Bereg, 1901 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-01 / 1. szám

1. szám. — XXVII. évfolyam. BERE O Beregszász, 1901. január 6. mesebb és gyakorlati ismeretekkel bővelkedő kör­vagy községi jegyzők mellőzésével. De lássuk az állításaim beigazolásául szol­gáló adatokat is. Mert általánosan elfogadott fogalom, hogy bár a köz- és községi jegyzőket a községek fizetik és mégis a községi ügyek szolgálatától majdnem teljesen elvonja őket az állami adókezelés — né­hány példával, miniszeri rendelettel, közigazgatási döntvén­nyel, sőt magával a törvényben hasz­nált kifejezéssel erősítem meg, hogy az életben, tehát a gyakor­latban az adótörvény a köz- vagy községi jegyzőkkel szemben nem tartatik be, csu­pán azért, mert a községek jelen szervezete azt elkerülhetlenné teszi. Az 1883. évi XLIV. t.-cz. 52. §. az adók, bélyeg és illeték, valamint a közadók módjára be­hajtandó köztartozások behajtását nem a köz-vagy községi jegyző, hanem a községi biró és községi pénztárnok feladatává teszi. A jegyző csak ezen végrehajtásoknál közre­működni köteles. Az 1890. évi 96.028. számú belügyministeri rendelet pedig világosan megmondja, hogy ha va­lamely község elöljáróságával szemben a felelősség kimondása elkerülhetetlenné vált, vizsgálás során előzetesen megállapítandó a mulasztó közeg, a mu­lasztás mérve és az, hogy az ő költségükre ki­­küldendő végrehajtó működésétől több eredmény reményelhető e ? Majdnem negyedszázada annak, hogy én a közigazgatási pályán vagyok, több vármegye köz- és községi jegyzőivel magán és hivatalos érintke­zéseim voltak, de még nem hallottam egy esetet sem arra nézve, hogy a hivatali törvény és pénz­ügy­ministeri rendelet, avagy az 1897. évi 14.926. számú pénzügyi közigazgatási bírósági döntvény betartva lett volna. Véleményem és tiltó szavam érvényesítését én az 1895 ik évben életbe lépett egyházpolitikai törvény után kezdettem meg és nem eredményte­lenül. Ellenem is kimondatott a felelősség azért, mert az adók behajtásánál késedelmezést jelentett be a közigazgatási bizottságnál az illetékes pénz­ügyigazgatóság. Mert felebbezésemben kifejezést adtam an­nak, hogy én mint egy nagyközség jegyzője, adó­végrehajtásra nem vagyok kötelezve, beigazoltam, hogy az én refortomba tartozó adó­előírásokat végrehajtásra elkészítettem, kétségbe vonhatlan ok­mán­nyal megerősítettem, hogy nekem mindennap délelőtt „hivatalosan“ megállapított hivatalos órá­kat kell betartanom mint anyakönyv-vezetőnek, tehát a folytonosságot igénylő végrehajtásoknál személyesen részt nem vehetek és végre állítot­tam, hogy az 1890. évi 96.028. számú pénzügy­­miniszeri rendelet szerint előzetesen sem az nem lett megállapítva, hogy terhel-e engem mulasztás, sem pedig az, hogy a költségemre kiküldendő végrehajtótól több eredmény remélhető-e. Mert volt reá eset, hogy egyik évben a felelősség alól fel­mentettem, volt arra is eset, hogy nem. Egy­részt ezen változó miniszeri intézkedés erősíti meg tehát Ha pedig teljesítem, a költségek engem illet­nek ugyan, de azt mondják, hogy czudar ember vagyok. Mit tenne maga, Balogh ? — Azt, a­mit a prificzipális úr tesz. — Helyes, igen helyes, pedig maga gavallér