Bereg, 1891 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

1. szám. XVII. évfolyam. Megjelenik minden’ vasárnap. Beregszász, 1891. január 4. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGVÁRMEGYE, Előfizetési árak: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt, — Egyes szám ára 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: MATAVOVSZKY BÉLA Szerkesztői iroda : Beregszász, nagy­ bazár I. emelet. Előfizetés és hirdetés díjai a kiadóhivatalban, Beregszász, Namény-utcza 492. szám fizetendők. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. A KIR­ TAN FELÜGYELŐSÉG­, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET­ ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Olvasóinkhoz­ A »BEREG« az 1891. évvel XVII. évfolyamának küszöbét lépte át. Midőn a múlt év tavaszán a lap szerkesztésére vállalkoztunk, a következő főbb irányelveket tűztük magunk elé: a magyar nemzeti szellem és műveltség ápolása és fejlesztése, a megyei és városi élet mozzanatainak tárgyilagos, minden melléktekintetektől és pártszempontoktól, való független, ismertetése, úgyszintén a társadalmi és közgazdasági téren felmerülő kérdések elfogulatlan fejtegetése. Mennyire voltunk képesek a megye és a városok jólétének emelésére ez elvek alapján közreműködni, azt mi nem bírálhatjuk meg, de annyit önérzettel merünk állítani, hogy eljárásunkat a legtisztább jó­akarat és részrehajlatlanság irányította. E tekintetben leghathatósabb támaszunk munkatársaink voltak, kiknek díszes névsorát van szerencsénk bemutatni: Aczél József dr., Aigner Ferencz, Be­rta Ödön, Bay Ilona, Benécs Gusztáv, Bodnár István, Bornemissza Zoltán, Buday Sándorné, Buzáth Kamill dr., Csajágh­y Imre, Csonka Gusztáv, Czeiner Nándor, Dóka Imre, Ekkel Elemér, Fü­zesséry Tibor, Gärtner Henrik, Hitter Ferencz, Hitter Miklós, Hoffmann Márton, Hunyady Béla, Janka Sándor, Kassay Károly dr., Kiss Imre, Komáromy Andor, Koródy Sándor, Kóródy Zoltán, E. Kovács Gyula, Krasznay Zsigmond, Lang Mariska, Lehóczky Tivadar, Liska Samu, Lukács Béla, Malonyay Gyula, Nizsalovszky Endre, Orlovszky István, Ormay Sándor, Pataky István, Palányi Aladár, Púm József, Ekédes János, Ricsei Samu, Robi Vilmos, Stenczel Mihály, Stépán Géza, Szalay István, Szeles Elek, Szikszay Károly, Szilágyi Zsigmond, Színi Péter, Táj­el Ödön, Takács Gyula, Toros Sándor, Túlcsik Ferencz, Túri Nagy János, Vidonyi­ József, Zágoni Károly, Zsatkovics Kálmán. Ezen díszes gárda szolgáltatta a »BEREG«-nek a múlt évben a szellemi táplálékot. Kiváló mértékben biztosítja lapunk további fennállását azon körülmény is, hogy az a vármegye hivatalos közlönyévé nyilváníttatott és részére tetemesebb összegű évi segély utalványoztatok. Alkalmunk lesz tehát minden megyehatósági vagy ország­kormányzati fontos intéz­kedéseket az olvasó közönségnek, az eddiginél kimerítőbb terjedelemben, tudomására hozni s ez által a megye és a két város lakóinak szavahihető hírnöke lenni. A t. olvasó közönség pedig, mely egészen új előfizetők által folyton szaporodik, reméljük jövőben is részesíteni fog bennünket nagymérvű pártfogásában. — Az előfizetési díj­lapunk homlokán olvasható. ’ — Az ut, melyen haladunk: a békés haladás útja; vándorbotunk, mely­re támaszkodunk: a legtisztább jó akarat: ezélünk, melyet elérni óhajtunk: a közjólét előmozdítása. Ily szándékkal kezdjük meg az uj évet: Isten velünk ! MATAVOVSZKY BÉLA, a „BEREG” felelős szerkesztője és tulajdonosa. Tisztujítás után. Hazánk anyagi és szellemi fölvirágzá­­sának minden­esetre a legfőbb kelléke a polgárok jóléte. Nincs kétség benne mi­ként az országokat boldoggá, az ipart, kereskedelmet, kultúrát, művészetet fejletté csak a benne levő városok előhaladása