Az Őslakó, 1940. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)

1940-07-07 / 27. szám

2. oldal. A tanári kar az emelvényen fog­lalt helyet s a díszülést Szepesvári Béla, az új megbízott igazgató nyi­totta meg. Üdvözlő szavai után küldöttség ment dr. Jank­ovicsért, s az ünnepelt megjelenése után meg­kezdődött az üdvözlések sora. Elő­ször dr. Hammer Fidél városi fő­jegyző a város nevében köszöntötte a jubilánst, nagyon komoly és értékes párhuzamot vonva e négy évtized civilizációja és kultúrája között. Sö­rös János rk. esperes az egyház, az egyháztanács és a munkácsi rk. in­tézmények nevében üdvözölte, mi­vel dr. Jankovics a rk. egyházta­nács világi elnöke és a rk. zárdais­kola gondnokságának is feje. A Kár­pátaljai Kultúr Egyesület, a Munká­csi Kaszinó és a munkácsi ref. egy­ház jókívánságait meleghangú be­szédben Bertók Béla ref. püspök tolmácsolta. A ruthénség érdekében kifejtett munkásságát Duliskovich Eurén gk. főesperes köszönte meg dr. Jankovicsnak, ez alkalommal is hitet téve a szentistváni gondolat átfogó ereje mellett. A volt kortár­sak nevében dr. Ratkovszky Soma hittanár beszélt. Beszéde valóságos élmény volt a hallgatóság részére, mert a felsorakoztatott epizódok tö­megéből nagyszerűen kidomborodott az ünnepelt egyénisége. R. Vozáry ország. képviselő, mint a munkácsi főgimnázium kiváló tanulója és taná­ra az igazgatónak és a tanári karnak a megszállás éveiben kifejtett haza­fias nevelőmunkájáról, az eldugott helyeken valóságos »katakombák­ban« folytatott magyar tanítás­ról emlékezett meg hatásos beszédé­ben. A helybeli iskolák és Munkács város tanári társadalma nevében dr. Jankovics tanügyi főtanácsost dr.Tár­­czy Károly üdvözölte, megköszönve neki azt a kitartást, amelyet a leg­nehezebb poszton 40 év alatt muta­tott, s azt a tudást, amelyet a tanít­ványok kis hadseregében szétosz­tott.­­ A volt tanítványok nevében Tóth Jenő városi tisztviselő mondott hálás köszönetet, a szülők üdvözle­tét pedig­­dr. Nemessányi kórházi igazgató tolmácsolta, kiemelve a ta­nári pálya értékét és fontosságát. Végül a tanári kar érzelmeit Wald Leó Árpád tolmácsolta megható sza­vakkal s emlékül egy ezüst koszorút adott át az ünnepeknek, melynek levelein minden tanár neve rajta van. Az elhangzó beszédekre dr. Jankovics mélyen meghatva vála­szolt tartalmas beszédben s azután az ünnepély a a Himnusz el­­éneklésével véget ért. Ennek a szép ünnepnek van egy örvendetes tanulsága, amelyet, úgy érzem, nem szabad most elhallgatni. Ez pedig az a megértő szeretet, amellyel Munkács város közönsége és szülői társadalma a tanárok és tanítók munkáját mindenkor kíséri és honorálja. Talán ez az oka, hogy a szandárok, akiket a minisztérium ide helyezett, soha innen áthelye­zést nem kértek, itt letelepték s a legértékesebb társadalmi és kultúr­­mun­kát fejtették ki. Pl. Makoviczky György, Román József, R. Vozáry Gyula, Bohner Jákó, Bulyovszky Sándor stb. Ebből a szemszögből nézve az ünnepi összejövetelt, megállapíthat­juk, hogy ez igen értékes volt s gaz­dag gyümölcsöket fog teremni, mert a fiatal tanári generációt arra fogja ösztönözni, hogy nemzetnevelő mun­kájának maradék nélkül tegyen ele­get. Úgy láttam, hogy mindazokra nézve, akik ezen részt vettek, az ünnepély feledhetetlen lesz. A krónikás hűség kedvéért vé­gezetül még feljegyzem azt is, hogy a tanulóifjúság a múlt hó 25-ikén megtartott évzáró ünnepélyén bú­csúzott el szeretett igazgatójától mél­tó keretben. »Isten Veled Igazgató Úr! Ez jó mulatság, férfi munka volt!