Az Őslakó, 1928. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)
1928-07-01 / 27. szám
. » ROVÁS Magyar gyermek magyar iskolába való. Magyar iskolában is meg lehet tanulni a cseh nyelvet, de az élethez szükséges általános tudást és előképzettséget csak anyanyelvén szerezheti meg a gyermek. Idegen lesz anyjához is az a gyermek, aki anyanyelvét elfelejti. Nemcsak nemzetünk, hanem önérdekünk is azt parancsolja tehát, hogy magyar gyermekünk magyarul tanuljon. — Magyar gyermek magyar iskolába járjon. * Ahogy a cseh iskolákat kérik. A cseh kormányzati tényezők és a cseh lapok, valahányszor a cseh iskolákról van szó, azt mondják és azt írják, hogy csak azért állítanak fel egy-egy, cseh által alig lakott községben cseh iskolát, mert annak felállítását az ottani őslakók, főként zsidók, de ruszinok is kérik. Hogy miként történik egy-egy ilyen iskolakérés, arra nézve egy feltétlenül szavahihető egyéntől a következőket hallottuk: A falunkban a csendőrörs tagjain és a jegyzőn kívül nincs cseh. Az egyik csendőrnek és a jegyzőnek gyermekei vannak, kiknek jövőre kell megkezdeniük az iskolába járást. A ruszin iskolába azonban a két úr nem akarja járatni gyermekeit, kik részére a faluban mindenáron cseh iskolát akarnak létesíteni. Hogy ez megtörténjen, egy folyamodványt szerkesztettek, amelyben a cseh iskola felállítását kérik. A folyamodványra aláírókat szerezni megindult jegyző is, a csendőr is. Először a zsidókat, ezek között is elsősorban a trafikost és a korcsmárost keresték fel. Természetesen aláírták. Hogy is tagadhatták volna meg az aláírást a jegyző, meg a csendőr uraknak ? Ha megtagadták volna az aláírást, mindjárt államelleneseknek minősítették volna, az ilyen minősítésűeknek birtokában pedig sem trafik, sem korcsma jogot nem szoktak meghagyni. A kérvényt természetesen aláírták nemcsak a zsirók, hanem mások is, mert hogy is ne tett volna valaki eleget a csendőr meg a jegyző ur kérelmének. A folyamodvány elment s mint az arról nyert értesülés bizonyítja, a faluban lesz cseh iskola, mert a jegyző meg a csendőr úr három gyermekét nem akarja ruszin iskolába járatni Ruszinszkóban. — így kérik a cseh iskolákat a legtöbb helyen.* „A Latorica r. t. igazgatásában és vezetésében őslakónak is kell lenni“, — írja az egyik magyar nyelvű ungvári kormánylap. — úgy látszik, hogy a magyar őslakó vezető egyéniségek és a Scotus Viator közt lefolyt beszélgetésnek mégis csak lesz valami következménye, mert Scotus Viator előtt az a sérelem is a beszélgetés tárgyát képezte, mely a Schönborn birtok eladásával kapcsolatban az őslakosságot ammiatt érte, hogy az őslakó érdekek biztosítása nélkül, illetve azoknak ellenére történt az eladás. I * Magyarország jövője és a libamáj. A Podk. Hlasy, Svojse lapja, egyik múlt heti számának vezércikkében a következőket írja: „Mikor is sir Harmsworth Debrecenben járt, egy hatalmas libamájat tálaltak elé. A libamájat úgy diszítették, hogy rajta volt a mai, trianoni Magyarország, melynek köré fonódtak az elszakított részek. A sir Harmsworth körül lévők erősen figyelték, hogy sir Harmsworth a libamáj melyik részét fogja megkezdeni. Sir Harmsworth először a libamájnak azt a részét vágta meg, amelyik a Csehszlovákiához szakított területet mutatta. — Úgy látszik, — Írja tovább a Hlasy, hogy Magyarország jövője már nemcsak a pompában, a hiú ábrándos lelkesedésben, az ígéretekben van biztosítva, hanem biztosítja a libamáj is.“* „Tiszabecsen véres verekedés volt, mert a gazdák Horthy kormányzó születése napján is dolgozni akartak. A gazdák és a csendőrök közt összeütközés volt és a gazdák a szomszédos Csehszlovákiába tartozó község cseh csendőreit arra kérték, hogy jöjjenek segítségükre.“ — A hir gyanús volt addig is, míg az egészet meg nem cáfolta a Magyar Távirati Iroda. 