teheti. A rész az egészért, az egész a részért. Bi­zonyára helytelen politika lenne tehát egy központba centralizálni a szellemi s anyagi kincsek összeségét s ugyanakkor az állam testét, az ország zömét elhanyagolni. Ha valahol áll és helyes ezen axióma, nálunk körülményeink között különösen in­dokolt és követendő. A hazának a­hány vidéke van, annyiféle a nép vallása, mű­veltsége, nemzetisége és anyagi helyzete. Mindenik részletet, mindenik töredéket, hogy így mondjuk — a maga specziális viszo­nyainak megfelelőleg kell gondozni, vezé­relni, kormányozni. Ezen gond, a vidéki községek, városok vezetésének feladata, az illető község elöljáró­ságának, tisztikarának vállaira nehezül Ami­lyen az elöljáróság, olyan rendesen maga a község. Ha a tisztviselők elrablonnak, robot­­­nak tekintik nemes feladataikat, ha az elöljáró­ság hivatali kényszerből kifolyólag és ön­érdek, vagy személyes ügyek iránti tekin­tettel intézi a közügyet, ha­nem nemes lelkesedés s a község iránti szeretet és von­zalom rugója hivatali működésének, úgy nemcsak a község fejlődése és boldogulása leend kétséges és bizonytalan, hanem annak existencziája is alapjában megrendül. Ennyit általánosságban. Városunk egy nagy környék központja. Ide nyúlnak be, mint természetes góczpontba messze vidékről a sugarak, melyeknek fé­nye és melege ennek emelését mozdítják elő, egyidejűleg e városnak hatása is kiter­jed nagy területre s a szomszéd községek előtt, mint kö­vetendő mintakép áll s kell­­ is hogy álljon. Kormányzását, vezetését az egész vármegye élénk figyelemmel kiséri, jó, vagy balsorsában élénk részvéttel oszta­­kozik. De különösen nagy horderejű ez a város polgárságára, lakóira. Alig van köz­ség, melyet annyi sorscsapás sújtott volna, mint ezt. Az ezek miatt a polgárok vállaira, nehezedő teher már­is meggörnyeszti őket, s kezd elviselhetlenné válni. Ennek kön­­­nyítése, az ezek által okozott bajokból való kibontakozás képezi a tisztikar feladatát. A leforgott évvel egy 6 éves cyklus tűnt el a város életében s viszont a beállott í­j esztendő uj tisztikart állított annak élére. Nem taglaljuk nem tünt-e el haszon nélkül ama darabja az időnek, nem fürkés­szük ezúttal, kit terhel a netalán bekövetkezett bajokért a felelősség, hiszen a múltat vis­­­szahozni lehetetlen, abból legfellebb tanul­ságot menthetünk s azt haszonnal értéke­síthetjük a jövőben. Azonban közvetlen a megejtett tiszt­­újítás után a jövőre nézve kívánunk egyet­­m­ást szives figyelembe ajánlani. A tiszti­kar fejétől szép programmot halottunk s az lelkesített mindnyájunkat, de csak akkor fog egyúttal meg is nyugtatni ha a tisztikar annak betöltésén szivvel-lélekkel törekedni fog. Legfontosabb mindenesetre a m­u­n­­k­á­l­k­o­d­á­s, a hivatali órák betartása; nem csalódunk, ha kifejezzük, miként e te­kintetben nem a felügyelet és ellenőrzés, hanem a példaadás a legczélravezetőbb. Főtől árad a víz Ha a tisztikar alsóbb rendű tagjai észlelni fogják, hogy vezérük odaadó buzgalommal végezi teendőit, bizo­nyára ők sem maradnak el. Fő gondját kell hogy képezze az új tisztikarnak, a város kulturális ügyeinek az emelése. E te­kintetben semmi áldozattól nem szabad vis­­­szariadni, mivel az befektetett tőke, mely idővel dúsan kamatoz. A múltban —­ fáj­dalom - ez nem történt, mert míg a vá­ros kaszárnyára, finánczpalotára, stb., száz­ezreket áldozott s akart, a mivelődés oltára alig kapott egy két morzsát, s mintegy rá­kellett erőszakolni a kifejlett állami és re­áliskolát; az óvodát ma is a társadalom tartja fönn. Különösen ajánlatos továbbá a szigorú takarékosság. Nem ismerjük részletesen a város gazdálkodási rendszerét, de annyit mégis határozottsággal állíthatunk, hogy na*

Next