Bereg, 1892 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-03 / 1. szám

1. szám. XV 111. évfolyam: még sokan vannak távol maradva az egy­lettől, de ennek oka az, hogy némelyeket csak a siker győz meg a küzdelem helyes voltáról s látva az eredményt, bizonyára a tagok száma is folyton emelkedni fog. Hogy ez meglegyen, h­ogy a tagok a nemesebb szórakozás több és újabb nemeit lelhessék fel, arra anyagi erő kell. Részint ezért, részint az egyesület tagjainak egy­mással való gyakoribb érintkezése elősegí­­téséért, helyes, hogy ha más ily egyletek példájára társas mulatságokat is rendez, hadd mutassa be eddigi szép fejlődését a nagy­közönség előtt, bizonyára a város lakosai tettekben és anyagilag is nem fognak késni az újjászervezett egyletet kellően támo­gatni. B­E­R­E­G Beregszász, 1892. január 3. Szilveszter. Hogy miféle jogczime van az öreg Szil­veszter apónak arra, hogy a neve napja olyan nevezetes legyen, azt tán még ő maga sem tudná megmondani. Mert ha p. o. József napja olyan országhirü, azt még értem, akkor jön­nek vissza a gólyák. Szent Mihály napja szin­tén kérkedhetik a titulusával, egyszer azért mert szent, másodszor mert akkor van a krumpli és tengeriszedés ideje. Vagy ha Szent György napja korszakot alkot esztendőnkben, azt is megérthetjük : ekkor szoktak hurczolóskodni a kik még meg nem házasodtak. (Az Amerikába veloczipédezőkről nem szólok, mert azok Szent György nap nélkül is el- kiköltöznek, ha egy kövér pénztárt magukhoz kaparithatnak.) Pé­ter-Pál meg az Arany „Fülemilé“-jében való megörökítésen kívü­l a barátságos együttélés folytán lett nevezetessé. De Szilveszter?! Az öreggel tudtunkkal semmi nevezetes nem történt, nem neveztek el róla semmit, mint p. o. Márton tudja­ nem kapott semmiféle prae­­dikátumot, teszem azt aranyszájú szent János, nem hoz zimankós napokat, mint Pongrácz, Szervácz, Bonifácz atyafiságban levő szentek, még csak egy árva evangélista vagy vértanúi czímzetességet sem kapott annyi idők múltán Úgyszintén nem fenyeget bennünket 40 napi esővel, mint Medárd, még kevésbé csinált kalen­dáriumot mint Gergely! Nem hangzatos a neve, mint Tihamér, Ka­mill, Kornél, Klotild, Kleofas és Soma. S ha egyik unokaöc­cse, a­ki pápaságig vitte fel s koronát küldött nekünk, hogy azt viseljük a báránybőr süveg helyett, nem állana előttünk, azt se tudnók, kit tiszteljünk benne. Hanem azért az öreg joggal nevezetes em­ber, s a neve napja felér legalább is egy olym­­piáddal ! Azért mert ő az összes kalendáriumai névnapoknak ősatyja, 1891. esztendős. Vagy ha pontosan a Sosigenes görög tudós által készített 100 esztendős lőcsei kalendáriumot ves­szük a számítás alapjául, még 45 esztendővel több. Egy határoszlop az öreg apó az esztendő végén, melyre még az is fel van írva: tilos a beme­net. És sokan engedve a tilalomnak, nem men­nek, nem juthatnak be az uj esztendő igéret­­földjére . . . De hát hol van az időnek vége, hol kez­dete? Ki mérheti meg az örökkévalóságot, ki számíthatja ki a végtelenséget. Mi az öröklét nagy tengerében egy év, mi ezer esztendő? Hol van határa az időnek, meddig terjed egy pil­lantás, meddig évmilliárdok ideje?! Egyetlen pillanat alatt számtalan világok keletkeznek s enyésznek el, viszont egy porszem évezredekig meg nem semmisül! Rohan az idő, végtelen gyorsasággal ; futását nem képes felfogni em­beri ész, a világok forgását kitanulni nem ké­­pes emberi elme . . . Az öreg Szilveszter apó azonban higgadt bölcsességel látja tűrni a rohanó időt, nyugodt flegmával várja a titkos jövendőt. Előtte közö­nyös a világ, az emberek, a társadalom átala­kulása, ő kellő értékére tudja szállítani a hiúságot nagyzási hóbortokat, pöffeszkedéseket. A divat bohóságait meg sem mosolyogja, csak a gyarló világi ember előtt lényeges, hogy a női kala­pon a madár egyik évben elől legyen, másikban hátul, hogy most olyan bő viganó lebegjen a női tagokon, melybe, mint alkalmas sátorba szükség idején az egész család­ beköltözhessék, avagy oly szűk legyen, hogy ne lehessen benne lépni s mikor három lépést halad az ember előre, két lépéssel van hátrább, mint ahonnan elindult. Szilveszter apó látta már, hogy a