Bereg, 1876. (3. évfolyam, 1-18. szám)
1876-11-19 / 13. szám
Beregszász 1876. November 19. 13. szám. Harmadik évfolyam VEGYESTARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap délelőtt. Előfizetési díj: Szeptember — December 4 hóra . Szerkesztői helyiség hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Beregszászban Ardó-utcz a 233-ik szám. A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Bélyeg dij minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetések s nyílttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el. Bérmentettek levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetéseknél 10°/o levonatik. Nyilttér sora 20 kr. Egyes szám ára 12 kr Az előfizetési és hirdetés dijak Székely József pénztára ; minden 50 SZÓllál kisebb hirdetésnél 50 nők, — a reclamátiók pedig Papp Károly lapkiadó , ^ ■’1 . .. úrhoz intézendők a megyeháznál. 100 SZOlgtt. 4773 szám K. ig. 1876. Beregmegye alispánjától. Felhívás:41) Honvédségünk közel nyolcz évi fennállása a fejlődés azon fokát éré el, hogy több helyen és alkalmakkor bemutatott életképessége a koronás fejedelem megelégedésével s a nemzet tetszésével találkozott. Ezen nemzeti alapon szervezett katonai testület tehát, létjogát, immár nemcsak a törvény szavaiban birja, de arra való érdemesültségét — az adott viszonyok között — be is bizonyitá. Azon átalános rokonszenv által bátorítva, mely ezen testület iránt eddigelé nyilvánult, s azon kecsegtető reményben élve, hogy a haza polgárai e tisztán saját véreikből alakult testületet nem csak tisztán rokonszenvük, hanem ha szükséges tettben is nyilvánuló hazafias pártolásukban is részesíteni készek, a n. mélt. m. kir Honvédelmi minister úr megkeresése folytán intézem e nyilvános „Felhivást“ melegen ajánlva és kérve az ebben foglalt ügy felkarolását. Mindenki előtt ismeretes tény az, hogy a tettleg szolgáló tiszt, — bárminő szűk *) Örömmel engedünk tért e lelkes felhívásnak a melegen ajánljuk olvasóink hazafias figyelmébe. A gyűjtő ív szerkesztőségünkben megnyittatott; a kegyeletes adományokat nyilvánosan fogjuk, e lapok hasábjain nyugtázni. Szerk. korlátok közé szorított életmódot folytasson is, — nincsen azon helyzetben, miként magának vagyont szerezve, családját halála esetére biztosíthassa. — Sok tényező teszi ezt lehetlenné. He, már maga a tiszti állás természete is olyan, mely a hivatásszerűség követelményeinél fogva, kizár minden arra szolgáló módot. Ha a honvédtiszt nem az ellenség előtt kapott sebesülés vagy hadifáradalmak következtében múlt ki, családjának állami ellátásra nincsen törvényes igénye; az olyan honvédtisztnél tehát, ki öröklött vagyonnal nem bír, nem lehet csodálni, ha családjának jövője feletti aggodalmakkal terhelve, nem képes azon lelki fogékonysággal teljesíteni szolgálatát, mely a derék tiszt jellem vonása szokott lenni. Az ellenség előtt kapott sebesülés vagy hadi fáradalmak következtétet elhunyt tiszt családjának, ha az elhunyt alsóbb rendfokozatban szolgált, a havalij '/3-dára, a felsőbb rendfokozatnak után pedig a jeleg — dijra — mely amához aránylag csekélyebb mérvű — van igénye. Ezen törvényes illetmény, ha a család nagy, a legnélkülözhetlenebbre is alig elegendő, és ha annak tagjai még kiskorúak lévén gyámolításra szorulvak, az ily család helyzete sem sokkal jobb az előbbiénél, szintén nem lehet csodálni tehát, ha a harczriadó hangja, mely a hivatás magasztos érzetét kelti fel a katona szivében, az ily családapai aggodalmakkal terhelt sövéi jövője felett remegő tiszt szivét elfogulttá teszi. A kormány minden lehetőt megtesz, hogy a honvédtisztek nősülése, a nőnek vagyonilag lehető biztosítása mellett történjék, de az ez által kitűzött czél, végeredményeiben igen gyakran nem éretik el, mert a kimutatott vagyon, sokszor véletlen csapások által felemésztetvén, az özvegységre jutott nő s a hátrahagyott család nyomora ellen, a megszorítások sem nyújtanak biztosítást. Egyébiránt a kormánynak sok esetben nem is nyílik alkalma a nősülésnek vagyoni szempontból való megszorítását eszközölni. Így például: oly altisztet, ki szerzett képzettsége s a szolgálatban tanusított előnyös magaviseleténél fogva tiszti állásra magát érdemessé tévé, azért mert nős és vagyontalan, tiszte való előléptetésétől