Bereg, 1881 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-09 / 41. szám

mert erre a rész­gazdálkodás mellett soha nem telik! Sőt a fedezeti rovatok tételei is alig mutatnak némi változást, kivéve a 2 hazár újonnan felvett évi bérösszegét, a regálék folyton apadó bérjövedelmét, s a követelési hátralékok óriás mennyiségét, mely legin­kább a törlésekkel apad, de azért évről­­évre az újonnan felszaporodó hátralékokkal még­is csak egyre növekszik. Mindamellett a 40% pótadó mégis nagy; ha felvesszük, hogy Beregszásznak még csak a közel­múltban is jövedelem­feleslege volt s annak alább szállítására törekedni minden képviseleti tagnak s az érdemes tanács minden tagjának erkölcsi kötelessége; mert nem nehéz belátni, hogy e pótadó, mely az iskolai 5%, betegápolási stb. megyei pótadókkal majdnem 50»­v-re megy, Beregszász város szegényedő polgár­sága által elviselhetetlen. Törekedjünk de hogyan? fogják kérdeni némelyek. Meg­mondjuk, 1­ ör is a költségvetésben kell megta­karítást eszközölni. A rendes szükséglet 11 tétele alatt az előre nem láthatókra felvett 1000 írtból legalább fele törölhető, mert e rovat az, hol a tanács minden a költség­­vetést túllépő kiadásokat elszámolni szokott, úgy­hogy tapasztalás folytán mondhatjuk, miszerint még tisztviselők fizetése is szere­pel néha e rovat alatti számadásban. Meg kell tartani a költségvetést minden tételé­ben , takarékoskodni s gát lesz vetve a de­­fic­it egyik fő forrásának. A rendes szükségletnek az erdészet rovatában minden évben 100-öl tűzifa vá­­gatása szerepel 80 fttal mely famennyiség a város szükségletére kell nagy részben, részben az iskoláknak is adnak belőle. E 100 ölfa lehetetlen, hogy szükséges legyen, ki kell azért számitani pontosan, mennyi kell a városház helyiségeinek fűtésére, mennyi az egyes iskolák s intézeteknek stb. s annyit kell vágatni. Ha 25 ölfát minden évben megtakaritnak, az is évi 100 frtot kitesz. A rendkivüli szükséglet czimén az 1881. évi fedezeti hiány pótlására felvett 8840 frt 30 kr határozottan törlendő. Mert ez csak képzeleti tétel. A pénztári számadás nálunk még nincs lezárva, s ta­lán 1882-ben sem lesz, tehát ezt addig nem is tudni biztosan: hiány-e valóban, vagy sem. Mi azt mondjuk nem is hiány. Mert a hiányzat összegét olyan számítással, mint e költségvetés teszi, hogy t. i, állítja miszerint 1881-re szőllő termésre volt elő­irányozva 1500 frt, de a ragya elverte stb. tehát be nem nem jött ez összeg; miért is 1500 forint hiány állott elő — megálla­pítani nem is lehet. E hiánynak megfelelő megtakarítás történt a kiadások rovatán s az egyensúly mindjárt helyre állott. P. o. kiadások czi­mén 300 drb hordóra fel volt véve 1881-re 300 frt, ha nem termett szőlő, ezen kiadás is elmaradt stb.. De hiány nem is származhatott, mert miből költött volna többet a tanács, mint a mennyi pénz a pénztárba befolyt?? Hi­szen költsön iránt a képviseleti közgyűlés­hez beterjesztést nem tett soha, bizonyosan azért, mert nem volt szüksége rá. Csak e 3 három tételen is 9000 frt körüli megtakarítás érhető el, ez pedig a pótadó mennyiségét maga nagyon leszállítja. 2­ or. A bevételt kell minden áron emelni. De nem akkép, hogy a bevételi össze­geket a költségvetés minden alap nélkül nagyobbra tegyük, hanem a valódi bevéte­leket kell mind bevenni a költségvetésbe. így p. u. a város tüzbiztositási dijat fizet évenként 274 frt 78 krt, holott a bér­lők a bazárban s más boltokban is, sőt a törvényszék is a tüzbiztositási dijjal meg­téríteni tartoznak. E czimen mégis csak 137 frt 39 kr. van a költségvetésben, pe­dig ez bizonyosan többre rúg, csak össze kell számolni. A rétek jövedelméből összesen 350 frt van előirányozva, holott a kézi napszámok, rovatán szénakészítés, rét mivelésre majdnem ugyanennyi kiadás számittatik. drb. Az 1881. évben eladni határozott 700 csere-erdőbeli eladásra már rég ki­jegyzett fából is több száz drb. maradt ez évben eladatlan s az a költségvetésben fel­véve sincs. stb. Mely összegek, habár nem nagy mér­tékben, de mégis apasztanák a deficitet. 