Bereg, 1884 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1884-01-13 / 2. szám
adással igyekezzenek megfelelni, és azon kötelességüket, melyeket az „utasítás“ rájuk ró, híven és becsülettel teljesítsék, mivel rajtuk fordul meg ezen egész dolognak sikere és ha kellő ügybuzgósággal járnak el, nagyon sok hasznot tehetnek, — és a megyei földbirtokos osztályt örökhálára kötelezik. Anonymus: Válasz az ugocsamegyei népiskolai tanügyet érdeklő czáfoló levélre. T. szerkesztő ur! Becses lapjának múlt évi 54. számában megjelent közleményre, illetőleg az ugocsai g. k. népiskolai tanügyet szépítő levélre a népnevelés valódi czélját, a szegény nép anyagi és erkölcsi életének javítását tartva szem előtt, kötelességünknek ismerjük az ügy nagy horderejének, fontosságának megfelelően a tényekből meritett nézeteinknek tárgyilagos kifejezést adni. 1. A levelet az ugocsai g. k. tanítók nevében Mihalovics Sándor éneklész-tanító úr küldötte. Legyenek meggyőződve a nagy-rákóczi esperességi kerületben működő g. k. tanítók, hogy e levél írója az esetben, ha tanítói tekintélyük megsértetik, első sorban fog küzdeni annak helyreállítására. És miután minket épen ezen meggyőződés vezérelt, és fog vezérelni, igen sajátságosnak tűnik fel előttünk az, hogy a többször említett levéllel a nyilvánosság elé léptek. Hisz az említett levélben olyan dolgok tulajdoníttatnak nekünk, amelyeket mi sohasem mondtunk és mondani nem fogunk, de másrészt olyan ügy védelmére keltek, amelyet akaratuk szerint, az alább előadandó és ezen becses lap hasábjain már előadott tényeknél fogva tisztázni nem fognak. 2. Mi Hrabár János urat, mint tanfelügyelőt vádoltuk a nyilvánosság előtt e becses lap és a napilapok hasábjain. Ebből megtudhatja mindenki azt, hogy Slrabár János főtisztelendő úr iránt tisztelettel viseltettünk, de nem hagytuk szó nélkül az eljárásainak gyengeségéből, tanfelügyelői hivatalának nem kellő szigorral való betöltéséből származott nagy mulasztásokat. Mi Hrabár János g. k. tanfelügyelő úr hazafbágát kétségbe nem vontuk; sohasem mondtuk vagy irtuk azt, hogy az ő szívében a többi érzelem mellett nincs meg a hazafiasság érzelme, hanem azt többször állítottuk s állítjuk ma is, hogy a magyar nyelv és nemzeti érzés alaposabb és igazibb terjedésének egyik nagy akadályát az képezi, miszerint ott, ahol és mikor kell, hiányokat, bűnös mulasztásokat nem orvosol. Olvastuk mi is úgy a „Pesti Napló“, mint a „Nemzet“-ben megjelent nyilatkozatot. Erre az elmondottak után hazafiságát illetőleg semmi szavunk. Lássuk a dolgok tanügyi oldalát. 3. Mi a g. k. iskolák egy részét istáiéhoz hasonlítottuk. Igen. Beszéljenek a tények. A nagy-szőllősi g. k. iskola az 1882/3. téli időszakában kukoricza-magtár volt. A napszámosok hosszabb időn át csépelték a kukoriczát az iskola helyiségben. Fakóbükkön ugyanaz volt. Nagy-Rákóczon hosszabb ideig szünetelt az előadás, mert a téli hónapokban a jég betörte az ablaktáblákat. Kis-Rákóczon, midőn megnyittatott az iskola, olyan bűz csapta meg a belépni akarókat, hogy eszméletüket majdnem elvesztették. Minden épület istáiéhoz hasonlítható, ha ez nem czéljára fordittatik, ha abban istálószerü tisztátlanság és bűz van. Ezek tények. 