megfosztani — ha különben nejének társadalmi viszonyai alapos kifogás alá nem vonhatók, — magának az intézménynek hátrányára szolgálna, s az illető jövőjének megsemmisítésével járna. De a honvéd tisztek nősülését, az intézmény szervezeténél fogva sem lehet merev megszorítások alá vonni, mert a honvédségben szolgáló tisztek legnagyobb része olyanokból áll, kik hadkötelezettségeiknek már eleget tettek; — és így, ha a honvédségben a tisztek nősülése szigorú korlátok hiányák tetteközzé szorittatnék, a tiszti ---►HIH*— Nincs földön ... . Nincs e földön semmi kedves, Semmi vidám én nekem. Olyan, mint a tarlott mező Az én egész életem. Fényes csillag sem ragyog már A derengő hajnalon. Azok a szép gyermek évek Messze szálltak, eltünének S A fájdalom dúl arczomon. Sorsom mint a fergetegtől Összetépett sajka zeng, — S ha jövőmnek csalfa képén Gondolatom elmereng: Látom egykor hogy halok meg, Kilehelve lelkemet . . . Senki sem lesz a ki sima, Kit a részvét erre bírna, Jeltelen sirom felett. · De körültem csalogányok Dala fog majd zengeni, — S a virágok illatárját Röpke szellő rengeti. S lesz talán egy lény, ki eljő Csendes estén síromig, — Ráborul a néma hantra S megkönnyezi, megsiratja Azt ki ott lenn álmodik . . . Oláh Bél A szerelem’ hatalma. Elbeszélés.I JANKA SÁNDOR-tól. . (Folytatás.) II. Alfréd Helénnel a hűvös-bájos magyar tánczót járta. — Oh! mily szép pár volt együtt! Festő ecsete nem festhetett, — költő tolla nem rajzolhatott volna szebbet! A körülállók szeme mind rajtok pihent s ők egész odaadással fejezték ki mindazon kellemet, melyet e jellemfestő tánczczal ügyes tánczos ábrázolni képes. — Oh! mily szép pár lesz belőlük!. Susogta valaki halkan e pillanatban hátam mögött. Mintha kigyómarás ért volna, felsziszszenve tekintek hátra. De megnyugodtam, midőn láttam, hogy e sóhaj csak egy bámuló önkénytelen felkiáltása volt. Hah! ha úgy lenne. De hát miért ne lehetne úgy? Nyugodjál meg szív: mi jogod is lehetne neked hozzá?., ha érezni akarsz, tűrj és szenvedj!., nem jobb lett volna-e tetszhalottként tengődnöd át az életet?!.. De e komor gondolatok ismét tovarepültek, midőn Alfréd a táncz után Ilelénnel együtt épen közelemben telepedett le. Mily vidáman tekintenek szót e mély tüzü szemek, mily elégedetten mosolyogtak e korall-piros ajkak! úgy látszik, mintha a táncz e finom műizléssel biró lélekre nézve egy kielégítő műélvezet lett volna. Már estveledni kezdetig midőn a jó kedv legfelső fokában Stenker Laczi azon inditványnyal állott elő, hogy e szép nap emlékéül minden jelenlevő tagja a társaságnak vésse be nevének kezdő betűit a vén hársfák héjába, mert ez már igy szokás; s minden nő neve alá azon férfi vésse a magáét, kinek ez megengedtetik. Löw aztán ismét ide-oda futkosás a szép hők egyikétől a másikához a kegy kikérése s megnyerése végett. Helénhez tömegesen tódultak a fiatalok, mivel ő volt a női társaság gyöngye. Még Stenker Laczi is ráért sok gondja közt Helénhez elzarándokolni, hogy tréfás taglejtések s néma grimace-ok közt kérje tőle a kegyet. Csak Alfréd nem jött, pedig midőn Helén szintén néma taglejtéssel nevetve adá tudtára a pályázó lovagnak elutasittatását s Stenker Laczi láthatólag megszomorodva ismét tovább állott, azt hivém, hogy Alfrédet várja. Azonban véghetlen jön meglepetésem, midőn a rajongók folyton tartó sereglése daczára Helén hirtelen hozzám fordult s engem kért fel neve kezdő betűinek bevésésével s megengedte, hogy a magamét véssem alá. Ki sem mondhatom, mily jól esett e kis figyelem is. Egészen megkönnyebbülve éreztem magamat. De vájjon nem csak boszu volt-e ez Alfrédon, hogy ő nem is láttatta magát ?.. Mindegy, szivemnek jól esett igy is. Óh! mily nagy gonddal s mily szépen igyekeztem kivágni az F. H. betűket! Helén folyvást hátam megött nézte. S jól esett, hogy megelégedését nyilvánitá a siker felett. A társaság már készülődni kezdett; Helént is hazamenetelre sürgető társalkodó nője, midőn munkámat bevégeztem. S ekkor úgy tetszett előttem, mintha az a vén hársfa egy szent oltárrá változott volna át, melyhez — mint a szent sírhoz — csak a legmélyebb kegyelettel közeledhetik bárki is , mely előtt nyugalmat, lelki békét találhatna mindenki, kinek szíve a reménytelen szerelem vezetődési kínjait érzi.