Bereg, 1898 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-01 / 1. szám
B <A. I 1. szám. — XXIV. évfolyam. ...... ■ i ,r mT ,r .. ..........................................tík Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1898. január 1. £ ks3 TÁRSADALMI ES MEGYEI ERDEKÜ HETI LAP BEREGMIlKGJE, A BEREGI db EGYESÜLIÍTÉS a gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye KI. 0 FIZETÉSI ARA : Egész évre 4 írt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Egyes szám 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 80 kr. —— Hirdetések árszabály szerint jutányosan számíttatnak. ------Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : JANKA SÁNDOR. KRÉMER ISTVÁN. Főmunkatárs: KÖNYE NÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG: Beregszászban Fürdő-utcza 720. sz. KIADÓHIVATAL: Beregszász Namény-utcza 508. szám, hol az előfizetői hirdetés és nyílttéri dijak fizetendők. ------- Hirdetések készpénzfizetés mellett közöltetnek. ------ —@ 1898. n0wv—J Beregszász, 1898. január 1. Ismét egy szám. Egy szám, melyet háromszázhatvanöt napig folyvást emlegetnek, azon túl pedig ... Ki tudja a jövendőt!? Minden embernek van egy nevezetes évszáma, az, melyen megkezdette e földi létet. A többi szám csak ennek folyománya. Ki áldja, ki átkozza ezt a számot, mint olyat, amelyre a kiszámíthatatlan végzet boldogságot vagy kárhozatot épített; áldja vagy átkozza úgy, amint az a pillanat, mellyel lezárta a múltat, örömet vagy bánatot fakasztott szívében. De mindkét esetben reményként áll a jövő, mintegy fátyollal bevont kép, melytől az életnek legszebb pillanatait várjuk, melyről véljük, hogy örömeinknek koronája, szenvedésünk dús jutalma leend. Sejtelmes szívvel állunk mi, emberek, te előtted, Újév. Vájjon mit hozasz, vájjon mik a te sejtelmeid ? Vájjon eltűnsz-e nyomtalanul az emberiség történetéből; vájjon vérrel ,vagy aranynyal irod be nevedet ? Vájjon fakasztasz, avagy törölsz le könyet? Oh mert sok a vér, sok a köny, egész tenger! Elődeid, terv, azok, kiknek nevét fentartá az emlékezet, az elvi forradalmak évei. A forradalom vérrel és könnyel jár. Ezek az ő táplálékai. Mért növelnéd e tengert?! Légy te nap, mely felszáritod, mely, felszívod magadba s jótékony esőt bocsátasz : áldást, békességet! Learattuk a múlt kalászait. Tarlóii mezőnkön zsibbasztó alom ül. Remény van vetve a föld méhlébe, amelytől várunk éltet, vagy halált. Oh jöjj te Ev, rebbentsd fel fátyolod, mutasd meg, hogy nem Caesar kardja van kezedben, mellyel vérutat jelölsz, míg szánalmas sorsod be nem telik! ! Mutasd meg, hogy midőn fogantatás, a Megváltó agyából vetted át az üdvözítő gondolatokat! Mi kell nekünk, nincs arra szónk elég. De nézd a kunyhót, nézd a palotát, nézd a hazát, nézd ezt a nemzetet, mely bűnhödött a múltért, de érted is! Nézd azt az ősz, nemes királyi főt, amelyért esdve annyi szív dobog; meg ezt a nyüzsgő ember-sokadalmat, mely lakja ezt az egész földieket! Nézz, nézz körül, de ám jól nézz körül! S ha több a hold« tő mint a szenvedő : hagyd, hogy egymást mint vérengző vadak marczangolják szét. Ámde hogy ha nem, úgy adj kenyért az éhező kezébe, cseppents üdítő nedvet szomjazónak, sötétbe gyújts vidám szövétneket, a meztelen didergőre ruhát olts, hogy jótékony melegség hassa át hidegtől, fagytól dermedt tagjait! A palotákba is, bár fény sugárzik onnan, tekints be, hátha zordak ott a lakók. Oszlasd el a szívnek keserveit, amely a közös kunyhóval, palotával. Add értésükre a dúsgazdagoknak, kik templomot a pénznek épitenek, hogy csakis egy van, ami boldogít: a tiszta szív. S e nemzetre, e nemzet otthonára s e büszke nemzet fölként királyára deríts feledhetetlen szép időt! Olyant, amely ragyog s melyen nincs szennyfolt. Olyant, hogy kik múltról s jövőről írnak, neved aranynyal véssék könyveikbe. Tedd, hogy a szellő, merre csak fuvall, áldásidat árassza szerte szét; tedd hogy — ha elmúlt majdan végnapod, — az emberek ily kép sóhajtsanak: „Sok ilyen boldog uj esztendőt!