4. Nagy-Szőllősön, Fakóbükkön, Nagy-Rákóczon, Kis-Rákóczon a tanköteles gyermekek nem jártak iskolába hosszabb időn át. Ki felelős ezért? Nem Hrabár János g. kath. tanfelügyelő ur? Nem vétett-e ő hazafias és emberbaráti tekintetben? Mulasztása annyival nagyobb volt, hogy Nagy-Szőllősön többször megfordult akkor, midőn az iskolaszobában összehalmozott kukoriczát csépelték s intézkedése meg nem látszott, mert a munkát teljesen ott végezték el. 5. A többször említett levélben az is állíttatik, hogy mi közleményeinkben azt mondtuk volna, miszerint „a g. k. orosz anyanyelvű tanítók magyarul nem beszélnek“ „nem magyar érzelmüek“ „a gyűléseken oroszizálnak“, „az orosz nyelvben egymást képezik“ „iskoláikban orosz irányt, pánszlavismust terjesztenek“. Ezekre nézve azt állítjuk egyszerűen, hogy a közleményeket nem olvasták át kellő figyelemmel, hogy a fentebbi állítások nem felelnek meg a valóságnak. Mi azt mondtuk, hogy „a g. k. orosz anyanyelvű tanítók legnagyobb része igen gyengén bírja a magyar nyelvet, 8 ha el nem hiszik, hogy tényleg igy is van: 15—20 iratnak szóról-szóra való közlésével bebizonyíthatjuk. Aki ellen hazafias tekintetben volt kifogásunk, arról nézeteinket nyíltan elmondottuk, tehát az egész tanítókat magára nem vehette. Hogy az esperességi gyűlésén az értekezési nyelv egyrészt az orosz; hogy egy ideiglenesen megalakuló közgyűlésen egy g k. lelkész azt mondotta, hogy az orosz nyelven tartott értekezések magyar nyelvre is fordíthatók , azt hiszem, nem tagadhatja senki. De uraim ugyan tegyék kezeiket szivükre s kérdezzék meg lelkiismeretük sugallatát arra nézve, hogy az „Ugocsa megyei általános tanító egyesület“ gyűlései önökre nézve nem voltak-e mindig hasznosak, nem a legnagyobb örömmel jöttek-e mindig azokra? Jó, hogy vagy 30 elismerő okirat jutott hozzánk az egyesületi életet illetőleg, legalább állításaink igazságáról önöket mindig meggyőzhetjük. Ugyan a hazaiak nevelés érdekében cselekedetre akkor Hrabár János tanfelügyelő úr, midőn figyelmi vizsgálat terhe alatt kötelezte a g. k. tanítók egy részét arra, hogy az Ugocsa megyei általános tanítóegyesületből lépjenek ki?! Végül az egész ügyre csak az a megjegyzésünk, hogy üldözni fogjuk a hibákat mindig, felemeljük szavunkat mindig, ha közügyben bűnös mulasztásra akadunk. Nem ér az semmit, ha lelkünkben a magyar szent hazaszeretetet őrizzük, s minden cselekedetünk rugójának azt nem tartjuk Különben Isten velünk! Több elmondani valónk nincs! Ez utolsó közleményünk ezen ügyet illetőleg. Bár úgy volna minden, amint önök levelükben leírták, annak mi örülnénk elsősorban s elsők volnánk, akik a társadalom figyelmét örvendetes tanügyi állapotukra felhívnék. 1. 