ember, jószivü ember, Balogh — mondá tovább Kótay nevetve, aztán komolyan tette hozzá : — Ez az ügy — s az asztalhoz verte az iratcsomót, — a Kányay—Radóczy-ügy. Váltó kereset, a melyre a fizetési meghagyás már rá van vezetve, s a melyben a bíróság a végrehaj­tást már elrendelte. Pompás egy ügy ez nekem. A végrehajtást magam akartam foganatosítani, de nem lehet. Ez a bolond távirat, a­mely most ér­kezett, távozásra, utazni kényszerít. Félóra múlva indulok, és csak holnapután térhetek vissza. Ön fog itthon helyettesíteni. Érti ? — Értem. — Figyeljen rám. A Kányay—Radóczy ügy­ben a végrehajtásnak okvetlenül holnap délben 12 órakor kell megtörténni. Sem egy perczczel ha­marább, sem egy perczczel később. Én nem kere­sem az okát, hogy miért épen ez időben, mert én eszköznek tekintem magam s a házbért fizet­nem kell, ön se kutassa, ön se kérdezősködjék, hanem teljesítse kötelességét. Megígéri ezt, Balogh ? — Föltétlenül. — Helyes, a végrehajtót, a becsüsöket ke­resse föl és foglalja le őket még ma. Ha esetleg holnapra foglalkozva lennének, ígérjen nekik kü­lön tiszteletdíjat. Érti ? Mikor holnap délben az óra tizenkettőt üt, az alperes szobájába lépjenek be. Ha lehet, szépen, ha nem lehet, a törvény ne­azt, hogy a legfelsőbb fórum is a felterjesztésektől teszi kérdésessé intézkedését. Nem vagyok én azok véleményén, kik az adó­ügyek elvonását óhajtják a jegyzők kezé­ből, mert ez ma alig képzelhető ; de igenis kivi­­endőnek tartom először, hogy úgy, mint a belügy­miniszteri tárcza terhére, mérsékelt tiszteletdíj ada­tik a jegyzőknek az anyakönyvek vezetéséért, nyujtassék a pénzügyminiszteri tárcza terhére is bizonyos megérdemelt járulék és másodszor állapíttassák meg precízen a jegyző munkaköre az adóügyekben. De menjünk tovább. Olvasva a kérdéses belügyminiszteri leiratot és értesülve egyes vármegyékben hangoztatott megállapodásokról, nem hiszem, hogy azáltal, ha az alispáni és szolgabirói hivataloknál egyes ik­­tatókönyvek, naplók összesittetnek, a tulajdonké­­peni végrehajtásra utalt községek a czélba vett közigazgatási egyszerüsitésben részesittetnének. Szerény, de gyakorlati alapon nyugvó vé­leményem az, hogy valamint a rossz fundamen­­tumra épített ház biztos és állandó nem lehet, úgy a közigazgatás egyszerűsítésének kérdése is addig be nem következhetik, míg legelső­sorban az erre alapot szolgáltató községek úgy nem szer­­veztetnek, hogy ott a végrehajtásra váró törvények és rendeletek ellátására kellő számú, kellőleg dí­­jazott és képzett munkaerők nem alkalmaztatnak. Tekintsünk be csak egy keveset az évekkel ezelőtt életbe lépett kir. bíróságok lajstromozási rendszerébe! Azt hiszem, mások is osztják azon véleményemet, hogy az ott életbe léptetett irodai egyszerűsítés nem hogy gyorsította vagy keves­bítette volna a munkabeosztást, hanem ellenke­zőleg. Még azt sem tartom kielégítőnek, ha a köz­ségek élére kellő számú, kellőleg díjazott és ké­pesítéssel bíró közegek állíttatnak. Feltétlenül szük­séges itt az alkalmazottaknak helyes munkabeosz­tása. Mert az mégis méltánytalan dolog, hogy a köz- vagy községi jegyző anyagilag felelőssé téte­tik, igen gyakran fegyelmi vizsgálattal juttatik