Bereg, 1881 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-02 / 1. szám

$ Előfizetési díjak: KJ £$} Egész évre . .­­ . 4 fc. (fj Félévre...................2 ft. gg V Kegyed évre ... I ft. ($ Községeknek egész évre, erre tw * beküldve . . . 2 frt 5<Xr. $ Szerkesztőség: ^^Hová a lap szellemi részét l ® 1^^ közlemények küldendő: r £ i ^ Beregszász, Árok-utcza á sz. ||| TÁRSADALMI és MEGYEI ERDEKTJ HETILAP. BEREGJEGY £ 11IRDETÉSEI1EK ÉS A MEGYEI MIR. TAMFFXÜGYEI­ŐSÉG HIVATALOS MÖKEÖYYE^V^ ^}H* MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. [f] Hirdetések s a nyilttérbe szánt Ki­s közlemények készpénz fizetése­ mellett fogadtatnak el. ||] Kiadóhivatal: [|] f £) Hová az előfizetési és hidetési j|j L­ díjak s reklamátték intésndők ; |x| Y Nagy Lajos és Sallay figula ^ ||) könyvnyomdája ^ Nyilttér sora 20 kr. ^ l|]Egyes szám 10kr.(|] ELŐFIZETÉSI |^ELHIVÁS 1881. évi hetedik évfolyamára. Lapunk jden évi első számában tisz­telettel kérjük fel lapunk olvasóit s bará­tait előfizetésre illetőleg előfizetéseik meg­újítására s kérjük az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalához mielőbb beküldeni, hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Az első számból több példányt nyo­matván, min megrendeltetett, abból még azután is szolgálhatunk. Községek részért az előfizetési dij előre beküldve egy évre 2 frt 50 kr. Hogy lapunk szükséget pótol, eléggé bizonyítja iát évi fenállása s azon körül­mény, hogy megyénknek nagyon ke­vés intelligens embere van, kit egy­­s­zer-másszor a hat év alatt a lap dolgozótársai sorában szemlélni szerencsénk nem lehetett volna Ezzel pedig vajmi kevés vidéki lap dicse­kedhetik ! Kérjük jövőre is a t. közönség szives támogatását, melylyel „Boldog újév“ kívá­nása mellett vagyunk, Beregszász, 1881. jan. 1. Tis­zte­lői: a szerkesztőség és kiadóhivatal A bűnről. Az egyesek élete, vagyona, ugyan ezek a társadalomnál is, akkor lennének teljesen biztosítottak, mindazon veszélyek­től, melyek épen magától az embertől és társadalomtól erednek, ha a jó erkölcsöt s igazságot mindenki szentnek, legfőbb kincs­nek, akarata és cselekvénye egyedüli irány­zójának és határának ismerné el. A jó erkölcsre és igazságra oktatják az embert majdnem a bölcsőtől kezdve: a lelkész nap-nap után kinálja azokat az Isten­ házában; ember ember-társát untalan ezen jókra figyelmezteti; a vallás nemcsak a földi véges, de a menny­beli örök életre is jólétet igér annak, ki szivét s lelkét a jó­nak és igaznak állandó lakhelyévé tette. Honnan mégis az a sok gonoszság, az a folytonos leskelődés mások testi s lelki épsége s vagyona ellen, holott ilyesmire ki se tanittatik ? Valóban, éles áttekintése a társadalmi mozgalomnak, betekintés a törvénykezés csarnokaiba, széttekintés az emberi ipar és üzlet raktáraiban s forgalmi mezején, oly képet tár lelki szemünk elé, melyről majd­nem mindenütt és mindenben az emberek­nek egymás jogköre s érdeke elleni törek­véseit és tetteit lehet leolvasni. Némelyek hiszik, mert vallásuk is újjg tartja, mások talán meggyőzésből akarják tudni, mert bölcselkedésük őket arra ve­zette, hogy a gonoszságra hajlandóság az emberrel vele született természeti tulajdon., Ha ez úgy volna, akkor alig harczol­­nék minden erőmből az emberi bűnök de én azt tartom, hogy az ember ártatla­nul, gonoszság nélkül születik; gonoszBzá csak is viszonylagosan lesz és lehet. A folyóvíz medrében, partjai közt ha­ladva kellemes és áldásos; de ha határain kivül féktelenül rohan, rombol és pusztít; igy hat, így munkál a nagy természetnek bármely tárgya és lénye, ha kimért helyze­tét és határát elhagyta és túllépte. Az ember sem vonhatja ki magát a természet világlényei sorából, ha­bár öntu­datos lelke őt a teremtmények koronájává emelte is. Állni kell tehát