Bereg, 1899 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-08 / 1. szám

1. szám. — XXV. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1899. janu. BEREG TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETI­LAP (E­gy BEREGVÁRMEGYE, A BEREGVÁRMEGYEI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI­ ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. El­Ő FIZETÉSI ÁRA: Egész évre 8 kor, félévre 4 kor, negyedévre 2 kor. — Egyes színi 20 III. Nyilttér sora 40 III. — Hirdetési b­élyegdij (10 fil. — Hirdetések árszabály szerint jutányosan számíttatnak. ------­Felelős szerkesztő : • JANKA SÁNDOR. Főmunkatárs: KOSÁRI (KRÉMER) ISTVÁN. SZERKESZTŐSÉG: Beregszászban Fü­rdő­ utcza 720. sz. KMHÓHIVATALi, Beregszász Namény-utcza 503. szám, h­ol az előfizetés hirdetés és nyílttéri dijak fizetendők. ------- Hirdetések készpénzfizetés mellett küzöltetnek. — Az újév hajnalán.­ ­4. Beregszász, 1899. jan. 1. Az utolsó napnak is ütött végső órája. Egy évvel gazdagabb a múlt, egy évvel dúsabb a történelem, egy évvel va­gyunk mi, kik átéltük, szegényebbek. Csak a tanulság az, mi vigaszul marad. Az elröppent örömöket ismét átélni, csupán az emlékezetnek jut osztályrészül. Ami pedig tart, azt úgy is meggyógyítja az idő; most, vagy később, . . . mily cse­kély különbség ! . .. hisz úgyis elég ko­rán jön az öreg kaszas. Fátyolt a múltra ! Ne bolygassuk azokat az érzéseket, melyek az egyéni lélek motívumain épül­nek fel az évnek végső perczeiben ; az el­múlás szomorú akkordjai temetésszerű hangulatot idéznek elő s ezek felett elmél­kedni olyan keserű, mintha az ember saját temetését nézné végig. Pedig ha van elég lelki erőnk végig futni azon húrokon is, melyeknek hangja a tomboló örömből, a kaczagó mámorból a kiáltó fájdalomba, a néma kesergésbe csap át, csak akkor fogjuk méltó épülé­sünkre felhasználhatni azokat a tanulsá­gokat, melyek az eltemetett évnek bezárult koporsóján keresztül is átszűrődnek. Felfegyverkezve nemes szándékokkal, eszményi törekvésekkel, tervekkel és re­ményekkel köszöntöttük az évet pirkadó hajnalán. Vágyaink szárnyaira kelve a sorssal, emberekkel szálltunk harczba; küzdöttünk a sötétséggel, gyarlósággal, rosszakarat­tal és a bűnnel merészen szemben állva. S ha talpalatnyi tért nyerünk ügyünk­nek, s ha reményünknek az ellentállásban, melylyel találkozunk, elhalványuló sugara kissé felcsillogott, fáradt erőnk antheuszi csodával újult meg. Ki­ az, ki ha ideálokért lelkesedve harczot vívott, elmondhatná, hogy törek­véseinek vesztét látva, soha el nem csüg­gedett­­? Ki az, kit csüggedése azon erőtől, melylyel harczba indult, soha meg nem fosztott volna? És ha ez a sors ez mindnyájunkat és ha most, mikor ez év lezárult koporsója felett nem zenghetjük küzdelmünknek di­adaléneket, a kimúlt esztendőnek sirirata nem lehet más, mint az a tanulság, hogy czéljainknak és ideáljainknak kiküzdött pa­­ranyai felett tegyük meg a fogadalmat: küzdeni addig, mig­ erőnk engedi­ küzdeni addig, mig reményeink teljesülnek. Üdv neked, Ujev! Szeplőtlenséged bi­zalmat önt belénk s erőt ad ! Várjuk te tőled, hogy perczeid, óráid s napjaid a nemes tettekre szövetségeseink lesznek. Várjuk te tőled, hogy napod ra­gyogó fényét szórod szét, áldást, életet fa­kasztva, s bevilágítod az elmék sötétségét, várjuk, hogy villogó szikráiddal a bűnben fogamzott gonoszságot lesújtva téríted meg, s küzdelmeink után diadalt s öröm-má­mort adsz jutalmuk Ha majd számodra is eljön a temetési óra, legyen az fényes, legyen az pompás, de elmúlásodon, csakis elmúlásodon, kesergő. 1. A „BEREG“ TÁRCZÁJA. ZÉjszajááSk. i. Bánatom éjjelén Elborong a lelkem Ilyen árva, elhagyató^ Te miattad lettem.