Bereg, 1884 (11. évfolyam, 1-54. szám)

1884-01-13 / 2. szám

adással igyekezzenek megfelelni, és azon kötelességüket, melyeket az „utasítás“ rájuk ró, híven és becsülettel teljesítsék, mivel rajtuk fordul meg ezen egész dolog­nak sikere és ha kellő ügybuzgósággal járnak el, nagyon sok hasznot tehetnek, — és a megyei földbirtokos osztályt örökhálára kötelezik. Anonymus: Válasz az ugocsamegyei népiskolai tanügyet érdeklő czáfoló levélre. T. szerkesztő ur! Becses lapjának múlt évi 54. számában megjelent közleményre, illetőleg az ugocsai g. k. népiskolai tanü­gyet szépítő levélre a népnevelés valódi czélját, a sze­gény nép anyagi­­ és erkölcsi életének javítását tartva szem előtt, kötelességünknek ismerjük az ügy nagy hord­­erejének, fontosságának megfelelően a tényekből meritett nézeteinknek tárgyilagos kifejezést adni. 1. A levelet az ugocsai g. k. tanítók nevében Mihalovics Sándor éneklész-tanító úr küldötte. Legye­nek meggyőződve a nagy-rákóczi esperességi kerületben működő g. k. tanítók, hogy e levél írója az esetben, ha tanítói tekintélyük megsértetik, első sorban fog küzdeni annak helyreállítására. És miután minket épen ezen meggyőződés vezérelt, és fog vezérelni, igen sajátságos­nak tűnik fel előttünk az, hogy a többször említett levéllel a nyilvánosság elé léptek. Hisz az említett le­vélben olyan dolgok tulajdoníttatnak nekünk, a­melyeket mi sohasem mondtunk és mondani nem fogunk, de másrészt olyan ügy védelmére keltek, a­melyet akaratuk szerint, az alább előadandó és ezen becses lap hasábjain már előadott tényeknél fogva tisztázni nem fognak. 2. Mi Hrabár János urat, mint tanfelügyelőt vá­doltuk a nyilvánosság előtt e becses lap és a napi­lapok hasábjain. Ebből megtudhatja mindenki azt, hogy Slrabár János főtisztelendő úr iránt tisztelettel viseltet­tünk, de nem hagytuk szó nélkül az eljárásainak gyenge­ségéből, tanfelügyelői hivatalának nem kellő szigorral való betöltéséből származott nagy mulasztásokat. Mi Hrabár János g. k. tanfelügyelő úr hazafbágát kétségbe nem vontuk; sohasem mondtuk vagy irtuk azt, hogy az ő szívében a többi érzelem mellett nincs meg a hazafiasság érzelme, hanem azt többször állítottuk s ál­lítjuk ma is, hogy a magyar nyelv és nemzeti érzés ala­posabb és igazibb terjedésének egyik nagy akadályát az képezi, miszerint ott, a­hol és mikor kell, hiányokat, bűnös mulasztásokat nem orvosol. Olvastuk mi is úgy a „Pesti Napló“, mint a „Nemzet“-ben megjelent nyi­latkozatot. Erre az elmondottak után hazafiságát illető­leg semmi szavunk. Lássuk a dolgok tanügyi oldalát. 3. Mi a g. k. iskolák egy részét istáiéhoz hasonlí­tottuk. Igen. Beszéljenek a tények. A nagy-szőllősi g. k. iskola az 1882/3. téli idő­szakában kukoricza-magtár volt. A napszámosok hosszabb időn át csépelték a kukoriczát az iskola helyiségben. Fakóbükkön ugyanaz volt. Nagy-Rákóczon hosszabb ideig szünetelt az előadás, mert a téli hónapokban a jég be­törte az ablaktáblákat. Kis-Rákóczon, midőn megnyit­­tatott az iskola, olyan bűz csapta meg a belépni aka­rókat, hogy eszméletüket majdnem elvesztették. Minden épület istáiéhoz hasonlítható, ha ez nem czéljára for­­dittatik, ha abban istálószerü tisztátlanság és bűz van. Ezek tények. 