« Dr. Tárczy Károly. X Rokolyára vegyen eredeti mezkövesdi szőttest. Ára 1.70 pen­gő. Nézze meg kirakatunkban, Mer­­melstein Adolf és Társa, vőfösnagy­­kereskedés, Munkács Árpád vezér u. 19. sz. AZ ŐSLAKÓ Magyar Testvérem! Miért szenvedsz? Higgj a magyar orvosi karnak, am­ely praxisában győződött meg arról, hogy a gyomor-, epe-, cukor-, máj­bajok esetén a Mira glaubersós gyógyvíz gyógyulást hoz. Orvosi tanács szerint tarts ivókúrát ezzel a kiváló gyógyvízzel, mely egyszersmind veszélytelen, természetes fogyasztószer is. ! Hogyan tanult meg tíz kőrösmezői ruszin gyermek magyarul Érdekes, lélekemelő és nagy­szerű példáját adta a szentistváni gondolat ápolásának egy derék ma­gyar városka. Isaszeg magyar leve­gőjében alig öt hónap alatt tíz kis ruszin gyerek ajkán virágzott ki a magyar beszéd. Ez a negyvennyolc örök hagyományait eleven emlék­ként őrző, színmagyar nagyközség tíz kőrösmezei kisfiút fogadott keb­lére. Lelki dajkaságba vett tíz ru­szin gyereket a tavaly visszatért Kárpátaljáról, lelkes főjegyzőjének, derék orvosának és önzetlen tanító­jának hazafias buzgólkodására. S apró hegyi vendégeit pár hónap so­rán megajándékozta az alföld leg­drágább kincsével, az ősi magyar szóval. A tíz kis ruszin, mikor az ősszel odakerült Isaszegre, egyetlen szót sem tudott magyarul. Bimbózó gondolatait, rügyező érzéseit csupán anyanyelvén tudta kifejezni, amely — bármennyire szép és kedves az ő számára — nem alkalmas arra, hogy szűkebb pátriája határain túl is megértesse vele magát. A magyar iskola, a magyar ne­velés, a vendégelő magyar szeretet nem fosztotta meg ezeket a kis ru­szin gyerekeket szüleik nyelvi örök­ségétől, de a regionális nyelv mellé adott neki egy másikat, egy általá­nosabbat, amely közelebb hozza őket magyar testvéreikhez s még erősebben bekapcsolja a nemzeti közösség egyetemébe, a szentistváni Magyarország egy és oszthatatlan egységébe. Nem a régi értelemben vett és sajnos, sokszor félreértett »magyarosításról« van itt szó, ha­nem csupán arról, hogy a magyar­ság adakozó kedve a hazai ruszino­kat olyan nyelvi s szellemi értékkel ■gazdagítja, amely elősegíti könnyebb boldogulásukat a Kárpátok egész medencéjében. Az isaszegi ruszin gyerekek, akik megtanultak magyarul, ha visz­­szatérnek Kőrösmezőre, továbbra sem kell, hogy megtagadják nemze­tiségi sajátosságaikat. Megmarad­hatnak jó ruszinoknak, mégis megte­lítődnek a magyar hazához való hű­ség érzelmi többletével, ami nekik épúgy nyereség lesz, mint az ország­nak. Az isaszegi példát elsősorban­­ ebből a szempontból látjuk fontos­nak, örvendetesnek és országszerte követésreméltónak. Azok az alföldi községek, amelyek testvér­községet választottak maguknak a hazatért Kárpátalján, a lelki nevelésnek ezen a természetes, egyszerű módján ró­hatják le legközvetlenebbül magyar segítő kötelezettségüket ruszin test­véreink iránt, a haza minden fiának, a nemzet egyetemes, népi közössé­gének javára. Mit írt egy angol tábornok a német nép Vezéréről Fuller angol tábornok és kato­nai szakíró 1937-ben