Bereg, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-09-16 / 38. szám

1 Előfizetési díjak: T Egész évre................4 írt. ‘jíj K! Félévre....................2 írt. g| ||ü Negyed évre .... I frt. X V Bereg- és Ugocsamegyei nép- [x ||1 tanítóknak s községeknek egész [§| évre, előre bekü­ldve 2 frt 50 kr. rgj ›››> ------ <"<» W Szerkesztőség : Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: [|| Beregszász, Namény-utcza 453. X Kiadóhivatal: gjV Hova az előfizetési és hirdetési gj díjak s reklamátiók intézendők: [1] Nagy Lajos és Sallay Gyula j|] i|i könyvnyomdája. 38. szám. Beregszász, 1883. szeptember III. iX-ik évfolyam. J Hivatalos hirdetési díjak :­­$< 1 nyugta bélyeggel s igazolólappal (§i ] egyszeri közlésért: (|) ] 100 szóig . . 1 frt 40 kr. g] j 200 szóig . . 2 frt. 40 kr. [ Magán hirdetések­. f £ 50 szóig . . — frt 80 kr. <§i> £ 100 szóig . . 1 frt 30 kr. %$. £ 200 szóig . . 2 frt 30 kr. TARSADAIaHX ÉS MEGYEI KXIüMKV XXKYXRAP. BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK, A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK, A MEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYLETNEK és A MEGYEI KÖZMŰVELŐDÉSI­ EGYLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MLGJKIAAlii MIUDEH 'VASÁRNAP REGGEL. j Hirdetések s a nyilttérbe jr 1 szánt közlemények készpénz­k i­­ fizetés mellett fogadtatnak el $ — é­s Nyilttér sora 20 kr. ^ 1 Egyes szám 10 kr. ifi Megyei hivatalos közlemény. 58. e. b. sz. A Beregmegye területén találtató erdőkre vonat­kozó „nyilvántartási törzskönyv“ a nagy mél­tóságú földművelési-, ipar és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumtól leérkezvén, a megyei alispánt igtató hivatalnál f. évi szeptember 1-től ugyanazon hó 30-ig terjedő időre közszemlére kitétetett. Ezen törzskönyvnek törvényes czélja az, hogy az abban egyes erdőbirtokoknak az 1879. XXXI. t czikk­ben meghatározott csoportok szerint jelesül a talaj (véd­erdő, futó homok, feltétlen és nem feltétlen erdő talaj) és a tulajdonjogi m­inőség (állami, községi, egy­házi, hitbizományi, alapítványi, közbirtokossági, magán erdők stb.) szerint elkülönített térfogatára vonatkozó adatokat feltüntesse és mint ilyen az erdő­birtokosok­kal szemben alkalmazandó törvényes rendelkezéseknél irányadóul szolgáljon. Ezekből a kérdés alatti törzskönyvnek fontossága az erdő­birtokosokra nézve kétségtelen s különösen je­­lentéken­nyé válik a törvénynek a véderdőkre vonat­kozó amaz intézkedése folytán, mely szerint az ilyenekül megállapított és bekönyvelt erdők teljes adó­mentesség­ben vagy a viszonyokhoz képest adókedvezményben részesülnek. Felhivatnak ennélfogva az erdő­birtokosok, hogy a törzskönyvet a fent leírt helyen mielőbb tekintsék meg s a­mennyiben az abban foglalt adatok tekintetében valamely kiigazítást, változtatást vagy módosítást igé­nyelhetni vélnek, vagy a mennyiben birtokaik abban kitüntetve nem volnának, ide vonatkozó felszólamlásaikat e bizottsághoz legkésőbb a f. évi szeptember hó 30-ik napjáig annyival inkább adják be, mert különben azok ezen határidő lejárta után többé tekintetbe vétetni nem fognak. Kelt a beregmegyei erdészeti bizottságnál Bereg­szászban, 1883. évi augusztus 29-én. Az erdészeti bizottság. Alakítsunk községi triumvirátusokat! (Tanítók, papok és jegyzők figyelmébe.) A­mióta a közokt. minister úr kiadta ama nagy horderejű rendeletét, mely szerint minden áron oda kell hatni, hogy népünknél — a már nagyon is elterjedt, s úgy szellemi, mint anyagi tekintetben szomorú következményeket maga után vonó pálinkaivás — egyelőre legalább korlátoz­­tassék; azóta számosan kíséreltek meg utakat és módokat mutatni arra nézve, hogy hogyan le­hetne a népet ezen — szellemét és vagyonát tönkre­tevő s csakis a zsidó javát előmozdító — aljas bűnről leszoktatni, s odahatni, hogy az a szerencsétlen nép, mely áldozatul esett a pálinka csábjainak — végre belássa önnönmaga, hogy a mértéktelen pálinkaivás útja