sze­rető férj ezreket érő újévi ajándékot vett ifjú hitvesének, ki félórával később a kocsissal ru­tai megcsalta; viszont tanúja volt, hogy a fös­vény dorgálja gyermekét, mit te újévi ajándé­kot akarsz, hiszen csak tegnap huzattam ki a fogadat! Neki egyre megy: töredelmes bűnbá­­nattal magadba szállva töltöd el becses neve­­napját, avagy kéjmámorba futva sietsz . . . . é­l­n­i. Ő őrt áll az ó- és újév között a határon. És sokan remegnek látásától, mert az ő meg­jelenése tanúbizonysága, hogy az év ismét oda Soknak csak akkor jut eszébe, hogy a lezajlott évben ismét semmit sem tett, midőn az öreget látja. Ám ő nem figyelmeztet senkit, de.. em­lékeztet. Jóságos alakja mint örök intelem foly­tán előtted áll, mintha mondaná vigyázz, ügy­eld éveidnek első részét, hogy a másodikban ne kelljen azt megbánnod, megsiratnod! Emlékez­tet arra, hogy ismét közelebb jutottunk a sírhoz. Sokan örülnek a jövetelének. A bohó, a gondtalan ifjúság úgy szeretné kergetni az időt, mit később ezerszer sír vissza. Oh az öreg Szilveszter apó nagy filozóf. Őtet nem lehet egykönnyen megcsalni, vagy félrevezetni. Egész évi szemlélődései alatt van alkalma megismerni mindenkinek a viszo­nyait. Tanúságot tehetne, ha szólni akarna, hogy az a csinos öltözék, melyben ama nő, vagy férfi parádézik, nemcsak hifidbe verődött, de az áráért már perel is a sneider. Bejárha­­tási joga van a titkos bondoirokba, tudja, hány órát vesz igénybe ama szépnek látszó hölgynek az öltözködése s miféle apró dirib-darabból rakja össze alakját, hogy olyan fess legyen, mikor kilép az utczára. Jó mathematikus lé­tére könnyen megmondja, melyik mérleg hamis, hány esztendőt tagadtál el éveid számából, há­nyan tagadták meg a múlt évben váltód zsir­­álását. Az öreg apó még nagy kirurgus is. A szi­veknek és veséknek vizsgálója. (Könnyen meg­tanulhatta disznóölés idejére esik a nevenapja) Orvosi tudományát azonban nem használja, leg­feljebb konstatálja a bajokat, sebeket, miket a sors, vagy a . . . rész időjárás rámért az em­berekre. S midőn a 12-ik óra is elkondult, a nagy életbölcs azon évtől, melynek napjait, óráit, per­­czeit leperegni látta, fájó sóhajjal elfordul, hogy a beköszöntött ifjú ujesztendőt tanulmányoz­hassa s várja mig az is lassan-lassan megöreg­szik. Ősz szempilláin egy-egy köny rezeg, mi­dőn látja, hogy törik össze egy hú, ártatlan szív, hogy rohan veszedelmébe a gondtalan ifjú, mint hullanak el egyenként a jó emberek, men­­nyire győzedelmeskedik sokszor a gazság az igaz ügy fölött . . . Az uj esztendő?! Szilveszter apó nem vár, nem óhajt, nem kér tőle semmit. Tudja, hogy úgy sem kapná meg. Tudja, hogy azok a fellángoló ur ült remények, hogy törnek dara­bokká, mire az ő becses nevenapja ismét elkö­­zelget. Tudja, hogy a szétfoszlott ábrándok a dőre­remények, az összeomlott kárty­avárak rom­jai halmozódnak lábai elé, mire dér szakáiéval ismét előkerül időt mérni. De én kegyelmedre Szilveszter apó mégis rátámadok. S bár tudja kegyelmed az idők történetét, mégis elsorolom, hogy a lepergett esztendő sem volt jobb egy fikarcznyival sem, mint a többi ; az adó abban is tetemesen emel­kedett, a bor rohamosan fogyott, a férjhez me­nendő leánykák száma szaporodók a házasulan­dóké silány minoritássá törpült, bankót sokkal kevesebbet csinált a német, hanem mi adóssá­got annál többet, váltóóvások, asszonyi perpat­varok, influenza, krumpli­romlás, s egyéb elemi csapások napi­renden vadának. Milleniumi ünnepélyünk megcsinálását is­mét nem határozták el, de kapcsolatban ezzel fogyasztási szövetkezetünk megbukott, hanem azért maradtak olyan emberek is, kik a Vérke megny­itásában hisznek, de már olyan egy sem aki a nagy gőzmalom bukásában biztos nem volna. S mindezen bajokban kegyelmednek nagy része van. Roszul őrködött fölöttünk, mint a hanyag csősz, ki a tőle kérdezősködőnek kuny­hójára rámutatva, ilyetén magyarázatot adott: itt alszom én mikor a dinnyét őrzöm. Ezután jobb felügyelő legyen Szilveszter apó, mert különben kitöröltetem a kalendáriumból nevét a naptárcsinálóval, aki jó emberem. A kegye­­­med által most behantolt esztendőre pedig csak megint azt mondom én, hogy nem számítom, oda, hol