3-or Behajtandó a városnak kinn levő temérdek követelési hátraléka , a­men­­nyiben bevehető. Ezt a képviselő testület, a megye oly rég sürgeti már, s mégis a költségvetés igazolása szerint mindég hiába, hogy maholnap e sürgetés az „adjon Isten“ megszólítással versenyezni fog megszokott­­ság dolgában. Dehát a mi érdemes városi tanácsun­kat nem lehet erre eléggé sürgetni. A múltakból mit sem tanult, és mit sem felejtett. Hiába hozza a képviselőtestület s a megye egyre sürgető határozatait a köve­telési összeg egyre vagy nő, vagy előbbi nagyságában marad, mert megtörik min­den erély, minden jóakarat a tanács tehe­tetlenségén. Hiában rendelte meg a képviselőtes­tület, hogy azon tisztviselőktől, kik a vá­rosi pénztárnál tartozásban vannak (pedig elegen vannak) fizetésük egy részlete a vá­rosi követelés törlesztésére levonassék ha­vonta: nem teszik, s az adóság fenn­áll, a a pótadó pedig szaporodik. Hasztalan hagyta meg a a tanácsnak a képviselő testület, hogy a bérhátraléko­­sokat a lejárat után azonnal ha perrel is szo­rítani kell a fizetésre, ma sem teszik. Ezen vétkes könnyelmű gazdálkodás illustrálására csak azt hozom fel, hogy egy bérlőnek hátralékos tartozását, kinek évi bérösszege 2310 frt volt, 1881 ápril óta hagyták felgyűlni akkop, hogy ma már e bérlő maga 1420 frt tartozásban van, s a kereset ellene mégis csak 1881. évi októ­ber 5-én adatott be, s csak azt említem, hogy a regále bérlő szintén több száz frt hátralékban van folytonosan, és hogy a fürdő bérlete soha nem fizettetik. S hogy a 2 bazár új bérlőinél már eddig is több száz frtra rugó bérhátralék van. Ilyen gazdálkodás mellett ne csodál­kozzék senki, hogy 40% pótadóra van szükség. Örüljünk, hogy csak annyi... De ha van a városi tanácsban egy mákszemnyi önbecsérzet, van a város ügyei iránt egy csepp jó akarat, s hiva­talos kötelességei teljesítésére egy sze­mernyi tehetség: ne folytassa e káros gazdálkodást továbbra is! mely a várost az anyagi bukásba vezeti. Ismerje be már egyszer hibáit s igyekezzék megjavulni! Mert vagy van tehetsége, s jó akarata a város ügyeinek vezetésére s kötelességei tel­jesítésére, vagy nincs. Ha van kövessen el mindent e kötelesség betöltésére s a város pénzügyeinek rendezésére, ha pedig nincs, hagyja ott azon széket, melyet betölteni képtelen, s engedjen helyet olyan tisztvi­selő karnak, mely kötelességét teljesíteni tudja és akarja is! Ha a nemes tanács működése Bereg­szász város történelme lapjain helyt foglal, ne engedje, hogy e lap is fekete le­gyen! termelő egyén kijelölése czéljából a folyó évi október hó 12-ik napján délutáni 4 órára Beregszászban a megye házánál tartandó rendes választmányi ülésre, van szerencsém az egy­let t. választmányi tagjait oly értesítéssel meghívni, hogy külön meghívók szétküldetni nem fognak. Egyideűleg van szerencsém a gazd. egylet t. tagjait értesíteni, miszerint ezen borkiállí­tásra vonatkozó programútok és bejelen­­tési ivek n állam a titkári hivatalban a hivata­los órák alatt bár­mikor átvehetők. Beregszász, 1881. október 7-én. Elnöki megbízásból: LANG KÁLMÁN id. egyl. titkár. Felhívás­ A Bereg megyei gazdasági egylet t. választmányi tagjaihoz. Több egyleti ügy elintézése s különösen a Zemplén megyei gazdasági társ-egyletnek folyó évi október hó 20—22-ik napjain Sátoralja­újhelyben tartandó bor-, szőló-, és borászati s szőlészeti eszközkiállítás bírálóbi­zottságába a bereg megyei gazdasági egylet kebeléből választandó 5. szakértő és bor­­ városi ügyek.