Filatéliai Szemle, 1973 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1973-09-01 / 9. szám

i­­i alapján, a párizsi Cail és Társa cég megépítette a déli összekötő vasúti hidat, amelyet 1903—13-ban Kölber Ernő, MÁV-felügyelő tervei alapján átépítették. A szerelést a Budapesti Állami Gépgyár végezte, mégpedig a forgalom szüneteltetése nélkül. A tetszetős, sarlós tartójú hidast 1944. december 31-én a fasiszták felrob­bantották. A régi pillérekre épített új hidat dr. Korányi Imre tervezte. Az új déli összekötő vasúti hídról egyetlen bélyegábránk az 1964. évi Budapest hidjai sorozat 2,50 Ft-os záróértéke (7. 2058). Budapest negyedik hídját — az újpesti (északi) összekötő vasúti hi­dat 1894—96 között építette a torinói Savigliano cég. Ezen a hídon halad át az esztergomi vasútvonal. Sajnos, képe nem került be a Budapest hid­jai sorozatba sem és így fővárosunk hídjait nem tudjuk hiánytalanul be­mutatni bélyegképeken. Fővárosunkban 1894-ben újabb két híd építésére­­ hirdettek tervpályáza­tot. Az akkori Eskü téri és Fővám téri hidak közül elsőnek a Fővám térit építették meg — Feketeházy János II. díjas terve alapján. Az 1896. évi millenniumi ünnepségek során — október 4-én nyitották meg, s az uralkodó iránti hízelgés alap­ján a ,,Ferenc József’ nevet adták a hídnak. Vasszerkezetét a MÁV Gépgyár szállította és szerelte; szép formájával és szerkezeti megoldásá­val Európa-szerte elismerést szerzett alkotóinak. Az újjáépített Szabad­­ság-híd rajzát az 1947. évi Repülő sér­ 50 f-es és az 1964. évi Budapest hídjai 1,50 Ft-os címletén láthatjuk (Z. 985 és Z. 2056). Az Eskü téri híd elsődíjas pályá­zata német alkotóké volt, de mert hazai anyagból nem lehetett megva­lósítani, Czekelius Aurél (1844— 1927), hídépítő mérnök vezetésével új tervet dolgoztak ki. Hosszas vita után — amely a hídtengely elhelye­zése körül bontakozott kd — 1898— 1903 között felépült a világ legna­gyobb nyílású (290 m) lánchídja, s ma is viselné e címet, ha a németek el nem pusztították volna. A híd két lánca 4094 db lánclemez­ből állt, amelyet a Diósgyőri Acélmű szállí­tott. A beépített vasszerkezet súlya 11170 tonna volt. A régi Erzsébet­1930-ban újabb híd építésére hir­dettek tervpályázatot. A Boráros tér magasságában megépítendő Du­­na-hídra 17 pályamunka érkezett be. A megvásárolt tervek alkotói között volt Hajós Alfréd építészmérnök, a margitszigeti Sportuszoda tervezője, az első újkori olimpiai játékok két­szeres bajno­ka. Az eredeti terveken többször változtattak, végül dr. Al­győi Hubert Pál (1894—1956) elkép­zeléseit valósították meg, s olyan­nak építették meg, amilyennek ma is láthatjuk a Petőffi-hidat. A Petőfi-híd képe az 1964. évi Budapest hidjai sorozat 2 Ft-os ér­tékén jelent meg Az Árpád-hid megépítését már 1908-ban elhatározták — építésére azonban csak 1930-ban írtak ki pá­lyázatot. Itt is több tervet vetettek el, majd Széchy Károly javaslatát fogadták el. A hidat 1939-ben kezd­ték el építeni, de a munkálatok a háború miatt megszakadtak. Befeje­zésére 1950-ben került sor — a terv fele szélességében. A híd Hajógyári sziget és Margitsziget feletti pillérét Sávoly Pál (1893—1968) Kossuth-dí­­jas hídépítő mérnökünk tervezte, aki irányította a Lánchíd újjáépítését és megalkotta az új Erzsébet-hidat Az Árpád-híd ábrázolásával Budapest hidjai sorozat 20 f-es cím­é­letén kívül (Z. 2052) az 1951. évi öt­éves terv eredményei sorozat 2 Ft­­os értékén (Z. 1207) találkozunk. 