“ R. A „BEREG“ TÁRGYÁJA. A. Öngyilkos barátom után. Csakt egy kis nyomást tett a pisztoly ravaszán Es vége lett aztán Forró, ifjú szive végleg megszűnt venni, Megszűnt már szeretni! Mikor én ismertem, mennyi vágytól égé Sim, mi lett a vége ! Mennyit mondta büszkén, hogy halad előre: Nem csügged, csak dóré. Hogy szeretett téged, édes, szőke kislány; Itt hagyott mégis, lám ! Megingott a lelke, nem bírta czipelni, Bú súlyát viselni. Ábrándos volt szive és nemesen érzett, Másokért is vérzett. Csaki is önmagához Vala kíméletlen Es olyan kegyetlen ! Nem állt-é előtte riasztón föld mélye, Koporsó sötétjei Nem félt-é a szive férgek táborától, Enyészet porától! Nem állt-e előtte szerettei képe Sírva, feketébe! * pHgíwU Nem tartá-e vissza Valami előttől, Sötét enyészettől ! 03 évre Hiába, hiába! Késő már a bánat, Késő te utánad ! Alszol lent a mélyben, csöndesen, nyugodtan, Szived meg se dobban. Amiben te itt fenn éltél oly szegényen: találd fel a mélyen! . . . Csak egy nyomást tettél a pisztoly ravaszán S boldog lettél aztán! . . . Krüzselyi Erzsiké. O Vármegyei közélet. .. Beregszász városban helyettes anyakönyvvezetői alias szervezése. A vármegyei közigazgatási bizottság, tekintettel azon körülményre, miszerint Beregszász rendezett tanácsú városnál az állami anyakönyvvezetői teendőknek aQjolg kemes tér és főjegyző által való ellátása a WaTers' közigazgatására hátrányos, a m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztést intézett az iránt, hogy a fasusi főjegyzőnek a helyettes anyakönyvvezetői tisztségétől leendő felmentése, mellitt, egy 600 frt fizetéssel javadalmazott álló *my a könyvvezető-helyetteái állás skiers fessék. — Felseg-segely. a császári üs apostoli királyt Felsége Petách Péter ,és Szvida Péter gombási lakos tüzkárosultaknak, magánpénztárából 15—15 frt segélyt adományozott. — Fedeztetési állomások felállitása. Vármegyénk területén a jövő 1898. évben a következő helyeken lesznek fedeztetési állomások tel illává n. m.: Baranás községben 4 menne’v~—1 A diva legjobb szerepe. * IRTA: GÖTTIER LAJOS. A filigrán ékitményü s aranyozott, rokukobutorzatu kis szalonban, szinház után, ulje= számmal voltak a grófné tisztelői, akik minden csütörtökön eljönnek hozzá egy csésze teára. A grófné kocsija e perezben robogott be a kapu * Mutatvány szerzőnek »Mulató Gentry« czimű elbeszélés-kötetéből, alatt, a színházból, és a diva beüzent franczia komornájával, hogy mai fárasztó szerepe után fél órai pihenésre van szüksége. Addig szórakozzanak az urak , tetszésük szerint. Pedig ma egy uj vendég is volt közöttük, akinek jelenlejjé színházi köröjtbe, eseményszámba mehetett. kegyelmes ur. Családos ember s nagy erkölcsbiró. Maga sem tudja, Hogy került ide. Véletlenség müve volt,, egy teli barátjával találkozott, a ki a pezsgős Vacsora után egyenesen ide hajtatott fogatával,miniszterlestel együtt. A társaság fesztelenül mozgott a szalonban, melynek szürke selyemkárpitos falán a diva számtalan példányban ragyogott különféle parádés szerepeiben Tévévé. A szerelmes Heléna trikós képe mellett a szenteskedő Denise, mint bachánsnő az Orfeuszból, mint szende Liszthet, a kaczér Niniche mellett. És sok más ismert operetté szerepben, melyek mindegyikéhez egyegy diadal emléke fűződik. A kegyelmes ur jelenléte csöppet sem feszélyezte a bohém társaságot, melyben az iró és művészvilág különböző alakjain kívül néhány meczenás is volt. Az inas ezüsttálzán finom borokat, illatos szivarkákat hordott körül. Közben a művésznő egyetlen gyermeke, egy édes, bájos, szőke leány jött be a nevelőnőjével. Anyja a legszigorúbb angolos nevelésben részesítette és csak kivételkép engedte meg neki, hogy szalonjában megforduljon, mialatt a grófi férje Kamerunban tigrisre vadászik. Dóra a fiatal lányok bájos zavarával üdvözölte a társaságot. Az urak egy ,