*) A „Bereg“ 38-ik számában közzétett „Válasz“ és erre a 39. számban adott „Felelet“ alkalmat ad arra, hogy azokat is érintve, Beregszász városának közdolgait emlegessük. Mind a „Válasz,“ mind a „Felelet,“ mennyi­ben gunyoros indulatot s ellenszenveskedést, tehát általában személyeskedést fejezett ki némely sorai­ban, közérdekből helytelennek, sőt hátrányosnak nyilvánittatik általunk. Városunknál közgazdaság és részben közigaz­gatás tekintetében nyilván­való az elmaradottság, de ezen­ azoknak, kik tudnak hozzá, nem az által kell és lehet segíteni, hogy a gyengeséget osto­rozzák, a ténykedésre elhívottakat pellengére állít­sák ki, hanem ellenkezőleg az által, hogy támogassák, buzdítsák és teljes higgadtsággal ellenőrizzék. Az erősekkel szemközt sikeres lehet a kér­­lelhetlen támadás, mert lankadtságból erélyt fejthet ki, de a gyengékkel szemközt csüggedést, kipke­­dést-kapkodást, vagy tömeges visszahatást idéz­het elő. Igaza van abban a „Válasz“ írójának, hogy a képviselő testület is oka annak, miszerint a ta­nács nem teljesítheti kötelességeit, de ez igazság csakis abban határozódik, hogy a közgyűlés a ta­nács tagjait sokszor kíméletlenül sarkalja, s ez által oly hangulatba s mondhatni zavarba hozza a tanácsot, hogy ez úgy­szólván remegve intézkedik hivatása körében is s rendes teendőit sem végezi addig, míg a hatalmas közgyűlés véleményét nem tudja. Ez mindenesetre gyengeség, mert a tanácsnak nem szabad a közgyűléstől remegnie, sőt neki kell a közgyűlést is vezetni, netáni túlkapásaiban meg­gátolni ; és igaza van a „Felelet“ Írójának, midőn a tanács e gyengeségeit, bár nem helyeselhető gunyorral, részletesen bizonyítja. Tény az, hogy városunk elöljáróinak nagyobb része nem bir oly képesítvén­nyel, minőt a rendezett tanácsú hatóság mai ügyköre igényelt, de tény más részről az is, hogy az érdekelt egyénektől a város közérdekei iránti hűséget, tehetséghez mért akaratot és megbízhatóságot elvitatni nem lehet. Elég bizonyíték erre nézve az, hogy a nép­képviselet választotta őket állásaikra, s hogy vala­hányszor itt-ott hanyagság, talán rendetlenség miatt emelt valaki ellenök panaszt, ugyanazon képviseleti gyűlés mindannyiszor nem volt hajlandó egy vagy más választottját állásától felmenteni, és ennek alapindoka koránt­sem önzésen látszott alapulni, de azon meggyőződésen, hogy az illető tisztviselő még mindég méltó a közbirodalomra, mert ha meg­győzőig védekezni nincs is képesítve, lehetnek neki tisztességes okai, a­miért a magasabb igény­nek megfelelni nem tudott. A dolog ily állásában ismételjük, hogy nincs helyén a személyeskedés, sem a zöld asztalnál, sem a nyilvánosság előtt a közlönyben, mert ez által eredményezhetünk az érzékeny tanács s köz­gyűlés tagjai közt bábeli zűrzavart, de nem javít­juk a helyzetet s a közállapotokat. Tanács és közgyűlés együttes működése léte­síthet sikert, viszálykodása vészt hozó lehet. Dicsérjük mi a „Felelet“ Íróját, mert érdek­lődik a városi közügyek iránt, és úgy látszik, bir képességgel irányt adni, felvilágosítást nyújtani nehezebb kérdésekben is, de hagyjon fel a doron­golással, idegeket reszkettető Damokles-kardforga­­tásaival, mert így értelmi fölénye termő talajt nem talál a tanács tagjaiban; már pedig az az igzi bölcs s igazi közügybarát, ki a létező tényezőkkel s viszonyokkal tud, és akar sikeresen közremű­ködni. A tehetség és erély, mely nem veszi számí­tásba a rajta kívüli tényezőket, csak rémit és bá­­multat, s valóban öndicsőitésben vagy önkínban szenved és sorvad el! Ennyit a személyes dolgokra; elégedjünk meg a történtekkel; vegyük elő azt a higgadtságot, mely közügyekhez illik, főleg oly nehéz anyagi helyzetben, minőbe városunk jutott óriási beruhá­zások folytán. Az eddigi tapasztalatok s a sokszor elmon­dottak után győződjünk meg arról, hogy városunk *) Közöljük e czikket, mint lapunk egyik rendes munkatársának egyéni véleményét, nézetünk fentartásával. Szerk. X.

Next