igen si­kamlós, s a szerencsétlen, ki rajta elindult, csakhamar nyakát szegi, tönkreteszi mindenét, családját pedig a legborzasztóbb nyomor áldoza­tául dobja.. . De valamint a miniszteri rendelet, azon­­képen az e kérdést fejtegetők is majdnem kivé­tel nélkül a tanítóra ruházzák anna­k következ­­ményeiben igen fontos és magasztos tisztet, hogy igyekezzék ő, mint „néptanító“ odahatni, hogy az iszákosság, e rutt bűn — korlátoztassék... Tagadhatatlan, hogy egyedül a népnevelés­­től várható csak e ragályos baj gyökeres or­voslása, s csak is az lesz képes teljes győzel­met aratni ezen a téren is az erkölcsi érzület mentői nagyobb mérvű plántálásával... Az is tagadhatatlan, hogy a népnevelés majdnem ki­­zárólag a tanító kezébe van letéve, a így ő van hivatva e bajt is orvosolni... Hiszen maga a miniszteri rendelet is azt mondja: „A tanító fel­adata már az iskolában megmagyarázni a gyer­mekeknek, mily szomorú következményei vannak a pálinkaivásnak; az emberi szervezetre mily rombolólag, az emberi szellemre mily butítólag hat ez italnak élvezete, különösen a túlságos veleélés. Sőt elég alkalma van a tanítónak ma­gával a néppel való soknemű érintkezéseiben a felnőtteket is ez irányban oktatni és inteni.“ És ez mind szent igaz. Alkalom van elég, sokat, nagyon sokat lehetne tenni, csodákat művelni e téren is, ha — — — —­ egy bibéje nem volna a dolognak,. Hacsak kissé is figyelmünkre méltatjuk a mindennapi életet, s onnan merítjük tapasz­talatainkat, melyek után indulhatunk, csakhamar azon megyőződésre jutunk, hogy bizony — bi­zony a legügybuzgóbb tanító is édes keveset tehet e téren, még akor is, ha a nép boldogu­lását, jólétét szintén szivén viselő felnőttek taní­tója — a pap — is hozzá csatlakozik, s ketten dolgoznak egy kézre... Miért ?... A feleletet a mindennapi tapasztalat­ adja meg. . A tanitó tulajdonképeni szereplése csakis iskolájába szorul. Ott a legőszintébb jóakarattal, egészen áthatva ama gondolattól, hogy hazafiúi érdemet szerez mindannyiszor, valahányszor az iszákosság ellen szót emel, fog hozzá a pá­linkaivás veszélyeinek ecseteléséhez. Elmondja, hogy a pálinkát ivó ember a legszerencsétlenebb valamennyi teremtmények között, mert a mérték­telen pálinkaivás által megfosztja magát emberi méltóságától, megrontja, megmérgezi vérét, mely szomorú örökségül átszáll szellemszegény, törpe utódaira, vagyonát tönkre teszi, családját koldus­botra juttatja, s maga a társadalom szemetjévé, s alakjává lesz, aki nem érdemes arra, hogy „ember“-nek neveztessék... Elbeszéléseit élet­ből merített példákkal is illusztrálja... Tanítvá­nyai tátott szájjal hallgatják végig a pálinka ivás borzalmas következményeit s fogadást tesz­nek magukban, hogy — ha igaz az, mit taní­tójuk mond — bizony ők rá se néznek soha a pálinkára... A kívánt hatás tehát el van érve. A tanító önnönmagával meg lehet elégedve... s büszke ön­érzettel tekint a jövőbe, mely az általa óhajtott eredményt leszen meghozandó... S mit gondol­nak, mi lesz a tanító jutalma, ügybuzgó fára­dozásáért?... Tekintélyének alább szállása... ..gén, igy tanítja a tapasztalat... S hogyan tör­ténhetik az?... Hát bizony nagyon egyszerűen. A gyermek hazamegy az iskolából s az apját épen a pálinkás bütykös mellett találja. A pá­­nika láttára eszébe jutnak tanítója szavai, s elmondja az apjának, hogy mit beszélt a tanító bácsi a pálinkáról az iskolában... Az apa végig hallgatja a kicsi előadását, s azzal főzi le: „bizony bolond a te tanítód, gyermekem, ha ilyet beszél — mondd meg neki hogy én mond­tam, én, a­ki nagyapja lehetnék“ — s azután tele beszéli a gyermek fejét annyira az ő saját „pálinka melletti“ érveivel, hogy a gyermek kis habozás után csakugyan elhiszi, s még maga is hörpint a fiaskóból — hisz az apja mondja, hogy nagyon jó az a giliszták ellen. Az ilyen gyer­mek előtt aztán hiába beszél a tanitó a pálinka ivás ellen , nem hisz ez többé neki, csak az ap­jának, mert az okosabb a tanítónál, az