boldog éveim eltemetve vannak! Baltavári. Egy gyümölcsös Beregm­egyében. A „Gyümölcskertész“ ez szaklap után. Bereg vármegye munkácsi járásának Med­­vegyecz községében lakó Gottesman Ábrahám 9—10 évvel ezelőtt azon törte fejét, hogy 154 kat. holdnyi kiirtott erdőtalaját miképen le­hetne biztosan, és mielőbb jövedelmezővé tenni. Csakhamar rájött, hogy az illető terület akkor fogja a legnagyobb jövedelmet nyújtani, ha azt gyümölcsfákkal beülteti­k a fák alatt a talajt mezőgazdasági termények alá, továbbá rét és legelőnek használja. Azonnal munkához látót, egy cselédjét elküldte Munkács város főkertészéhez, hogy nála néhány hónap alatt a gyümölcsfatenyész­téshez szükséges ismereteket elsajátítsa, s azután hozzáfogott a faiskola létesítéséhez. Addig, míg a kiültetés ideje bekövetkezett, a területet legeltette s a fatöveket irtatta. A gyümölcsfacsemeték kiültetése fordán­ként történt, minden évben oly nagyságú terü­let ültettetett be, amennyi csemete állott ren­delkezésre. A gyümölcsfák 8 ölnyi sorokban egymás­tól 3—4 ölnyi távolságban ültettettek. Legnagyobb súly­a beszterczei és veres szilvára lett fektetve,­­ mert rossz utak és messze eső piacz miatt csak a feldolgozott gyü­mölcs után lehet nagy jövedelmet remélni. Két három szilvafa után egy alma, körte, dió, vagy cseresznye következik, hogy mire a szilvafák kitermettek, 20—25 év múlva, azok kivágatnak s a fák koronái szabadon terjeszkedhetnek. A kiültetett gyümölcsfák mennyisége 13000 darab, kitűnő gondozásban részesülnek, mert a kiültetés évében, ha az idő száraz, rendesen öntöztetnek, a talaj körülöttük évenkint 3—4- szer felporba nyittatik, a korona sűrű ágai rit­­kittatnak, a törzsek a mohától tisztán lesznek tartva, s a­hol a fák fejlődése nem kielégítő, ott műtrágya alkalmaztatik. A lágymagvak akként lettek kezelve, hogy 6—7 éves vadonezok ültethettek állandó he­lyükre s midőn azok ott kellőleg megerősödtek, 1—2 év múlva, koronába beoltattak , mert a vadtörzs az időjárás viszontagságainak, továbbá állati és növényi ellenségeknek jobban ellentáll. A fák alatt a talaj gabona és kapásnövé­nyek termelésére, kaszálóul, és a­hol a fák már elég nagyok, juhlegelőnek­ használtatik, s ilymódon addig, míg a fák koronái nem terjed­nek szét, csak oly hozamot ad, mintha gyü­mölcsfákkal be sem volna ültetve. Három év előtt a szilvafák már termőre fordultak , de a teljes termékenység csak most fog bekövetkezni, az idei szilvatermésből pl. már 6—7000 frt jövedelmet lehet számítani. A tulajdonos a jövő években még egy 150 holdas, cserjés legelőterületet akar gyű­mő­csfákkal beültetni s e czélból a nagybani csemeteszaporitásnak következő módját alkal­mazza : Nyolcz holdnyi területet gabona alá ké­szített elő s midőn a vetés szántás ideje bekö­vetkezett, 4 holdnyi területen, minden harma­dik barázdába egymástól egy lábnyi távolságra diót helyezett el. A másik 4 holdon a gabona elvetése után szilvamagot szórt el s azután beboronálta. Bár a magvetés ezen módja némi kifogás alá eshetik, tekintve azonban azt, hogy a talaj jó táperőben van, a szántás gondosan és mélyen történt s az egy éves csemeték kiszedve s gyökereikbe­! megkurtitva rngd­ozott földbe a faiskolába ültettettek át, — a gyakorlati élet­ben ezen eljárást elvetni nem lehet, ha a jel­zett feltételek megvannak, miután ez után is kellő eredményt lehet elérni. Gottesman Abrahám gyümölcstelepe az egész vidék érdeklődését felkeltette, s nincs kétség az iránt, hogy ha a nagy­közönség a fényes eredményt tapasztalni fogja, a jó pél­dát szívesen fogja utánozni. A földmivelésügyi minisztérium Gottes­man Ábrahámnak, az elmúlt évben 71,426. s. rendeletével a gyümölcsfa tenyésztés terén k fejtett működéséért elismerését fejezte ki. * Mindazon gazdák, kik hegyes-völgyes déken laknak, hol a gyümölcs rendszerint i­gen terem, hol a talaj értéke csekély, s a n­zőgazdasági termények kultiválása kevésbé j­öv­delmező, nagy hibát követnek el önmaguk, valamint utódaik iránt, ha a nagybani gyü­mölcsfatenyésztést, birtokukon fel nem karolják Mert ezáltal nemcsak a birtok évi jövedelmét növesztik tetemesen, de annak értéke is gyara­podni fog.

Next