­órájának ütését. Valahogy a a delizsencon való utazásnak ro­mantikéjét hozza vissza a Barry dr. autóbusza, ha gyorsabb tem­póban is. A sinek históriája csak esztendőre nyúlik vissza, az száz or­szágut azonban sok ezeréves, Trajánus útja még ma is épség­ben szállítja az utast az A­drián. Az országút és a sinek harcában az országút lett a győztes. Akinek Bécsben van dolga, annak szívből tanácsolhatom: vonat helyett ül­jön az autóbuszra... Paál Jób Új könyvek Csak a mennyország a miénk? Faragó László Pál könyve az előszótól az utolsóig őszinte él­mény. Ennek az emberi élmény­nek az erején keveset változtat az, hogy szerzőjük még nagyon küzd a nyelv támasztotta nehézségei­vel, a kifejezési eszközök akadá­lyaival. De ezek olyan nehézsé­gek, amelyeken hamarosan túl­jut majd a fiatal szerző, akinek van szeme az emberi szenvedélyek és emberi szenvedések finomságai számára. (fl­ t.) CSABA MOZGÓ Január 3—4—5-én, pénteken-szomba­ton fél 7, fél 9, vasárnap 1—3—5—7—£ órakor Vasárnap 1 órakor zóna A legnagyobb sikert aratott magyar film: A királynő huszárja Romantikus operett a békebeli debre­ceni huszárokról. Gyönyörű játék, elragadó zene, brilliáns kivitel Magyar vi­íghíradó

Next