Bereg, 1895 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
1. szám. — XXL évfolyam. Megjelenik mindén vasárnap. Beregszász, 1885. január 6. BEIEGVÁRI BEREG TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKÜ HETI LAP (/JI) A BEREGVÁRMEGYEI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS ELŐFIZETÉSI ARA. Egész évre 4 írt. félévre 2 írt, negyedévre 1 frt. — Egyes szám 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. ------- Hirdetések árszabály szerint jutányosan számíttatnak. —— Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő: Janka Sándor. Rhédei János. SZERKESZTŐSÉD: Beregszászban Fürdő utcza 720. sz. KIADÓHIVATAL: Beregszász Namény-utcza 503. szám, hol az előfizetés hirdetés és nyílttéri dijak fizetendők. —---- Hirdetések készpénzfizetés mellett közöltétnek. — Az újév küszöbén. Beregszász, 1895. jan. 4. Bár dicsérjük a múltat, mégis minden bajunkra írt a jövőtől várunk. Pandora szelenczéjében a sok baj és rossz kiszabadulása után a remény maradt meg egyedüli vigasztalóként. A remény teszi elviselhetőkké a sors csapásait, a remény aranyozza be az egyhangú élet sivár képét. És bár az idő múlik, év év után tűnik el a múlt tengerében, anélkül, hogy beváltotta volna, amit ígért, az újévtől mégis csak jobbat várunk, abban mégis bízunk, hogy reményeink egy részét valósítja. Egy ilyen újabb év küszöbét léptük át félő reménnyel, bizakodó aggodalommal: vajjon mit hoz? Mit hoz hazánknak, nemzetünknek, megyénknek, városunknak, magunknak. Hazánk ege az újév elején eléggé borús, a bizonytalan szürkeségből még a kibontakozás derengő fénye nem látszik; a pártok, vélemények, nézetek összezavarodtak, a győzelmes párt csügged a diadal után?- a "legyőzött kétes reménnyel tekint a jövőbe. De csüggedhet-e az, aki alkotoományos téren a kor intő szavát követve, szabad eszmékért küzdve, a haza javára törekedve, győzelmet aratott? Aki az igazságért küzdött, az nyugodtan és reménnyel tekinthet a jövőbe. Bízunk a korkövetelte szabad eszmék végleges diadalában, amely egyszersmind a magyarság, a haladás diadala. Az ország egyes részeinek jóléte alapja az egész haza jólétének; aki a megye felvirágoztatásán munkálkodik, a haza javát munkálja. Megyénkben is nem egy eszme vár megtestesülésre, bízunk abban, hogy ez évben egyik-másik testet ölt. Városunk is nem egy tervet készített, mely részint a város külső, részint belső fejlődését kívánja tervszerűen előmozdítani. A város utczáinak szabályozása, csatornázása, a járdák javítása, szaporítása, a világítás fejlesztése stb. mind oly dolgok, melyek méltán képezik a városi elöljáróság gondoskodásának tárgyát, viszont a saját díszes épületében elhelyezkedő teljes középiskola, Beregszász minden polgárának jogos vágya. Mindez, az eddig elértnek biztosítéka, a további fejlődésnek alapja. Ki tudná most már elősorolni, az egyesek mit várnak az újévtől. A legtöbb embernek a sorsa saját kezébe van letéve. A ki figyelembe veszi kitűzött czélját és az ahhoz vezető eszközöket s azt, mit bírnak el vállai, mit nem képesek viselni, — azt életében kevés kudarcz fogja elérni. A legtöbb ember boldogtalanságának oka az, hogy többet akar tenni* mutatni, mint amennyit viszonyai engémiek. Az ember társas lény, és keresi ebből folyólag embertársaival az érintkezést. A neki való kör fellelése kellemessé teszi azon órákat, melyek a létért való küzdelemből fennmaradnak, és a kellemes órák elviselhetőbbé teszik a hivatással járó munkát és kellemetlenségeket. Kellemes az érintkezés azon emberekkel, akik velünk egyenlő társadalmi műveltséggel bírnak. Társadalmunk tekintélyes része a műveltség egyenlő fokán áll és mégis a társas érintkezés csekély, az egyesek inkább’ külön húznak, mintsem egymást keressék. Az egyik születésére tart többet, mint amennyit az egészséges társadalmi viszonyok megtűrnek; a másik a hivatalos létrán van egy-két fokkal feljebb és azt hivatalon kívül is éreztetni akarja stb.; minden ilyen dolog inkább szétriasztja az embereket egymástól és nem hoz létre oly összejöveteleket, melyekben jól éreznék magukat az összegyűltek. Mindez ismételve és találóbban volt már elmondva, az orvosszer is kerestetett, de még nincs meg. Úgy de meg van egy uj társadalmi szérum: „A beregmegyei irodalmi és műpártoló egyesület“, mely tért és alapot akar nyújtani a társas élet felpezsdülésére , de az eredmény a jövő titka. Azonban az akarat a jóra nyggvan, az uj zászló körül szép számmal csoportosultak; nem akarjuk hinni, hogy az ebbe vetett remény is csak múlékony álom. Kívánjuk, a sok reményből' minél több valósuljon meg s minél kevesebbnek vége V- ■Wawv -V -V .