nem szokott olyan nagyokat füllenteni, mint a tanitó bácsi. Ez a bibi... (Vége köv.) A munkácsi háziipar-kiállitás után. (Vége.) A másik oldalon German Ferencz igen okszerű berendezéssel kiállított Dzierzon-kasa mellett az iskolák és a beregszászi börtön kosár kiállítása foglal helyet. A munkácsi és beregszászi szatyor olyan keletnek örvend, hogy az ügyes kosárfonó tanítónő azon tusul, miért nem hozott többet, pedig a tárczája színig tele pénzzel s a kir. ügyészség árusa másodnap reggel eladja min­den tárgyát s estére alig egy pár értéktelen tárgy ma­rad e legjobban tultömött teremben. E teremben van kiállítva a Margit-forrás nagy elterjedettségnek örvendő kitűnő gyógyvize is, mig mellette egy asztalkán a hársfalvi gyógykút vize fog­lal helyet. Az utczára néző két terem a női kézi munka szebb­­nél-szebb példányaival van zsúfolásig megrakva. A belső terem ablakán meglepő szép példányait a tapló-munkák­nak állította ki Gáthy Albertné. Remek dívány-párna, fali kosarak, képkeretek stb. vannak ott elhelyezve, mig az ellenkező oldalon nagy fali szőnyeg (taplóból) ékeske­dik. E tárgyak, pár kivételével, melyek nem valának eladók — mind elkeltek, s a kiállító úrnő 5 irtot aján­dékozott az eladási árból az árvaházi alap javára Ha a mun­kácsi nők ezen ipar­ágat felkarolják, még taplóból építjük fel az árvaházat. — A jószívű adakozót áldja meg az Isten! A falat a munkácsi irgalmas nővérek bámulatot keltő kézi munkái foglalják el, mig attól jobbra Roth­man Mariska k. a. gyönyörű hímzett vászonnemüi fog­lalnak helyet, melyekhez csatlakozik szépségben és ízlé­ses választékban Mrozek Zseni és Fromhold Paula k. a. fehér és vászonnemü kiállítása. — Az asztalokon a beregszászi és munkácsi polg. leányiskolák mellett szervezett ipar­iskolák munkái foglalnak helyet. Szép munkák, min­denütt feltüntetve a fokozatos haladást. Majd a munkácsi községi iskola 100 pár harisnyával nyitja meg a sort, mely intézet tárgyainak folytatása a másik teremben is nagy helyet foglal el; pedig az alsóbb osztályok mun­kái csak részben vannak kiállítva. A­hol oly haladást tettek a növendékek a női kézi munkában, mint itt, oda bizony örömmel küldhetik a szülök gyermekeiket. Sarkadi Róza, Gyirák Jolán, Viktor Paula, Baternay Attila remek fehér tiernü hímzései általános bámulatot rejtenek, míg nagy tetszésben részesül Buzáth Károly­né, larkács Edéné, Hornoch Alajosné és Szeles Elekné házi vászon kiállítása is. Bazilovich Hermin hímzett vászonneműi, valamint Juzdtbné ö nagysága által kiállított hímzett munkák, Weisz Julianna, Rózner Záli, Meisels Markné fehér hím­zései köztetszésben részesülnek, s igen sok nézője akad a Birkácsné által kiállított szőnyegnek is. Podhorszky Gabriella egy pár darab munkáját az itéletképes nők a kiállítás legművészibb kivitelű és szépségű tárgyának nyilvánították; mig köztetszésben részesült s egy dara­big el­kelt Orlovszky Istvánnénak ludtollakból készült művirágja s Laskó Anna préselt virággal diszitett levél­­lapirjai egészen szokatlan újdonságot képeztek. Balázsy Juliska oki. ipartanitónő minta szalagjai fokozatosan tüntették fel a női kézi munka különböző fajait s közfigyelmet keltettek; ha volna egy nagyobb jutalom, e sorok írója e tárgyakat tüntetne ki első he­lyen, mert a női munkák terén sokszor túlhajtott s az ízlés rovására menő túlzásnak itt semmi nyoma. Novák Erzsike aranyszálakkal himzett könyve e téren valódi műremek, valamint Meisels Jánosné csengő szalagja, Jászay Hermin himzett karszéke a finomult ízlésnek igen szép tárgyai. Ki győzné itt mind elszám­lálni a szebbnél-szebb tárgyakat?.. Íveket kellene összeírni, hogy minden tárgyat kellően méltányolhassunk. A munkácsi faipar-iskola tárgyai majd egy termet, foglaltak el. A játékszerek, de különösebben a háztartás­hoz szükséges fumunkák hihetetlen olcsó áruk mellett a legnagyobb kelendőségnek örvendettek. Tartózkodunk a szigorú ítélet­mondástól, hiszen egy pár év alatt elég

Next