az angol nyel­vű »Journal of the Royal Artillery«­­ben, az angol királyi tüzérség lap­jában a következőket írta a totális háború fejlődéséről: »Amidőn Hitler hatalomra került, szellemi megúj­hodásnak volt harcosa, annak a megújhodásnak, amely az ő és min­den jó német lelkében 10 év óta szunnyadt, ő megszívlelte azokat a tanulságokat, amelyeket a világhá­ború az egész világ számára hozha­tott volna. A tanulságok alapján egy új Németországot alapított. Ellensé­gektől körülvéve és a versaillesi bé­kediktátum nyomása alatt kénysze­rülve volt az új birodalom véderejét felépíteni. Nem osztja Marxnak vé­leményét, hogy az emberiséget tisz­tán az anyagi szükségletek mozgat­ják. A német ember ma a hazafiság szellemétől van áthatva és szívesen feláldozza hazáért szabadságát és életét. Németországban nem léte­zik sem despotizmus, sem tyraniz­­mus, a nemzeti szocializmus mélyen érzett mozgalom. De minden moz­galom, ha virágozni kíván, fegyel­mezve kell, hogy legyen. Hitler visz­­szaállította a fegyelmet, amely nem­csak a haderő, de egy egész népnek alapja. Összetartás, méltóság és a közösségi gondolat újból visszatér­tek a német nemzetbe. E célból ve­zette be a német munkaszolgálatot, amely az osztályok közti sorompó­kat lebontotta és amely a nemzet­köziséget minden alakjában legyőzte. Ha ez a ritka férfi még húsz évet él és ha eddigi kiapadhatatlan munkaereje nem csökken, akkor szerény véleményem szerint a né­met gondolat meg fogja újítani az egész nyugati világot.« Az új ruthén nyelvtanról Végre napvilágot látott a hiva­talos ruthén nyelvtan, mellyel re­méljük megszűnik Kárpátalján az ál­datlan nyelvi harc. Ha az elmúlt nyelvi harcok szempontjából vizsgáljuk ezt a könyvet, úgy találjuk, hogy egy be­csületes kompromisszumot jelent az­­ orosz és ukrán nyelvtan hívei kö­­­­zö­tt, lényegileg pedig elég jól meg­közelítette a tényleges­ népi nyelvet. Kétségtelen, hogy a kompro­misszumban inkább az orosz tábor a nyertes fél, éppen ezért, fel kell té­teleznünk, hogy ők fogják a jó pél­dát adni a nyelvtan alkalmazására. De az ukrán nyelvtan hívei sem pa­naszkodhatnak, mert a nyelvtan sok helyen megengedi, a főszabály­tól eltérően a népies formák alkal­mazását is. Dicséretre méltó, hogy a néma »t«-t a jelen idő 3. személyében a nyelvtan elhagyja, ami által egy na­gyobb műben jó néhány oldalt meg­takaríthat egy könyv kiadója. Re­méljük, hogy a legközelebbi kiadás­ban a teljesen felesleges kemény jel is el fog maradni, annál is inkább, mivel a ruthén nyelvnek magyar iskolákban nehézzé teszi a magyar ajkúak részére ennek helyes alkal­mazását, a beszédben pedig ennek semmi jelenősége nincs. Mindezt összevéve a ruthén gramaitika jó és praktikus kézi­könyv. Nemcsak a diákok és taní­tók forgathatják haszonnal, hanem mindazok is, akiket érdekelnek a magyarorosz népi nyelv­­ fejlődése. A könyv címe: Magyarorosz nyelvtan középiskolai használatra. Kiadta Kárpátalja Kormányzói Biztosa. Beszerezhető a szent Bazil­­rend könyvnyomdájában Ungváron. ..— Ének a fagylaltról A nyári utca teli van fagylaltot nyalogatókkal. Fagylaltot nyalnak a pici bőségszarukból a katonák, a bakfislányok és iskolásgyerekek. Komoly háziasszonyok beugranak egy fagylaltra reggeli vásárlás közben, a munkából menet lecsúsztat­nak egy-egy adagot a fiatal iparo­sok, a kávéházak terraszain és a cukrászdák hűvös homályában a fagylalt a legkelendőbb nyári cikk.