és kiábrándulás.^ v ffjjünk «jéla. egyen. ' .VaLmellyei közélet ívatal vizsgatet. Lónyay Sándor főispán múlt JiGiggofBAa' .«'Yunkácsi — s 3Q-án a tiszaháti járás fest^gSfirfáinak ügy- és pénzkezelését vizsgálta meg. Az ügyvitelt mindkét helyen kifogástalannak s ,a pénzkezelést rendben levőnek találta, a miért az illető járások főtisztviselőinek elismerését nyilvánította. — A főispánnak a vizsgálatnál Steinkogler János főispáni titkár segédkezett. — Beregvármegye állandó választmánya e hó 14-én ülést s a törvényhatóság e hó 15-én rendkívüli közgyűlést tart. V7/A A „BEREG“ TÁRCZÁJA. j. ■,■ . . • ___* 1 * * * S • A zsurnalisztika kulisszái mögfől. Az én kedves Miska barátom már bevált újságíró volt, mikor én még csak szerettem volna azzá lenni. Bámultam is az ő nagy tehetségét, mikor szemem előtt egymás után tele irta azokat a hosszú kutyanyelveket, amint zsurnalisztikai nyelven a kéziratnak való, hosszúkás, üres papírlapokat nevezik. Ismerőseit már nem figyelmeztette azokra a czikkekre, melyek neve alatt megjelentek, hogy vájjon olvasták-e azokat? S a lap azon példányszámait, melyek az ő czikkeit tartalmazták, már nem küldözgette el ismerőseinek vagy jóakaróinak, mint azt a kezdő írók igen gyakran tenni szokták. Neve már ismeretessé vált az olvasók előtt. Különben a szerkesztő is megbízott benne és nem egyszer ráhagyta a lap beosztását. Miska egy alkalommal engem is magával hitt a nyomdába, hogy megmutassa, miképen készül a lap. Budapesten, a belvárosban, egy ódon kinézésű ház földszintes helyiségében volt a napilap nyomdája, a szerkesztősége és a kiadóhivatala. Bizonyos szent áhitat fogott el, midőn barátom kíséretében,először léptem a sajtó hajlékába. Szurtos állóasztalok mellett rendbe állottak a szedők és sebesen kapkodtak az apró fiókocskákban elhelyezett betűk után. A betűkből sorok, a sorokból hasábok váltak kezeik között. A hasábokat pedig lapokká tördelték. És mint mikor a somogyi gazdasszony a kukoriczas máiét tepsibe és a tepsit a kemenezébe teszi, úgy tették a lepény alaku, csupa betűkből álló táblát egy sima vasfelületre. S mikor már lapot, — mint typográfiai nyelven mondani szokás — »kilőtték«, a nyomó gép nagykerekének forgantyúját megragadta egy izmos kerékhajtó s a gépezet — megindult. Úgy el tudtam nézni az emberi találékonyság ez ügyes produktumát! Pedig mi volt az a mai rotácziós gépekhez képest?! A tiszta papírlapokat egy emelvényen álló leányka bizonyos női kecsesei adogatta a gép forgantyúi alá. A vaslapokon nyugvó, betűkből álló táblák pedig ki- s bejártak a gépből, mialatt minden járásnál a festőhenger a betűket befestette és egy más henger segítségével az előbb még tiszta papírlapok már mint nyomtatványok kerültek ki a masina belsejéből. Nem akarom e heht leírni azt a bizonyos morfondírozást, ami az embert a nyomtatás első látásánál megkapja. Az újságírók már sokszor és nem egyszer mesterileg ecsetelték azt. Érdekesebb dolognak tartom e helyett rámutatni egyes karakterisztikumokra, melyek az igazi újságírót jellemzik. Ha igaz az a latin közmondás, hogy »sapiens nihil admiratur«, akkor az újságírók sapiensek. — Közbevetőleg mondva, méltóztatnak arra az adomára emlékezni, mikor az egyszeri utazó deák a gyümölcsfába bámészkodó papot így szólította meg: »Quid admirat domipe?« S a pap azt felelte neki: »Unum „—tur“, amire!« Tárgyunkra visszatérve, az igazi újságírót valóban jellemzi, hogy semmin sem csodálkozik. Miskában is felfedeztem ezt a sajátságot. Nem kevésbbé jellemző a zsurnalisztikai diszciplínára nézve a következő párbeszéd, mely köztünk a nyomdából való távozásunk után lefolyjon. No, hallod, sohasem felejtem el, amit most láttam. S emellett azt csodálom, hogy azt a rengeteg munkát nap nap után kibírjátok. Miska. A lapnak reggel meg kell jelennie. Én. De hátha a szerkesztő elutazik, a segédszerkesztő beteg, s a munkatársak éppen aznap nem állítanak elő elég kéziratot, mi lesz akkor a lappal? Miska. A lapnak reggel meg kell jelennie. Én. . . . Vagy ha a gépben valami lényeges rész eltörik? Miska. A lapnak reggel meg kell jelennie. Én..........Ha tűz támad a házban?! Miska. A lapnak reggel meg kell jelennie. És ha azt mondtam volna, hogy új törökjárás, árvíz, vagy földrengés lesz, az én kedves Miska barátom, kibe már belerögzött az újságírói természet, csak azt felelte volna, hogy : „A lapnak reggel meg kell jelennie ! “ Könnye Nándor.