Bereg, 1876 (3. évfolyam, 1-18. szám)
1876-12-03 / 15. szám
nyújtson. Jelen időben sokat emlegetik a háziipar fontosságát, mely épen az ily vidékek lakosságának biztos alapot tudna szerezni a keresetre, a munkára, a megélhetésre. Kormányunk is több ízben erélyesen felszólalt e tekintetben. — De mit ér mindez, ha a szó ténnyé nem válik, az eszme testet nem ölt magára? — A nép hajlamaihoz, régi szokásaihoz s a vidék helyzetéhez mérten mindenütt lehetne meghonosítani oly iparágat, mely más foglalatosság mellett is végezhető volna s jövedelmet hozna. — Felvidékünk gazdag a legbecsesebb, a leghasználhatóbb faanyagokban. Nem lehetne-e köztök lassanként valamely famű-iparágat meghonosítani, vagy e tekintetben a kezdeményező lépéseket minél előbb megtenni?.. Hogy mi módon? azt már az illetékes és befolyásos hatóságok dolga volna kitalálni. — A földterület mostohasága által munkássági körében mintegy megbénított s ennélfogva munkátlan, szegény nép sem az álladalomnak, sem az emberi társaságnak hasznára nem lehet, s anyagi és szellemi jobb jövőnek minden reménye nélkül lévén, értelmi fejlődésének útja is teljesen el van vágva; mig az anyagi helyzet javulása magával hozná csakhamar az erkölcsi és értelmi fejlettség után való hő vágyakozást, mint ezt több más államok hasonló viszonyok közt élő népeinek példája fényesen bizonyítja. — Mi csak megpendítettük az eszmét s jelenleg annak bővebb tárgyalásába nem is bocsátkozunk. Hanem kérve kérjük az illetékes hatóságokat, hogy e tekintetben próbáljanak hacsak kísérletet is tenni s találjanak ki valami módot, mely által e fontos ügy a létesülés fokára juthasson. Azokat pedig, kik a felvidéki nép viszonyaival nálunk ismerősebbek s kik e tárgyra vonatkozólag talán határozott tervet s létesítésére alkalmas módot tudnának ajánlani, felkérjük, hogy véleményüket ne tartózkodjanak a nyilvánosság útján a nagyközönséggel megismertetni s akkor talán az illetékes hatóságok is hamarabb és sikeresebben fognak e részben intézkedhetni. — E lapok bizonyosan tért engednek ily fontos dolog feletti eszmecserének. . . Beregszászi metésről jövünk. Atyára meghalt. De a végtisztesség megtétele után azonnal siettem ide, hogy a szerető szivek egyesülésének — habár önkénytelenül is — perczig se szolgáljak gátjául. Helénnel együtt én is részvevő őszinteséggel s hálás érzelemmel szorítottam meg a férfi kezét, ki még gyászában is gondolt mások örömeire s boldogságára, és mindnyájan igaz lélekkel gyászoltunk vele. — Midőn bementünk, az öreg Füzessy már átöltözködve jött elénk. S talán a kíváncsiság igen igen élénken tükröződött vissza arczainkról, mert a mint beléptünk, az öreg azonnal Alfrédhez fordult s kérte, hogy ez esemény részleteit beszélje el nekünk is, mire ő azonnal készen volt. — Nincs is reá szükség ugyan — mondá — hogy hosszasabban beszéljek oly körülmények felől, melyek két őszinte, becsületes kebelben a múlt ábrándképeiként keletkeztek s még azután mindvégig kegyelettel ápoltattak; de hogy a dologra nézve, mely mindnyájunkat érdekel, kellő felvilágosítást adhassak; ismételnem kell azokat, miket talán már mindnyájan tudunk. — Füzessy bátyám s szegény atyám — mint testi-lelki barátok — Helén anyja halálos ágyánál egy szent érzet hatása alatt fogadalmat tevének, hogy minket egyesíteni fognak. A két gyermek egymás iránti vonzódása, kik [csaknem egymás mellett nőve fel, testvérként szerették egymást, ez ábránd létesülésére biztos kilátást nyújtott. — De másként volt megírva a sors könyvében. A testvéri szeretet még nem elegendő arra, hogy egész életre nézve tartós vonzalmat biztosítson... 14 éves koromban katonai iskolába küldettem, s az azóta lefolyt idők alatt csak nagy ritkán láttam Helént s az atyai házat. 