Az Őslakó, 1940. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-07 / 1. szám

2. oldal. Baross Szövetség helyi csoportja kedden a szakcso­portok elnökeinek részvételével tel­jes választmányi ülést tartott R. Vo­­záry Aladár, helyi csoportelnök ve­zetése alatt. R. Vozáry Aladár meg­köszönte elnökké történt megválasz­tását s rámutatott arra, hogy milyen nagy jelentősége van és lehet nem­zeti és nemzetgazdasági szempont­ból különösen Munkácson a Baross Szövetség munkájának. Hangsúlyoz­ta, hogy a húsz éves rabság­ egyetlen értéke az, hogy Munkácson a ma­gyar társadalomban megszüntette az osztályt, foglalkozást, felekezeti kü­lönbségeket s ezt nemcsak meg kell tartanunk, hanem erősíteni is kell a felszabadulás után, hogy az új, tel­jesen magyar Munkácsot megteremt­hessük. A cseh megszállás alatti ka­szinói Szilveszter esték, magyar kul­túr előadások voltak a rabságban kifejlődött magyar testvériség leg­szebb megnyilatkozásai. Az osztály, foglalkozás és felekezeti különbség­­tevések legtöbbször egyéni törekvé­sek szolgálatában állanak és sem az egyháznak, sem a hazának nem vál­nak javára. Aki a kereskedelmi és ipari pályán foglalkozást nem tartja úri dolognak, lenézi, az vét a nemzet és a haza érdekei ellen. Reméli, hogy a Baross Szövetség munkácsi csoportjában a rabságban megismert és kifejlődött testvéri szellem lesz az uralkodó. — Kimondotta a választ­mány, hogy részt vesz a január 20-án Debrecenben tartandó nagy közgyű­lésen s az azt követő ünnepi esten.— Hirt főtitkár javaslatára kimondják, hogy az évi tagsági díjat 6 pengőben állapítják meg egyelőre, de kérik a tehetősebb tagokat, hogy önként a 12, illetve 36 pengős tagsági dijat fi­zessék. — Folytatják a taggyűjtést.— A január 20-án Debrecenbe menők jelentkezésüket legkésőbb 9-én déli 12 óráig tegyék meg (Kossuth ucca 1. sz. hétköznapokon d . e. 10—12 óra között), hogy a féláru vasúti, uta­zás igazolványai beszerezhetők le­gyenek és elszállásolásuk Debrecen­ben biztosittassék. — Tagjelentke­zés: Kossuth ucca 1. szám alatt hétköznapokon 10—12 óra között. — A választmányi gyűlés ezután igen helyén­való gazdasági kérdése­ket tárgyalt. Kimondották, hogy ha­vonta legalább egyszer adótájékoz­tató előadásokat fognak tartani a tagok részére. — A tagoknak Hirt főtitkár minden kérdésben készség­gel rendelkezésére áll. ifi lé és ölesé a Darmol. Beváltja, amit ígér. M® & © Nincs vele bajlódás,teafözés, iz-~ hashajtó a cir 14 ftUírér I is U.yÖCJ'.stir Január 6. KOVÁCH BÉLA verse Vizkereszt és Latorcaiad, Oroszvég meg Klastromalja. Magyar szivünk rohamra ver, Amikor e szókat hallja. Bár tanulni honszerelmet Munkácshoz egy nemzet járhat; Legszebb napja talán mégis Harminckilenc január hat! Miket Bécsben tűzdeltek ki, Már álltak az uj határok. Oroszvégen a friss mesgye: Hol egy ucca, hol egy árok. Cseh maradt a hegy, a zárda, Bár elérni szinte kézzel. A mondás csak félig vált be: Az ebül gyűlt ebül vész el. Noha jelszünk: mindent vissza, S aki magyar, ki a gátra, Megnyugodtunk mégis benne, Hogy sok esett odaátta. Hajnalodik itt is, ott is. Várjuk meg, míg hozzánk ér el. Isten malma majd elvégzi. De lassan a magyar vérrel! Nyugton, békén aludt Munkács, Mely adott szót tart és hiszen. Szent ünneppel jött a hajnal. Sürü köd szállt a gyors vizen. Eger-földet egymásbaszürt A fekete, nehéz pára. Belevesztek tornyok, lángok S fent a sziklán Munkács vára. Ágyuk, puskák torka fedve, Nem libben a gépek szárnya. Szabadságon a katonák, Üresen állt a kaszárnya. Rossz álom csak a háború, Meg az égből hulló bomba... Az ágyaknál vasalt ruhák, Elkészítve a templomba. Munkács aludt, s egyszerre csak Fegyver kattog, gránát robban. Ha maga a pokol jönise, Nem csinálná az se jobban. Falak dűlnek, tető omlik, Tűzcsíkok a sötét égen. »Ránk támadtak a cseh hordák, Bent vannak már Oroszvégen!