A Polgár, 1929 (3. évfolyam, 3-26. szám)

1929-01-20 / 3. szám

1929 január 20. A POLGÁR Tanoncmunka kiállítások írta: dr. RÓNAY ÁRPÁD, ipt. titkár. II. A tanoncmunka kiállítások há­rom félék: helyiek, központiak és országosak. Az uzhorodi társulat főnöksége 1927-ben rendezte meg első helyi és központi kiállítását Uzhorodon.­­ Míg azonban a központi kiállítás szépen sikerült, a hely­i kiállítás gyenge volt. Az uzhorodi kézműipari mesterek, csak ti társulat többszöri figyel­meztetésére voltak hajlandók ta­­noncaikat a tanoncmunka kiállí­tásra serkenteni, nekik erre meg­felelő anyagot és időt adni. Amíg a munkácsi hely­­kiállításra 296, a beregszászira 114, a husztira 108, a szőllősire 90 tanonc je­lentkezett, addig Uzhorodon alig 43 tanonc. Az 1927. évi tanonc­munka kiállításunk megnyitására nemcsak a mesterek nem jöttek el, hanem még a bírálóbizottság tag­jai sem. Mindazonáltal több dijat (700 Ki) és oklevelet adomá­nyoztunk azoknak a tanoncoknak, akik jó példával jártak elő. De az uzhorodi ipartársulat sönkségét nem kedvetlenítette el az 1927. évi tanoncmunka kiállítás sikertelen­sége. Annál nagyobb felkészült­séggel fogtunk 1928 évi helyi ta­noncmunka kiállításhoz, amelynek első nyertesei a brünni országos kiállításon is részt vettek. A tanonctartó mestereket név­­szerint szólíto­ták fel, hogy ser­kentsék tanoncaikat a kiállításra, nekik arra m­egfelelő anyagot és időt engedélyezzenek. Felszóllítá­­sunknak meg is volt az eredménye, mert a helyi kiállításon több, mint 130 tanonc vett részt. Míg az 1927. évi megnyitáskor a zupana­­tus terme kongott az ürességtől, addig az 1928 évi kiállítás meg­nyitása alkalmával a Massaryk­­té і iskola nagy terme nem tudta befogadni az érdeklődőket. A ki­állításon 68 tanoncot jutalmaztunk meg , és pedig 43 at az I­dő, 26-ot a H-ik és 19-et a III ik díjjal. A fényes eredmény elérésében nagy része van Földesi Gy­ulának, a rende­ző bizottság elnökének, aki kitartó munkával és agilitással serkentett minden tanoncot a rész­­­vételre. Köszönetünket kell kife­jeznem Medgyessy István, tanonc­iskolai iga­zgató, Zsák János ta­nár urnak és Csernoch K. ipartárs, instruktor urnak, akik a társulat főnökségével karöltve dolgoztak sikeresen. Munkánk várakozáson felül si­került, ami kitűnik az alábbi sta­tisztikából. A brünni kulturkiállítással kap­csolban 1928 augusztus hó 18 megnyi­t az országos tanonc­munka kiállítás is. Erre a kiállí­tásra Csehországból 41, Morva­országból 30 Sziléziából 3 Szlo­­venszkóból 12, Podkarp. Ruszból 4 ipartársulat küldte fel a díjazott munkákat. A podkarpatska ruszi ipartársulatok közül első helyen állt Uzhorod 32 tárggyal, utána Munkács 13, Húst 11 és Vei. Sevljusi ipartársulat 2 tárggyal. Ami a brünni díjazást illeti,, a legszebb eredményt értük el, mert 13 első és 34 második d­­jat kap­tunk. Szlovenszkó összesen 34 első és 92 második dijjat nyert. Ha ezeket a számokat összeha­sonlítjuk és ha megállapítjuk, hogy míg Szlovenszkónak 29 ipar­­társulat, eddig Podkarpatszka Rusznak csak 12 ipartársulata van, az eredmény — a diíjak számát viszonyítva a Podkarpatszka Rusz javára dől el. Iparok szerint az országos ki­állításon a legszebb eredményt érték el a kötszerészek, az órá­sok és női fodrászok, 