1. Nyilvános számadás és köszönet. „Az uj évi üdvözletek kölcsönös megváltása“ ez imén városunkban befolyt összegekről. Aláírtak a következők: Özv. Lang Ferenczné 20 kr, özv. Székely Lászlóné 25 kr, Hunyady Béla 30 kr, Csánk Nándor 40 kr, Barta Ödön 30 kr, dr. Fedák István 40 kr, Szopó József 20 kr, Bloksay István és neje 2 frt, Gulácsyné 1 frt, Szarka Lászlóné 20 kr, Goltesmann Jenőné 1 frt, Haraszkievicsné 20 kr, Buttykay Nagy Gabriella 1 frt, Pogány Ferenczné 20 kr, Turmann 20 kr, Finta Emma 20 kr, Papházy Péter 50 kr, dr. Szarka László 50 kr, Dancs Menyhértné 20 kr, Greizinger István 50 kr, Özv. Weiszhauz Izraelné 50 kr, Kabáczy József 50 kr, Kóródy Sándor 50 kr, Janka Sándor 50 kr, Péchy Endre 50 kr, Neuvelt Edéné 50 kr, Sallay Gyula 50 kr, Székely József 50 kr, Linner Gyula 1 frt, Bary Sándor 20 kr, Berzsenyi Pál 50 kr, Aczél Mária 50 kr, Varga Sándor 50 kr, Engelthaler Róza 50 kr, Topitzer Izabella 50 kr, Matolay Jolán 50 kr, Bodenics Teréz 50 kr, Moskovics József 30 kr, Ifj Jandrisics Antal 50 kr, Szeles Károly 50 kr, Kovács István 50 kr, Dr. Magaziner József 60 kr, Pataky Menyhért 20 kr, Jeney Sándor 30 kr, Haraszty László 50 kr, id. Jandrisics Antal 50 kr, Zsíros Sándor 40 kr, Danielovics Elek 1 frt, Benda Kálmán 1 frt, Sütő József 1 frt, Linner Bertalan 1 frt, Pajkosy Emánuel 1 frt, özv. Pongráczné 50 kr, Uniczky Sándor 50 kr, Guthy Ferencz 1 frt, Ottmayer Ignác/. 50 kr, Zágoni Károly 50 kr, Özv. Sipos Ferenczné 30 kr, Katinszky János 50 kr, Öz.v. Horthy Pálné 20 kr, Czeiner Nándor 50 kr, Kallós Tivadar 40 kr, Gönczy Sándor és neje 2 frt 1 kr, Lang Etelka 50 kr, Dercsényi László 50 kr, Teodorovics és Nóvay az újévi dobozok megváltásáért 20 frt. — Bejött tehát 55 frt 66 kr. (Az aláirt összegből 30 kr. nem folyt ugyan be, de pótoltatott). Nevezett összegből a gyűjtő iveket hordozó hajdúknak kiadatott 2 frt; maradt összesen 53 frt 66 kr. Ennek felekezét, vagyis 26 frt 83 krt a helybeli nőegylet, — ugyanannyit az itteni kisdedóvó-egylet pénztáraiba tettem át. Midőn a begyűlt összegért a nevezett egyletek nevében köszönetemet nyilvánítom, nem mulaszthatom el azon óhajtásomnak kifejezését: vajha az igen tisztelt közönség e szokást városunkban teljesen állandósítaná!.. Mennyi üdvös dolgot mozdíthatnánk igy elő, mig kölcsönös aláírásaink által a szokásos uj évi üdvözléseket épen úgy teljesítenék, s ez által egyszersmind mennyi kellemetlenségnek vetnénk véget!!... Daczára az, uj, és nálunk még szokatlan kezdeményezésnek egyesek által — kevésnek látszó aláírt pénzadományból is — mily csinos kis összeg gyűlt be! s milyen jó ez is a szűk pénzviszonyok közt helybeli közintézményeink fedezettel nem bíró égető szükségeinek pótlására!? Hátha még megszokna, jelentőségét felfogná az egész közönség s kizárólagosan gyakorlatba venné, mint p. o. a gyűjtő ivén tekintélyes összeggel aláiratkozott „T. és N.“ gyógyszerész urak: valóban ez eljárás nemcsak az előmozdítandó közjóczélnak, hanem magának az adományozónak is hasznos és előnyös lenne ! Még egyszer nyilvánítom köszönetemet a nemes szivü adakozóknak a nemes czél előmozdítása érdekében tett adományaikért. Beregszász, 1884. jan. 12. Gönczy Sándorné, nópgryleti elnök. A hat irén Légye 11 összesen 185 frt, utólag a már közlött kimutatás után még Berhelyi Ödönné urhölgy 1 frtot és egy kosár diót küldött. A begyült összeg a különböző iskolákban a növendékek száma szerint aránylagosan osztatott szét. Még pedig a ref. iskolában