20 éves voltam, midőn a tisztek közé soroztatva, háborúban kellett részt vennem, s A városi kisdedóvoda érdekében. A gyermeknevelés csak úgy vezethet a megkívánt sikerre, csak akkor érheti el biztosan czélját, ha fokról-fokra, a legnagyobb következetességgel s úgy vezettetik, hogy az e tekintetben előbb tett intézkedések természetes előzményei gyanánt tekinthetők azon rendszernek, melyet a gyermek nevelésénél alkalmazni kívánunk, s mintegy alapjául szolgálnak a későbbi nevelésnek. Szóval, a gyermeket értelmi tehetségeinek legelső észrevehető nyilatkozásától kezdve tapintatos kiszámítással, tehetségei fejlődéséhez mért arányban kell növelni, ha ezért akarunk érni s sikert óhajtunk. Ez az általános nevelés terén már mindenki előtt tudva levő dolog. Sok szülő azonban vagy nem érti e fontos nevelészeti elv horderejét s ennélfogva képtelen azt alkalmazni is; vagy kiviteléhez nem bir elég erélylyel, tapintattal s kitartással; vagy végre ha mindezen kívánalmak meg volnának is, részint anyagi gondjai: hivatalos vagy magán elfoglaltatások akadályozzák, hogy ez elv szigorú keresztül vitelének gyermekei körében, saját maga, érvényt bírjon szerezni; s a gyermekek legtöbbször felnőnek tapintatlanul sokszerütlenül vezetve, gyakran lelketlen, durva cselédek gondozására bízva és e miatt igen sokszor akadályozva a szülőket házi foglalatosságaik rendes teljesítésében is. A gyermekkorban eltűrt vagy kellőleg helyes irányra nem vezetett ferde, hibás nevelés pedig később is hajt fattyú hajtásokat s előbb — utóbb megtenni átkos gyümölcseit. — A gyermekkorban elsajátított rész szokások, helytelen hajlamok később csak nagyon ritkán irthatók ki. Az értelemnek szabályszerűtlen s természetellenes fejlesztése pedig mindig hátrányára van a későbbi nevelésnek. A képzés mindig fokozatos tartozik lenni. „Ugrásnak“ a nevelészet terén hely nem adható. A kezdőleges gyermekkorban levők nevelésének helyes és rendszeres irányt adni, feladata a kisdedóvodáknak, melyek a gyermek gyönge értelmét nem komoly rendszeres tudományok elsajátítása által vannak hivatva fejleszteni, s talán ily túlterhelések által elbénitani, hanem épen az ily gyönge gyermekekhez illő modorban, hasznos és egyszersmind mulattató játékok s elfoglaltatások által odahatni, hogy a gyermek elméje a később következő komolyabb tanulmányok s ismeretek megszerzésére a lehető legalkalmatosabbá tétessék. — még atyám látogatására sem volt szabad hazajönnöm, ki pedig már akkor igen beteges állapotban volt. — fokáig tartózkodtam Bécsben. A komoly tanulmányoknak szenteltem ugyan életemet, de ezek mellett részt vettem a körünk által látogatott közös összejövetelekben is. Egy estélyen megismerkedtem egy fiatal nővel, ki elragadó külseje, de különösen lelki műveltsége által figyelmemet egészen lilánczolá. A rövid ismeretség tovább folytattatott s a legbizodalmasabb viszonynyá szövődött. Szeréna szeretett engem s én is őt. Atyja egy beteges harcképtelenné vált, nyugalmazott őrnagy volt, ki csak nyugdijából élt. A kölcsönös vallomás már megtörtént, midőn kapitánnyá neveztettem ki. Ekkor megkértem kezét s az nem tagadtatott meg tőlem. Isten előtt örök hűséget fogadtunk egymásnak s e szent eskü jegyesekül avatott már benníinket, midőn atyára súlyos betegségét adva okul, haza hivott. — Bocsásson meg Helén, folytatá tovább Alfréd, ha a tiszta igazsághoz hű akarván maradni, sérteni találnám önt akaratom nélkül is, de a legvalóbban akarom elbeszélni azon dolgot, melynek előadása kötelességemmé tétetett. Ismerem ön nemes lelkét Alfréd; ha vétett volna is, megbocsátanám önnek — válaszok idején. — Szavai megszégyenitenek, de bocsánata késztet, hogy e tárgyat, melyhez kezdtem, tovább folytassam. — Hazajövetelemkor már atyám állapota javulni kezdett; miért is azonnal tudtomra adta azon fogadalmat, melyet ő és Füzessy bátyám tettek egy valóban meghaló pillanatban, hogy t. i. bennünket egyesítsenek. — Atyám még akkor lábbadozó beteg s a mellett igen szenvedélyes természetű lévén, nem mertem szavának ellent mondani, az igazat bevallani, s hallgattam. Midőn ismét Bécsbe visszatértem, Szeréna atyját haldokló ágyán találtam; ki midőn még egyszer gondjaimba ajánlotta leányát, meghalt. Midőn az elemi