^ Harcikocsik az uccákon, Gépfegyverek, ágyuk lőnek, jipp­i magyar, a,­, utánam, ■ Egyenesen a hídfőnek!« S pár katona, néhány polgár. Csak revolver, semmi másuk, Ott rohan már, ott a hídon. »Ki a legény, rajta, lássuk!« A tűzbe, a túlsó partra, Van, aki a vizen jut át. És még fent a Magyar Isten S a népéért tesz még csudát! Mint akkor ott Oroszrégen, Oly hősöket, ó, ki látott?! Magyar Dávid földig verte A cseh-ukrán Góliátot. Gépkocsijuk fölborítva, Géppuskáik magyar kézen. E banda se vágyik többé, Hogy Munkáccsal szembenézzen! Sok közülük nem is tudna, Ott maradt a sárba, holtan. Fejfájára nem illik más: »Alattomos rabló voltam«. Száz rohamot visszavetni, Leütni sok merész zsiványt, Ez a lelkes hazavédés Magyar vért is bőven kívánt Vértanúink szent serege Hogy legyen több még nehánnyal, Nem egy hősünk büszke lelke Jelenteni égbe szárnyal: »Uram, Munkács miénk maradt, És az is lesz mindörökre! Érte, ha kell, minden magyar Halva hull az ősi rögre. Munkácsunkért hagytuk oda A Te földi szép világod. Neked hoztuk, vedd szívesen Szivünkről e vérvirágot!« Árpád járt itt, meg Rákóczi, Büszke vára most is áll még. E szent város dicsőségét Ne borítsa sose árnyék! Késő korok honszerelme Forrósodjék tettre nála! Szőjje be a tündértájat A legendák aranyszála! Vizkereszt és Latorcahíd, Oroszvég meg Klastromalja. Magyar szívünk rohamra ver, Amikor e szókat hallja. Bár tanulni honszerelmet Munkácshoz egy nemzet járhat. Legszebb napja talán mégis Harminckilenc január hat! AZ ŐSLAKÓ Január 19-én nyílik meg a munkácsi sziniidény Amint már jelentettük, a mun­kácsi sziniidény január 19-én nyílik meg. Iván Sándor színigazgató, aki­nek kerületébe osztották be Munká­csot, régi kedves ismerősünk, aki együtt ette velünk a kisebbségi élet keserű kenyerét, Munkács közön­sége tehát őszinte szeretettel kö­szönti színtársulatával együtt. Biza­lommal fogadjuk, mert a régi­ évek tapasztalatai alapján tudjuk és hisszük, hogy igazi magyar művésze­tet hoz hozzánk. Faragó Ödön a fel­vidéki magyar színészet régi harcosa, aki a legsúlyosabb időkben szolgálta itt magyar szinikultúrát, a történel­mi időkhöz méltó hivatásérzettel, szintén tagja a színtársulatnak. Úgy­­látjuk, hogy csak a munkakedvét mentette át a régi­ életből. Fischer Károly karnagy szintén a régi nagy gárda egyik oszlopa, örülünk, hogy ismét itt köszönthetjük őt, a János vitéz lévai szabadtéri előadások ze­nei vezetőjét. De köszöntjük a szín­társulat minden tagját, azokat is, akiket még nem ismerünk, de érez­zük, hogy nagy magyar hivatásérzet­tel érkeznek hozzánk, a munkácsi magyar végvárba, hogy tüzet szítsa­nak a lélekben és magukkal ragadja­nak a művészet megszentelt régiói­ba. A közönség, Munkács és vidé­kének lelkes közönsége, amely a ki­sebbségi élet húsz esztendejében loly lelkes pártolója volt a magyar szí­nészetnek, bizonyára most sem­lék­­méltatlan régi hírnevéhez. Lenhardt Ilona primadonna neve is jócsengésű az egész országban, hire elért hoz­zánk is. Az igazgatóság az alábbi jelen­tést adta ki: Van szerencsém tisztelettel ér­tesíteni Munkács és vidéke nagyér­demű közönségét, hogy sziniidénye­­met 1940. évi január hó 19-én, pén­teken este 8 órai kezdettel a Városi színházban megkezdem. A színtársulat névsora: Iván Sándor igazgató, Nádassy József főrendező-titkár, Halmi Imre titkár, Fischer Károly karnagy, Leviczky Andor, Mikes Béla rendezők, Hor­váth János ügyelő Solymossy Im­re tánctanár, H. Nagy Gabriella sú­gó, Lengyel János könyvtáros. Előadó személyzet: Színésznők: Lenhardt Ilona primadonna, állandó vendég, Kallós Éva, énekes naiva, szubrett, Mészáros Joly, táncos szubrett, Somlay Julia, drámai szí­nésznő, Várady Giza, anya és komi­ka, Horváth Ilus, operett és drámai színésznő, Farkas Anna, Pataki Klá­ra, Nógrády Herma, Mátrai Maya, segédszínésznők. Színészek: