Az Őslakó, 1944. július-október (7. évfolyam, 27-42. szám)

1944-07-09 / 28. szám

Dr Janko­vies ^'hall­jy^nkács ^évem­ber tíz u. 4. _ u.all megjelent Mi­. évfolyamon keresztül. * Megjelenik a felszabadult Munkácson. VII. évf. 28. szám. 1944. július 9 . Kiadóhivatal: BATTHYÁNY UTCA 47. Telefon: 14-02. ____________________a Előfizetési ár: Egy egész évre — 10.— P. Negyed évre — — 2.50 P. Egyes szám ára — —.20 f. Szerkesztőség: KOSSUTH LAJOS UTCA 1. Telefon: 13­82. Hirdetési árak: 1 mm. sor 15 f., szöveg hirdetés 20 f., »nyilttér«, »beküldetett«, vagy bármelyik más rovatban 25 fillér. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő SYLVESTER PÉTER JÁNOS.* Gyermekek a máglyán A legutóbbi angol-amerikai ter­rortámadások során Budapesten megsértették a hősök szent kövét, ledöntötték elhunyt királyok szob­rait, összeromboltak kápolnákat, műemlékeket, lakóházakat, embe­rek százait tépték szét, de a leg­borzalmasabb az, hogy a ligetben játszó ártatlan gyermekek seregét alacsony repülésben, géppuskatűzzel és pontosan dobott bombákkal gyil­kolták halomra. Máglyára jutott ebben a háború­ban a legdrágább egyéni és nem­zeti kincs: a gyermek. A bibliai zsidónak nem engedte Isten, hogy gyermekét feláldozza. Most pusztul­nia kell százával, ezrével az euró­pai gyermeknek, mert a zsidó­ szel­lem, ha kell, a bibliára s Istenre sem hallgat. Ha valakit kibombáztak kis va­gyonából, házából, fogcsikorgatva gondol a rablógyilkosokra s dolgo­zik tovább. Ha valakinek kedveseit megölték, ha valakit nyomorékká tettek, gyűlölve kel, gyűlölve ébred s elszántsága annál nagyobb. De akitől ennek a háborúnak legártat­lanabb, sem a harcban, sem a hadi­­termelésben, sem a mindennapi munkában részt nem vevő, védte­len szenvedőjét, a gyermekét veszik el, annak gyűlölete és elszántsága, mélységes fájdalma mellett kimond­hatatlan és törölhetetlen, gyógyít­hatatlan és örök. A németek V. 1. nevű fegyvere most bünteti Londont. Ennél a fegyvernél egy sokkal szörnyűbb épül Münchenben, Berlinben, Bu­dapesten, Brassóban, Szegeden: a lelkek örök gyűlölete, melyet sem­miféle békekötés meg nem szüntet, semmiféle háborúbefejezés meg nem állít. Ha voltak is emberséges szá­lak, rejtett érzelmek, melyek egy későbbi időre a zsidó­ szellemért gyilkoló angol és amerikai zsoldo­sok számára bocsánatot adhattak volna, ezek a szálak elszakadtak, ezek az érzelmek megkövesedtek. A lelkek háborújának, a sok ször­nyűség eleven sebeinek sohasem lesz vége. És ha semmi másért nem, ezért veszíti el Anglia és Amerika év­századokra Európa ellen viselt gyil­kos hadjáratát. Hatalmas eszköz a fegyver, de ezt a háborút a sebzett lélek nyeri meg. Magyarok, akik még nem kap­tatok sebet, mindig, de mindig a harcoló magyar hősöknek­ és a gyá­szoló magyar anyáknak sebeire gondoljatok. Bárhol álltok a poli­tikai hitben, a társadalmi rendben, ezek a sebek tegyék közössé s most már végérvényesen visszavon­hatatlanná azt a kemény elszánt­ságunkat, hogy finn testvéreink módjára, ha utolsó szálig pusztul­nunk kell, akkor is kitartunk és fizetünk. Véresen, kegyetlenül fize­tünk és soha meg nem bocsátunk! Félreállni! A világesemények dübörgésében, nagy háborús elfoglaltságunkban nem állhatunk meg hetekig egy-egy átmeneti esemény vizsgálatánál. A zsidótlanítás megtörtént, nem lett semmi bajunk tőle, most már az újabb és újabb feladatok követ­keznek, így van ez rendjén. Vannak azon­ban jelenségek a