­­ ^ Följajdul a szivem Szilaj fájdalmában, Mint a kóbor téli vihar Sötét éjszakában. Ki sem érti kinom, Hajh még te sem érted ! Oh szólj, lelkem édes álma, Meddig sírjak érted ? II. Mondogatom, de nem hiszem,­­Hogy kis szerelmem kiégett; ’Hisz' a'­szivem most is vérzik, Most is fáj még te érted. Mondogatom, de nem hiszem, Hogy idővel feledlek ; Nehéz annak felejteni, Ki igazán szeretett. *4 Fájni fog e szív örökké, Benne virraszt emléked; Sok éjszakát kell még nekem Átszenvedni te érted ! III. Oh csak az a sok hosszú éj, Oh csak az ne volna! Csak azoknak gyötrő lázát Ne érezném soha ! Hasztalanul zárom szemem, Esdve csöndes álmot; Az én álmom, édes álmom Régen tova szállott. Forró lázban ég a fejem S nem hűsiti párnám ; Nem tudod te, de ne is tudd, Mi súlyos baj vár rám ! IV. Ágyam felett függ egy eszköz. Benn' a halál magva; Be sokszor is ott felejtem Tekintetem rajta ! Már-már nyújtom érte kezem, De megjelen árnyad, S reám szórja ajkad a sok Sötét, nehéz vádat, h o a Vármegyei közélet. — Beregvármegye és az obstrukczió. Ad­dig is, míg lapunkban a múlt héten, decz. hó 29-én tartott vármegyei közgyűlés lefolyásáról rész­letesen beszámolhatnánk, közöljük röviden a vár­megyei közgyűlésnek Csanád vármegye­ és Pécs szab. kir. városnak az obstrukczió elleni átiratára vonatkozó igen bölcs és tapintatos határozatát, melynek értelme szerint a vármegye közgyűlése — bízván az országgyűlés képviselőházának böl­csességében, hazafiaságában és tapintatában, me­lyeknél fogva bizonyára képes lesz megtalálni a zavaros közállapotokból a kibontakozás leghelye­sebb módjára vezető utat: az átiratokat egy­­szerüen tudomásul vette.t ' " ' ~ ' -WVWSN­V •». "V .W.XV.V . v x Tüzesetek statisztikája. A tüzesetek statisztikája nálunk Magyaror­szágban fölötte szomorú adatokat ismertet meg velünk. Egyetlenegy nyugati államban sem esik an­­­nyi tűzeset ezer lélekre, mint nálunk Magyaror­szágban. Éppen csak Törökország és a legmesszebb keleti államok szárnyalnak túl bennünket e te­kintetben. Nálunk az országban sem mindenütt egy­forma a tűzesetek aránya. A legkedvezőbb az arány Mosony, Sopron, Pozsony, Győr, Pest és Nógrád megyékben. Legkedvezőtlenebb Zemplén, Máramaros, Be­­reg és Ugocsa megyékben, szóval az ország ke­leti és északkeleti részein. Sajna, hogy a mi megyénket a tűzesetek szá­mában éppen csak Zemplén és Máramaros me­gye haladja túl. Ez a szomorú jelenség főleg abban leli okát, hogy hazánk északi és északkeleti részén az épít­kezés még felette primitív színvonalon áll és alig­­alig akadunk egy városra, amelyben építkezési sza­bályzat egyáltalában léteznék, és ha ilyen szabály­zat fönnáll, akkor ebben a tűzrendészeti szempontok alig jutnak érvényre ; a legtöbb esetben pedig az építési szabályzat ha meg is van, betartva nem lesz. V. Éjfélre jár — s nem jön álom szempilámra, Bánatos dal sir a csöndes éjszakába; Vele zokog az én tépett árva lelkem, Bele sirom én is az én mély keservem. Szellő szárnyán száll a mélabus dal hozzád­. Ha nem alszol, boldogító álmot hoz rád. Aludj’, álmodj’, édes legyen ébredésed, Édesebb, mint nékem ez a megunt élet! Szeneiről Holozsnyay Cyri:> A kis Pena özvegysége. (Egy bűnügy) k irta Pataky látván. Az­ ördög gondolta volna róluk, hogy azok a bosnyákok, a­kik 1878. évben oly túlságos szíves­séggel fogadtak bennünket, s annyi derék fiatal katonánkat mindörökre ott marasztaltak az Unna és Drina közti földekben, alig pár év múlva más­féle szives fogadtatásra számítva, járják be orszá­gunk minden részét, legkevésbbé jó, de annál drágább csecsebecséikkel, sőt sokan hosszú évekre meg is települnek, s megkísértik itt jobban boldogulni, mint a­hogy hegyes tartományaikban tudtak. Pedig most már így van. Budapestet nem­ is számítva, alig van nevezetesebb helye nagy

Next