1944—45 telén fővárosunk Duna­­hídjai a fasiszta pusztítás áldozatai­vá váltak. Egy évszázad munkájá­nak eredménye omlott a Dunába. A pusztítás képét — hídjaink roncsai­val — megdöbbentőlen szemlélteti a hazánk felszabadulásának évforduló­jára 1970-ben kiadott blokk első bé­lyegképe (Z. 2553). Egységes főváro­sunk élete hidak nélkül elképzelhe­tetlen volt, az ideiglenes pontonhi­­dak és egyéb hídpótlások a téli jég­zajlásban nem maradtak meg. A vá­rosnak pedig híd kellett. 1945. ápri­lis 19-én már a Miniszter­tanács előtt feküdt két tartós, de nem állandó jellegű híd, a Petőfi- és a Kossuth­­híd építésének a terve. Az új hidak építéséhez, valamint a roncsok ki­emeléséhez pedig hamarosan elké­szültek a József Attila és az Ady Endre 100 tonna teherbírású úszó­­daruk. Megkezdődött a hídcsata. A Petőfi-pontonhíd 5 hónap alatt ké­szült el, de erre télen — a már is­mert okok miatt — nem számíthat­tunk. De már épült az „élet hídja”, a Kossuth-híd. 1945—46 telén 10 fo­kos hidegben dolgoztak magyar és szovjet hídépítők. S 1946. január 18- án, amikor már minden szükség­­hidat elsodort a jég, elkészült a Kos­­suth-híd. 1957-ig biztosította a kap­csolatot a két városrész között — 1960-ban bontották le, miután fel­adatát maradéktalanul teljesítette. Ábráját ugyan a Budapest hídjait bemutató sorozat bélyegei már nem szemlél­tethetik, de megtaláljuk ké­pét az 1947. évi Repülő sor 5 Ft-os értékén (7. 990). 1960-ban — egy kivételével — az összes dunai hidat helyreállítottuk fővárosunkban. Az Erzsébet-híd sé­rülése viszont olyan súlyos volt, hogy helyébe teljesen új hidat kel­lett építeni. Az új Erzsébet-híd épí­tésénél megismétlődött a régi viták egyike. Lánchíd legyen, vagy kábel­híd? A régi híd korának legkorsze­rűbb hídja volt. A régi Erzsébet­­hídhoz akkor vágytunk hűek, ha az újat is korszerűnek építjük. Sávoly Pál, a híd építője ezt az utat követ­te és az Erzsébet-híd kábelhídként született újjá. 1964. november 21-én — két nappal Erzsébet napja után — az új Erzsébet-hidat átadták a forgalomnak. Az Erzsébet-híd megnyitása alkal­mára jelent meg a hidat ábrázoló blokk (Z. 2051), de a hozzátartozó sorozat 1 Ft-os értékén is láthatjuk képét (Z. 2055). Ezen kívül az 1961. évi panoráma-sorozat negyedik cím­letén (Z. 1781), az 1970. évi felszaba­dulási blokk második bélyegén (Z. 2554) és az 1965-ben Tyereskova lá­togatásának emlékére kiadott bélyeg­­en (Z. 2104) jelent meg rajza. Stili­zált rajzával találkozunk az 1970. évi Budapest '71 sorozat első értékén (Z. 2546), a városkép alatt. Ma már minden elpusztított hi­dunk állt, vagy helyébe újat építet­tünk. De városunk tovább gyarapo­dik, tovább erősödik. Már új híd építésének tervén dolgoznak híd­építőink. Most pedig ünnepelünk, fővárosunk egyesítéséinek 100. év­fordulóját. Ehhez az ünnepségsoro­zathoz kívántunk mi is egy kis is­meretcsokrot nyújtana, amelyet a centenáriumi kiállításra készülő bé­lyeggyűjtők és szakkörök felhasznál­hatnak munkájukban, dokumentálva fővárosunk gazdagságát, szépségét és megifjodását második évszázadának küszöbén. Dr. Jasinszky István in­dr­ól csak olyan bélyegképünk van, amelyen ram­ma­radványait láthat­juk. 1 17

Next