Bereg, 1881 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1881-10-09 / 41. szám
mert erre a részgazdálkodás mellett soha nem telik! Sőt a fedezeti rovatok tételei is alig mutatnak némi változást, kivéve a 2 hazár újonnan felvett évi bérösszegét, a regálék folyton apadó bérjövedelmét, s a követelési hátralékok óriás mennyiségét, mely leginkább a törlésekkel apad, de azért évrőlévre az újonnan felszaporodó hátralékokkal mégis csak egyre növekszik. Mindamellett a 40% pótadó mégis nagy; ha felvesszük, hogy Beregszásznak még csak a közelmúltban is jövedelemfeleslege volt s annak alább szállítására törekedni minden képviseleti tagnak s az érdemes tanács minden tagjának erkölcsi kötelessége; mert nem nehéz belátni, hogy e pótadó, mely az iskolai 5%, betegápolási stb. megyei pótadókkal majdnem 50»v-re megy, Beregszász város szegényedő polgársága által elviselhetetlen. Törekedjünk de hogyan? fogják kérdeni némelyek. Megmondjuk, 1 ör is a költségvetésben kell megtakarítást eszközölni. A rendes szükséglet 11 tétele alatt az előre nem láthatókra felvett 1000 írtból legalább fele törölhető, mert e rovat az, hol a tanács minden a költségvetést túllépő kiadásokat elszámolni szokott, úgyhogy tapasztalás folytán mondhatjuk, miszerint még tisztviselők fizetése is szerepel néha e rovat alatti számadásban. Meg kell tartani a költségvetést minden tételében , takarékoskodni s gát lesz vetve a deficit egyik fő forrásának. A rendes szükségletnek az erdészet rovatában minden évben 100-öl tűzifa vágatása szerepel 80 fttal mely famennyiség a város szükségletére kell nagy részben, részben az iskoláknak is adnak belőle. E 100 ölfa lehetetlen, hogy szükséges legyen, ki kell azért számitani pontosan, mennyi kell a városház helyiségeinek fűtésére, mennyi az egyes iskolák s intézeteknek stb. s annyit kell vágatni. Ha 25 ölfát minden évben megtakaritnak, az is évi 100 frtot kitesz. A rendkivüli szükséglet czimén az 1881. évi fedezeti hiány pótlására felvett 8840 frt 30 kr határozottan törlendő. Mert ez csak képzeleti tétel. A pénztári számadás nálunk még nincs lezárva, s talán 1882-ben sem lesz, tehát ezt addig nem is tudni biztosan: hiány-e valóban, vagy sem. Mi azt mondjuk nem is hiány. Mert a hiányzat összegét olyan számítással, mint e költségvetés teszi, hogy t. i, állítja miszerint 1881-re szőllő termésre volt előirányozva 1500 frt, de a ragya elverte stb. tehát be nem nem jött ez összeg; miért is 1500 forint hiány állott elő — megállapítani nem is lehet. E hiánynak megfelelő megtakarítás történt a kiadások rovatán s az egyensúly mindjárt helyre állott. P. o. kiadások czimén 300 drb hordóra fel volt véve 1881-re 300 frt, ha nem termett szőlő, ezen kiadás is elmaradt stb.. De hiány nem is származhatott, mert miből költött volna többet a tanács, mint a mennyi pénz a pénztárba befolyt?? Hiszen költsön iránt a képviseleti közgyűléshez beterjesztést nem tett soha, bizonyosan azért, mert nem volt szüksége rá. Csak e 3 három tételen is 9000 frt körüli megtakarítás érhető el, ez pedig a pótadó mennyiségét maga nagyon leszállítja. 2 or. A bevételt kell minden áron emelni. De nem akkép, hogy a bevételi összegeket a költségvetés minden alap nélkül nagyobbra tegyük, hanem a valódi bevételeket kell mind bevenni a költségvetésbe. így p. u. a város tüzbiztositási dijat fizet évenként 274 frt 78 krt, holott a bérlők a bazárban s más boltokban is, sőt a törvényszék is a tüzbiztositási dijjal megtéríteni tartoznak. E czimen mégis csak 137 frt 39 kr. van a költségvetésben, pedig ez bizonyosan többre rúg, csak össze kell számolni. A rétek jövedelméből összesen 350 frt van előirányozva, holott a kézi napszámok, rovatán szénakészítés, rét mivelésre majdnem ugyanennyi kiadás számittatik. drb. Az 1881. évben eladni határozott 700 csere-erdőbeli eladásra már rég kijegyzett fából is több száz drb. maradt ez évben eladatlan s az a költségvetésben felvéve sincs. stb. Mely összegek, habár nem nagy mértékben, de mégis apasztanák a deficitet. 