Bereg, 1898 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-11 / 37. szám
37. szám. — XXIV. évfolyam: Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1898. szeptember 11. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKÜ HETI LAP ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Egyes szám I!ki Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. — Hirdetések árszabály szerint jutányosan számíttatnak. — Felelős szerkesztő : JANKA SÁNDOR. Főmunkatárs: KÖNYE NÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG: Beregszászban Fürdő-utcza 720. sz. KiAlólliVATAL: Beregszász Namény-utcza 503. szám, hol az előfizetés hirdetés és nyílttéri díjak fizetendők. ------ Hirdetések készpénzfizetés mellett közöltetnek. — Halász Ferencz miniszteri osztálytanácsos arczképének leleplezése Munkácson. F. hó 3-án a délutáni gyorsvonattal érkezett Halász Ferencz volt beregszászi kir. tanfelügyelő kir. tanácsos, jelenleg ministeri osztálytanácsos Munkácsra. A pályaudvaron nagyszámú barátai, ismerősei, s tisztelői várták és fogadták. Vasárnap délelőtt az állami elemi iskolai tanítótestület küldöttsége tisztelgett nála s a testület nevében Porcsalmy Lajos fölkérte őt s kedves nejét, hogy szíveskedjenek a millenáris leányiskolát megtekinteni. Az iskola előkelő közönséggel telt meg, ott voltak Nedeczey János orsz. gyűlési képviselő, Kuliszeky Ernő kir. tanfelügyelő, Forgách János apátprépost, Sütő Kálmán esperes, Cseh Lajos polgármester, a városi elöljáróság több tagja, Roskovics kir. táblai biró s a járásbíróság tagjai, az állami iskolai gondnokság, a főgymnáziumi, — polgári leányiskolai, — elemi iskolai és kisdedóvodai tantestület stb. Az iskola megtekintése után a tanácskozási terem ízléssel diszitett termében Sárkány Gábor állami elemi iskolaigazgató, a beregmegyei tanító egyesület elnöke, az ünnepeltet következő szép beszéddel fogadta : „Mélyen tisztelt vendégek ! Nagyságos ministeri osztály tanácsos Úr! Ama szép és maradandó emlékek, melyek Beregvármegyében Nagyságod itteni működéséhez fűződnek, ama kiváló jóakarat, melyet Nagyságos ministeri osztálytanácsos úr magas állásában a kulturális törekvések, a magyarországi tanítói kar, azok között irántunk, bereg megyei tanítók iránt, folytonosan tanúsít, nemcsak megerősítik bennünk a becses személye iránt érzett hálás tiszteletet és ragaszkodó szeretetet, hanem azt napról-napra, fokról-fokra emelik és öregbítik. A sziveinkben honoló állandó tisztelet suglmazta tanítótestületünknek, hogy Nagyságod arczképét e diszes, millenáris leányiskola számára, — melynek felépíttetését igen nagy részben Nagyságod buzgalmának, irántunk való nemes jóakaratának köszönhetjük, — lefestesse. Íme itt van előttünk a szívós kitartást, fenkölt gondolkozást és nemes szívjóságot feltüntető arczkép. A mi tulajdonunk marad Ez az arczkép lesz a mi talizmánunk az élet küzdelmei között, ez fog bennünket serkenteni a csüggedést nem ismerő munkára, el város tanügyének minél magasabb niveaura való emelésében. E szép kép birtokában el fog tűnni sorainkból minden kicsinyes, önérdekből származó visszavonás, egyenetlenség, mert nem akadhat közöttünk oly gyarló lélek, aki egyenetlenség szitása által a Nagyságod által lerakott hasznos intézmények békés fejlődése elé akadályokat gördíteni merne. E kép láttára mindenkor buzgó ima fog ajkainkon fakadni, kérve az