A Polgár, 1928 (2. évfolyam, 31-51. szám)
1928-08-12 / 31. szám
2. oldal A POLGAR 1928 augusztus 12. Mentsék meg a podk ruszi nyomdaipart! Szüntessék meg az ungvári államnyomdát! A jó kereskedő — és az eladás „Vevőellenállás!“ — ez ma a világpiac jelszava. — Az eladás reformja és új kialakulása. Casson N. Herbert jelenleg leghíresebb képviselője annak a mozgalomnak, amely körülbelül húsz év előtt indult ki Amerikából és amely a kereskedelmi és üzletek eredmény fokozását célozza. Számos írásban rámutatott az üzlet tudományának alapelveire és különösen az eladás művészetének titkát világította meg. Erről szól alábbi figyelemreméltó megállapítása is. Az eladást ma úgy állítják be, mintha az afrikai dzsungelben vadállatok vadászásáról volna szó. Az eladóknak megmagyarázzák, hogyan kell az áldozat nyomát óvatosan követni, hogyan kell ravaszsággal reácsapni, a biztos golyót kiröpíteni és azután a zsákmánnyal hazatérni. Az eladók rá lesznek szoktatva, hogy akaraterejüket és szuggesztív tulajdonságaikat kihasználják úgy, hogy a szegény vevő a végén már képtelen visszavonulni. Semmi kétség, hogy legközelebb iskolák alakulnak, amelyek a hipnotizálást fogják tanítani, avagy az elárusítókat kioktatják, hogy a vevőt a kellő pillanatban kloroformmal elszédítsék. Kénytelenek vagyunk az eladás művészetéről alkotott fogalmainkat lényegesen megváltoztatni. Kötelesek vagyunk immár az eladás művészetét a vevő szempontjából megvizsgálni. A kikényszerített vásárlás metódusát már túl soká követték és bizonyos előítéletet teremtenek az olyan eladóval szemben, aki képes a sivatag lakójának homokot, vagy a hegyek lakójának búvárhajót is eladni. Bizonyos reakció következik be és a vevő ma már ellenállást fejt , és nem lehet vele olyan könnyen elbánni. Vevőellenállási — ez a világpiac legutóbbi fejlődése. A vevők ma az önvédelem bizonyos nemét tanulják meg. Ezidőszerint már igen sok lakás, üzlet és iroda ajtaján ez olvasható: Kereskedelmi utazók és ügynökök részére a belépés tilos ! Ez már komoly tünet, amely arra kényszerít, hogy az eladás művészetének eddigi formáit megjavítsuk. Az árut úgy kell eladni, hogy a vevő szívesen vásároljon. A vevő jóakarata tulajdonképpen a legnagyobb segítség az elárusítóra nézve. Mindenekelőtt tudni kell, hogy a vevőnek tényleg mire van szüksége. Tudni kell, hogy mit kedvel jobban és mit képes fizetni. Az árut mindenkor a fogyasztó szempontjából kell tekinteni. Szóval: több hatást kell eladni, mint dolgot. Az emberek életstandardját emelni kell és ezt megtenni természetes valami az eladás művészetének. Továbbá meg kell győzni a vevőt arról, hogy az ő érdekeit éppen úgy védjük, mint a magunkét és akkor már nem lesz vevőellenállás. A vevő a bíró és ő mondja ki az ítéletet. Az eladás művészetében a legmagasabb fokot is elérjük, ha képesek vagyunk a vevő rokonszenvét megnyerni, vele közeli kontaktusban maradni és az ő érdekeire nagyobb figyelemmel lenni mint ő saját maga. Akkor a vevő és az eladó jóbarátok lesznek , hogy a hitközségnek a jogért, ellenőrzésért és helyiségért minden eladott kilogram hús után 50 fillért fizessenek. Ez évi 180000 kg. hús mellett 90000 he jövedelmet jelent. A régi állapot visszaállítása tehát a jövedelmezőség szempontjából is biztosabb és előnyösebb a mainál. A hitközség ellnőrzési joga teljesen megmaradhat. Ismételjük: a hús nem lehet drágább, mint amennyit a tényleges viszonyok megszabnak. A hitközség kontrollja itt messzemenő lehet. De az iparos kezét megkötni nem szabad Az iparos egyéni vállalkozását, üzleti ambícióját gúzsba kötni: bűn az élnihagyás ethibája ellen. Szabad versenyt és nem hivatalos kezelést: ez az alfája és ómegája minden helyes üzleti akciónak. Az uzhorodi Ipartársulat az Orsz. Hivatalnál feljelentette a fővárost A társulat azt kívánja, hogy a főváros fizesse vissza az italmérőknek a törvénytelenül kivetett 1927 évi luxusilletékeket. „A kivetések nem történhetnek diktatórikusan“ Megírtuk, hogy az uzhorodi ipartársulat a korcsmárosokra kivetett luxusilletékeket törvénytelennek tartotta és követelte azonnali visszatérítését. A főváros ez ipartársulat követelését nem teljesítette, sőt az 1928 évi illetékeket még 50 százalékkal felemelte, mire nyílt harc ütött ki a főváros és az ipartársulat között. Minthogy az ipatársulat ragaszkodik eredeti kívánságához s meg van győződve, hogy a főváros eljárása szabályrendelet