az emberre nézve is azon törvénynek, hogy csak is akkor lesz gonosz, romboló és pusztító, ha életkörét, s helyzetét, mely áll miveltségi s foglalko­zási minőségében, túllépte s elhagyta Ily elhagyás és túllépés pedig magával a puszta születéssel még nem állott be. A csecsemő ártatlanul válik ki az anya­kebelből, onnan nem hoz magával ártalmas érzést, rostra törő lelket; mosolyogva, kel­lemet tükrözve indul meg benne és vele az élet s így fejlenek. tovább hatások, rontó viszonyok is, ha a kíi­be­­nem vennének erőt jóra kész szél­emen. A növényt, az állatot s bármely élet­telen tárgyat azon talaj, helyzet és bánás­mód határozza, melybe jutott s melyben részesül. Ezekre nézve tehát helye van a velők született, hozzájok illően mondva, velők keletkezett részról szólani; de nem igy az emberről, mert ő képes uralkodni helyzete s viszonya felett b képes teremteni olyat, JJjégi TÁRGZA. ~'/WU­AJVv'~ PONGYOLA GONDOLATOK. (Hálókabátban versbe tákolta Papp Zsigmond) 1880. decz. 28. Hopsza! Megvan! Archimedesképpen Ujongó öröm száll ki belőlem. Kérdik, hogy mi? Éppen rajta tőröm Árva főmet a ime itt az öröm. A mint duzzog bennem a poézis, Hogy nem rándul egy veszendő thózia ; Hát csal: egyszer — rupsz — kiszuszszan a hév: Megtaláltam ! Lesz vers! Itt az újév. Épen mint vak László félazemének, úgy örültem, hogy rezdülhet ének Vásott keblem húrjain epedve. Lelkem tánczol, oly nagy lett a kedve, Mely ha igy megy, félve­­ ártok attól, Megszökik mint Pál az oláhoktól. Kedves lelkem, mégmost lassan lejtsed, Száz év múlva járhatsz oszt sebeset. lm a százból itt van egy előleg. Mily jó lenne tudni, hogy minő lesz ? Adsz e sok jót? — fogjad itt a semmi, — Mint a másik, melyről énekelni Bőgve fog sok éhező poéta $ Fáradalmi vesztek a fiókba, Hű praenumeransok elmaradtak Sárga lett a firka mint az ábraJ Gazdáinknak rosszul ment a múltra^ ** yh*** Hosszú a föld ... a vetőmag kurta. .. Ős Budában megtudák e dolgot, Bomlik a nép (e bi­ szárnyalódott). Erre aztán, hogy ne zsörtölődjön, Lett ki­osztva az inségi kölcsön. És te uj év, tartod most a zsákot: Fizess magyar, láttam az apádot. Beczal — mondod. — Én meg mondom: paczal, Rágódj rajta — bánom — éjjel nappal. Mert ha pénz kell, adnék, de hab ich kei­, Egy réz tallér koplal néha, ritkán Mély zsebemnek mélységes zugában. Meg se tudnám lelni hamarjában. Kérj tehát mást — vagy ne — adj te inkább. Rossz a csizmám, hogy járjak mezítláb ? Tárczánk lapos, mint a miniszerit Meglepő az állandó deficit. Tartozásunk is konsolidáltuk, Parin alul áll a ház­tartásunk. Törlesztetlen a sok „bon­da tréfort) “ Nem segit itt se Tisza se Trefort, Sem a T. Ház, sem ministerium, Legfölebb egy nagy moratórium2) !) Az állam­háztartásban kincstári Utalványt most egyszerűen magán contót jelent. >) fizetés halasztás örökre. Hah pedig jó lenni ministernek.­­ *ji­ncs pénz? Nem baj. Tüstént kölcsön kérnek. Vagy ha a czim nincs budget rovatba, r Ez se baj. Hisz van ki megszavazza. Azt se kérdik, hogy miért, csak : f­i­t­i.*) Meg van adva rá az indemnyii Hát ez igy van, és igy lesz jövőre. (Politika ez komám, nem lőre.) Majd eltértem. Hol nincs, ott ne keress. Uj év rajtunk nem lesz-e uj kereszt? Nem mondok még jót, se rosszat róla, Abinvis is ez nem illő volna. Megdicsérjem és végződne balul? Megszapuljam s benne minden javul? Nem. Nem teszem, függjön az ítélet, Miglen elmúlt s végkép semmivé lett. Mégis uj év egy szerény kéréssel Lantom hozzád szép szóval merészel: Újat most ne, csak a régit vedd el, Bánatunkat enyhítsed neveddel, Tömd zsebünket uj tizes bankókkal,*) Küzködésünk áldd meg minden jóval. Mert ha nem, hát (vemhesem* igy dörmög!) Jó előre logyjon el ez ördög. 8) fi­tsd — mutasd meg. 4) Az uj tizes bankjegyek ez évben fognak­ életbe lépni. *) Pegazus, J

Next