Bereg, 1876 (3. évfolyam, 1-18. szám)
1876-01-01 / 1. szám
Beregszász 1876. Január 2 ■ i. szám. : ZA.it :■ ■ [UNK] i&'&Oro VEGYESTANTAöMU HETILAP. Megjelenik minden vasárnap délelőtt. ism^anmmmaKM SsSBKWstóSöBRK«ryW’K Harmadik évfolyam. 7 Előfizetési dij: Serkesztői hivatal, hova a lap szelleméészét illető közlemények küldendők : Beregszászba) Árok utcza 43-ik szám. Am előfizetési és hirdetési dijak Oroszy Géza lapkiadó- j társulati pénztárnok, a reclamátiók pedg Papp Károly lapkiadó úrhoz intézendők a megyeháznál. » Bérmentetlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. ‘ XT . .... . , „ & Nagyobb tiedelmu s többszöri hirdetéseknél A kéziratok nem adatnak vissza. 110 °/o levonatik. Hirdetési dijak: Nyilttér sora és egyes szám ára 20 kr. Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények kész-Rr. 100 ásóig 1 ft. pénz fizetés mellett fogadtatnak el. Bélyeg dij minden eg.seri hirdetésnél 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 Egész évre........................................ 6 ft. — Fél évre...............................r 3 — Negyed évre .......................... 1 „ 50 kr. Ismét egy uj év küszöbén ;ltunk. Szájmot kell vetnünk a mul » s tanúságot s meríteni belőle: mert az idők tanuságainak kellő figyelembevétele a legjobb tanítómester a jövőre. Ott látjuk a múltban sokan összetörve, s romba döntve legszebb reményeink sarjadzó fáját s fájdalmat érzünk : mert egy balsejtelem azt súgja, hogy az elkezdődött uj év is egyike lehet azon ellenséges rányzatú időszakoknak, melyek még megmaradt örölmeink nyíló virágait vannak hivatTa porba tiporni! De ott van a vigasztaló tanúság is a múltban, midőn tapasztaljuk, hogy sok nemes törekvés, sok jó igyekezet megtermette a kívánt gyümölcsöket; sok szülendő eszme, mely kezdetben csak mint igénytelen mag jelentkezett, diadalának napját ünnepelte s s a jók lelki örömére áldásdusan hatott az emberiségi érdekek előmozdítása végett. A múlt tanúságai tehát általában részint leverők, részint lelkünket emeld hivatottak. De ott áll mindegyik esetben a mélyebben gondolkozó ész előtt — mint őrangyal — egy a világ sorsát intéző hatalombani hit, mely azon tudattal vigasztal folyvást, hogy a fájdalmasan érintő körülmények is leggyakrabban s talán mindig is magasabb czélokból történnek s a legkisebb eseménynek is szerepe van a világtörténelem folyamában; más oldalról pedig figyelmeztetve mi, ha a szerencsés múlt is csak még inkáb szoktasson bennünket a sorsban való megnyugvásra, és arra, hogy a tűrhető vagy épen szerencsés körülmények nem büszkeségünknek s elbizakodottságunknak képezzék alapját, hanem intsenek bennünket a folytonos előhaladásra s szorgalomra mindabban, ami szép, igaz, jó és nemes De az uj év általában véve a remények korszaka. Mit reméljünk hát ez uj évben V. Reméljük: mindenek előtt a köztársadalmi szellem oly mérvű javulását, mely a számtalan kellemetlen emberiségi visszás viszonyok teljes megszüntetését s az általános emberiségi érdekek összhangzó és általános felkarolását s előbbre vitelét tartalma fő feladatának. Reméljük nemzeti érdekeink szempontjából a hnáíik- síp. • O os anyag? felvirágzása tekintetében kifejtendő legnemesebb buzgalmat, melynek előmozdítására mind az ország ügyeit intézni hivatott közegek, mind a legcsekélyebb befolyással biró tagjai e nemzetnek a legjótékonyabban hathatnak közre. Reméljük, hogy kisebb társadalmi köreinket a legnagyobb mértékben az egyetértés, szeretet és békesség szelleme fogja átlengeni, hogy a közérdekek hátrányára szolgáló félreértések, viszálkodások és netalaui ellenséges viszonyok végleg megszüntettetnek vagy legalább a közügyek rovására előtérbe nem lépnek. Reméljük a családi és jóczélú magánérdekek teljes virágozását; reméljük mindazt, ami a hazára, a társadalomra, a családi és magánéletre a leghasznosabb s legüdvösebb s e reményeinkre a teljesülés koronáját óhajtva kívánunk ez uj év megnyíltával lapunk minden olvasójának Boldog uj évet! Az Önálló magyar vámterület inveihez! Az uj évhez. ' 'gétkezés, — hozsannával fogadnak A/kémény sepr'”', bakter és drabantok, mán közöttük én miért maradjak? Nosza én is megpendítem a lantot, 8rhalmán a most eltemetett évnek ■ — Hja! az idő mindünk sírját megássa — mélve a legjobbat, arra kérlek: Uj év ne légy a régi folytatása! Időtökből mind oly mosolygva keltek, Miként arany szekerén Auróra, Sivünkből tündér