oly dolgok miatt, a­melyekben hibás a községi elöljáróságnak a másik tagja, a községi bíró,­­ és mégis szenved a jegyző azért, mert mint a köz­ségnek értelmi vezetője, hivatás szerint ő neki kellett volna a dolgot helyes irányba terelni. Az életben tapasztalt esetek, méltatlanságok, és az, hogy kevesen tudják azt, hogy egy 3000 lelket számláló körben a köz- vagy községi jegyző teljes munkaerejét igénybe veszi maga az adóügy; ugyanezen körben feltétlenül ad egy embernek munkát az egyházpolitikai törvény végrehajtása ; ezek mindmegannyi alapot szolgáltatnak arra, hogy elégedetlenséget szüljenek a jegyzők ellen és a jegyzőknél is. Csak második éve lesz annak, hogy az állami betegápolási adó kivetése életbe lett léptetve. Hogy men­nyire növelte ennek kivetési rendszere a kör vagy községi jegyzők munkakörét, ezt csak azok tudják, a­kik ennek végrehajtására vannak hi­vatva, vében. Halasztásról szó sem lehet; hogy mit foglaljanak le, az az önök dolga. — De a követelést teljesen biztosítani kell ? — Hát nem árt, noha meg vagyok győződve, hogy az a foglalás egészen fölösleges, mert a kö­vetelés veszélyben épen nem forog. Ha valakinek Radóczy báróné ma pár ezer forinttal tartozik, az a valaki egészen nyugodt lehet. Ha a férje sejtené a dolgot, már itt lenne és fizetne, és ha m­egtudja, fizet azonnal. De hát, a­mint én veszem észre, a férj az asszony adósságáról nem tud semmit, a bárónénak érdekében áll, hogy ne is tudjon semmit. Tudja, Balogh, ez olyan suttyomban csinált adósság, melynek különös háttere van. Va­laki elrejtett helyről mozgatja a drótot. Hogy ki és miért ? én rám nem tartozik. Az utasítást telje­sítem, mert jövedelmet hajt és mert élnem kell. — Persze. — Annyi az egész, hogy a bárónénak egy kis kellemetlenséget csinálok, a­mit különben ez a gyönyörű asszony megérdemel, mert a nők­nek a törvény nem azért adta meg a váltóképes­séget, hogy a férjük tudta nélkül uzsorásokat fogadjanak. Fogadni mernék, hogy holnap délben, mikor önök megjelennek nála, vagy a férj lesz otthon, vagy pedig pár barátnőjét találja ott, a­kik aztán tovább adják a foglalási históriát. — De hát kinek lehet ez az érdeke ? — Nem kérdezősködtem és nem kutattam. Lehet, hogy egy gavallérnak, a­ki a férj és fele­ség közt zavart akar okozni, hogy halászhasson, lehet, hogy egy jó barátnő, a­ki le akarja lep­lezni azt, hogy mint költhet a báróné annyit. A közmunka-­átadó lajstromoknak több pél­dányban való készítése, a megyei és községi kü­lönböző százalékos pótadónak külön-külön fő­könyvek általi feltüntetése és kivetése, a járlat­leve­leknek beszedése körüli eljárás, mind megannyi gyakorlatlan eseteket tár fel, melyek megszünte­tése módosításához anyagot leginkább a köz- és községi jegyzők képesek nyújtani. Csak üdvözölni tudom tehát a vármegye fő- és alispánjának azon helyes gondolkozását, hogy a közigazgatás egyszerűsítését czélzó tanácsko­záson e megye értelmesebb köz- és községi jegy­zőit is behivatta. Viski, Beregvármeg­ye levéltárában hiteles másolatban őrzött czimeres levelek. Közli: Szent-Imrey Tamás. (Folytatás.) 