4. Nagy-Szőllősön, Fakóbükkön, Nagy-Rákóczon, Kis-Rákóczon a tanköteles gyermekek nem jártak isko­lába hosszabb időn át. Ki felelős ezért? Nem Hra­bár János g. kath. tanfelügyelő ur? Nem vétett-e ő hazafias és emberbaráti tekintetben? Mulasztása an­nyival nagyobb volt, hogy Nagy-Szőllősön többször megfordult akkor, midőn az iskola­szobában összehal­mozott kukoriczát csépelték s intézkedése meg nem lát­­szott, mert a munkát teljesen ott végezték el. 5. A többször említett levélben az is állíttatik, hogy mi közleményeinkben azt mondtuk volna, miszerint „a g. k. orosz anyanyelvű tanítók magyarul nem be­szélnek“ „nem magyar érzelmüek“ „a gyűléseken oro­­szizálnak“, „az orosz nyelvben egymást képezik“ „iskolá­ikban orosz irányt, pánszlavismust terjesztenek“. Ezekre nézve azt állítjuk egyszerűen, hogy a közleményeket nem olvasták át kellő figyelemmel, hogy a fentebbi állítások nem felelnek meg a valóságnak. Mi azt mondtuk, hogy „a g. k. orosz anyanyelvű tanítók legnagyobb része igen gyengén bírja a magyar nyelvet, 8 ha el nem hiszik, hogy tényleg igy is van: 15—20 iratnak szóról-szóra való közlésével bebizonyíthatjuk. Aki ellen hazafias tekintetben volt kifogásunk, arról nézeteinket nyíltan elmondottuk, tehát az egész tanítókat magára nem vehette. Hogy az esperességi gyűlésén az értekezési nyelv egyrészt az orosz; hogy egy ideiglenesen megalakuló köz­gyűlésen egy g k. lelkész azt mondotta, hogy az orosz nyelven tartott értekezések magyar nyelvre is fordítha­tók , azt hiszem, nem tagadhatja senki. De uraim­ ugyan tegyék kezeiket szivükre s kér­dezzék meg lelkiismeretük sugallatát arra nézve, hogy az „Ugocsa megyei általános tanító egyesület“ gyűlései önökre nézve nem voltak-e mindig hasznosak, nem a legnagyobb örömmel jöttek-e mindig azokra? Jó, hogy vagy 30 elismerő okirat jutott hozzánk az egyesületi életet illetőleg, legalább állításaink igazságáról önöket mindig meggyőzhetjük. Ugyan a hazaiak nevelés érdekében cselekedetre akkor Hrabár János tanfelügyelő úr, midőn figyelmi vizsgálat terhe alatt kötelezte a g. k. tanítók egy ré­szét arra, hogy az Ugocsa megyei általános tanítóegyesü­letből lépjenek ki?! Végül az egész ügyre csak az a megjegyzésünk, hogy üldözni fogjuk a hibákat mindig, felemeljük sza­vunkat mindig, ha közügyben bűnös mulasztásra akadunk. Nem ér az semmit, ha lelkünkben a magyar szent hazaszeretetet őrizzük, s minden cselekedetünk rugójá­nak azt nem tartjuk Különben Isten velünk! Több el­mondani valónk nincs! Ez utolsó közleményünk ezen ügyet illetőleg. Bár úgy volna minden, a­mint önök le­velükben leírták, annak mi örülnénk elsősorban s elsők volnánk, a­kik a társadalom figyelmét örvendetes tan­ügyi állapotukra felhívnék. 1. 