­­ Szagos eper, égetett mogyoró, áb­rándos ananász, szőke barack, min­denféle kapható. Nyári mulatságok­nak, jótékony kertiünnepélynek ők a legvonzóbb műsorszámai, vizsga után a kisdiák mellette feledi el az iskolaév viszontagságait. Olcsó is, hideg is, édes is, egzotikus is. Mi kell egyéb? Az utóbbi évek folya­mán elképzelhetetlen karriert fu­tott be. Valósággal népcsmege lett belőle. Emlékeznek rá, amikor hűvös, drága és megközelíthetetlen volt? Amikor újdonság- és szenzációszám­ba ment a megjelenése? Amikor csak az igényesek és gazdagok jut­hattak hozzá nyarankint, hogy meg­­mártogassák nyelvüket a kávéfagy­lalt üdítő kis jéghegyében? Vidéken esemény volt a fagy­lalt. Olykor, világoskék nyári vasár­nap délutánokon elküldték fagylalt­ért a szolgálót a jómódú úri házak­ból. Úgy ringatta ilyenkor a csípő­jét a szolgáló, míg elért a főtéri cukrászdába, mintha valami ritka és fontos megbízatást kellene elintéz­nie. Visszafelé jövet valósággal pe­zsegni kezdett az álmos, vidéki dél­után, a fagylaltot vivő szolgáló lát­tára. . A járókelők utána nézték és találgatni kezdték, merre tart. Az utcán álldogáló gyermekszemek vá­gyakozva röpködték körül krémszínű fagylalthordót. Ó, fagylalt, ni csák! Nyarat, jómódot, örömet és fényűzést jelentett nekik a kávésfagylalt va­sárnap délután. Most minden hétköznapon is műsoron van. Lehet, sőt kell válo­gatni is. Nekem példáid epret, cso­koládét és ananászt adjon kisasz­­szony és a tetejében egy kis tejszín­habot... Olcsóbb lesz a nyaralás! Az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség már régen tervet dolgo­zott ki, hogy a falusi lakások felsze­relésének berenedezését megköny­­nyítsék. Négy nagy hazai pénzinté­zet vállalta az akció megindításához szükséges összeget. Kényelmesen berendezett szoba, tiszta ágyak, matracok, paplanok és nyári taka­rók fogadják az idén a vendéget a szalmazsák és a dum­a helyett. A heverő kényelmes helyet biztosít délutáni pihenőre is. A gondoskodás másra is kiterjed. Ahol a vidék meg­felelő, a lakások megütik a mérté­ket, de nincs megfelelő étkezde, vagy a meglévő étkezőhely rossz, ott a Hangya az OMVESZ kijelölése alapján étkezdéket állít fel és teljes felszerelést bocsát a vállakozó ren­delkezésére. Az érdeklődőknek készséggel szolgál felvilágosítással az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség osztályigazgatósága Be­regszász, vármegyeháza. — A deneturált szesz forgalmá­nak korlátozása. A pénzügyminisz­­ter rendeletet adott ki a deneturált szesz forgalmának korlátozásáról. Ezek szerint a beregszászi, huszti, ungvári és nyíregyházi pénzügyigaz­gatóság területén denaturált szesz­nek akár kicsinyben, akár nagyban való árusításával csak az foglalkoz­hat, aki erre a pénzügyi hatóságtól engedélyt nyert. Viszont denaturált szeszt csak olyan fogyasztónak, il­letve felhaszálónak szolgálhatnak ki, aki a község (város) által kiállított igazolvánnyal, vagy a pénzügyigaz­gatóság engedélyével rendelkezik. Bizonyítványt, illetve engedélyt csak azoknak szabad kiadni, akik a deneturált szeszt ipari vállalatuk­ban, vagy háztartásukban, rendelte­tésszerűen használják fel.

Next