Bereg, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-09-16 / 37. szám
37. szám. Beregszász 1879. szeptember 16. V-dik évfolyam. » TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ERDEKÜ HETILAP. IIEGJELENKIK MINDEN KEDDEN DÉLELŐTT. Az előfizetési és hirdetési dijak szintén fentirt helyre küldendők. Előfizetési dij: Egész évre..........................4 ft., Szerkesztői és kiadói helyiség, hova a lap szellemi részét illető közlemények s reclamátiók küldendők Beregszászban Arok-utcza 43. i A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Bélyeg dij: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft, satb. aránylag. ww Előfizetési felhívás 1879. évi okt.-decz. évnegyedére. *>? E harmadik negyedév végének közeledte alkalmával újólag felhívjuk olvasóinkat előfizetéseik megújítására ez év utolsó negyedére. Előfizetési dij . . . 1 frt előbb kérjük az előfizetési pénzeket mia szerkesztőséghez beküldeni, hogy a lapot minden előfizetőinknek folyvást rendesen küldhessük. Beregszász, 1879. szept 16. Kóródy Sándor, Janka Sándor, főmunkatárs, felelős szerkesztő, lapkiadó tulajdonos társak. Emlékem híven őrzi mindazt, Mi fájt, mi édes volt nekem, így téged sem felejthetlek el Hirtelenné lett kedvesem. Uszkay Károly. Nyilttér sora 20 kr. ügyes számára 10 kr. Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetéseknél 10 °, levonatik. A fényűzés és egyszerűség. Ama többrendű czélok között, melyeket a közhasznú egyletek, társulatok általában elérni óhajtanak, nem utolsó helyet foglal el az egyszerűség utáni törekvés, mint a napi renden levő s népünket már-már végenyészettel fenyegető fényűzés száműzője, melynek okszerű behozatala — nézetem szerint — a védegyletek, társulatok egyik fő czéljául volna tekintendő. Az egyszerűség ritka szó korunkban, midőn még mindenki új gazdálkodási rendszeren, új jövedelmi forrásokon töri fejét anélkül, hogy tettel a gazdaság és gazdagság főellenségét, a fényűzést, megvetné és az egyszerűség által magának a kényelem és jólét kiapadhatlan kutforrását igyekeznek megszerezni. Nem mutatkozik sehol jobban az emberi nemnek ősi eredetétőli eltérése, mint a divat- és fényűzésben, mik majdnem egyjelentésűekké lettek az életfolyamában. Az ember társaságba állott ugyan, hogy műveltebbé, kényelmesebbé tegye életét, de történik-e ez a divat és fényűzés számtalan czikkei által? — Nem vetkőztetik-e ki nagyobb részt azok az embert alakjából is, őt egy kényelmetlenül mozgó géppé alakítva át? — Mert most, polgárosodásunk tetőpontján, valjon kiért öltözködik az ember ? Önmagáért ? Éppen nem! Helyesen mondja Pascal: „La mode tyrannise notre inclination, force notre goût, Tassurett a célai des autres“ — A divat zsarnokoskodik hajlandóságunkon, Ízlésünket kényszeríti s aláveti másokénak. Mennyi anyagi és szellemi haszon háramlanék a fényűzés és divat megvetőjére !! — Semmire nem költ az ember általánosan véve többet, mint a ruházatra és ezzel rokontárgyakra. A legszegényebb, társaságban élő művelt embernek hasonló kabátot, kalapot* * czipőt, arany gyűrűt stb. effélét kell vennie, mint annak, kinek ezrei és százezrei vannak elpazarlásra. Sokan közülünk éjjel-nappal fáradozva keresett pénzüket váljon mire adják? szellemi czélokra ? korántsem! legnagyobb részt drága ruházatra, nagyszerű bútorzatra, szóval fényűzési czikkekre. Pedig mennyivel nagyobb haszon háramlanék reánk s a társadalomra abból, ha ugyanezen pénzösszeget szellemi czélok előmozdítására, közhasznú intézmények pártolására fordítanók. Irodalom, művészet : mind megkívánja az egyesek áldozatkészségét, és ezekre mégis vajmi kevés gondunk van! De nemcsak egyesekre, családokra, hanem egész nemzetekre is nagy befolyása van a fényűzésnek. Spárta csak addig volt fénypontja Görögországnak s csillaga az akkori világnak, míg benne a vasegyszerűség helyébe fényűzés nem lépett. Róma elestének szinte egyik fő oka a fényűzés vala, mit akadályozni a törvényhozás is ismételve szükségesnek látott. Orchius tribün első volt, ki törvényileg kívánta, hogy lakomáknál a vendégek száma határoztassék meg. Fannius Consul még gyökeresebben akart hatni, és az azokra szánt költségek maximumát szabta meg. Ismeretes továbbá az oppia törvény, melyben már részletes intézkedés tétezik az elterjedt fényűzés megakadályo zott egy éve. Együtt jártunk be kertet, mezőt, Csevegve olyan édesen. Az est pírjánál a zöld halmon, Együtt pihentünk kedvesem. A Borzsa patak halk folyással, Mint tanú haladt mellettünk. A szellőnek lágy susogása Biztatva lengett köröttünk. Ajkajkon, kéz kézben nyugodott. Egygyé olvadt a két kebel. Es hittük, hogy e lelki lánczot Semmi vész sem szakasztja el,. Én még emlékszem e napokra. Emlékszem a míg csak élek, Hogy felejthetném el azokat, téged, akkor még ha félek. EGY KOVÁCS, KI HÉBERÜL TUDOTT. Vig svéd beszélybe. Kémeiből. (Folytatás.) Utter Károly még az egyetemben maradt, hogy képességeit, melyekkel birt, tökéletességre vigye, és ha lehetséges, még újakat is szerezzen. Őszinte jelleme mindenkit barátjává tett; már rendkívüli erejénél fogva is tisztelték őt. De habár testi ereje a Vendégségeknél* fölényt adott is neki, de ez a tanulásnál és vizsgáknál, melyek iránt gyógyíthatlan félénkséggel viseltetett, semmit sem használt. Hogy ha Károly haza jött, deák egyen*) T. i. a diákok vendégségénél, hol a verekedés és az ablakom kidobás nagyon gyakori volt, ruhát vett fel, karddal oldalán, de nem hiúságból, csak hogy atyjának vele örömöt szerezzen. Ez azután meghívta a szomszédokat, mesterembereket és a mi hősünk magát különféle mutatványok előadásával fárasztotta. Kénytelen volt e hasból is beszélni, mintha hangja egy hordó mélyéből jönne, mi a legnagyobb mulatsága volt az érdemdús társaságnak. Daczára ezen képességeknek Utter Károly bizonyára egyike volt az upsalai egyetem legrosszabb növendékeinek. Egy esemény sem bírt az ő jövőjére befolyással. Egy régi diák, névleg „Connev“, ki egy fiatal bárónál nevelő volt, és kinek családja vidéken lakott, kényszerülve volt magának több heti szabadságot venni, hogy a tudori vizsgára elő tudjon készülni , ezért egy helyettest keresett. Sok keresés után szemei Utter Károlyon akadtak meg, kiről hitte, hogy talán inkább tud másnak, mint magának leczkét adni. Utter hallotta, hogy a bárói lak egyik leggyönyörűbb vidéken van, körülvéve vadontól, melyben a legszebb vadak vannak, és halas tavaktól^ szóvalít * « «