124. Vincze András s felesége : Buss Anna és gyermekei : Miklós és Ilona, valamint veje: Kaszás Tamás, Leopoldtól Bécsben, 1675. február 20-án megnemesittetvén, következő czimert nyer­nek : Osztott paizs jobb vörös mezejében, széles zöld alapon, száját kitátott, vörös nyelvet kiöltött, kettős farkú természetes egész arany oroszlán, fe­jén királyi koronával, jobb lábával spanyol keresz­tet tart, a balt ragadozásra nyújtja. A bal fejér mezőben haránt fekvő, félhold alakú, kékes szinü kardvas két fényes csillaggal. Sisakdísz: két fe­kete sasszárny közt a vörös mezőbeli oroszlán növekvőn. Takarók : arany—kék, ezüst—vörös. Kihirdettetett 1675. július 29-én Ugocsa­­vármegyében. 125. Vincze János s felesége: Dormány Er­zsébet és idősebb fia: István s ennek felesége Péter Katalin és fia : János, valamint ifjabb fia : György s ennek felesége: Bacsy Anna, Leopold­tól Luxemburgban, 1663. május 22-én megneme­­sittetnek a következő czimerrel: Kék paizsban, hármas zöld halom középső­jén vörös utas kar három buzakalászt tart. A paizs felső két szegletében egy-egy csillag. Sisak­dísz: két tarka sasszárny közt a paizsbeli kar. Takarók: arany—kék, ezüst­­ vörös. Kihirdettetett 1663-ban Szatmár vármegyében, 1664. április 7-én Bereg vármegyében. 126. Vörös György s fiai: György és Már­ton, III. Ferdinádtól Bécsben, 1656. október 26-án megnemesittetvén, következő czimert nyernek: Kék paizsban, szélesen kiterjedő folyó köze­pén jobbra fordult, nyakán nyíllal átlőtt úszó ter­mészetes szarvas torkában zöld ágacskát visz. Sisakdísz: a paizsbeli szarvas növekvőn. Takarók : arany—fekete, ezüst—vörös. Kihirdettetett 1657. szeptember 24-én Bereg­vármegyében. 127. Vörös de Kaszony János s felesége: Kovács Klára és anyja: Balásy Erzsébet, vala­mint testvére: István, Leopoldtól Bécsben, 1687. lehet, hogy belejátszik az anyós, aki föl akarja fia szemeit nyitni. Egész tengernyi lehetőség áll fönt, a mik azonban én reám nem tartoznak, Kótay ügyvéd felállt és távoztában még így szólt : — Tehát ne felejtse el, holnap délben pont 12 órakor, ha törik, ha szakad. Halasztásról szó sem lehet. Kótay ezután fütyörészve hagyta el szobá­ját s a vasúthoz hajtatott. Balogh, a­kit érdekelt a különös ügy, gyorsan végig olvasta az iratokat, a­melyekből persze újat nem tudott meg. A tény az volt, hogy a szép Radóczy báróné Kányay uzsorásnak 20000 koronával tartozott és váltót irt alá, a mely lejárt, a mely az óvatolást megérte és a melynek alapján Radóczy báróné ellen 20000 korona és járulékai erejéig a végrehajtást elren­delték. Épen olyan váltóügy volt ez, mint akár­hány más,a mely a kezében megfordult és a mely mozgósította a végrehajtót. A különös benne csu­pán az volt, hogy a foglalás ideje meg­ volt ha­tározva, a­melyből rejtélyes indokra lehetett kö­vetkeztetni. Délfelé,,mikor az ügyvédjelölt még mindig a rejtélyes indokon törte a fejét, az iroda ajtaja hirtelen fölnyílt és egy erősen lefátyolozott fiatal hölgy lépett be, az ajtónál zavartan állt meg s hol Baloghra, hol a figyelmesen másoló írnokra nézett. A magas termetű, sugár­nő kiváló ele­­gancziával volt öltözve, s finom illatot terjesztett maga körül. Az ügyvédjelöltnek azonnal Radóczy báróné jutott eszébe, s udvariasan fölállt, miköz­ben füléig elpirult.

Next