iskolai képzésnak kell már mintegy utánpótlólag megadni azon értelem fejlesztési fokozatot, mely a kisdedóvodáknak lett volna feladata, az már magában véve is nagy hátrány az elemi iskolai rendes oktatásra nézve, melynek magának is kijelölt s meghatározott köre s teendője van. Általában véve tehát óhajtandó, hogy — ahol csak az lehetséges és kivihető — a gyermekeknél az alapképzés el ne hanyagoltassék, hanem a kezdetleges gyermeknevelés czélszerű eszközlése végett ily célú közintézetek, kisdedóvodák vagy más néven alapneveldék állítassanak. Városunkban ez érezhető közszükségen segíteni még mindezideig megpróbálva sem volt. Legközelebb azonban a „beregszászi és vidéki nőegylet“ megtette e részben az üdvös kezdeményezést s megtartotta az alakuló közgyűlést is; de még eddig az üdvös eszmét meg nem testesíthette. Legközelebb azonban — mint halljuk — a nőegyleti választmány tagjai által kötelező aláírási ívek fognak a városi szülékhez széthordatni tájékozásszerzés végett. Midőn ez ügyet, mint oly fontos nevelési ügyet, melynek eddigi elhanyagolása is nagymértékben érezhető hiány volt városi tanügyünkre nézve, a legmelegebben ajánlanék az érdeklett szülők figyelmébe , egyúttal jóakaratulag megtesszük megjegyzéseinket arra nézve is, hogy miként óhajtottuk volna mi ez ügyet a kezdeményezéstől fogva a létesülés fokáig vezettetni? s mi hiányt látunk az ez irányban megindított mozgalomban ? . .. Egy mindenesetre anyagi költséggel járó intézmény létrehozásánál mindenekelőtt szükséges a közönség megnyugtatása s kellő tájékozása tekintetéből egy előirányzati terv s — egy ily évről évre tervezett intézetnél egy irányadó évi költségvetés. — Az előirányzati terv feltüntetné az érdeklett közönség előtt az intézet szellemi, és maradandó, az irányadó évi költségvetés pedig annak anyagi évi szükségleteit. A közönség azon érdeklett részének, amely kötelező aláírások megtételére lesz felhíva, mindenesetre tájékozva kell lenni elsőben is a felől, hogy mily nagyra fog kiterjedni a tervezett alapnövelő intézet hatás- és munkaköre, és hogy ennélfogva céljának megfelelhet-e? továbbá pedig arról is, hogy mily mérvben kell kötelezettséget vállalnia ? Óhajtottuk volna ennélfogva, ha az alakuló közgyűlés vagy egy annak kebele-Az egyedül maradt leányt nem akartam kitenni a világ gúnyjainak vagy másféle félreértésnek, s miután Isten előtt jegyesek valánk, csendben, titokban atyám tudta nélkül összekeltünk, remélvén, hogy később atyám beleegyezését is kinyerhetem, kivált akkor, ha nőmet is megismerendő. — De atyám folyvást ragaszkodott tervéhez, s én nem bírtam neki megmondani a valót, mivel talán e körülmény tudása halála lett volna! — Legközelebb ismét azért hivott haza, hogy a fürdői idényt együtt töltve s egymást megismerve, kedvencz óhajtása valahára létesülend. — Együttes, összhangzó határozatunk volt az — vágott közbe az öreg Füzessy. — Tudom — viszonzá Alfréd — vagyis sejtettem. De annál nagyobb örömömre szolgált, hogy te, barátom — szólt hozzám fordulva — megjelentél, és láttam bennetek a vonzalmat felébredni s napról-napra növekedni egymás iránt, így reméltem azt, hogy Helén veled boldog leend, boldogabb, mint talán velem lehetett volna, s atyám is e viszonyt megtudva, s Helén boldogságában gyönyörködve, talán az én lépésemre is utólagosan jóváhagyását adja. — Tehát ez magyarázata magad viseletének — kiálték fel — ez tehát a titok megfejtése! És megöleltem a jó fiút. — A titok megfejtése ez, de titkolózásra vagy titkokra való emlékezésre most már szükség nincs. Atyám meghalt, s én nem bírtam vele titkomat közölni, mert utolsó óráiban érkeztem csak hozzá. Pedig talán áldását adta volna frigyemre. Vagy talán jobb hogy nem is tudott arról semmit?! . . — Nemes lélek! fogadja őszinte részvétnyilatkozatunkat, — mondok egyszerre Helénnel együtt. — És fogadjátok ti a legbensőbb érzetből eredt jó kivánataimat s legyetek boldogok ! A véletlen, mely egy angyali lélek kiérdemlését s bírását meg