kiosztottunk tankönyveket és írószereket 43 frt 96 kr. értékben; ruhaneműt, nevezetesen : 6 uj fiú öltözetet, 6 pár uj csizmát, 6 uj sapkát, 10 uj leányöltözetet, 30 drb téli kendőt, összesen 52 frt 74 kr. értéküt, csemegét pedig 3 frt 30 kr. értékben és azon felül ócska ruhákat is. A róm. kath. iskolában: könyvek és írószereket 18 frt 22 kr. ruhákat, úgymint 5 uj fiú öltözetet, egy pár csizma, 5 uj leány öltözetet, 10 drb. téli kendő, 8 drb zsebkendő és 2 köpenyeget 30 frt 70 kr. értékben osztottunk ki, a karácsonyfa pedig 6 frt értékű csemegével diszittetett fel. Czeiner Nándorné urhölgy saját költségén két leányt öltöztetett fel, s még azon felül ócska ruhák is osztattak szét. A gör. kath. iskolában könyveket és írószereket 8 frt 5 kr. — ruhákat, 3 uj fiú öltözetet, 2 leány öltözet, 4 pár uj csizma, 12 drb téli kendő 20 frt 30 kr. értékben s több ócska öltöny ruha és 22 füzet képes könyv osztatott ki, a karácsonyfa díszítése pedig 2 frt 70 krba került. Az előadóinkból kitűnik, hogy a ref. iskola szegényebb sorsú növendékei 100 frtot, a rom. kath. iskola növendékei 55 frt és a gör. kath. iskola növendékei 31 frt adományban részesültek. A midőn e részletes kimutatást a nagyérdemű résztvevő közönségnek becses tudomására hozni kötelességemnek tartom, nem mulaszthatom el a felsegélyzett gyermekek nevében újból is hálás köszönetemet nyilvánítani, azon óhajom kifejezése mellett, bár csak jövőben is ismétlődnék ily nemes czélu mozgalom. Beregszász, 1884. január 10. Benda Kálmánné: Nyilvános számadás és köszönet. A karácsonyi jótékony adományok elosztása. Miután a gör. katholikusok karácsonya is elmúlt, s a karácsonyi ajándékok mind a három felekezeti iskolában kiosztattak, kötelességemnek tartom eljárásunkat a nagyérdemű közönségnek tudomására hozni, megköszönve egyszersmind a minden oldalróli szives érdeklődést. Köszönetemet nyilvánítom különösen gyűjtő társaimnak, kik oly készséggel vállalták el a nem könnyű feladatot teljesíteni; továbbá a tisztelt tanító uraknak, kik minden tőlük telhetőt elkövettek arra nézve, hogy az ajándékok kiosztása minél ünnepélyesebben, rendben és igazságosan történjék meg; nem különben köszönetemet nyilvánítom Teodorovics Antal helybeli kereskedő, Gyüre Albert és Legeza János csizmadia mester uraknak, kik tetemes árleengedés mellett bocsátók rendelkezésünkre a náluk vásárolt árukat; végül Havas Tivadar helybeli könyvkereskedő urnak, ki azon felül, hogy 10 ° C árleengedés mellett adta a nála vásárolt tankönyv- és írószereket, még 22 füzet gyermekeknek való képes történeteket is ajándékozott. Vegyes hirek. * Fogadják a lap szerkesztőségének szives köszönetét mindazok, kik a 10 éves jubileum alkalmából a múlt hét folyamán szerencse, és üdvkivánataikkal szerkesztőségünket részint táviratilag, részint levél utján felkeresték. Biztatásaik s elismerésük edzeni fogja erőnket a jövőben. Tartsák meg a lapot, tartsanak meg bennünket is folyvást szives jóindulatukban! * Lapunk 10 éves jubileuma — bár előzetesen a legszerényebb körű ünnepélynek volt tervezve — várakozáson felüli nagy érdekeltségnek örvendett. Azt