társadalom köré­ben, melyek miatt néha mégis csak vissza kell emlékeztetnünk egyese­ket ez év tavaszára, amikor még itt voltak a zsidók. Ezek az egye­sek ugyanis későn kiérett hangos antiszemitáskodásukkal, tolakodó hi­­perjobboldaliságukkal Munkácson majdnem elhitetik velünk, hogy soha az életben zsidónak még csak nem is köszöntek. Nagyon röviden végzünk monda­nivalónkkal : a Blochok, Zaphirok, Spiegelek, Mermelsteinek barátai­tól, iskolatársaitól, mindennapi part­nereitől nem ízléses dolog, most hangoskodni, zsidót kiáltani, erő­teljes jobboldali palánkokhoz dör­­gölődni, nagy öntudatú keresztényt játszani. Ami pedig azokat a bejötteket illeti, akiket semmi kényszer nem kötelezett arra, hogy az itteni zsi­dósággal bármi kapcsolatba lépje­­senek, mégis léptek, sőt sokan na­gyon léptek,­­ egyenesen arcát­lanság most megjátszani a nagy jobboldalit, abban a hiszemben, hogy a közelmúltbeli kapcsolatokról sen­kinek sem lesz bátorsága beszélni. Aladárok, strócmanok, zsidóba­rátok, politikai konjuktúrahalászok, félreállni! Dolgozni és hallgatni és tűrni, hogy az illetékesek cseleked­jenek­­ bombázást követő segélynyújtás, romok eltakarítása, illetve az alatta levők kiszabadítására az intézke­dés megtörtént. Azokat, akik a bombázás alatt, vagy után arra vetemednének, hogy sebesülteket, halottakat, lakásokat gaz módon fosztogatnak, elrettentő példaképen a helyszínen agyonlö­vetem, hozzátartozóikat pedig inter­náltatom. A lakosság fegyelmezettségétől függ a veszteség! Ha fegyelmezettek vagyunk, nyu­galmunkat megőrizzük, a kiadott intézkedéseket betartjuk, úgy lé­nyegesen csökkenteni tudjuk az emberi életben beálló veszteséget. Esetleg lezuhant repülőgépek meg­közelítése a polgári lakosság részé­ről tilos. A lezuhant gépeket ka­tonaság fogja őrizni, az esetleg élve elfogott pilóták átadandók a hon­védségnek, további sorsukról én intézkedem. Munkács, 1944. július hó 1. Serly Károly ezredes m. kir. honvéd állomáparancsnok. Kiadott két hirdetményt a pol­gármester is. Egyikben a nyilvános óvóhelyek felállítását közli (minde­nütt feltűnő betűkkel ki van írva, hová hány személy húzódhatik be) a másikban felhívja a polgármester a közönséget, hogy akinek nincs rendes pinceóvóhelye, ásson árkot. Nagyon komolyan kell vennünk most már a súlyos figyelmeztetése­ket. Az ésszerű óvatosság, önvéde­lem nem gyávaság, hanem közérdek. Vegyük komolyan a légiveszélyt Munkács város katonai állomás­parancsnoka a következő hirdet­ményt adta ki: Munkács város lakosságához ! Ellenséges bombatámadás ezideig Munkács városát nem érte. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jö­vőben sem fogja bombatámadás érni a várost. Mindenkinek számolni kell a bombatámadással ! Az eddigi ri­asztások alatt tapasztaltam, hogy a lakosság a szirénázás után is az utcán tartózkodik, vagy a ház ka­pujából, udvaráról nézegeti a gépe­ket, ahelyett, hogy a házak pincé­jébe, óvóhelyére menne le és ott várná be a légiriadó elmúltát je­lentő szirénajelzést. Ez a magatar­tás helytelen és a legtöbb esetben okozója a halálnak. Figyelmeztetek mindenkit, hogy a szirénajelzés elhangzása után csak az ellenőrző közegek tartózkodhat­nak az utcán, más senki. Mozgás csak a légiriadó elmúltát jelentő szirénadugás után lehetséges. A Városi közgyűlés Kéthónapos kényszerű szünet után 4 én tartotta Munkács város képviselőtestülete július havi ren­des közgyűlését, csekély érdeklődés mellett. A