Bereg, 1900 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

_ JCXVI. évfolyam. Megjelenik minde] Beregszász, 1900. január 7. BEREG «f^iSTTÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP BEREGVÁRMEGYE, A BEREGVÁRMEGYEI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐK IZETESI ÁRA: Egész évre 8 kor, félévre 4 kor, negyedévre 2 kor. — Egyes szám 20 fll. Nyilttér sora 40 ül. — Hirdetési bélyegdíj 00 fll. — Hirdetések árszabály szerint jutányosan számíttatnak. -----Felelős szerkesztő: JANKA SÁNDOR. Főmunkatárs : KOSÁRI ISTVÁN. SZERKESZTŐSÉG: Beregszászban Füirda-utcza 720. sz. KIADÓHIVATAL: Beregszász Ardenteza 222. szám, hol az előfizetés, hirdetés és nyílttéri dijak fizetendők. ------ Hirdetések készpénzfizetés mellett közöltetnek. ____ Egy századnegyed után. Az emberi képzelet hatalmas erő ; nem ismer maga előtt korlátokat s képességgel bir beláthatatlan időket és téreket lelki szemeivel áttekinteni. Szállj hát te is, már megnyirbált szárnyú képzeletem, ha nem épen a ködös múlt regés homályába, az időnek történelmi emlékek nélkül való korába is, hol még történelmet is magadnak kell alkotnod, hogy eligazodhass az idők és emberek bírálatában ; de mindenesetre jól hátra, egy egész negyedszázaddal vissza a mult időkbe, 25 évvel ezelőtt történtekre, mely idő — ha az idők végtelenségében elenyésző csekélység is — de egy emberöltő időben mégis számottevő korszak ! . . . Szállj vissza 25 évvel ezelőtti időre, midőn igénytelen szerény lapunk született s állj meg, tarts kis pihenőt bölcsejénél s tekints körül, hogy egybe vethesd az akkori viszonyokat a jelen körülményeivel s igy megbírálhasd : vájjon nem ok nélkül született e, volt-e valami magasabb, nemesebb hivatása, szükség volt-e reá s betöltötte-e híven és lelkiismeretesen azon megbízatást, mely születése perczétől egy negyedszázad súlyos, nehéz napjai között reá várakozott, s igazságos bírálatod szerint tarts Ítéletet! . .* * * Huszonöt év előtt! . . . . Mily állapotban volt vármegyénk, városunk, társadalmi életünk egy negyed századdal előbb ? ! Minden elfogultság s blaszfémia nélkül mondhatjuk, hogy megyei és városi közigazgatásunk általában véve elhanyagolt állapotban volt. A „jog, törvény és igazság“ hármas szent jelszavát keresve sem találtuk volna fel a közszolgálat ez ágazataiban , ment minden úgy, amint mehetett; az egyéni meggyőződés, vagy a közvélemény nem találta meg orvoslását sokszor a legnagyobb méltánytalanságnak sem: nem volt tét, hol bárkinek joga legyen a visszaélések ellen hangos szavát felemelni. Kulturális életünk is nagy hátramaradást mutatott. A közművelődés veteményes kertjei, az iskolák, úgy a népnevelés, mint a magasabb fokú oktatás tekintetében nem állottak azon színvonalon, hogy a közművelődés szent ügyét kifogástalanul szolgálhassák. Az egyesületi élet, a szövetkezeti, társulati eszme hódító ereje csak nagyon csekély gyökeret volt még képes verni úgy a közgazdasági, mint a szellemi kultúra ügyeinek kívánatos felvirágoztatása végett. Irodalmi téren pedig 25 évvel ezelőtt pláne oly csekély eredményt mutathattunk fel, hogy arra csak szégyennel emlékezhetünk vissza. Az idő pedig haladt. Rohanó árja magával ragadta s enyészetbe sodorta azt, ki vele haladni nem akart. Minden téren uj, gyökeres reformokra volt szükség e hazában s igy nálunk is, hogy a haszon nélkül eltűnt idők mulasztásait fokozott erővel pótolhassuk. A jobbak, a gondolkozóbbak vezérigéinek a közönség körébe utat kellett találni, hogy azon, mint szócsövön át terjedjenek az egészséges eszmék s gyökeret verve a nép összes rétegeiben, erős közvéleménnyé alakuljanak s hatalmukkal, erejükkel így mozgásba hozzák a tespedésre hajlandó világot. Beregszász, 1900. január 1. A viszonyok követelték tehát ezelőtt 25 évvel egy szellemi orgánum létrejöttét e vármegyében is, midőn még egyetlen ily orgánuma nem volt vármegyénknek, sőt a sok tekintetben akkor még velünk közös érdekkel biró Ugocsának sem, sőt a körültünk fekvő vármegyéknek is vajmi kevés. Ezzel megfeleltünk azon kérdésre : volt-e szükség a „Bereg“ születésére ezelőtt egy századnegyeddel s volt-e valami fontosabb hivatása? . . . igenis, volt. És igy nem ok nélkül jött létre az idő méhéből. Betöltötte-e magasztos hivatását a „Bereg“ e 25 év alatt? E kérdésre kellene még megfelelnünk. Ezt azonban mi, kik e lapot keresztvízre tartottuk; kik bölcsőjénél állottunk ápoló gonddal és szeretettel tehetetlen csecsemő korában s tanítottuk eleinte gyügyögni, majd később tisztán, határozottan, érthetően beszélni; kik részesei voltunk az viharas gondjának, gyakran vádoltatásának, legjobb mai félremagyarázásának, máskor azonban gyönyört találtunk sikerében, hangjának, eszméinek győzeelmében: mi, mondjuk, akik annyira össze voltunk forrva a lap egész életével, bármily elfogulatlanok akarnánk is lenni, e feltett kérdésre választ adni nem tartjuk illetékeseknek magunkat, ugyanazért annak eldöntését a jóindulatú közönségre bízzuk. Annyit azonban mondhatunk és erre a legilletékesebbek vagyunk, hogy a lap szerkesztőségeit a 25 év alatt mindig a legjobb indulat vezérelte s a közérdek előmozdítása volt — az egyéni érdekek kizárásával — állandóan működésük iránytűje. Pedig: In magnis voluisse sat est! Ha talán egynémelykor tévedtünk, ha elfogásunk, nézetünk nem egyezett is meg egyesek nézetével, vagy az idő megcáfolta néha igaznak és helyesnek tartott véleményünket: ebben sem a rosszakarat, hanem az emberi gyarlóság nyilvánulását kell keresni, mely mindenben tökéleteseknek lennünk nem enged. De hogy a lap működése nem volt haszontalan, legfényesebben bizonyítja örvendetes haladásunk azóta minden téren, úgy a vármegyei, mint a városi közélet, társadalom, kultúra és egyesületi tevékenység bármely ágazatát tekintjük is. Nem állítjuk, hogy a haladás lapunk érdeme ; még azt sem, hogy a haladás előmozdításában e lap főtényezője volt, de hogy azt elősegítette és a reformok létesítését különösen a társadalmi és egyesületi téren megkönnyítette és siettette, azt már határozottan s minden szerénytelenség nélkül állíthatjuk. Jövőben is ez lesz czélunk s programmunk. Egyesíteni az erőket a jószerű törekvések támogatására; munkálni a közérdek javát a szó, a szellem fegyverével; ápolni a hazafiságot, a műveltséget; irtani a gyomot, mely a nemes törekvések útjában áll! Isten segítségét s a jók támogatását kérjük munkánkhoz , s ezzel megnyitjuk a „Bereg“ uj negyed századát, a XXVI. évfolyamot! j. s.