légvárat emeltek S mennyi üdvöt igér a pásztoréra!.. De a légvárak majd halomra dőlnek, Fényes öröm válik gyász csalódásra, A szenvedések ostrommal ránk törnek ... Uj év ne légy a régi folytatása! S mi báigán — ah mert oly gyarló az ember — Mindig és mindig csak a jót reméljük.. Elönti szivünket a vágy mint tenger S hiszszük a révet hogy bizton elérjü _. iszkón evez reményeink najója, — De az őrstipgyöngy mélyen van elásva, hajónkat a vész zátonyra sodorja. . . . Uj év ne légy a régi folytatása! . . Nem kérünk Ried kincseket özönnel, Hogy elöulhün a bőségnek szaruja, Csak vallva jöjjön a köny az örömmel, S ha sebei vágtál csak negeszdbe újra... Ha kifent gyilok van egyik kezedben Gyógyító balzsamodat hozd a másba’, Fényt szórj reánk a gyászfátyol ha lebben... Uj év ne légy a régi folytatása! Uj év te is meg vernisz, majd lezugnak Gyors szárnyon napjaid, sírod megássák... Miért hozad ránk töviskoszorudat, Mit er látnod forró vérünk csorgását? Virágot adj: Szivünk hálás lesz érte, S ha el közéig vád is az utolsó nap, — Mig sziveinkben él múltad emléke — Virágokkkal hintjük be koporsódat! Janka Sándortól, 1. 186*-ik év nyarán i egészségem helyreállítása végett orvosaim tanácsa folytán fürdőbe utaztam. Betegségem olyan termés etil volt,így inkább szórakozásra, mint gyógyszerre volt szükségem. Aüg 2,2. eves voltam. Eliiiir »idá akadálya, von vi T. ez. Az Ausztria és Magyarország között fővám- és kereskedelmi szerződés 1876 vég' bontható lévén, a törvény által elűszabott zások annak megújítása végett kezdetüket! Hazánkban a közfigyelem e nagyérd« kérdésre van fordítva, mert mindenki meggyőződve, hogy a létező szövetség Magyarok nerve felette káros és hogy a kérdés megoldás módja nemzeti jövőnk gazdasági és pénzügyi hatására döntő befolyással lesz. Ausztriában e vámkérdés hónapok óta, erős izgalomban tartja a kedélyeket s nyilatkozatokra indítja a kormányt, a törvényhozást, a testületeket és a népet, illő, hogy Magyarország közönsége is tájékozást szerezzen magának az iránt, mit kívánnak érdekei s kifejezést adjon követeléseinek. E szempontból kiindulva nézeteinket e tárgyról a következőkben foglaljuk össze s ajánljuk t. (címed) becses figyelmébe. 1867-ben a kiegyezés megkötése alkalmával Magyarország a vámkérdés tekintetében azon kényszerhelyzetben volt, hogy az absolutistikus Kormány épen a megelőző években, többnyire tíz évi időszakra kereskedelmi szerződéseket kötött volt a legtekintélyesebb külállamokkal, Németországgal, Angliával, Francziaországgal, Olaszországgal, melyek az egész monarchiára kötelező modorban köttetvén, a külön vámterület felállítását épugy mint a tarifáknak hazánk érdekeinek megfelelő revisiójat üak vant, mint barátaim a tanévek ideje alatt leggyakrabban neveztek. Nem gondoltam úgyszólván semmivel. Azonban kedélyemnek ezen állapota nem a fel sem vevés, a könnyelmüség állapota volt, mint talán sokan gondolhatnák, hanem az ifjú erőteljes léleknek kifolyása, mely minden körülmények közt otthon találja magát, mely egy helyről más helyre röpköd, mint a kis uiéh s mindenütt talál magának tárgyat, melyet saját lelke óhajaival egy vagy más tekintetben öszhangzónak talál s melyből tapasztalása tárházát becses kincsekkel gyarapíthatja. Oh boldog kor! Az iskolai évek eltűntével természetem egészen megváltozott. Azelőtt vágyva vágytam a vig társaságokba, s különösen elememben éreztem magam szép nők társaságában. Üdítő hatással voltak ezek lelkemre. És most? Csodálva kelle bámulnom a nagymérvű átváltozást. Ha talán néha barátaim szinte erővel kényszerítenek, hogy oly összejövetelekben vegyek részt, melyeknek czélja volt szórakoztató és vidító eszközök által az unalmat száműzni: ott is rendesen magamban elvonulva néztem a vigadókat, anélkül, hogy azoknak derültsége ream legkisebb hatással is lett volna; legfeljebb egy hét 1 komolyabb élemadott emberrel váltottam néha egy pár szót. A női társaságoktól pedig féltem mint a • tűztől. fis miért?., nem tudtam megmagyarázni magamnak. Szerencsétlenség nem ért, mivel tűrhető állomásom volt fiatal koromhoz képest, veszély nem fenyegethetett, hisz a légynek sem ártottam. Csalódott szerelmes sem voltam, mert életemben egyszer akartam komolyan szerelmes lenni, azonban midőn szerelmem tárgya néhány hét múlva másnak nyújtá kezét; minden utóhatás nélkül kiment fa- Szuny -w\A/lfV Ä sorelem Mtq,lmaJ í ^ ■, j/ Elboszéiés. 7/i'iv?6^