város a háziszemét gyűjtésé­ről és fuvarozásáról új szabályren­deletet alkotott, amelyet már min­den fórum jóváhagyott s így kihir­detése, illetve életbeléptetése most meg fog történni. Homokay Pál színigazgatónak még egy évre a játszási engedélyt meg­adták. Az Attila-filmszinház a polgár­­mester által kivetett vigalmi­ adó ellen fellebbezéssel élt s erre való tekintettel azt kérte, hogy annak összegét két részletben fizethesse be. A közgyűlés ehhez az enge­délyt megadta. A társadalmi egyesületek évi se­gélyét a tavalyi keretek között megállapították. Kb. 3000 pengőt osztottak szét a helyi fiókok, illetve jótékony egyesületek között. A belügyminiszter azt kívánta, hogy a többi városok mintájára Munkács is alkosson szabályrende­letet a temetőkről és a kötelező halottasházi ravatalozásról. Tekin­tettel arra, hogy ez a ravatalozás a temetőőr udvarán lévő ravatalo­zóban történne, az együttes bizott­ságok ez ellen állást foglaltak. A temető nagyon messze van s az idő sem alkalmas az ilyen, újítás­hoz. A plénum azonban kedden, a főjegyző indokolása alapján, ezt a polgármesteri javaslatot szótöbb­séggel elfogadta, miután Sörös Já­nos rk. plébános egyházi szempont­ból sem tett ellene kifogást.­­ A leghelyesebb volna, ha a város meg­felelő helyén állítanák fel a kor­szerű ravatalozót, mert a temető nálunk három km.-nyire van a vá­rostól. A Kacsó József ny. tűzoltó kegydíját havi 60 pengőre emelték fel. Marincsák Anna díjnok ideig­lenes minőségben eltöltött idejét szolgálatába beszámították. Balló Endre kályhásmester szám­láját 13279 P-vel, Lehotay Béla festőét 6069 P-vel elfogadták. A Molnár mérnök részére a Novem­ber 10.­utca kockakövezéséért, az egységár alapján, 127101 P-t utal­ványoztak. A volt Venezia-szálloda a város korszerű rendezését akadályozza. A rendelet értelmében ott egy híd­főt kell kiképezni, melynek folyta­tásaként utcát terveznek az új tűz­oltólaktanyáig. A közgyűlés ezért megindítja a kisajátítási eljárást és le fogja bontatni.­­ Már a meg­építése is a cseh érában panamá­val történt meg, ezért nem is lehet sajnálni. Hasonlóképen kimondotta a közgyűlés, hogy a város szabá­lyozása érdekében a gettó terüle­tére építési tilalmat rendel el. Hajlik György a várossal eszkö­zölt házcseréből kifolyólag még 2380 P-vel tartozik. A közgyűlés megengedte, hogy ezt három egyen­lő havi részletben fizethesse be. Bejelentette a főjegyző, hogy az alispán az 1942-ik évi gyámpénz­tári számadásokat jóváhagyta. Nagyobb érdeklődést váltott ki Leviczky Miklósnak, mint a gazda­sági tanácsnok helyettesének az a bejelentése, hogy az illetékes mi­nisztérium zár alá vette a város erdejében kitermelt bükk- és tölgy­­haszonfát vasúti talpfák céljára. A város a szigorú utasítás értel­mében júl. 3-án a bükktalpfa ki­termelését meg is kezdte, de a tölgyre nézve nem hozott határo­zatot, mert ilyen nincs. A határozat kimondotta, hogy a város dr. Tenke és dr. Rónai társascégnek a bükk­­haszonfáját azzal a kötelezettséggel adta el, hogy ebből az előírt meny­­nyiségig talpfát fognak készíteni, de mivel ennek a feltételnek eleget nem tettek, minden felelősséget át­hárít s a termelést a fenti cég ter­hére fogja végeztetni. Végül hozzájárult a közgyűlés a polgármester azon előterjesztéséhez, hogy a város a Légó céljaira a be­sorozott személyautója helyébe meg­veszi Péchy Szabolcs ny. főispán autóját 25000 P-ért. Ez a vétel a városra nézve előnyös.

Next