hittük, a legszűkebb hely képes lesz befogadni azt a kis közönséget, mely e lap ügyéért melegen lelkesedik s annak igénytelen 10 éves évfordulóján rendezendő összejövetelen részt fog venni. Azonban a legkellemesebben csalódtunk, mivel a megyei értelmiség férfi, és női tagjainak oly szép csoportját volt itt szerencsénk együtt láthatni, hogy szerettük volna, ha a vasúti vendéglő helyisége, hol az estély rendezve volt, tágasabb lett volna, hogy elfogadhattuk volna mindazokat is s együtt örülhettünk volna velük, kiknek aláírását a rendező bizottság a jelentkezés utolsó napjaiban a helyiség szűk volta miatt már kénytelen volt el nem fogadni. Még igy is többen udvariasan átengedték már előzetesen másoknak lefoglalt helyeiket. S a szép, müves társasághoz méltó diszben folyt le az egész estély. 7 óra után a helybeli dalárda szép nyitánya után e lap szerkesztője olvasta fel a lap múlt számában közölt s a „Bereg“ 10 évi történetéből“ merített vázlatos rajzát s imét a dalárda lelkes dala hangzott, mely után Kóródy Sándor, lapunk főmunkatársa olvasta fel múlt számunkban szintén olvasható „Humorisztikus elmefuttatás“-át, melyet az ő művészi előadása még kétszeresebben érdekessé tett s mely mindvégig találó adomáival, élénk menetével folyvást derültségben tartotta a közönséget s több helyen a méltó elragadtatás lelkes tapsait és „éljen“-eit vivta ki; majd megint a dalárda aratta a babérokat, úgy hogy Benda Kálmán barátunk, a mi kedves „Karakánkán“-k, már majdnem félt, hogy neki az elismerés babéraiból semmi sem marad, pedig maradt, és ő azt mind le is kaszabolta egy szálig, midőn igazán benső átérzéssel, szép hanghordozással s művészi gesztikuláczióval kisérve, előadta Petőfinek „Rózsavölgyi halálára“ irt s ez estélyen sok tekintetben alkalmi költeményét. Szűnni nem akaró taps jutalmazta a szép előadást, melyet ismét a dalárda kisért az „Étlap“ előadásával, mintegy jelezvén ez által, hogy nemcsak szellemi, hanem anyagi részekből is állunk s a test is megkívánja a magáét. Hangos, derült szavak hallatszottak már a gyomor óhajtásainak szószólóiul. És megkezdődött a társasvacsora, mely azonban épen oly kitűnő volt a szellemi, mint a testi eledelek dolgában. Míg ugyanis Moskovics József vendéglős igazi ügybuzgalommal igyekezett megfelelni az ételek ízlésteljes kiállítása s pontos kiszolgáltatása tekintetében: megeredt a lelkes felköszöntések szebbnél szebb sora. A czigányzene élvezetében, Gönczy Károly zenekarának szép játékában alig-alig volt alkalma sok ideig részesülnii a közönségnek a megeredt szellemes toasztok csaknem egymást érő váltakozása miatt. Legelsőben e lap szerkesztője üdvözölte rövid szavakban a díszes közönséget s az összejövetelt némi tekintetben kiskörű irodalmi összejövetelnek tekintvén, Jókay Mórért, a magyar írók királyáért emelt poharat. Lelkes pohárcsengés követte e nagy névnek egyszerű felemlitését is. Majd A Varga Sándor a baráti szív igazi mélyéből származó meleg szavakkal, valódi szónoki routinnal e lap jelenlegi és 10 év előtti szerkesztőjét köszöntötte fel. Janka Sándor emelt szót ismét Kóródy Sándorért, mint 10 éven át e