1. Nyilvános számadás és köszönet. „Az uj évi üdvözletek kölcsönös megváltása“ ez imén városunkban befolyt összegekről. Aláírtak a következők: Özv. Lang Ferenczné 20 kr, özv. S­zékely Lászlóné 25 kr, Hunyady Béla 30 kr, Csánk Nándor 40 kr, Barta Ödön 30 kr, dr. Fedák István 40 kr, Szopó József 20 kr, Bloksay István és neje 2 frt, Gulácsyné 1 frt, Szarka Lászlóné 20 kr, Goltesm­ann Jenőné 1 frt, Haraszkievicsné 20 kr, Buttykay Nagy Gabriella 1 frt, Pogány Ferenczné 20 kr, Turmann 20 kr, Finta Emma 20 kr, Papházy Péter 50 kr, dr. Szarka László 50 kr, Dancs Menyhértné 20 kr, Greizinger István 50 kr, Özv. Weiszhauz Izraelné 50 kr, Kabáczy József 50 kr, Kóródy Sándor 50 kr, Janka Sándor 50 kr, Péchy Endre 50 kr, Neuvelt Edéné 50 kr, Sallay Gyula 50 kr, Székely József 50 kr, Linner Gyula 1 frt, Bary Sándor 20 kr, Berzsenyi Pál 50 kr, Aczél Mária 50 kr, Varga Sándor 50 kr, Engelthaler Róza 50 kr, Topitzer Izabella 50 kr, Matolay Jolán 50 kr, Bodenics Teréz 50 kr, Moskovics József 30 kr, Ifj Jandrisics Antal 50 kr, Szeles Károly 50 kr, Kovács István 50 kr, Dr. Magaziner József 60 kr, Pataky Meny­hért 20 kr, Jeney Sándor 30 kr, Haraszty László 50 kr, id. Jandrisics Antal 50 kr, Zsíros Sándor 40 kr, Danielo­­vics Elek 1 frt, Benda Kálmán 1 frt, Sütő József 1 frt, Linner Bertalan 1 frt, Pajkosy Emánuel 1 frt, özv. Pongráczné 50 kr, Uniczky Sándor 50 kr, Guth­y Fe­­rencz 1 frt, Ottmayer Ignác/. 50 kr, Zágoni Károly 50 kr, Özv. Sipos Ferenczné 30 kr, Katinszky János 50 kr, Öz.v. Horthy Pál­né 20 kr, Czeiner Nándor 50 kr, Kallós Tivadar 40 kr, Gönczy Sándor és neje 2 frt 1 kr, Lang Etelka 50 kr, Dercsényi László 50 kr, Teodorovics és Nóvay az újévi dobozok megváltásáért 20 frt. — Bejött tehát 55 frt 66 kr. (Az aláirt összegből 30 kr. nem folyt ugyan be, de pótoltatott). Nevezett összegből a gyűjtő iveket hordozó hajdúknak kiadatott 2 frt; maradt összesen 53 frt 66 kr. Ennek felek­ezét, vagyis 26 frt 83 krt a helybeli nőegylet, — ugyanannyit az itteni kisdedóvó-egylet pénztáraiba tettem át. Midőn a begyűlt összegért a nevezett egyletek ne­vében köszönetemet nyilvánítom, nem mulaszthatom el azon óhajtásomnak kifejezését: vajha az igen tisztelt közönség e szokást városunkban teljesen állandósítaná!.. Mennyi üdvös dolgot mozdíthatnánk igy elő, mig köl­csönös aláírásaink által a szokásos uj évi üdvözlése­ket épen úgy teljesítenék, s ez által egyszersmind mennyi kellemetlenségnek vetnénk véget!!... Daczára az, uj, és nálunk még szokatlan kezde­ményezésnek egyesek által — kevésnek látszó aláírt pénz­adományból is — mily csinos kis összeg gyűlt be! s milyen jó ez is a szűk pénzviszonyok közt helybeli közintézményeink fedezettel nem bíró égető szükségeinek pótlására!? Hátha még megszokna, jelentőségét felfogná az egész­ közönség s kizárólagosan gyakorlatba venné, mint p. o. a gyűjtő ivén tekintélyes összeggel aláiratko­zott „T. és N.“ gyógyszerész urak: valóban ez eljárás nemcsak az előmozdítandó köz­jóczélnak, hanem magá­nak az adományozónak is hasznos és előnyös lenne ! Még egyszer nyilvánítom köszönetemet a nemes szivü adakozóknak a nemes czél előmozdítása érdekében tett adományaikért. Beregszász, 1884. jan. 12. Gönczy Sándorné, nó­pgryleti elnök. A hat irén Légye 11 összesen 185 frt, utólag a már közlött kimutatás után még Berhelyi Ödönné urhölgy 1 fr­tot és egy kosár diót küldött. A begyült összeg a különböző iskolákban a növen­dékek száma szerint aránylagosan osztatott szét. Még pedig a r­e­f. iskolában kiosztottunk tan­könyveket