ellenes és jogtalan volt, a társulat most feljelentést tett a főváros ellen az Országos Hivatalhoz s ebben rámutat, hogy a főváros mellőzve a törvényes eljárásokat, az italkimérő foarosokra olyan terheket ró, amelyeket a vergődő iparosság nem bír megfizetni. Az ipartársulat arra kéri az Országos Hivatalt, mint a főváros felettes hatóságát, rendelje el, hogy a főváros a) az 1927. évben az italmérőkre kivetett és befizetett luxusilletékeket térítse vissza az italmérőknek ; b) hogy az 1928 évre 50 százalékkal felemelt illetékek kivetését semmisítse meg; c) hogy utasítsa Uzhorod fővárost, hogy a jövőben a luxusilletékek megállapítása csakis az ipartársulat közrevonása és a fél kiértesítése mellett történjen; d) hogy ez egész kivetési eljárás szigorúan a Civini Správa által jóváhagyott 5254 számú szabályrendelet szerint folyjon le. A feljelentés rámutat még arra, hogy a társulat nem tűrheti tagjainak megkárosítását, nem nézheti, hogy a főváros diktatórikusain alkalmazza az 5254-es számú szabályrendeletet s ezért kéri az Országos Hivatal jogvédelmét a társulat tagjainak megvédésére. A kóser hús vágatását, kimérését és eladását vissza kell adni a magánvállalkozásnak Az iparos egyéni vállalkozását és ambícióját gúzsba kötni: akció az élnihagyás etnikája ellen. — A magánvállalkozásból a rituális hús olcsóbb és jobb lenne, mint most. A hitközség — mint ismeretes, a kóser húst kommunálisan kezeli, de nem sok szerencsével. Meg kell állapítanunk, hogy a közönség ezzel a módszerrel nincs megelégedve. Nem jó a hús kvalitása, nem precíz a kiszolgálás, nem elég üzleti az egész vállalkozás. Amellett a hitközség sem csinál valami nagyon jó üzletet, mert legutóbb összesen 4000 Ke nyereséget mutat fel az egész vállalkozásból. A magunk részéről a hibákat ott látjuk, hogy a kezelés bürokratikus és hivatalos A húskimérést vissza kell adni azoknak, akik abból élnek és értenek hozzá. Nem lehet és nem szabad az iparos szájából kivenni a kenyeret, aki azért tanult és azért küszködött, hogy iparából megéljen. A hitközségi húskimérést vissza kell adni a magánvállalkozásnak, a húsiparosoknak. Vissza kell állítani a békebeli állapotot. A zsidó hitközség tovább is fennabarítja magának a gabella és a hús árának ellenőrzési jogát. Nem szabad, hogy a magánvállalkozásnál a hús ára drágább legyen. Ez a közönség érdekei ellen volna s ilyent nem akarhatunk ! De állítjuk, hogy a magánvállalkozásban a hús ára nem drágább, hanem olcsóbb lesz. A magánvállalkozásban teljes mivoltában érvényesül a szabad verseny és az iparos ama ambíciója, hogy vevőjét minél jobban és olcsóbban szolgálja ki és magának biztosítsa. A hitközségnek vissza kell állítani a régi állapotot, hogy a mészárosok saját rezsijükre és rizikójukra annyi húst hozzanak a piacra, amennyit akarnak. A mészárosokban — értesülésünk szerint — megvan a hajlandóság. JÓNÁS GYURI „JOBBRÓL VALÓ“ HÁZASSÁGOT AKKAR KÖTNI, hogy a purdéja templomba mehessen, meggyónhasson és azután világhírű művész lehessen. Három fáraói ivadék kopog be Mikila városi tanácsos ajtaján. Csokoládébarnák, izzadtak, félénkek. Az egyik 60 éves férfi, a utálsik 20 év körüli mezítlábas legény, a harmadik csillogó szemű,orosz cigánylány. — Nagy a kérésünk, nagyságos úr — kezdi az öreg 60 éves cigány. Nagy a kérésünk — tessék meghallgatni. Mindenki elhallgat. Még a cigány is. Eltelik egynéhány másodperc, mire meglódítja a mezítlábas 20 éves legényt és speciális cigány dialektusban rákiált: ne hadard el, te. A 20 éves mezítlábas lendületesen kezd a mondókájába : — Úgy van az, kérem, hogy házasodni akarnék. Nem úgy balról, ahogy most vagyunk, hanem jobbról, hogy a törvény is bizonyítsa. Meguntam, kézit csókolom tisztelettel, ezt a cigányházasságot. Nem való ez embernek — még a cigánynak sem. Nem való ez. . csak a kutyáknak, ahol nincs törvény... Belejön a svangba és még meggyőzőbben folytatja: — Van gyerekem, de semmibe sem veszik, mert, megkövetem tisztelettel, olyan, mint a fattyú... Nem mehet a templomba, a pap nem gyóntatja majd, pedig hát a cigányt is Isten teremtette... Úgy akarok élni, mint a többi ember, hogy hát hadd legyen meg a tisztelete a gyerekeimnek .. Ha a törvény megbizonyítja a házasságot, beadom a purdét az iskolába és kitanulom művésznek. Mert úgy figyel az kérem a hegedűre... mint a kutya a háztájékra. . A leány közbeszól: Nincs szükség az ungvári államnyomdára!