Bereg, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-16 / 37. szám

37. szám. Beregszász 1879. szeptember 16. V-dik évfolyam. » TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ERDEKÜ HETILAP. II­EGJELENKIK MINDEN KEDDEN DÉLELŐTT. Az előfizetési és hirdetési dijak szintén fent­­irt helyre küldendők. Előfizetési dij: Egész évre..........................4 ft., Szerkesztői és kiadói helyiség, hova a lap szellemi részét illető közlemények s reclamá­­tiók küldendők Beregszászban Arok-utcza 43. i A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Bélyeg dij: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft, satb. aránylag. ww Előfizetési felhívás 1879. évi okt.-decz. évnegyedére. *>? E harmadik negyedév végének kö­zeledte alkalmával újólag felhívjuk ol­vasóinkat előfizetéseik megújítására ez év utolsó negyedére. Előfizetési dij . . . 1 frt előbb kérjük az előfizetési pénzeket mi­a szerkesztőséghez beküldeni, hogy a lapot minden előfizetőinknek folyvást rendesen küldhessük. Beregszász, 1879. szept 16. Kóródy Sándor, Janka Sándor, főmunkatárs, felelős szerkesztő, lapkiadó tulajdonos társak.­ ­ Emlékem híven őrzi mindazt, Mi fájt, mi édes volt nekem, így téged sem felejthetlek el Hirtelenné lett kedvesem. Uszkay Károly. Nyilttér sora 20 kr. ügyes szám­ára 10 kr. Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetések­nél 10 °­, levonatik. A fényűzés és egyszerűség. Ama többrendű czélok között, me­lyeket a közhasznú egyletek, társula­tok általában elérni óhajtanak, nem utolsó helyet foglal el az egyszerűség utáni törekvés, mint a napi renden levő s népünket már-már végenyészettel fe­nyegető fényűzés száműzője, melynek okszerű behozatala — nézetem szerint — a védegyletek, társulatok egyik fő­ czéljául volna tekintendő. Az egysze­rűség ritka szó korunkban, midőn még mindenki új gazdálkodási rendszeren, új jövedelmi forrásokon töri fejét a­nélkül, hogy tettel a gazdaság és gaz­dagság főellenségét, a fényűzést, meg­vetné és az egyszerűség által magának a kényelem és jólét kiapadhatlan kut­­forrását igyekeznek megszerezni. Nem mutatkozik sehol jobban az emberi nemnek ősi eredetétőli eltérése, mint a divat- és fényűzésben, mik majd­nem egyjelentésűekké lettek az életfo­lyamában. Az ember társaságba állott ugyan, hogy műveltebbé, kényelme­sebbé tegye életét, de történik-e ez a divat és fényűzés számtalan czikkei ál­tal? — Nem vetkőztetik-e ki nagyobb részt azok az embert alakjából is, őt egy kényelmetlenül mozgó géppé ala­kítva át? — Mert most, polgárosodá­sunk tetőpontján, valjon kiért öltözkö­dik az ember ? Önmagáért ? Éppen nem! Helyesen mondja Pascal: „La mode tyrannise notre inclination, force notre goût, Tassuret­t a célai des autres“ — A divat zsarnokoskodik hajlandóságun­kon, Ízlésünket kényszeríti s aláveti másokénak. Mennyi anyagi és szellemi haszon háramlanék a fényűzés és divat meg­­vetőjére !! — Semmire nem költ az em­ber általánosan véve többet, mint a ru­házatra és ezzel rokontárgyakra. A leg­szegényebb, társaságban élő művelt embernek hasonló kabátot, kalapot* * czipőt, arany gyűrűt stb. effélét kell vennie, mint annak, kinek ezrei és száz­ezrei vannak elpazarlásra. Sokan kö­zülünk éjjel-nappal fáradozva keresett pénzüket