Belügyi Közlöny, 1920

1920-05-23 / 21. szám

KÖZLEMÉNYEK. Elvi jelentőségű ministeri határozat. Gyámpénztári kölcsönöknek az úgynevezett tanácsköztársaság alatt történt visszafizetése. (A m. kir. belügyministernek 17.977/1920. B. M. sz. alatt S. város árvaszékéhez iitetett rendelete.) Jelentésére, amelyben aziránt kér útbaigazítást, hogy azoknak a gyámpénztári adó­soknak részére, akik a tartozásaikat az úgynevezett tanácskormány idejében hamisított fehérpénzben fizették ki, a törlési nyilatkozat kiállítható-e, az igazságügyminiszer úr meg­hallgatása után az Árvaszéket a következőkről értesítem: Az igazságügyminiszer úrral egyező véleményem szerint annak a kérdésnek elbí­rálásánál, vajjon kiadható-e a törlési nyilatkozat azoknak a gyámpénztári adósoknak részére, akik az 1919. évi március hó 20. napja előtt keletkezett kölcsöntartozásaikat a tanácsköztársaság ideje alatt, illetőleg 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt hamisított pénzjegyekben fizették vissza, döntő az a körülmény, joga volt-e az adósnak tarto­zását az érintett időben teljesíteni. Ebből a szempontból pedig különbséget kell tenni egyrészt a határozatlan időre, másrészt a határozott időre nyújtott kölcsönök között. A határozatlan időre adott kölcsön adósa az általános jogelvek szerint — külön kikötés hiányában — bármikor, természetesen azonban a kikötött felmondási idő betar­tásával, jogosult a kapott kölcsönt visszafizetni. Ehhez képest ha az ily kölcsön adósa tartozást 1919. augusztus hó 15. napja előtt, habár hamis pénzjegyekben visszafizette, ezt megtámadni nem lehet és az ily adós részére a törlési nyilatkozatot ki kell adni. Ezzel szemben a határozott időre szóló kölcsönök tekintetében irányadó az, hogy ezek­nél — föltéve, hogy a kölcsön kamatozó, ami az itt szóbajöhető esetekben mindenkor fennforog — a lejárat időpontjának megállapítása nem csupán az adós, hanem a hitelező javára szolgál. Ezért az ily kölcsönöknél ellenkező kikötés hiányában nincs joga az adósnak tartozását lejárat előtt visszafizetni. Ebből okszerűen következik az, hogy ha az adós a gyámpénztár által nyújtott oly kölcsönt, amelynek lejárata 1919. augusztus hó 15. napjában, vagy e nap utáni idő­pontban állapíttatott meg, 1919. augusztus hó 15. napja előtt hamis pénzjegyekben visszafizette, a hitelező jogosult az ily fizetést a visszafizetett összeg egyötödét meghaladó részében megtámadni és az adós köteles megfelel® pótfizetést teljesíteni. Mindaddig, amíg a pótfizetés meg nem történt, a törlési nyilatkozat kiállítása az adós részéről nem követelhető. Igaz ugyan, hogy az 5.151/1919. M. E. számú ren­delet a hitelező most érintett jogát ahhoz a feltételhez köti, hogy a hamis bank­jegyekben történt fizetést fenntartással fogadta legyen el. Ámde azon köteles gondosságnál fogva, amellyel az árvaszékek a gyámoltak és gondnokoltak vagyonának csorbítatlan fenntartása tekintetében eljárni kötelesek, a fenntartást már ex lege hall­gatólag megtörténtnek kell tekinteni, s ehhez képest a rendeletben megkívánt fenntartás nem csupán abban az esetben állapítható meg, ha az kifejezett nyilatkozattal történt, hanem akkor is, ha a gyámpénztár az adóst a fizetés elfogadásáról nem értesítette, vagyis a hamis fehérpénzzel történt fizetést teljes összegű fizetésénél nem nyugtázta. Ennek a kérdésnek eldöntése — hacsak e végből külön rendeletben kifejezett rendelke­zés nem állapíttatik meg — a bíróság hatáskörébe fog tartozni. Akár kifejezetten, akár csak hallgatólag történt is az érintett fenntartás, a törlési nyilatkozatot csak akkor kell kiadni, ha az adós előzően a megfelelő pótfizetést teljesítette. Az előadottakból végül önként következik az, hogy a határozott időre adott oly kölcsön adósa, amelynek lejárati ideje 1919. évi augusztus hó 15. napját megelőző idő­pontban állapíttatott meg, nem kötelezhető ilyen pótfizetésre, ha tartozását a lejárat idő­pontjában habár hamisított pénzjegyekben fizette meg.

Next