Bereg, 1880 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-30 / 22. szám
22. szám. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egész évre..............................................4 írt. Félévre ...................................................2 írt. Negyed évre .......... 1 frt. Beregszász, 1880. május 30. VI-ik évfolyam, MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. HIRDETÉSI DIJAK : minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 frt Btb. aránylag. Nagyobb terjedelmű hirdetésnél I0o/i levonatik. e Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők * * Beregszászban, Árok-utcza 43. sz. Kiadóhivatal. Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. A kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám 10 kr. Ny . Itt év sora 20 kr. Bélyegdíj: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetések s a nyilttérbe szánt közlemények készpénzfizetés mellett fogadtatnak el. JQ Utóhangok a megyei székhely kérdéséhez.*) Beregmegye törvényhatósági közgyűlése tehát határozott. Teljes mértékben fölfogta a helyzetet, egész nagyságában fölismeré a veszélye, mely a megyei közigazgatás függetlenségét, magyarságát, hazafias voltát s a megye fennállását feyegeté, midőn május 20-án hazafias érzülettel s 104 szavazattöbbséggel utasitá vissza Munkács városának önös indokokból eredeti 100,000 frtos ajánlatát, s tüntető lelkesedéssel nyilatkozott a megyei székhelynek Beregszászban meghagyása mellett. Mert e kérdés nem Munkács és Beregszász városok kérdése, ez Beregmegye létkérdése vala. Azt hihettük már, hogy ezzel az ügy befejezve lett. Hiszen amit Munkács városa a nagymént összminisztériumnál is kért, s amit a minisztérum el is rendelt, hogy t. i. a székhely kérdésében a törvényhatósági közgyűlés hallgattassák meg s mint önkormányzati dologban, maga határozza el, hol kívánja székhelyét tartani , mindannak elég tétetett. Azonban csalódtunk. Cserszky Antal, Melczer Aurél és érdektársai nem elégelték meg a vallott kudarczot, s miként a törvényes fórum, a megyei bizottság kikerülésével kívánták a minisztériumtól a székhelynek Munkácsra leendő önkényes áttételét, úgy most is túlteszik magukat a törvényen s a bizottsági közgyűlés önkormányzati körében hozott hazafias határozata ellen az általános népszavazatra apellálnak. — Föltették magukban: „flectere si nequeo Superos, Acheronta movebo!“ Megkezdték ugyanis az agitatiót a községekben, főként az uradalom volt jobbágy községeiben, miként a hajdankor apostolai járnak ma községről községre capacitálni a községi képviselőtestületeket egy általuk nyomatott nyilatkozat aláírására, melyben az egész község Munkács városának a székhely áttétele iránt beadott kérvényét (melyet ugyan soha sem láttak) pártolja, az abban felhozott alapos érveket (melyeket ugyan soha sem olvastak) magáévá teszi, helyesli, s ezen nyilatkozatnak a munkácsi kérvény mellé csatolása utján a község a székhelynek az egyedül üdvözítő Munkács városába leendő áttételét a nmest, minisztériumtól s sintén kéri! Miként egy uj honfoglalásnál, szétosztattak a községek a kortes capacitások között. És mivel a községi képviseleti tagok daczára minden mézes-mázos beszédnek a tisztelt önzetlen uraknak hitelt nem egykönnyen adnak, igénybe lett véve minden törvényes és törvénytelen kortes eszköz, az aláírások kicsikarására. Hol a szó nem használt, használt a bor és pálinka, hol ez is elégtelen vala, ott megjelentek a gr. Schönborn E. germanizáló uradalmának vitritusei Melczer Aurél, Bikli Lőrincz, és társai stb. ■ [UNK] [UNK] ....... ' s az uradalom hatalmának latba vetésével legelő, fajzás ígéretével, vagy ezek megszüntetésére vonatkozó fenyegetésekkel oly helyeken pedig, hol az úrbéri rendezés folyamatban van, előnyös egyesség ígéreteivel követelték s erőszakolták a nyilatkozatok aláírását. Azonban mindezek daczára akadt magyar község — tisztelet Derczen független községi képviseleti tagjainak — hol meghiúsult a nagy igyekezet, s bár a tisztességtelen kortes szerepre vállalkozó uradalmi tiszt és a mézédes beszédű Munkács városi ügyész (kit mi jobb szeretnénk hivatásához mérten inkább a független meggyőződésű s a munkácsi corruptió ellen harczoló férfiak táborában, mint a Cserszky ur bogarait kedvelők s az uradalmi praefectus uszály hordozóinak fekete seregében látni) mindent elkövettek czéljuk kivitelére; a népes képviselőtestületből csakis 4 egyén valt elég gyenge, hogy a nyilatkozatot aláírta. Hogy általában mennyire sikerült a nyilatkozatgyűjtés, azt még nem tudjuk, majd