és írószereket 43 frt 96 kr. értékben; ruha­neműt, nevezetesen : 6 uj fiú öltözetet, 6 pár uj csizmát, 6 uj sapkát, 10 uj leányöltözetet, 30 drb téli kendőt, összesen 52 frt 74 kr. értéküt, csemegét pedig 3 frt 30 kr. értékben és azon felül ócska ruhákat is. A róm. kath. iskolában: könyvek és írószere­ket 18 frt 22 kr. ruhákat, úgymint 5 uj fiú öltözetet, egy pár csizma, 5 uj leány öltözetet, 10 drb. téli kendő, 8 drb zsebkendő és 2 köpenyeget 30 frt 70 kr. érték­ben osztottunk ki, a karácsonyfa pedig 6 frt értékű csemegével diszittetett fel. Czeiner Nándorné urhölgy sa­ját költségén két leányt öltöztetett fel, s még azon felül ócska ruhák is osztattak szét. A gör. kath. iskolában könyveket és írósze­reket 8 frt 5 kr. — ruhákat, 3 uj fiú öltözetet, 2 leány öltözet, 4 pár uj csizma, 12 drb téli kendő 20 frt 30 kr. értékben s több ócska öltöny ruha és 22 füzet képes könyv osztatott ki, a karácsonyfa díszítése pedig 2 frt 70 krba került. Az előadóinkból kitűnik, hogy a ref. iskola sze­gényebb sorsú növendékei 100 frtot, a rom. kath. iskola növendékei 55 frt és a gör. kath. iskola növendékei 31 frt adományban részesültek. A midőn e részletes kimutatást a nagyérdemű részt­vevő közönségnek becses tudomására hozni kötelességem­nek tartom, nem mulaszthatom el a felsegélyzett gyer­mekek nevében újból is hálás köszönetemet nyilvánítani, azon óhajom kifejezése mellett, bár csak jövőben is is­métlődnék ily nemes czélu mozgalom. Beregszász, 1884. január 10. Benda Kálmánné: Nyilvános számadás és köszönet. A karácsonyi jótékony adományok elosztása. Miután a gör. kath­olikusok karácsonya is elmúlt, s a karácsonyi ajándékok mind a három felekezeti isko­lában kiosztattak, kötelességemnek tartom eljárásunkat a nagyérdemű közönségnek tudomására hozni, megkö­szönve egyszersmind a minden oldalróli szives érdeklő­dést. Köszönetemet nyilvánítom különösen gyűjtő társa­imnak, kik oly készséggel vállalták el a nem könnyű feladatot teljesíteni; továbbá a tisztelt tanító uraknak, kik minden tőlük telhetőt elkövettek arra nézve, hogy az ajándékok kiosztása minél ünnepélyesebben, rendben és igazságosan történjék meg; nem különben köszöne­­temet nyilvánítom Teodorovics Antal helybeli kereskedő, Gyüre Albert és Legeza János csizmadia mester urak­nak, kik tetemes árleengedés mellett bocsátók rendelke­zésünkre a náluk vásárolt árukat; végül Havas Tivadar helybeli könyvkereskedő urnak, ki azon felül, hogy 10 °­ C árleengedés mellett adta a nála vásárolt tankönyv- és írószereket, még 22 füzet gyermekeknek való képes tör­téneteket is ajándékozott. V­e­g­y­e­s h­­i­r­e­k. * Fogadják a lap szerkesztőségének szives köszönetét mindazok, kik a 10 éves jubileum alkal­mából a múlt hét folyamán szerencse, és üdvkivána­­taikkal szerkesztőségünket részint táviratilag, részint levél utján felkeresték. Biztatásaik s elismerésük edzeni fogja erőnket a jövőben. Tartsák meg a lapot, tartsanak meg bennünket is folyvást szives jó­indulatukban! * Lapunk 10 éves jubileuma — bár előzete­sen a legszerényebb körű ünnepélynek volt tervezve — várakozáson felüli nagy érdekeltségnek örvendett. Azt hittük, a