Bereg, 1876. (3. évfolyam, 1-18. szám)

1876-12-03 / 15. szám

Beregszász 1876. Deczember 3. 15. szám. Harmadik évfolyam VEGYESTARTALMU HETILAP. Megjelenik minden vasárnap délelőtt. Előfizetési dij: Szeptember—December 4 hóra . 2 ft. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Bélyeg dij minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Az előfizetési és hirdetés dijak Székely József pénztár- ■ Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 nők, — a reclamatiók pedig Papp Károly lapkiadó! ■’ , ■ • . f úrhoz intézendők a megyeháznál. ! K1-f luu 1 U' I Szerkesztői helyiség hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Beregszászban Ardó utcza 233-ik szám. Megyei hivatalos közlemény. Az igazoló választmány elnökétől 5188. sz. k. i. 1876. Minden szolgabirónak és a két város rendezett tanácsának. A legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok névsorának a jövő 1877 évre összeállított tervezetét oly felhívással teszem közhírré, hogy akik abból netalán kimaradtak, vagy az 1870 évi XLII. sz. 23. §-ának kedvezményét igénybe venni, vagy végre a névjegyzékben megnevezettek valamelyike ellen az idézett t. ez. 20-k §-ában foglalt kifogások egyikét érvényesíteni kivánják, az igazoló választmány előtt — mely a főjegyzői irodában f. év december 13-án fog ülést tartani — szó vagy irásbelileg felszólamlással éljenek. Beregszász 1876. évi November 27. az igazoló választmány elnöke Juloszty Gyula főjegyző. A házi ipar terjesztése felvidékünkön. Egyik nagyobb hazai* napilapunk által nemrégiben fel volt már vetve azon óhajtás, hogy mily szükséges,és mennyire kívánatos volna úgy morális, mint peko---------------------------“Binómiai tekintetben az, ha az oly vidékeken melyek teljesen alkalmatlanok arra, hogy a cultúra legmagasabb fejlése és alkalmazása is rajtuk elegendő termékenységet bírjon létrehozni, a házi ipar egyik vagy másik nemének meghonosítása, sőt lehető legnagyobb mérvbeni fejlesztése megkisérhetnék. Minden széttekinteni szerető ember, s kiváltképen az, a ki felvidéki lakosainkat s azok helyzetét ismeri, lehetetlen, hogy e tárgyról már bővebben is ne gondolkozott volna; s lehetetlen, hogy ezen megyei lakostársfjaink szánandó sorsán való segítés végett egy vagy más eszköz alkalmazását czélszerűnek nem látta volna. Felvidékünk teljességgel alkalmatlan arra, hogy az agricultura terén keresse jövendő sorsának jobbrafordultát, s nem remélhető, hogy valaha ezen tér számára kedvezőbb eredményt fog felmérni, vagyis, hogy azon tér, mely kezelése alatt áll, valaha jobb legyen, mint a vainő most, s a termőképesség magasabb fokára emeltessék. Ha még hozzáveszszük azt, hogy máskülönben is igen csekély kiterjedésű azon terület, mely megyénk felvidéki lakossága által a földmivelés tekintetében használható, s hogy e nagyobb részt igen kezdetleges oktatásban részesülő s így nagyon csekély értelmi fejlettséggel bíró nép saját szűk körében az év legnagyobb részén minden gazdasági teendő nélkül kénytelen élni, akkor következtethetjük, hogy lehetetlen, miszerint megfeszített erővel is képes legyen mindazon anyagok beszerzésére, melyek egy család egész évi szükségletét fedezhetnék. Módról kell tehát gondoskodni, mely által e nép azon időben, midőn a gazdálkodás semmi teendőt nem nyújt, legalább némileg jövedelmező foglalkozást nyerjen s ebből is fedezhesse életfentartásiszükségleteinek hiányzó részét. A munka megóv a bűntől, mig a tétlenség minden rész szülőanyja lehet, ez elvet elfogadva s helyesnek tartva, látható, hogy ez intézkedésnek morális tekintetben is fényes eredménye lenne. — A legközelebbi időkben lelkes egyének azon törekednek, hogy ez értelmileg fejletlen nép között mértékletességi egyleteket létesítsenek. Nagyon szép és helyes szándék! Sok roszat eltávolithat ez is, és mindenesetre szoktatja a népet a már megkeresett vagyon megtakarítására. — De szükséges ezen felül keresetmódot is nyújtani, olyat, melyet férfi és nő, gyermek és öreg tehetségéhez képest megélhetésének biztosítása végett felhasználhasson. — Tehát mindenesetre egy vagy több oly iparágra kellene őket megtanítani, mely elnem foglalt idejöket hasznos munkálkodással töltse be s mindegyiknek szorgalma s ügyességéhez mérten biztos jövedelmet tól. Várjon meg itt engem. Holnap itthon leszek s bizonyost mondhatok. — Vajha a legjobbról értesülhetnék! Az öreg csakugyan azonnal elutazott, én pedig Helénhez siettem, vele a netalán szerelmünkre bekövetkezhető szerencsétlenség elhárítása felől tanácskozandó. Uh! hiszen itt volt nekem a paradicsom! . . VII. Az öreg Füzessy csak harmadnap érkezezett haza s nagyon elbámultunk rajta, hogy