1928 július 1. Az őslakó luszinszkó magyarsága, őslakossága jogainak érdekeinek harcosa és szószólója. Tiszteli mindenki meggyőződését, nemzeti és vallási érzését. Hirdeti a nemzetek, felekezetek, társadalmi osztályok közötti megértés és béke szükségességét, de vétót kiált az igazságtalanságnak és elnyomásnak, hangot ad az elnyomottak és igazságtalanságot szenvedők sajjának. Felelős szerkesztő: R. VOZÁRY ALADÁR lapkiadó-tulajdonos. Szerkesztőség: Kossuth ucca 1. MUNKÁCS POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HÍRLAP. — XLVII. ÉVF. 27. szám. II. évf. Mukacevo—Munkács • Az őslakó jelszava: Igazság és egyenjogúság. Küzd az igazságért és egyenjogúságért tiszta s törvényes eszközökkel, a magyar újságíráshoz méltó hangon. Az egyénnel csak a köz szempontjából foglalkozik. A családi és magánélet küszöbén át nem lép Egyéni célok és érdekek szolgálatában nem áll. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Grünstein Mór könyvkereskedése Fő u. 22. könyvnyomdája Püspök u. 2. Telefon 18. Legyen vége a munkácsi iskolai kulturbotránynak Amiről nem számolt be a „magyar“ kormányújságírók memoranduma Scotus Viatornak. Kilenc éves a munkácsi magyar szülők panasza ammiatt, hogy gyermekeiknek az elemi és polgári iskolák magyar tannyelvű osztályaiba való járatása a tanulás, az erkölcs és közegészség rovására történik. Az elemi és polgári iskola magyar tannyelvű osztályai vándoréletet élnek, csak délutáni tanítást nyújthatnak és ez az állapot, melynek megváltoztatása érdekében az illetékes hivatalos tényezők eddig semmit sem tettek, valóságos kulturbotrány, mely azt bizonyítja, hogy miként akarják elsorvasztani, lehetetlenné tenni a magyar nyelvű tanítást és a magyar nyelven való tanulhatást. A szülők, kik gyermekeik tudását, erkölcsét, egészségét féltik, számtalanszor fordultak kérelemmel az illetékes tényezőkhöz azért, hogy a lehetetlen és botrányos helyzetet változtassák meg, a képviselőtestületben az őslakó csoport többször interpellált a magyar nyelvű elemi és polgári iskolai tanítás ügyében, de semmi érdemleges lépés nem történt, legfeljebb egy pár nagyhangú kijelentés volt a válasz a felszólalásokra. — Az érdekelt szülők hétfőn memorandumot adtak át a polgármesternek a panaszolt ügyben. — A város vezetésében helyettesként most már egy magyar ember is résztvesz s elvárjuk, hogy Nedeczey János egyéniségének teljes tekintélyével képviselni fogja a magyar tanítás ügyét, mely úgyis külön szívügye és minden követ megmozgat, hogy szept. 1-től a mai s eddigi kulturbotránynak vége legyen. — A szülők memoranduma a következő: Munkács Város Tanácsának — Munkácson. Munkács város alulírott polgárai arra kérik a Városi Tanácsot, teljes erejével hasson oda, hogy az iskolaépületek eredeti rendeltetésüknek mielőbb visszaadassanak, hogy így gyermekeink a minden tekintetben értékesebb és egyedül eredményes délelőtti oktatásban részesülhessenek. Munkács város vezetősége kulturális érzékéről és ebből eredő áldozatkészségéről számos ízben tett már tanúságot. Annál fájóbban érintett tehát bennünket az a tény, hogy amikor a gimnáziumban a folyton növekedő tanulólétszám miatt egyre több-több osztályt kénytelenek nyitni, amikor a tanítóképző intézet néhány elemi iskolai osztályban szorong, amikor a polgári iskolában 600 tanuló, 14 osztály számára mindössze 6 tanterem áll rendelkezésre, amikor tehát új iskolaépületek emelése az egész vonalon legégetőbb szükséglet , ugyanakkor még a meglevő iskolaépületeknek is egy jelentékeny része elvonatott eredeti rendeltetésétől és bennük hivatalok helyeztettek el. Ez, a csakis háborúban szokásos katonai célokra történhető iskolalefoglalás a tanuló ifjúság egész seregét, — számos orosz elemi és polgári osztály, nemkülönben az összes állami magyar tannyelvű elemi és polgári iskolai osztályok tanulóit délutáni iskolajárásra kényszerítette. Hogy ennek a délutáni tanításnak tanulmányi, erkölcsi és hygiénikus szempontból micsoda roppant kárát szenvedik gyermekeink és természetesen általuk mi is, azt csak az nem érti meg, aki semmi más kárról nem tud, semmi más értéket nem ismer, csak ami közvetlenül pénzben fejezhető ki. Gyermekeink a tanulás szempontjából egyedül értékel délelőtti időt, amikor az éjjeli nyugalom után kipihent agyuk intenzív figyelemre volna képes, egyszerűen elfecsérlik, délután pedig már a legtöbb gyermek komoly szellemi munkára képtelen. Ez a legfőbb oka annak az igen gyenge tanulmányi eredménynek, amely a délután járó osztályokban észlelhető és ennek következménye az is, hogy a kereskedelmi akadémiába való felvételhez megkívánt kiválóbb