Egek Urát, hogy Nagyaságodat e drága haza tanügyének felvirágoztatására, tanítóság és kedves családja boldogítására, igen sokáig tartsa meg ! Éljen ! “ E beszéd közben hullt le a lepel az állami elemi iskolai tantestület által Zahoray János festőművésszel festetett arczképről, mely az ünnepeltet beregvármegyei tanfelügyelő korából ábrázolja meglepő hűen. Az ünnepelt megható remek beszédet idézett a tantestülethez s a közönséghez, megköszönte e reá nézve igen kedves megemlékezést, s buzdító szavakat intézett a tanítótestülethez, kívánva, hogy úgy folytassa ennek minden tagja azt a szép, nemes feladatot teljesítő működését a magyar nemzeti kultúráért ezután is, mint eddig, a melyet ő kiváló figyelemmel kisért mindig és fog kisérni ezután is. Az ünnepelt kedves nejét a tanitó-testület egy szép csokorral lepte meg s ezután 2 ómkor a „Csillag“ szállóban gyülekezett össze a közönség, hol 150 teritékü diszebéd követte a szép, emlékezetes ünnepélyt, az ebédet Moskovits Károly a legnagyobb igényeket is kielégitőleg rendezte kifogástalan fölszolgálással. A diszebéd folyama alatt Nedeczey János orsz. gyűlési képviselő szólalt fel első helyen s méltatva Halász Ferencz örök érdemeit, e vármegye s Munkács város érdekében kifejtett buzgóságát, szeretetét, éltette őt. Halász Ferencz a város közönségét, s ennek páratlan képviselőjéért Nedeczey Jánosért, Cseh Lajos Halász Ferencznéért, Tulcsik Ferencz költői formában, szellemes felköszöntőt mondott Halászért. Fazekas Béla rendőrkapitány Sárkány Gáborért emelt poharat, s szép beszédben méltatta azt a példányszerű működést, melyet e tanító testület igazgatója úgy a kulturális, mint közgazdasági, s a munkácsi közügy javára évtizedek óta kifejtett, melyre az egész tanító testület s e város méltán lehet büszke. Az ebéd a legvidámabb hangulatban folyt le, s 5 óra tájban ért véget. A jelenvoltak egy feledhetetlen nap emlékével távoztak. Halász F. pár napig maradt körünkben, innen Beregszászba távozott. Munkácsi. A „BESEG“ TÁRCZÁJA. A múlt. Régen volt az, mikor én még Nóra mellett elaluvék, Mikor dajkám azt dalolta: „Tente baba, haja-baja!“ Mikor reggel felébredtem, Jó dajkám ott ült mellettem, Éjjel-nappal őrizgetett, Áldja meg az Isten őtet. Bizony, réges régen volt az. Talán bizony nem is igaz. Huszonkét év, hogy eltellett. Búbánat, szenvedés mellett. Huszonkét év ! De nagy idő ; Egyik a másik után jó ; Egyszer sírunk, majd nevetünk; Hol örülünk, hol kesergünk. Mégis a nagy bánat mellett. Hogyha néha elmerengek , ránézek öreg dajkámra, Egyetlen egy jó anyámra : Szivem örül, lelkem reszket, Szépnek látom az életet. Félre téve bánatomat Vígan élem világomat. Kovács Aladár. X\\\\\VNVJA>\V.SVf.V\\\NVí V.\\\\\ N\Vf.V\\\\\ VSW.VV ■V.'VV .'■* Vármegyei közélet. — A nagy-beregi tüzkárosultak segélyezése. A földmivelésügyi m- kir. miniszter Nagy- Bereg község elöljáróságának kérvénye folytán az ottani tüzkárosultak részére a m.