Bereg, 1904 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1904-01-03 / 1. szám
I. szám. — XXX. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1904. január 3. WHO TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKÜ HETILAP A BEREGVÁRMEGYEI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Beregszász. Árpád-utcza 14. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetés és hirdetési díjak küldendők. Szerkesztő lakása: Wesselényi-utca 8. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: Felelős szerkesztő: 1 Egész évre 8 kor, félévre 4 kor, negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fillér. „ i HIRDETÉSI DIJAK: I Á 1É hÁli HÁ 1^ 'N . lift szóig 2 kor. inti szóig 4 kor. 200 szóig 6 korona. Nvilttér petit sora 80 fillér. Újévi gondolatok. Ismét lepergett az időnek egy háromszázhatvanöt napból álló szakasza; elmúlt s az enyészet mély örvényébe merült... Rövid életünknek egy uj mértföld jelzőjénél állottunk tegnap előtt s a mai nappal már a beállott uj esztendő első vasárnapjának reggelére virradtunk. Álljunk meg itt egy kissé ! Mert kétségtelen, hogy alig van az életben olyan időpont, mely oly erővel ragadná meg az emberi szivet, mint az ó-esztendő vége s az újnak kezdete . . . Két érzelem dobogtatja ilyenkor megnevezhetetlen, kimagyarázhatatlan erővel az ember kebelét: a múltnak emlékezete, s a jövendőnek, a kétes, a beláthatatlan jövendőnek reménye . . . Mindkettő gondolkodásra, elmélkedésre indít. Azt szokás ugyan mondani és úgy is van, hogy „a mi elmúlt, vissza nem jő“, de ez nem azt jelenti, s ne is jelentse azt, hogy ne gondolkozzunk, ne elmélkedjünk s hagyjuk teljesen figyelmen kívül a múltat, mert jaj volna nekünk, ha a múltakból nem hoztunk volna megnyugvást s ezen hathatós segítő eszköz nélkül kellene megkezdenünk jövő évi pályafutásunkat; jaj volna, ha mindig félve, rettegve kellene a múltba visszatekintenünk, ahonnan valami üldözőleg jönne utánunk ; nagy baj volna, ha múltunk nem adna nekünk kellő biztatást a jövendőre, melyet jótékony, égi kéz sürü fátyollal takart el szemeink elől . . . Eltakarta, hogy kiváncsi szemeink belé ne láthassanak, s ezért csakis a múltak tapasztalatain alkothatunk képet magunknak a jövendő felől, a midőn tudjuk, hogy a kitartó munkásság után jólét, türelemből felemeltetés, a jóból jó, a rosszból rossz leszen; az igaz, becsületes élet lelki nyugalmat, a küzdelem győzelmet eredményez .. . De ne is igyekezzünk túlságosan kutatni a jövendő titkait, — bízzuk magunkat a Főgondviselőre, ki jót és gonoszt tetszése szerint hozhat ránk, s ne mondjunk mást, mint amivel e napokban egymást köszönteni szokták az emberek: boldog uj évet !Boldog uj évet! Kifejezi e három szó mindazt, ami jót csak ember embertársának, felebarátjának kívánhat! Akiknek az elmúlt év napjai örömben, boldogságban teltek el, találják meg azoknak folytatását e beállott uj esztendőben is! Boldog uj evők legyen azoknak is, kiket eddig nyomorúság látogatott, fájdalom szorongatott, kiknek szivök búba merült, kiket a kezelhetetlen halál szeretett kedveseiktől fosztott meg, avagy a kik idő előtt kóstolták meg a keserűségnek, az árvaságnak kenyerét! Legyen olyan boldog uj éve kinekkinek, a milyenre szüksége van, a milyet csak óhajt; ki örömmel üdvözli az uj év eljövetelét, annak olyan, mint az elmúlt volt; ki a múltban erős megpróbáltató Tündérlak Beregben. A munkács-szt-miklósi fejedelmi birtok egyik kies pontján néhány év előtt nagyúri vadászlak épült. A zord bércek lankás lábainál szelíden emelkedő dombtetőről tekint le a Latorca szűk völgyére, környezeti stílszerűségével barátságos vonást kölcsönöz a nemrég még elhagyatott vidék élettelen panorámájának. Vadászkastélynak hitték, Beregvárnak nevezték s tündérlak lett belőle. Abban a pillanatban lett tündérlak, midőn Schönborn B. Károly Frigyes gróf 1901. június első hetében ifjú nejét, a bájos Donna Thereza Dentice di Brassó grófnőt, Frasso- Dentice Lujza hercegné, szül. Chotek grófnőnek leányát ápril 15-én Rómában történt egybekelése után ide, édes családi otthonába hozta. Ebből az alkalomból irta „Munkács“ laptársunk, hogy „nászutra jó az idegen föld s a soknak volt kitéve , annak része legyen jobban, mint a múlt volt! (Boldog uj évet mindenkinek! Száradjon ki a bánat forrása, legyen a szemekben megcsillanó köny az örömnek hírnöke; szűnjék meg a fájdalom, a boldogság szellőjévé váljék az élet vihara is, mire hozzánk ér, ez uj esztendőben. . . Bary Gyula, pazar szépségű itáliai tájak romanticismusa találóan illeszkedik a nász édes boldog hangulatába, de pihenni, megnyugodni hazatér az ember. A vándor madarat egy sajátságos ösztön hajtja vissza a tropikus tájakról a honi vidékre, a falusi fészek melegére; az öntudatosan gondolkodó, az emlékeivel, vágyaival és reményeivel valamely földdarabhoz kötött embert az az érzés, az a vágy az a gondolat vonzza láthatatlan, széttéphetlen szálakkal a honi táj felé, melyet emberi nyelven hazaszeretetnek neveznek.“ A haza előbb édes otthon ; de mint állatot, rének a virág, dalt erdőnek madár: otthonosságot háznak az asszony ad, így vonta a lakatlan vadászlak, a zord lovagvár árnyas magányára a családiasság szelíd derűjét egy asszony, kinek szellemi fensége, finom lelkülete, szivbeli jósága, egyéniségének tökélye a szabad természet isteni fenségében élt Schönborn B. Károly Frigyes grófné.