Faragó Ödön, jellemszínész, Leviczky An­dor, énekes bonviván, drámai szí­nész, Mikes Béla, Halmi Imre drá­mai és operette színészek, Sugár Mihály, Solymossy Imre, táncos­­komikusok, Siménfalvy Sándor, jel­lemkomikus, Pataky József, operet­te és drámai színész, Kostyál Gyula, énekes színész, Lengyel János szí­nész, Komlóssy Márton, Makai Sán­dor, segédszínészek. Műszaki sze­mélyzet: Szikora Lukács, díszmester négy diszítővel, Gáspár Andrásné, kellékes, Klamarik Lajos, szabó, Klema Béla fodrász, 8 tagú zenekar. A színházi idényben bemuta­tásra kerülő darabok: Zombori-zom­­bori szépasszony, Kié a gyerek? Klo­­tild néni, Mégis szép az élet, A po­zsonyi lakodalom, Katinka, Bors István, Földindulás, Művészpár, Ha­todik emelet, stb. Azonfelül a régi színpadi irodalom remekei. Rendkívül előnyös bérletet nyi­tunk. A bérlők a naptárból 20 szá­zalékos kedvezményben részesülnek. A bérlet minden esti előadásra, — hétköznap, ünnepnap és vasárnap — érvényes. Kivéve a budapesti mű­vészek vendégjátékát. Az előadások kezdete minden este 8 órakor. A délutániaké fél 4 órakor. A nagyérdemű közönség szíves pártfogását kéri hazafias tisztelettel: Iván Sándor színigazgató. HELINGER SPORT és DIVATHÁZ (a Latorca híd mellett) Sí felszerelések, Kézimunka sicipő 32 P. Korcsolyák, hátizsákok „ORION“ termos üvegek la flanell­ingek 4’55 P. Sport férfi zsebkendő 35 fill. SPORT sálak 1’50 P-től Bambusz ernyők. Pulloverek * *Ünnepi gondolatok Megértük a vizkereszti csata el­ső évfordulóját. A legnagyobb bűn volna részünkről, ha erről méltó ke­retben meg nem emlékeznénk. E tekintetben nincs és, azt hi­­­szem, nem is lesz soha hiba.­­ Vizkereszti megmenekülésünk évfordulóját mindig fokozódó hálá­val és kegyelettel fogjuk megünne­pelni,' ^-^mindig büszkeséggel fogjuk felidézni azok­rta­T nevét és hősi tet­teit, akik a szabadulásuk és életüket áldozták. Minél messzebb jutusik a vizkereszti eseményektől, annál Tb­\. nő majd az ő dicsőségük. Mint a köl­tő mondja: »Nőttün nő tiszta fé­nyük, amint időben, térben tőlünk távoznak« s dicsőségük egy szent eszmévé finomulva fogja tettekre serkenteni a késői nemzedékeket, a törpe utódokat. Ezzel azonban még ne­m »­tet­tünk meg mindent, amivel nékik tartozónk«. Van ezenkívül még egy szent kötelességünk, melynek felem­­lítése az első évfordulón nagyon ak­tuális. Mert, ha már beszélünk róla, az azt jelenti, hogy legalább a jó­szándék, a lelki készség m­ár meg­­va­n bennünk a m­egvalósításhoz, csak az idő nem volt még alkalmas ehhez és rövid is volt az anyagi elő­feltételek megteremtéséhez. Mert nem kevesebbről vem szó, mint arról, „ hogy Munkács város főhelyén meg is kell örökítenünk a vízkereszti hősök emlékét. Nekünk úgy is kevés a történel­mi emlékünk, bármilyen nagy és híres is történelmünk. A 48-as idők­re figyelmeztető oszlop Őrhegyalján, a Turul, a honfoglalás emléke, Vár­­i palánkon van, a városiban csak Rá­­­­kóczi Fehérháza és Munkácsy szülő­­­­háza ad patinát a külsőnek, jóllehet a honfoglalástól kezdve az ezer év alatt minden jóban és rosszban ré­szünk volt. "­­ A Főterünkön most már gyö­­nysírüs oszlopa van az országzászló­gendás honfoglaló szobrát, de sem 11 -es honvédháziezredünk, sem 65- ös közös erődünk hős halottainak, sem a vízkereszti csata mártírjainak, sem a márciusi kárpáti offenziva el­eset hőseinek nincs megfelelő emlé­ke, szobra sehol. Mert az az emlék­tábla, mely a nagyhíd pillérjét diszi­­í­ti, az csak arra elég, hogy a sétáló­kat kötelességeikre figyelmeztesse. A fentebb részletezett célokra leghelyesebb volna egy közös hősi emléket emelni, mégpedig az I. sz. iskola előtt, ahol egy ilyen monu­mentális emlékmű alapzata már szé­pen ki is van képezve. í H­r. m­mVkrtii* ythírti — -X y­v .-* r~\ ^ yv*" A Csillag-étteremen A híres GÁLÁM BULI prímás zenekara muzsikál

Next