3 kötszerész közzül kettő nyert első díjat, a 17 órás közzül 7-en és a 209 női fodrász és parókakészítő közzül 68-an nyertek első díjat. A leg­rosszabb eredményt érték a foto­gráfusok és könyvkötők, mert 17 fotográfus közzül csak egy és 18 könyvkötő közül csak 4 nyert el­ső d­jat. A podk­­ruszi ipartársu­latok az elért eredménnyel meg lehetnek elégedve. A tanoncok is. Csak tovább így, csak tovább elő­re, mert csak tanulással, tovább­képzéssel és szorgalommal lehet célt érni. (Vége.) A Csehszlovákiai Iparosok és Kereskedők Középosztály Pártjának országos titkársága akciót indított, hogy a Felső Talabor iparosai és kereskedői Huszt, Szálldobos és Buffina állomásokon szabad­raktárt kapjanak A kereskedőket — önhibájukon kivü­l — óriási fekbérekkel terheli meg az államvasut A Felső Talabor völgy mellett fekvő községek ipa­rosai és kereskedői egy régi panaszát kell a nyilvánosság előtt szóvátennünk. Ezek a községek ugyanis 60 — 80 kilométernyi távolságra fe­­küsznek Huszt—Szálldobos és Bustina vasútállomásoktól s igy Verh­ovina elzárt köz­ségei és a vasútállomások közt csak a legnagyobb ne­hézségek leküzdésével lehet a 60 — 80 kilométeres disz­­tanciát áthidalni. A Felső Talabor községeiből csak he­­tenkint egyszer, szerdán vagy csütörtökön (hetivásárkor) in­duln­a szekerek a vasutállo­másokhoz s igy a kereskedők árui — a pályaudvaron he­vernek, a kereskedőket pe­dig busás fekbérekkel ter­heli meg az államvasut. Még komplikáltabbá teszi a a helyzetet, hogy a Felső Talabor községeibe csak Ba­tyun és Volovecen keresztül közlekedik a posta, igy tehát egyedül 3—4 napig tart, míg az áru megérkezését jelző avizet­­ kézbesítheti a posta az iga­­і­rosnak és kereskedőnek. "B­ár ilyen körülmények között i­egtörténik, hogy a Felső Talabor melletti községek ke­reskedői önhibájukon kívül néha 12—14 napi fek­­bért tartoznak az állam­­vasútnak fizetni, holott ezért semmiféle hanyag­ság nem terheli őket Szükségesnek tanjuk, hogy az államvasutak gyorsan se­gítsenek a Felső Talabor ipa­ros és kereskedőinek pana­szán és pedig úgy, hogy szabad­­raktárak alakításával mentesítsék a kereskedő­ket a fekbértől A kereskedőknek ez a kíván­sága jogos, igazságos s ezért a Csehszlovákiai Iparosok és Kereskedők Középosztály Pártjának országos titkársága már is exponálta magát eb­ben az ügyben s úgy a ko­­sicei vasú­t iazgatóságnál, mint a vasutügyi miniszté­riumban akciót kezdett ennek a sérelemnek orvoslására. Weisz úr, maga mégis téved! Nézze Weisz úr, maga megint téved. Sőt nemesen téved hanem tendenciózusan össze-vissza be­szél tücsköt-bogarat. Azt mondja, hogy mi funr hangon írunk. Meg­­állap­­juk, hogy a maga stílusa nem fair. Dehát ez a maga dolga, ízlésre és tónusra mi nem taní­tunk senkit. Maga azt írja és bevallja Weisz Ur, tény, hogy a podkarpatszka­­ruszi iparosoknak és kereskedők­nek itt fontos érdekei vannak, de hát eze­nk az érdekeknek a képviseletére nem az iparo­sok és kereskedők organizáció­ját tartja alkalmasnak. Hát kit We­isz úr ? Ugyan kit Weisz úr ? Talán a dalai láma pártját? Vagy az arab bedunok pártját ? Nézze Weisz гіг, ne le­gyen n.iivt Azután azt írja, hogy az ipa­rosok és kereskedők csak relativ győzelmet arattak, mert egyes­­egyedül a ruszinszkói