3-or Behajtandó a városnak kinn levő temérdek követelési hátraléka , amennyiben bevehető. Ezt a képviselő testület, a megye oly rég sürgeti már, s mégis a költségvetés igazolása szerint mindég hiába, hogy maholnap e sürgetés az „adjon Isten“ megszólítással versenyezni fog megszokottság dolgában. Dehát a mi érdemes városi tanácsunkat nem lehet erre eléggé sürgetni. A múltakból mit sem tanult, és mit sem felejtett. Hiába hozza a képviselőtestület s a megye egyre sürgető határozatait a követelési összeg egyre vagy nő, vagy előbbi nagyságában marad, mert megtörik minden erély, minden jóakarat a tanács tehetetlenségén. Hiában rendelte meg a képviselőtestület, hogy azon tisztviselőktől, kik a városi pénztárnál tartozásban vannak (pedig elegen vannak) fizetésük egy részlete a városi követelés törlesztésére levonassék havonta: nem teszik, s az adóság fennáll, a a pótadó pedig szaporodik. Hasztalan hagyta meg a a tanácsnak a képviselő testület, hogy a bérhátralékosokat a lejárat után azonnal ha perrel is szorítani kell a fizetésre, ma sem teszik. Ezen vétkes könnyelmű gazdálkodás illustrálására csak azt hozom fel, hogy egy bérlőnek hátralékos tartozását, kinek évi bérösszege 2310 frt volt, 1881 ápril óta hagyták felgyűlni akkop, hogy ma már e bérlő maga 1420 frt tartozásban van, s a kereset ellene mégis csak 1881. évi október 5-én adatott be, s csak azt említem, hogy a regále bérlő szintén több száz frt hátralékban van folytonosan, és hogy a fürdő bérlete soha nem fizettetik. S hogy a 2 bazár új bérlőinél már eddig is több száz frtra rugó bérhátralék van. Ilyen gazdálkodás mellett ne csodálkozzék senki, hogy 40% pótadóra van szükség. Örüljünk, hogy csak annyi... De ha van a városi tanácsban egy mákszemnyi önbecsérzet, van a város ügyei iránt egy csepp jó akarat, s hivatalos kötelességei teljesítésére egy szemernyi tehetség: ne folytassa e káros gazdálkodást továbbra is! mely a várost az anyagi bukásba vezeti. Ismerje be már egyszer hibáit s igyekezzék megjavulni! Mert vagy van tehetsége, s jó akarata a város ügyeinek vezetésére s kötelességei teljesítésére, vagy nincs. Ha van kövessen el mindent e kötelesség betöltésére s a város pénzügyeinek rendezésére, ha pedig nincs, hagyja ott azon széket, melyet betölteni képtelen, s engedjen helyet olyan tisztviselő karnak, mely kötelességét teljesíteni tudja és akarja is! Ha a nemes tanács működése Beregszász város történelme lapjain helyt foglal, ne engedje, hogy e lap is fekete legyen! termelő egyén kijelölése czéljából a folyó évi október hó 12-ik napján délutáni 4 órára Beregszászban a megye házánál tartandó rendes választmányi ülésre, van szerencsém az egylet t. választmányi tagjait oly értesítéssel meghívni, hogy külön meghívók szétküldetni nem fognak. Egyideűleg van szerencsém a gazd. egylet t. tagjait értesíteni, miszerint ezen borkiállításra vonatkozó programútok és bejelentési ivek n állam a titkári hivatalban a hivatalos órák alatt bármikor átvehetők. Beregszász, 1881. október 7-én. Elnöki megbízásból: LANG KÁLMÁN id. egyl. titkár. Felhívás A Bereg megyei gazdasági egylet t. választmányi tagjaihoz. Több egyleti ügy elintézése s különösen a Zemplén megyei gazdasági társ-egyletnek folyó évi október hó 20—22-ik napjain Sátoraljaújhelyben tartandó bor-, szőló-, és borászati s szőlészeti eszközkiállítás bírálóbizottságába a bereg megyei gazdasági egylet kebeléből választandó 5. szakértő és bor városi ügyek.