váljon mire adják? szellemi czélokra ? korántsem! legnagyobb részt drága ruházatra, nagyszerű bútorzatra, szóval fényűzési czikkekre. Pedig men­­nyivel nagyobb haszon háramlanék reánk s a társadalomra abból, ha ugyan­ezen pénzösszeget szellemi czélok elő­mozdítására, közhasznú intézmények pártolására fordítanók. Irodalom, mű­vészet : mind megkívánja az egyesek áldozatkészségét, és ezekre mégis vajmi kevés gondunk van! De nemcsak egyesekre, családokra, hanem egész nemzetekre is nagy befo­lyása van a fényűzésnek. Spárta csak addig volt fénypontja Görögországnak s csillaga az akkori világnak, míg benne a vasegyszerűség helyébe fény­űzés nem lépett. Róma elestének szinte egyik fő oka a fényűzés vala, mit aka­dályozni a törvényhozás is ismételve szükségesnek látott. Orchius tribün első volt, ki törvényileg kívánta, hogy lakomáknál a vendégek száma határoz­­tassék meg. Fannius Consul még gyö­keresebben akart hatni, és az azokra szánt költségek maximumát szabta meg. Ismeretes továbbá az oppia törvény, melyben már részletes intézkedés téte­zik az elterjedt fényűzés megakadályo­­ zott egy éve. Együtt jártunk be kertet, mezőt, Csevegve olyan édesen. Az est pírjánál a zöld halmon, Együtt pihentünk kedvesem. A Borzsa patak halk folyással, Mint tanú haladt mellettünk. A szellőnek lágy susogása Biztatva lengett köröttünk. Ajk­ajkon, kéz kézben nyugodott. Egygyé olvadt a két kebel. Es hittük, hogy e lelki lánczot Semmi vész sem szakasztja el,. Én még emlékszem e napokra. Emlékszem a míg csak élek, Hogy felejthetném el azokat,­­ téged, akkor még ha félek. EGY KOVÁCS, KI HÉBERÜL TUDOTT. Vig svéd beszélybe. Kémeiből. (Folytatás.) Utter Károly még az egyetemben maradt, hogy képességeit, melyekkel birt, tökéletes­ségre vigye, és ha lehetséges, még újakat is szerezzen. Őszinte jelleme mindenkit barátjává tett; már rendkívüli erejénél fogva is tisztel­ték őt. De habár testi ereje a Vendégségek­nél*­ fölényt adott is neki, de ez a tanulásnál és vizsgáknál, melyek iránt gyógyíthatlan fé­lénkséggel viseltetett, semmit sem használt. Hogy ha Károly haza jött, deák egyen­*) T. i. a diákok vendégségénél, hol a vereke­dés és az ablakom­ kidobás nagyon gyakori volt, ruhát vett fel, karddal oldalán, de nem hiúság­­ból, csak hogy atyjának vele örömöt szerez­zen. Ez azután meghívta a szomszédokat, mes­terembereket és a mi hősünk magát különféle mutatványok előadásával fárasztotta. Kénytelen volt e hasból is beszélni, mintha hangja egy hordó mélyéből jönne, mi a legnagyobb mulatsága volt az érdemdús tár­saságnak. Daczára ezen képességeknek Utter Ká­roly bizonyára egyike volt az upsalai egyetem legrosszabb növendékeinek. Egy esemény sem bírt az ő jövőjére befolyással. Egy régi diák, névleg „Connev“, ki egy fiatal bárónál nevelő volt, és kinek családja vidéken lakott, kény­szerülve volt magának több heti szabadságot venni, hogy a tudori vizsgára elő tudjon ké­szülni , ezért egy helyettest keresett. Sok ke­resés után szemei Utter Károlyon akadtak meg, kiről hitte, hogy talán inkább tud másnak, mint magának leczkét adni. Utter hallotta, hogy a bárói lak egyik leggyönyörűbb vi­déken van, körülvéve vadontól, melyben a leg­szebb vadak vannak, és halas tavaktól^ szóvalít * « «

Next