tanulmányi eredményt egy-egy osztályban alig egy-két gyermek képes elérni. A nagymérvű tanteremhiány a fő oka annak is, hogy fiuk és lányok, középfokú iskolákban is együtt tanulnak, pedig a gyakorlati tapasztalatok immár kétségtelenül megállapították, hogy míg az elemi iskolákban és a főiskolákban fiúk és leányok különösebb hátrány nélkül tanulhatnak együtt, addig a serdülő korban, tehát épen a középfokú iskolákban ez az együttanulás súlyos erkölcsi veszedelmeket rejt magában. A délutáni tanítás pedig, mikor a gyermekek különösen télen, tanítás után teljesen sötétben (este 6-7-8 óráig is van tanítás) kénytelenek haza menni, — (némelyek pláne nagyobb távolságra, sőt sokan a szomszédos községekbe is), — ezt a különben is igen káros erkölcsi hatást egyenesen hatványozzák. Számos szülő, aki leánykája erkölcsi és testi épségét féltve őrzi, naponta kénytelen elébe menni, hogy az iskolából haza kísérje. Nem kevésbé súlyos a helyzet egészségi szempontból. A délelőtti osztályok délután 1 óráig használják a termeket. Utánuk mindjárt jönnek a délutáni osztályok ugyanazon termekbe. Kellő szellőztetésről vagy takarításról szó sem lehet, mert erre közben idő nincs. A délutáni osztályok beleülnek a délelőtti osztályok szennyétől fertőzött terembe és szívják a 40—60 tanuló által 5 órán át rontott levegőt még másik 5 órán át. Hogy ez mit jelent, legjobban az iskolaorvosoknak kell tudniok. Különösen súlyos a helyzet a téli hónapokban, amikor abból a célból, hogy este a sötétség miatt egy órával hamarabb szabadulhassanak a gyermekek az iskolából, a délutáni tanítás már 1 órakor veszi kezdetét és így a délutáni osztályok az ajtó előtt várják, hogy a délelőtt járók kivonuljanak s ők bemehessenek. Ezek a gyermekek természetesen megebédelni sem tudnak nyugodtan, mert hiszen már egy órakor iskolában kell lenniök. Nem folytatjuk tovább. Hiszen ezek mind köztudomású dolgok, a szülői értekezletek állandó témái. Mi szívesen elismerjük,hogy Munkács város vezetősége kötelességszerűen a város érdekében vélt cselekedni, mikor a nagyzsupa székhelyének Munkácsra helyezése miatt minden lehetőt elkövetett, de meg kell állapítanunk, hogy amikor ebből a célból az iskolák lefoglaltattak, a város anyagi érdekei mellett nem vettettek kellő súllyal mérlegbe azok az érdekek és értékek, melyeket ifjúságunknak, a város leendő polgárságának már most megalapozandó és helyesen csakis az iskoláknak minden tekintetben megfelelői szellemi és anyagi ellátása mellett megalapozott erkölcsi, szellemi tőkéte képviselnek. Mi a jelenlegi tarthatatlan állapot további fenmaradásába nem nyugodhatunk bele, épen ezért elsősorban a Városi Tanácshoz fordulunk, hogy most, amikor a közigazgatási reformmal kapcsolatban tudomásunk szerint a nagyzsupáni hivatal megszűnik, elsősorban is mindazokat az épületeket és helyiségeket, amelyek iskolai célokat szolgáltak, az iskolák visszakapják. Miután pedig ezzel a nagy tanterem hiány még egyáltalában nem fog megszűnni, kérjük továbbá a város vezetőségét, hogy indítson tárgyalásokat az illetékes állami hatóságokkal aziránt, hogy a szükségletnek megfelelő új iskolaépületek is emeltessenek, hogy végre a délutáni tanítás az egész vonalon megszüntethető legyen. A legmostohább körülmények között élnek a magyar osztályok. Nemcsak, hogy valamennyi állami elemi és polgári iskolai magyar tannyelvű osztály délutáni tanulásra van utalva, de állandó elhelyezésük egyáltalán nincs, hanem részükre évrőlévre újból kell helyiségeket kikoldulni, sokszor pedig az osztályok a városban szerteszét, ahol épen egy-egy osztály számára valamilyen hely kínálkozik, vannak elhelyezve. Természetesen ilyen körülmények mellett semmi felszerelésről sem lehet szó és így a tanításnak mindennél fontosabb segítője, — a szemléltetés, — a minimumnál is kevesebb. A magyar osztályok elhelyezésére felhívjuk a Tanács figyelmét, hogy a legtermészetesebb megoldása volna e kérdésnek az, hogy az összes magyar elemi és polgári iskolai osztályok a Masaryk-utcai elemi iskolai épületben koncentráltassanak, mert ezáltal elég téteznék annak a feltételnek is, amely tudomásunk szerint ezen épület használatára vonatkozólag az adományozó levélben kiköttetett.