*) A „Bereg“ 38-ik számában közzétett „Válasz“ és erre a 39. számban adott „Felelet“ alkalmat ad arra, hogy azokat is érintve, Beregszász városának közdolgait emlegessük. Mind a „Válasz,“ mind a „Felelet,“ mennyiben gunyoros indulatot s ellenszenveskedést, tehát általában személyeskedést fejezett ki némely soraiban, közérdekből helytelennek, sőt hátrányosnak nyilvánittatik általunk. Városunknál közgazdaság és részben közigazgatás tekintetében nyilvánvaló az elmaradottság, de ezen azoknak, kik tudnak hozzá, nem az által kell és lehet segíteni, hogy a gyengeséget ostorozzák, a ténykedésre elhívottakat pellengére állítsák ki, hanem ellenkezőleg az által, hogy támogassák, buzdítsák és teljes higgadtsággal ellenőrizzék. Az erősekkel szemközt sikeres lehet a kérlelhetlen támadás, mert lankadtságból erélyt fejthet ki, de a gyengékkel szemközt csüggedést, kipkedést-kapkodást, vagy tömeges visszahatást idézhet elő. Igaza van abban a „Válasz“ írójának, hogy a képviselő testület is oka annak, miszerint a tanács nem teljesítheti kötelességeit, de ez igazság csakis abban határozódik, hogy a közgyűlés a tanács tagjait sokszor kíméletlenül sarkalja, s ez által oly hangulatba s mondhatni zavarba hozza a tanácsot, hogy ez úgyszólván remegve intézkedik hivatása körében is s rendes teendőit sem végezi addig, míg a hatalmas közgyűlés véleményét nem tudja. Ez mindenesetre gyengeség, mert a tanácsnak nem szabad a közgyűléstől remegnie, sőt neki kell a közgyűlést is vezetni, netáni túlkapásaiban meggátolni ; és igaza van a „Felelet“ Írójának, midőn a tanács e gyengeségeit, bár nem helyeselhető gunyorral, részletesen bizonyítja. Tény az, hogy városunk elöljáróinak nagyobb része nem bir oly képesítvénnyel, minőt a rendezett tanácsú hatóság mai ügyköre igényelt, de tény más részről az is, hogy az érdekelt egyénektől a város közérdekei iránti hűséget, tehetséghez mért akaratot és megbízhatóságot elvitatni nem lehet. Elég bizonyíték erre nézve az, hogy a népképviselet választotta őket állásaikra, s hogy valahányszor itt-ott hanyagság, talán rendetlenség miatt emelt valaki ellenök panaszt, ugyanazon képviseleti gyűlés mindannyiszor nem volt hajlandó egy vagy más választottját állásától felmenteni, és ennek alapindoka korántsem önzésen látszott alapulni, de azon meggyőződésen, hogy az illető tisztviselő még mindég méltó a közbirodalomra, mert ha meggyőzőig védekezni nincs is képesítve, lehetnek neki tisztességes okai, amiért a magasabb igénynek megfelelni nem tudott. A dolog ily állásában ismételjük, hogy nincs helyén a személyeskedés, sem a zöld asztalnál, sem a nyilvánosság előtt a közlönyben, mert ez által eredményezhetünk az érzékeny tanács s közgyűlés tagjai közt bábeli zűrzavart, de nem javítjuk a helyzetet s a közállapotokat. Tanács és közgyűlés együttes működése létesíthet sikert, viszálykodása vészt hozó lehet. Dicsérjük mi a „Felelet“ Íróját, mert érdeklődik a városi közügyek iránt, és úgy látszik, bir képességgel irányt adni, felvilágosítást nyújtani nehezebb kérdésekben is, de hagyjon fel a dorongolással, idegeket reszkettető Damokles-kardforgatásaival, mert így értelmi fölénye termő talajt nem talál a tanács tagjaiban; már pedig az az igzi bölcs s igazi közügybarát, ki a létező tényezőkkel s viszonyokkal tud, és akar sikeresen közreműködni. A tehetség és erély, mely nem veszi számításba a rajta kívüli tényezőket, csak rémit és bámultat, s valóban öndicsőitésben vagy önkínban szenved és sorvad el! Ennyit a személyes dolgokra; elégedjünk meg a történtekkel; vegyük elő azt a higgadtságot, mely közügyekhez illik, főleg oly nehéz anyagi helyzetben, minőbe városunk jutott óriási beruházások folytán. Az eddigi tapasztalatok s a sokszor elmondottak után győződjünk meg arról, hogy városunk *) Közöljük e czikket, mint lapunk egyik rendes munkatársának egyéni véleményét, nézetünk fentartásával. Szerk. X.