-szigeti m. ki r. erdőigazgatóság ottani kincstári faraktárából 2818 drb fenyődeszkát és 8510 drb fenyőléczet oly módon engedélyezett, hogy az ezen kedvezményt igénybe vevő tüzkárosultak a részükre engedélyezett fűrészanyagokat a rendes árszabályszerű árak 25 százalékával olcsóbban vásárolhatják meg. Gazdasági vándortanitó. A földmivelésügyi m. kir. miniszter Gyulay Károly eddigi gazdasági vándortanitó helyett vármegyénk területére Székely Jenőt nevezte ki. — Statisztika. A m kir. statisztikai hivatal 1 évi julius havi füzetéből közöljük a következőket: Julius , hóban vármegyénk területén született élve 620, halva 9. Elhalt 7 éven alul 281, 7 éven felül 190, összesen 471. Tehát július hóban népszaporodás 149. Házasságkötések száma 56. Július hóban következő községekben múlta felül a halálozási esetek számát a születési esetek száma, u. m. Bereg-Ujfaluban 3 születési esettel szemben 9 halálozás, Hársfalván 4 születési eset s 12 haláleset, Váriban 5 születés s 11 halálozás, V.Naményban 4 születési eset s 11 haláleset s végül Munkácson 38 születési esettel szemben 44 haláleset fordult elő. Mutatvány a „Nolibertak“ czimü társadalmi regényből. Irta: Buday Sándorné. VIII. Fejezet: Ellen látománya. Az Agda fedélzetén. Willy ismét elutazott a selyemvölgyből iparczikkeivel Liverpoolba, otthagyva a várromokat. Ellen betegsége óta nem volt lent az erdőben, egy délután vágya támadt odamenni, s otthagyta a világító torony vihartól edzett komor falát, melynek éle árnyat vetett föl az égbe. Ellen ott járt bent újra az erdő titokteljes magányában, melynek vén fái lustán terjesztették ki álmos karjaikat, lombjai mögül sürü homály pislogott elő. Ellen csak ment tovább az alkonyat árnyában, aztán valami fuvalom lendült meg az erdő mélyéből, mely végig simogatta lágyan arczát és az mintha egy titkot hozott volna magával, melyet Ellen nem értett meg. Csakhamar bealkonyodott, halk zúgás támadt a százados fák soraiban és sötét regék keltek életre, a fák babonás félelemmel súgtak össze, halkan beszélgetve. A vén torony harangja végigdugta az Angelust az alvó vidék fölött; friss erdei széna illatát Ellen felé hajtotta a friss füvek fölött kalandozó szél. Ellen egy terebélyes eperfákkal beültetett helyhez ért, melyet a selyembogarak táplálása végett tenyésztettek és használtak a selyemvölgy lakói. Ellen az üde illatos szénarendeken belépett a nagy eperfa-erdőbe s beljebb hatolva, egy erdővé vált, félig elvadult ódonszerű parkban találta magát, hol roppant nagyságú fák és sűrűn benőtt bokrok bontakoztak ki az est szürkeségéből ; a parkban egy félig romban heverő kastélyszerű épület állott. Ellent nagy félelem és gyávaság lepte meg egyszerre, mely arra késztette, hogy fusson innét. A park fáiba csodálatos jelek voltak vésve, különös formájú betűk és keresztek, mintha évszázados titkot rejtettek volna az égnek meredő mohos sudárfák, melyek alatt korhadt kőpadok álltak. A fák homálya alatt egy Herkules szobor nyitotta ki egy kőoroszlánnak száját, melyből hajdan vízsugár szökhetett a magasba, mellette egy oszloptöredéken plasztikai majomcsoportozat volt, közepén egy fejetlen nympnával, halat emelve töredezett kezében, ennek tátott szájából is víz ömölhetett egykor. Hátul az ódon épület hosszában elnyúló jávorok és gesztenyefák kíváncsian nyúltak be az anyafalig, melynek az egyik gömbölyű rostélyzattal bevont ablaka alatt egy elhagyatott sirhant volt, bemobosodott, behorpadt, félrebillent Mrkőoszloppal, ennek rozsdamarta vaskeresztjéből egy darab lent hevert a sirhanton; régi idők avult emléke volt e sír, melyre a fa óriások hosszú árnyat vetettek. Az elpusztult kastély rommaradványai között zajos élet volt ott, néptelen, üres volt az egész területe. A mohos aljú sírkeresztet szorosan oda kötötte a fához és ablakrostélyhoz,