magéval hozta a „corpus delicti“-t is. De Alfréd nem a régi vidám arczu, derült kedélyű ifjú volt most, hanem egy szomorú, keservében bánkódó alak. Mi Helennel künn vártuk őket a verandán, hogy végzetünket együtt hallhassuk meg. — Legyetek boldogok! egymáséi vagytok! — volt az öreg legelső szava, a mint belépett s aztán szeretetteljesen összeölelt s csókolt bennünket. De az öreg arcz is oly komor, oly fájdalomteli volt, hogy alig voltunk képesek mi is örömünknek kellő kifejezést adni. Mi bajod atyám ? Te oly levert vagy, mintha nem is örülnél annak, hogy mi boldogoknak érezzük magunkat. Talán baj ért. . . mondá végre Helén, atyja arczára függesztve tekintetét S ön is Alfréd mért késik szerencse kivánatával? . . Ön is úgy néz ki, mint egy szerzetes?! — Temetésről jövünk, volt az öreg válasza , aztán elfordult és a házba ment. — Megbocsásson Helén, s megbocsáss te rá barátom, szólt végre Alfréd Helénhez s hozzám fordulva, — hogy jelenleg — bármennyire örvendek is annak, hogy két egymáshoz méltó szív összetalálkozva, a boldogság karjaiban érzi magát — nem tudok szivem érzelmeinek, mely annyi üdvkivánatot óhajtana mondani,, kifejezést adni. — Igen, mi te« A szerelem hatalma.41) Elbeszélés. JANKA SÁNDOR-tél. (Folyt, és vége.) — S ha nem szeretnék egymást? . . —Erre is gondoltunk. Nem voltunk szívtelen apák, habár a gyermekek testvérekként szerették egymást gyermekkorukban. Kikötöttük ugyanis. *) Múlt számunk Tárcza rovata második lapjának harmadik hasábjában felülről 32-ik sorban ezen kikezdés után : „Na csak étess meg jól fiam, aztán haza“ a következők kimaradván érthetetlenség állott elő. E megjegyzett kikezdés a kihagyottakkal kipótolva igy olvasandó — Na csak étess meg jól fiam, aztán haza fogsz menni. Urad itt marad még egy ideig, — monda e közben az öreg kocsisomhoz fordulva. Aztán hozzám szólva folytatá. — Kedves öcsém ! oly ritkán kapok most jóravaló vendéget, hogy meg fog bocsátani, ha pár napig itt tartóztatom. Ugye itt marad ?! Nagyon jól esett e bizalmas felszólítás s nem mondtam ellent a marasztásnak, habár kissé udvariasságból inkább, mint szívből, vonogattam magamat. E beszéd közben felértünk a kastély folyosóján s az öreg szives házigazda feltárta előttem a társalkodó terem ajtaját. Nem rég váltam el ugyan Heléntől, mégis szívem előre ujjongott a viszontlátás örömének. Szerencse, hogy Helén épen nem volt jelen , mert talán egy szót sem tudott volna ajkam rebegni. A társalkodónő volt jelen csupán, kit szívélyesen üdvözöltem. Arczán meglátszott azon örvendeztető tudósítás, hogy Helén várt ream. Óh ! az arca sokat beszél, csak megtudjuk ilteni. Rövid szóváltás után Helén felkeresésére sietett, " Helén satb.,, hogy addig mig Alfréd 26, és Helen 20 éves nem leend, minden alkalmat felhasználva, hogy egymás iránt vonzalom ébredjen bennök, várni fogunk s ha ez idő elmúltával sem tetszenének meg egymásnak, vagy épen másba szeretnének, akkor — vigye a kánya a régi terveket! — legyenek azokai, akiket szeretnek. — És sok van még ezen időig? Hány nap, vagy hét? vagy talán egy két hónap is? . . . Uh én nagyon sokat tudnék tűrni és várni Helenért! . — Még egy év, kedves öcsém! Láthatja, hogy addig Helén kezét nem ígérhetem senkinek, mert becsületes embernek meg kell szavát tartani! —■ Épen azért küldtük közgyegegyezés után őket a fürdői idényre is, hogy talán a gyakori találkozás tervünk sikerültét biztosítani fogja. Alfréd derék, kellemes férfiúvá nőtte ki magát. Helén sem utolsó leány: ily körülmények közt remélhetőnek látszott, hogy a gyermekkori szeretet beüllök.Hosszas távollét után is, szerelemmé fog fokozódni De haragszom is nagyon haragszom Helénre, hogy oly hidegen beszél mindig Alfrédről, mintha sohasem látta volna s beszéde mindig csak önre tér kedves öcsém, pedig tudom, hogy Alfréd szereti őt, s ha fogadásunk megtartását fogja tőlem követelni, én nagy zavarban leszek miatta. — Pedig higgye el, ön iránt is atyailag érzek. — Ha csak ez a baj, kedves bátyám, akkor csak legyen nyugodt. Az egész fürdői idény alatt Alfréd ép oly hidegen viselte magát Helén, mint ez ő iránta. — Ezer ördög! talán lenézné leányomat ? Talán magasabbra vágyik? szebbre vagy vagyonosabbra? — Alfréd a legbecsületesebb ember a világon, kiről ilyesmit feltételezni nem lehet, s különben is Helén viszonozta e modort, habár öntudatlanul is. — Akkor hát szakítani fogunk. Rögtön útra kelek. Határozott választ kérek Alfrédtől s atyja Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetéseknél 10°/o levonatik. Nyilt tér sora 20 kr. Egyes szám ára 12 kr . Hirdetések s nyílt térbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el.