legszűkebb hely­­ képes lesz befogadni azt a kis közönséget, mely e lap ügyéért melegen lelkesedik s annak igénytelen 10 éves évfordulóján rendezendő összejövete­len részt fog venni. Azonban a legkellemesebben csalód­tunk, mivel a megyei értelmiség férfi, és női tagjainak oly szép csoportját volt itt szerencsénk együtt láthatni, hogy szerettük volna, ha a vasúti vendéglő helyisége, hol az estély rendezve volt, tágasabb lett volna, hogy elfogad­hattuk volna mindazokat is s együtt örülhettünk volna velük, kiknek aláírását a rendező bizottság­­ a jelentkezés utolsó napjaiban a helyiség szűk volta miatt már kény­telen volt el nem fogadni. Még igy is többen udvariasan átengedték már előzetesen másoknak lefoglalt helyeiket. S a szép, müves­ társasághoz méltó diszben folyt le az egész estély. 7 óra után a helybeli dalárda szép nyitánya után e lap szerkesztője olvasta fel a lap múlt számában közölt s a „Bereg“ 10 évi történetéből“ merített vázlatos rajzát s imét a dalárda lelkes dala hangzott, mely után Kóródy Sándor, lapunk főmunkatársa olvasta fel múlt számunkban szintén olvasható „Humorisztikus elmefutta­­tás“-át, melyet az ő művészi előadása még kétszeresebben érdekessé tett s mely mindvégig­ találó adomáival, élénk menetével folyvást derültségben tartotta a közönséget s több helyen a méltó elragadtatás lelkes tapsait és „él­­jen“-eit vivta ki; majd megint a dalárda aratta a babéro­kat, úgy hogy Benda Kálmán barátunk, a mi kedves „Karakánkán“-k, már majdnem félt, hogy neki az elismerés babéraiból semmi sem marad, pedig maradt, és ő azt mind le is kaszabolta egy szálig, midőn igazán benső átérzéssel, szép hanghordozással s művészi gesztikulá­­czióval kisérve, előadta Petőfinek „Rózsavölgyi halálára“ irt s ez estélyen sok tekintetben alkalmi költeményét. Szűnni nem akaró taps jutalmazta a szép előadást, me­lyet ismét a dalárda kisért az „Étlap“ előadásával, mint­­egy jelezvén ez által, hogy nemcsak szellemi, hanem anyagi részekből is állunk s a test is megkívánja a ma­gáét. Hangos, derült szavak hallatszottak már a gyomor óhajtásainak szószólóiul.­­ És megkezdődött a társas­vacsora, mely azonban épen oly kitűnő volt a szellemi, mint a testi eledelek dolgában. Míg ugyanis Moskovics József vendéglős igazi ügybuzgalommal igyekezett meg­felelni az ételek ízlésteljes kiállítása s pontos kiszolgálta­tása tekintetében: megeredt a lelkes felköszöntések szebb­nél szebb sora. A czigányzene élvezetében, Gönczy Ká­roly zenekarának szép játékában alig-alig volt alkalma sok ideig részesülnii a közönségnek a megeredt szellemes toasztok csaknem egymást érő váltakozása miatt. Legelső­ben e lap szerkesztője üdvözölte rövid szavakban a díszes közönséget s az összejövetelt némi tekintetben kiskörű irodalmi összejövetelnek tekintvén, Jókay Mórért, a magyar írók királyáért emelt poharat. Lelkes pohárcsen­­gés követte e nagy névnek egyszerű felemlitését is. Majd A Varga Sándor a baráti szív igazi mélyéből származó meleg szavakkal, valódi szónoki routinnal e lap jelenlegi és 10 év előtti szerkesztőjét köszöntötte fel. Janka Sándor emelt szót ismét Kóródy Sándorért, mint 10 éven át e

Next