meglátjuk a fellebbezés beadásakor. De az már most is bizonyos, hogy e lépése által Munkács város széttépte utolsó foszlányát is ama fátyolnak, mely üzlet és önző indokokból tett ajánlatát a nagylelkűség kevés látszatával még befedezte. Kétségtelen, hogy most már úgy e megye közönsége, mint a miélt. m. kir. minisztérium tisztában lehet Munkács városának s a Munkács mellett kardoskodó egyéneknek önzetlen hazafias czélzatai felől! De tévednek a munkácsi urak, ha azt hiszik, hogy az általuk kicsikart s összegyűjtött községi nyilatkozatok a megyei közvéleményt képviselik. Erre csak a megyei közgyűlés, a bizottság van törvény által hivatva. Az a néhány községi képviselő épen Úgy nem egész község, miként hogy egy fa nem erdő. A Munkácsot pártoló nyilatkozat lehet az aláíró néhány egyénnek magánvéleménye, de nem az egész községé. Ugyanazért e nyilatkozatok épen azon döntő súlyt, azon erőt nélkülözik, amelyet azoknak a munkácsi urak tulajdonítani igyekeznek. Mi e nyilatkozatok ömegétől és súlyától nem félünk, rég tisztában vagyunk azzal, mily erőt, mily hatályt tulajdoníthatunk igen irkafirkáknak. Hiszen köztudomást, hogy az azt kiállító főként a Munkácson felü levő községekben lakó képviseleti tagok írni, ovasni nem tudnak, még kevésbé tudják s van fialniuk arról, hogy mit íratnak velők alá. A munkácsi uradalom tisztjei, az Uradalomba eső orosz ajkú községekben akár a halálos ítéletet is aláírathatnák az illető községi képv. taggal, még nagy megerőltetésbe sem kerül, mert az orosz ajkú nép az uradalmi tisztség magasztalására s dicsőségére legyen mondva — igen nagy részt iskolázatlan; másfelől pedig a tisztek iránt — mivel kenyerük ,i uradalomnál teljesített munkából kerül ki — világos jóhiszemű. Ezen és ilyen népet könnyű bármily önző czélra eszközül felhasználni az uradalmi tisztségnek. Hanem az efféle nyilatkozatot független, megyei közvéleménynek tekinteni — absurdmra. De mindezektől eltekintve, sok tanulság rejlik a székhely kérdés tárgyalásának lefolyásában. A Munkács mellett szavazók lajstroma fényesen igazolta, hogy a munkácsi kérvényben hangoztatott tetszetős eszmék, csak mindmegannyi álarczok valának Munkács és nehány lakosa, s főként a gr. Schönborn uradalom tisztsége önző czéljainak, magán érdekeinek eltakarására. A 76 Munkácsra szavazó között 33 szavazás az uradalomé, lévén közte 19 tiszt, 12 bérlő és 2 uradalmi vállalkozó. A többi szavazatok nagy része Munkács város képviseletéből vagy polgársága köréből, tehát a kérvényezők közül került ki; független és Munkács vidékén lakó szavazót a névsorban alig lehet egy párt találni. Mennyire megyei közérdek volt tehát Munkács czélja, szomorúan tapasztaljuk! De megtanultuk azt is, hogy gr. Schönborn Ervin ur uradalmának bevándorlóit s Ausztia-, Cseh- és Morvaországban összeszedett tisztsége (tisztelet az ott levő kevés számú magyar és igazán hazafias érzelmű férfiaknak!) felhasználva az uradalom befolyását, s visszaélve a magyar nemzet vendégszeretetével — nem átalja magát a megye hazafias közvéleményével ellentétbe helyezni, nem szégyenli ura a gr ur tisztelt nevét is a korteskedés sarában meghurczolni, s minden kezében levő befolyást törvényes és törvénytelen módon felhasználni, kizsákmányolni a megyei közönség békéjének feldúlására, s egyesek és az uradalom érdekeinek a magyar nemzetiség rovására és megyei közérdek ellenében való előmozdítására. E tényt kár volna figyelembe nem venni, s kellőleg méltányolnia e megye magyar érzelmű lakosságának! Jó lesz ezt emlékezetben tartani jövőre is! Ea itt önként előtérbe lép azon kérdés, váljon gr. Schönborn Ervin urnak tudomásával, beleegyezésével, vagy talán — amit nem hiszünk — akaratával van-e és Volt-e azon eljárás, melyet uradalma tisztjei Günther, Melczer Aurél, Rikly Lőrincz és társai e székhely kérdés erőszakolása körül követtek ? Van-e tudomása, hogy Günther ur a Melczer A. utján nemcsak az uradalom összes tisztviselőinek, de a bérlőknek stb. is különbeni részkövetkezmények terhe alatt, fenyegetésekkel hagyta meg a munkácsi kérvény pártolását . Tudja-e, hogy ezen tisztek korteskedése mindenütt a gróf ur nevében történt? s a legelő, rajzás-igérgetés, vagy elvétel, úrbéri előnyös egyességek, bérlet felmondás stb. mind a gróf ur rovására és nevében jöttek kortes-eszközökül a forgalomba? Hallotta-e, hogy kedves cseh jószágigazgatója Günther úr még az ungvári püspök úrtól is eszközölt ki egy orosz nyelvű körlevelet a megyebolt * Ez „utóbaíigok“ stimglM kkön érkeztek köztünk, j^ogjr • miatt Uj’tunk *gjr napot Léit-!