rabbik győz­tek.Nézze Weisz úr,minek ez a kön­törfalazás ? Minek keres ürügyet, miért áltatja magát és miért akar­ja a pozitív tényeket „relativitások­kal" lefokozni ? Nézze Weisz úr, ha magának örömet okoz, hogy mi csak­­relativ* győzelmet arat­tunk, hát csak örü­lön Bennün­ket nem hánt a maga öröme, nem fáj nekünk, hogy maga örül a­­relativitáson*. Csak örüljön Weisz úr. Magáé az öröm — és miénk a mandátum. Mi megelékszünk azzal, hogy csaknem 12 000 pod­­karpatszkaruszi iparos és keres­kedő követett bennünket és fog kö­vetni a jövőben igazságos, becsületes, az iparosok és ke­reskedők jobb jövőjéért foly­tatott kampányban. Azután pénzről és pénzforrá­sokról beszél, Weisz úr Hát nézze Weisz úr, ne állítson valótlansá­­ságokat. Ha hivatkozik a mi fair hangunkra, akkor használjon ve­lünk n nemben fair fegyvereket is. 3. oldal Mert a mi ,korteseink­, a mi embereink nem pénzért, hanem becsületből, önzetlenül dolgoztak. Dokumentumokkal tudjuk bizo­nyítani, hogy száz és száz iparos és kereskedő, száz és szász kis­ember a maga pénzén járt falu­ról falura, hogy táborunkat gya­rapítsa, hogy agitáljon, dolgozzon programmunk érdekében. Ez az igazság Weisz úr. Ami pedig a nacionális elvhű­­ségre és a zsidóság cionista pszi­chológiájára való hivatkozását il­leti arra ne építsen túlhajtott re­ményeket. Ne építsen azért, mert míg három évvel ezelőtt a zsidó­pártra 20.000 zsidó szavazott le, a legutóbbi választásoknál ez a szám 6000-re csökkent le. Nem­csak az állításai, de következteté­sei is tévesek tehát, Weisz úr. A zsidó iparos és kereskedő nem nacionalizmusra és pszichológiára áhítozik, hanem kenyérre, jobb meg­élhetésre. Ezt pedig a mi pártunk fogja nekik kiküzdeni. Egy­ébként többé nem vitatko­zunk magával, Weisz url Elég volt. Ha még mindig nem értett meg bennünket, hát örüljön csak tovább — a relativitásának. Ti: • '====*= ч "1 ■ 'і-тая Csevegjünk! Kedves Barátom! Tegnap este a kávéház asztalánál, mikor A Polgár­t végigolvastad, arra figyelmez­tettél, sokan nem is tudják, mi tulajdonképen a mi prog­ramunk? A P­ M. H. cik­keit véve alapul, feltételezhe­ted rólam, hogy pont az ellenkezője annak, amit ők nekünk imputálnak. Nos va­lóban így is van! Felesleges tehát nekem a detailokba bele­menni. Amíg nem tartották érdemesnek velünk foglalkoz­ni,­­ rosszul állottunk ! Aki kiabál, az fél valamitől s aki haragszik, annak nincs igaza, nemde? Intelligens ember lé­tedre nem lesz nehéz Neked lapunk hasábjairól kihámozni céljainkat, programunkat. Mint tudod, e hó végén, vagy jövő hó elején a gré­miumban tisztújítás lesz. Egy főutcai trafikosnál (nem cer­noknál, az már nem trafikos, egy másiknál), küldöttség járt, vállalja el a grémium elnök­ségét. „Ennek­ a küldöttség­nek nem elég jó a jelenlegi elnök, „azért“ kellene nekik olyan „új“ trafiktulajdonos, akivel Te szegány barátom, még csak érintkezni sem tudsz. Hogy miért? Találd ki! Erről jut eszembe, hogy ez is programunkba vág. Téged kedves barátom megkímélni attól, hogy élőtrafiksága, gré­­miumi elnököd legyen! Ami­dőn még kérlek, add át a­z M. H. cikkírójának őszinte köszönetemet szíves fárado­zásaiért, maradtam szolgála­taidra mindenkor készen Kosice, jan. hó, baráti szeretettel igaz, tu­vsd !»тШ

Next